„…költő volt, ő volt a költő…” Petőfi Sándor születése 150. évfordulójának ünneplése 1973-ban

Az ünnepségsorozat beharangozása a Petőfi Emlékbizottság 1972. március 15-én közzétett felhívása[1] volt, melyet természetesen a Komárom megyében megjelenő Dolgozók Lapja is teljes terjedelmében közölt.

„Petőfi Sándor emléke előtt tiszteleg a magyar nép, a halhatatlan költő születésének százötvenedik évfordulóján. Petőfi Sándor emléke előtt tisztelegnek szerte a világon azok a magyarok is, akik a haza határain kívül élnek, de őrzik a magyar néphez tartozás érzéseit, és őrzik nemzeti értékeinket. Petőfi Sándor emléke előtt tisztelegnek a világ népei, a már felszabadultak és a szabad hazát építők, s azok közül is egyre többen, amelyek szabadságukért küzdve erőt meríthetnek a szabadságharcos költő művéből. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány és a Hazafias Népfront által létrehívott Petőfi Emlékbizottság ünnepre hívja a haza és a világ, a »népek hazája« népeit, polgárait, a szabadság és a költészet tisztelőit. … Ünnepeljük Petőfit Petőfihez méltón! Ne csak a nevét, hanem a szellemét idézzük meg ezen az évfordulón. Azzal a nem hivalkodó, ám jogos öntudattal, hogy nemcsak emléknapokon idézzük. Annyi görögtüzes ünneplés, annyi úri Petőfi-hamisítás után, a költő igazáért küzdő valamennyi gondolkodó értékes hagyományát folytatva, most a nép ügyét történelmi győzelemre vivő népi rendszer ünnepli a halhatatlan költőt.”

A megyei lap 1972. december 31-i számában jelent meg Fekete Sándor[2] irodalomtörténész Petőfi és népe című esszéje[3], amely az évforduló „ideológiájának” egyénibb hangú megfogalmazása.

Fekete leszögezte, hogy „akit ünneplünk, nem szerette az ünnepélyességet. … Vigyáznunk kell hát, ha róla írunk: esetleg, épp léghangzatosabb szavaink kerülnek legmesszebb az ő szellemétől. És nem is csak a stílusról van itt szó. … Amikor 1848 tavaszán, a forradalmi lelkesültségben úszó főváros népe egymás után rendezte a fáklyás felvonulásokat és kivilágításokat az új kormányférfiak tiszteletére, a költő keserű szavakat rögzített naplójába: »Mennyi ünnep egy hónap alatt! Vigyázzatok, hogy ezek után a fényes éjek után sötét napok ne következzenek. … Borzasztó vasárnapi nép vagyunk! Nekünk mindig ünnep kell, és ha egyszer nem lesz emberünk, akit megünnepeljünk, majd a holdvilágnak viszünk fáklyás zenét s csinálunk kivilágítást.« Kétszeresen vigyázzunk hát, ha ünnepeljük őt, nehogy »vasárnapi nép« módjára fogjuk fel az ünnepet. … Bármennyire megcsömörlöttünk is hamis kultuszok ünnepeitől, születésének másfél százados évfordulóján őt mégis ünnepelnünk kell. Kit, ha nem őt? … Így látja őt a nagyvilág is. Az egész művelt emberiség számára mindenekelőtt ő a magyar költő, sőt egész népünknek is ő a legismertebb és legnagyobb hatású képviselője a világban. …. A hozzá méltó ünneplés első jellemvonása az igazságra törekvés. … Igaz-e, hogy nemcsak Petőfi tekintette magát a nép költőjének, hanem a nép is — ma is! — a magáénak érzi Petőfi Sándort? A statisztikai adatok bíztatóan hangzanak. Egyetlen magyar költő művei sem fogytak el olyan példányszámban, mint az övéi. Nincs is még egy magyar költő, akiről oly sokan tudnának ebben az országban: ha mást nem … legalább annyit, hogy költő volt, ő volt a költő. …. Igaz tehát … hogy … Petőfit ismerik és szeretik a legtöbben. De az is igaz, hogy öncsalás volna nem látni, milyen nagy még a tájékozatlanság és az értetlenség is. Petőfi szellemének napvilága még nem ragyog be minden ház ablakán.”

Az irodalomtörténész – első pillantásra – szinte veszélyes dolgokat is megfogalmazott:

„Újra időszerűvé válik a forradalmár is. Nem azért, mintha valamiféle barikádos forradalomra volna szükség-lehetőség ma, hanem azért, mert a legbékésebb korokban is kellenek olyan emberek, akik hittel, meggyőződéssel, szenvedéllyel elvek képviselőiként tudnak fellépni. Az igazat, szépet akaró, érte kockázatokat vállaló forradalmár »nem mehet ki a divatból«. Helyzete, funkciója megváltozhat, de a férfi, akinek elve van, — mint Petőfi követelte — nem fog kiveszni a történelemből. Mert a magatartás lényege nem a mindenároni forradalomcsinálás, hanem a forradalmi szembeszállás mindenféle eltespedéssel, kényelmeskedéssel, megalkuvással. …. Nem szabad mintává tenni őt. Akkor volt hatása a legkétesebb, amikor lobogóvá emeltük. Ezen az ünnepen minden okunk megvan arra, hogy elégedetten nyugtázzuk Petőfi világméretű diadalát, és a szűkebb körben, népe körében kivívott győzelmét.”

Csak érdekességként említjük, hogy „a baráti szocialista országok[nak] a Petőfi-évforduló ünnepségein részt vett képviselői” közül a román Dr. Mircea Zaciu[4] így nyilatkozott: „Romániában pártunk Központi Bizottsága határozatot hozott a Petőfi-évforduló megünneplésére. Ennek szellemében az év elején Bukarestben ünnepi nagygyűlést tartanak, de hasonló rendezvényekre kerül sor Kolozsvárott, Jasiban, Temesváron, Ploestiben, Segesváron és Világosnál is.”[5]

1973-ban nemcsak Petőfi, de Madách Imre[6] is „150 éves lett volna”. Az ő ünneplése életművének nehezebben befogadható volta és más okok miatt is háttérbe szorult. Tamás István – „ideológiai figyelmeztetésében”[7] – érzékeltette ezt:

„Sokan talán meglepődnek, amikor mai viták között említjük meg a Petőfi vagy a Madách évfordulót, amelyet ebben az évben ünnepeltünk. illetve a Petőfi-évet. Az ideit, amelyet a költő emlékének szentelünk. Hol itt a vita? Valóban, itt — ismét csak nyersen szólva — »nincs vita«; mindkét életmű nemzeti múltunk, irodalmi örökségünk hatalmas értékű alkotó része. De ahogy az ünneplés során felidézzük a Petőfi-arcot, … akarva-akaratlanul nemzeti sorskérdéseket, gondolkodási szférákat érintünk. Azaz dehogyis akaratlan, nagyon is akarva. Miközben a Petőfi-képre rakódott hazug, romantikus vagy éppen reakciós foltok letisztításán fáradozunk, tulajdonképpen vitát folytatunk. Újjá értékeljük a múlt sok eseményét, megrajzoljuk magunknak és utódainknak az igazi Petőfi-portrét, a forradalmár költő arcát. S eközben nézetünk maradi felfogásokkal, megkövült ítéletekkel csap össze. … Ugyanezt elmondhatjuk, talán nem kevesebb joggal, a Madách-évfordulóról is. is. A tragédia költőjét az egész ország ünnepelte, s ha figyelemmel kísértük a megnyilatkozásokat, láthattuk, hogy igen sok bennünk az olyan elem, amely régi, elavult, jobboldali vagy szektás Madách-értelmezésekkel küzd.”

Hogyan próbálta a kulturális államigazgatás ezeket az elveket a „gyakorlatba átültetni”, milyen kereteket hozott létre megvalósításukra? A fő koordináló-„bonyolító” szerv a Művelődésügyi Minisztérium és osztályai voltak, megyénként pedig a megyei tanácsok művelődési osztályai, valamint a járási hivatalok és városok hasonló szakigazgatási szervei. A forrásokból úgy tűnik, hogy három nagyobb országos pályázatot hirdettek meg a pedagógusok, az amatőr előadóművészeti csoportok, valamint a kisebb könyvtárak részére.

Az „alaphangot” megadó, 1972. március 15-én közzé tett felhívást megelőzte a Művelődésügyi Minisztérium[8] 1972. február 26-án kelt 26352/1972.IV. számú leirata, amelyet a Komárom Megyei Tanács VB. Művelődési Osztálya is megkapott.[9]

47304/1972.
HU-MNL-KEML-XXIII.22.a.

A díjazott résztvevők között nem volt Komárom megyei pályázó. [10]

A pályázati ügyirat alszámaként[11] egy, Steiner Tibor megyei tanácselnök-helyettes[12] részére készült feljegyzés olvasható, melyet a Művelődési Osztálya vezetője, Nagy Lajos írt alá. (Előadók: Payer István[13], Hubay Győző[14])

47304/1972.
HU-MNL-KEML-XXIII.22.a.

Az eddigieknél jóval konkrétabb volt az a leirat[15], melyet 1972. június 8-i dátummal szintén a Komárom Megyei Tanács művelődési osztályának vezetője, Nagy Lajos és előadója, Hubay Győző szerkesztett meg a 47.566/1972.VIII. iktatószámon, és valamennyi járási hivatal vezetőjének, valamint a Komárom Megyei Múzeumok és a Komárom Megyei Levéltár igazgatójának is elküldtek.

12766/1972.
HU-MNL-KEML-XXIII.51.h.1.

A Petőfi-évforduló legérintettebb intézményei a települési könyvtárak voltak. Az alkalom lehetőséget nyújtott épületeik, berendezésük, és egyúttal módszereik korszerűsítésére is. Az évfordulóhoz kapcsolódóan a Petőfi-emlékkönyvtárak létesítésének „hívó szava” alatt nyílt lehetőség a fejlesztésre.

42237/1972.
HU-MNL-KEML-XXIII.22.a.

A 30 000 Ft-os támogatásból egy, már 1973-ban sem korszerű, bolgár gyártmányú Resprom Melodia 16 típusú rádiókészüléket, két lemezjátszót (2700 és 1500 Ft-os értékben), BRG M 11-es orsós és egyben kazettás magnót, Videoton gyártmányú fejhallgatót, mikrofont, „fogyóeszközként” pedig többek között diafilmeket, 49 hanglemezt, és négy tekercs magnószalagot szereztek be. [16]

A kisbéri könyvtár 1999-ig viselte Petőfi nevét, ekkor „Kisbér Ászár, Hánta, Kisbér intézményeinek összevonásával a település művelődési központjának új neve: Városi Könyvtár és Közművelődési Házak. Igazgatója az eddigi Petőfi Emlékkönyvtár vezetője, Puskás Teréz lett.”[17]

A Hazafias Népfront[18] – amely részt vett az országos emlékbizottság munkájában is – megyei, járási és települési szervezetei önálló programokat, elképzeléseket is megfogalmaztak.

A Dorogi Járási Bizottság 1973-as munkaterve szerint „Mozgósítunk a Petőfi ünnepségekre és az 1848–49-es forradalom és szabadságharc 125. évfordulójára.” [19]

Az Esztergom Városi Bizottság[20] segítséget nyújt „a Petőfi ünnepségek rendezéséhez, szorgalmazzuk a Kossuth Lajos utca 21. szám alatti ház Petőfi emléktáblával való megjelölését, … és a Petőfi Sándor Általános Iskola falán egy Petőfi-dombormű elhelyezését.” 1846-ban Petőfi Sándor Jókai Mórral[21] együtt esküvői tanúként járt a városban. Egyik legjobb barátja, Várady Antal[22] ügyvéd házasodott[23] össze az esztergomi Ruffy Idával[24].

A HNF Komáromi Járási Bizottsága kissé óvatosan tervez: „Elsősorban azokon a helyeken szorgalmazzuk [a megemlékezéseket], ahol Petőfi nevét viselő tsz-ek, iskolák, kultúrházak működnek.”[25]

A megvalósult eseményekről, rendezvényekről az újsághírekből lehet tájékozódni, mivel feltételezhető, hogy kiemelt feladat volt az újságírók számára az ezekről való tudósítás.

Még a jubileumi évet megelőzően, december végén rendezték meg a tatabányai Népházban a „Szóljatok, szép szavak — Petőfi Sándorról” pályázat Komárom megyei döntőjét, ahová hat amatőr művészeti együttes jutott be.

„»Egy ember szól, de milliók nevében« — ez a címe a tatabányai Ságvári iskola irodalmi színpada műsorának (művészeti vezető: Bognár Istvánné). »Petőfi él« címen a naszályi művelődési ház irodalmi színpada mutatja be összeállítását (Szöllőssy Zsigmondné vezetésével). »Éljünk-e önmagunknak?« — a Petőfi-évforduló alkalmával is aktuális ez a kérdésfeltevés, amely a rédei művelődési ház Farkas Jánosné vezette színjátszó csoportja műsorának címében szerepel. A bajnai Szamóca gyermekegyüttes (vezetője Krasznay Mártonné) Mesék világa c. produkcióját követően »Petőfi napjai«-t idézik meg a 314. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet Szóda Sándor vezette irodalmi színpadának tagjai. A tatabányai Bányász Színpad Éless Béla[26] irányításával az »Én is szakállt viseltem« c.[ímű] műsorát adja elő.”[27] Utóbbi előadás címe arra utal, hogy az 1970-es évek első felében sokan (rendőrség, munkahelyi vezetők) nem nézték jó szemmel a szakállviseletet, mert úgy vélték, hogy lázadást vagy „hippi-magatartást” sugall, pedig a reformkori személyiségek is hordtak szakállt…

A Petőfi-jubileummal kapcsolatos rendezvények zöme nem volt ennyire nagyszabású, inkább az ifjúsági szervezetek (úttörőmozgalom[28], KISZ[29]) kulturális programjaiba illeszkedtek.

A tatabányai lapnyomda KISZ-alapszervezete Petőfi-emlékműsort tervezett, amelyet „a szokványostól eltérően” állítanának össze. „Természetesen felhasználunk benne megzenésített Petőfi-verseket, de az előadásmódjukat modernizáljuk.”[30]

A komáromi Jókai Mór Városi-Járási Könyvtár a lakosságtól kölcsönkért régi Petőfi-kötetekből rendezett kiállítást. Látható volt itt az Atheneaum[31] „nagyalakú, díszkiadású,” 1874- es kötete, egy 1884-es „Második népies kiadás” Barabás Miklós[32], Zichy Mihály[33], Székely Bertalan[34] rajzaival, valamint az 1923-ban „a költő születése századik évfordulójának emlékére Budapest székesfőváros közönsége” által kiadott kötet is.[35]

Az úttörőmozgalom, a Magyar Úttörők Szövetsége is feladatának érezte, hogy bekapcsolódjon az évforduló eseményeibe, demonstrálva, hogy a 10-14 éves gyerekek is „magukénak érzik” a költő gondolatait…

Ezért Komáromban az évforduló arra is alkalmat adott, hogy a „Petőfire emlékszik Komárom város ifjúsága” eseménysorozat keretében „szoros együttműködés” alakuljon ki „az úttörők és a KISZ- fiatalok között.”[36]

Dorog Nagyközségi Tanács vb-titkára, Marton János arra hívta fel a község óvodájának és az általános iskolájának vezetőit, hogy 1973. január 16-án délelőtt 10 és délután 16 órakor a János vitézt adja elő az Állami Bábszínház a József Attila Művelődési Házban (Munkásotthonban). Az ügyirat szerint az előadást „sajátosságánál fogva ... az óvodáskorú (nagycsoportos) gyermekeknek is ajánljuk”, míg az „ált.[alános] iskolai tanulók a tananyag során az irodalmi alkotással megismerkednek, ezért megtekintésre ajánljuk, és kérjük, hogy a szervezésben legyenek a segítségünkre”.[37]

Oroszlány esetében is az úttörőkorú gyerekek Petőfi iránti elkötelezettségét példázta, hogy a „Pajtás-klub” – mely 1973 januárjában alakult az Arany János Általános Iskolában– „megnyitóját a Schönherz Zoltán[38] úttörőcsapat összekapcsolta Petőfi Sándor születésének 150. évfordulója tiszteletére rendezett kiállítással. A pajtások sok értékes, ritkaságszámba menő Petőfi-kiadványt gyűjtöttek össze, és rajzaikkal illusztrálták a Petőfi-verseket. A meghitt hangulatú megnyitót az iskola irodalmi szakkörének a műsora zárta.”[39]

De a KISZ sem fogyott ki az ötletekből… Még a Dolgozók Lapja ismeretlen cikkírója is „érdekesnek” minősítette azt az elképzelést, hogy a Petőfi-évfordulóhoz kapcsolódva „Gyermelyen megrendezik a Petőfiről elnevezett termelő- szövetkezetek fiataljainak találkozóját. (Mint ismeretes, megyénkben a gyermelyi és a vérteskethelyi tsz viseli még Petőfi nevét).” Ezen kívül a költő emlékének szentelt megyei vers- és prózamondó „vetélkedőt” is terveztek.[40]

Esztergomban február elején a volt Berzeviczy Gergely Közgazdasági Szakközépiskola által rendezett, az esztergomi Művelődési Központban megtartott ünnepségen emlékeztek Petőfi Sándorra a város diákjai. Koskó Lajosnak, a szakközépiskola igazgatójának megnyitója után Fekete Sándor tette fel a „provokatív” kérdést: „Miért is ünnepeljük a huszonéves korában eltűnt fiatalembert? …. Mert nemcsak költő volt, hanem tudatos forradalmár is.” Arra is válaszolt, lehet-e ma őt követni? „A költő emberi példakép a magyar ifjúság előtt. S ezeknek a fiataloknak eszmei fejlődésében Petőfi példája nélkülözhetetlen.” A beszéd után a szakközépiskola irodalmi színpada pedig „Petőfi él” címmel „oratóriumszerű produkciót” mutatott be.[41]

A Petőfi-évforduló a megyei ipari szövetkezeteinek dolgozóit is részvételre késztette. „Valami különös íze van az ilyen összejöveteleknek. Adódik ez talán abból, hogy az iparosok hajdanában is szívesen léptek fel egy-egy falusi, kisvárosi önképzőkör pódiumán” – írta a Dolgozók Lapja a KISZÖV[42] által rendezett vetélkedőről szóló cikkében.

A Tatabányán, – „a Rozmaring vendéglő melletti rendezvény- teremben” Komárom megye kilenc ipari szövetkezetének négy fős csapatai „küzdöttek” a vetélkedőn. Hogy a megmérettetés ne legyen „uniformis”, „dr. Mód Kázmér, a KISZÖV osztályvezetője, az ipari szövetkezetek kulturális törekvéseiről mondott rövid beszédet”, majd Kovács Emil, „a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetőhelyettese Petőfi életművét, példáját, hatását méltatta.” A vetélkedő győztese az Esztergomi Építőipari Szövetkezet csapata lett, „mely csak két ponttal ... előzte meg a tatabányai Építőipari Szövetkezet Béke brigádját és öttel az Esztergomi Szolgáltató Szövetkezet csapatát.” És mint a cikkíró megjegyezte: „Többnyire brigádok, brigádtagok vetélkedtek a tizennégy csapatban, olyanok, akiknek vállalásai közt általában ez is szerepel: általános műveltségünket növeljük. Hát kell ehhez ennél jobb alkalom? [43]

Március 15-éhez közeledve az évfordulót jelképező külsőségek is egyre nagyobb mértékben jelentek meg. Az országos emlékbizottság által készíttetett, az egykori Magyar Történelmi Emlékbizottság[44] Pátzay Pál szobrászművész megformázta plakettmásolatainak szétosztásáról intézkedik az alábbi ügyirat:

12578/1973.
HU-MNL-KEML-XXIII.51.h.1.

https://mandadb.hu/mandadb/webimage/7/0/0/8/3/8/pre_wimage/97291.jpg

Komáromban „eredeti módon” állított emléket Petőfi Sándornak a „város ifjúsága”. Március 14-én avatták fel a mai Városháza mögötti ligetben „a három méter magas, népi faragású kopjafát”, amelynek felállítási költségeit a Komáromi Állami Gazdaság és a komáromi Ruhatisztító és Szolgáltató Ktsz „közösen vállalta, példát mutatva ezzel is a társadalmi összefogásra.”[45]

A Dolgozók Lapja 1973. március 16-i száma nagy, fényképes cikkben számolt be a Forradalmi Ifjúsági Napok[46] megyei, Esztergomban megtartott megnyitójáról[47], amelynek március 15-re vonatkozó eseményeit a Petőfi-évforduló is áthatotta. Az ebben az évben péntekre eső „március 15-e délelőttjén került sor a Petőfi iskola díszkerítésén egy emléktábla elhelyezésére is. A városi, Petőfi nevét viselő, művelődésügyi intézmények (a filmszínház, iskola és a művelődési ház) itt helyezték el Holló Kornél[48] szobrászművész alkotását.” Csütörtökön délután „a Labor MIM[49] művelődési házában került sor megyénk ifjúságának hagyományos, demonstratív ünnepségsorozatának — a forradalmi ifjúsági napok — megnyitására”, ahol „»Szabadság, szerelem...« címmel a Nemzeti Színház művészei adtak műsort.”

Tatán is összekapcsolták forradalom ünnepét a Petőfi-évfordulóval. Az Eötvös József Gimnázium tanulói megkoszorúzták Hamari Dániel[50] emléktábláját, majd „a városi tanács által készíttetett Petőfi-emléktáblát avatták fel a költőről elnevezett utcában.”

Nem szorosan Petőfi Sándor születésének 150. évfordulójához kapcsolódott az a „zavaró” esemény, amely 1973. március 15-én, Budapesten zajlott le. Ott a hivatalos ünnepségek után középiskolás diákok és egyetemi hallgatók tüntettek a Váci utcában és környékén, aminek következtében 41 tüntetőt előállítottak.[51] A tüntetés ebben a korban szigorúan tiltott cselekmény volt, így az is csoda, hogy a korabeli sajtó egyáltalán hírt adott róla – igaz, hogy csak a március 17-én megjelent újságokban. Az MTI Népszabadságban megjelent közleményét a Dolgozók Lapja – és vélhetően a többi megyei lap is – változatlan szöveggel vette át.

 Népszabadság, 1973. március 17.  8. oldal

A Hazafias Népfront Komárom Megyei Bizottságának „1973 március hóról” készített információs jelentése szerint „a lakosság széles köre” „felháborodással” fogadta az eseményt. [52]

HU-MNL-KEML-X.6.

1973. március 15-én Komárom megye egyéb településein is voltak a Petőfi-évfordulóhoz kapcsolódó megemlékezések. Bokod községben a Forradalmi Ifjúsági Napok tatai járási megnyitóján kívül a Petőfi-szavalóverseny járási döntője zajlott.[53] Tokodon és Dorogon is volt Petőfi-ünnepség, utóbbi helyen koszorúzás is.[54]

Oroszlány városa igazán kitett magáért, mert itt valóságos rendezvénysorozattal emlékeztek meg a költőről. 1973. március 12-én „Kihunyt egy csillag” címmel irodalmi összeállítást, 14-én a Petőfi Művelődési Házban „hanglemez klubdélutánt” rendeztek „megzenésített irodalmi gyöngyszemekből”, 15-én pedig Forradalmi Ifjúsági Napok megnyitóján és a „Petőfire emlékezünk” című emlékműsoron vehettek részt a város lakosai.[55]

Információs jelentés
HU-MNL-KEML-X.6.

Március 18-án Vérteskethelyen nyolc község — Császár, Ete, Kisbér, Súr, Szend, Szőny, Tárkány, Vérteskethely — „úttörőcsapatának lelkes pajtásai gyűltek össze vetélkedőre a vérteskethelyi művelődési házban”, ahol az „úttörő-formaságok után Metzger Márta járási úttörőtitkár üdvözölte az ötfős csapatokat, vezetőket, vendégeket.”

A Paulovics Margit, „a vérteskethelyi 1803. számú Petőfi Sándor úttörőcsapatának riportere” által írt cikk[56] szerint Pathó László járási népművelési felügyelő tette fel „a nehezebb-könnyebb, változatos kérdéseket, amelyek mindegyike nagy költőnkhöz, Petőfi Sándorhoz kapcsolódott.” A HNF tatai járási bizottságának első díját Szend csapata „megérdemelten” nyerte el 55 ponttal, míg a vérteskethelyiek második helyezettek lettek. A harmadik helyet Kisbér csapata szerezte meg és a „további sorrendet is csak minimális pontkülönbség döntötte el.”

Még áprilisra is jutott esemény, mégpedig a költészet napján, „a KISZ megyei bizottsága által meghirdetett Petőfi vers- és prózamondó verseny megyei döntője”, ahol az elnökség tagja volt Izsáki Mihály[57], a Komárom megyei MSZMP-bizottság titkára, valamint Sárándi József[58] költő és Kovács Emil, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetőhelyettese mint zsűrielnök.

A huszonöt versenyző között „jelentős számú” „dolgozó fiatal” is szerepelt. „Katay Ferencné, a tokodi termelőszövetkezetből, Jónás József az esztergomi Kályha és Csempegyártó Vállalattól[59], Sípos Zoltán a KOMÉP-től[60] jött például a verseny utolsó fordulójára.” A tudósítás szerint „a lelkesedésen túl, a szavalatok színvonala meglehetősen változó képet mutatott, egyenetlen volt. Jó néhányan valószínűleg nem kaptak kellő szakmai eligazítást, útmutatást szűkebb környezetükben, s így az előadásukban jobbára a spontán ráérzés dominált” de a versenyzők többsége „megcsillantotta figyelemre érdemes előadó-készséget.”

A tanulók közül első helyezett a komáromi Kégli Piroska lett, a második az oroszlányi Kaszás József, míg a dorogi Bárány Ágota a harmadik. A dolgozó fiatalok közt első helyre került a tatabányai Lakatos Pál, második komáromi Molnár Attila és a lábatlani Szabó Károly. Az első és második helyezettek Szegedre utaznak majd, az ifjúsági napokra, a harmadik helyezettek könyvet kaptak emlékül.[61]

Még mindig szavalóverseny – természetesen még mindig Petőfi Sándor emléke jegyében, mégpedig a Szövetkezeti Fiatalok VII. Országos Szavalóversenye... Az 1973. június 16–17-én Esztergomban megrendezett területi döntőn a Komárom megyei MESZÖV[62] „látja vendégül Győr-Sopron, Komárom, Vas és Veszprém megye „fogyasztási szövetkezeti, ipari szövetkezeti és termelőszövetkezeti fiataljainak mintegy száz legjobb szavalóját.”[63]

Az 1973-as év második felében viszont jóformán eltűntek a Petőfi-évfordulóval kapcsolatos Komárom megyei események. A Dolgozók Lapjának a Hungaricanán elérhető példányai ugyan hatalmas számban tartalmazzák továbbra is „Petőfi” kifejezést, de a találatok túlnyomó része más megyében, esetleg külföldön megrendezett eseményre utal, vagy a költővel kapcsolatos irodalom- és művelődéstörténeti cikk. Úgy látszik, „elzúgtak” a megemlékezések, és újból „csend” lett a tömegszervezetekben, iskolákban, művelődési intézményekben Petőfi körül.

Nem megyei, hanem országos esemény volt a Petőfi-évfordulóra időzített két magyar film, a János vitéz[64] és a Petőfi ’73[65] bemuzatója.

A Petőfi elbeszélő költeménye ihlette első „egész estés”, Jankovics Marcell[66] által rendezett magyar rajzfilm Komárom megyei díszbemutatóján részt vett Szabó Sípos Tamás[67], Balázs Béla díjas[68] rajzfilmrendező is. „No, és hogy tetszett?” – tette fel a kérdést a főleg fiatalokból álló közönséghez, amely „lelkesen, »közfelkiáltással« és ütemes tapssal szavazta meg: tetszett a film, sikert aratott a János vitéz.”[69]

És hogy tetszett a film a megyei lap kritikusának? [70] „Az országos mozihálózatban … szeptemberben került műsorra, mintegy jelezve, hogy elsősorban az ifjú nézőkhöz a diákokhoz szól a film — s a »kötelező olvasmányról« alkotott képet kívánja bővíteni, kiteljesíteni. Ez persze csak az egyik szándék volt a sok közül. … Az alkotóknak tehát »mindenki János vitézét« kellett megteremteniük — a rajzfilm lehetőségeivel, eszközeivel. … Sokféle szándék, sokféle hatás keveredik ily módon a filmben, s változatosak a stíluseszközök is. … A sokféle hatás és eszköz azonban zavaró, mert nem áll össze igazi egésszé. Egész jelenetsorokat például — találkozás a haramiákkal, a francia király udvarában stb. — mintha az opera és a táncművészet eszközeivel alkották volna meg, így »betétnek« tűnnek a film dramaturgiai szövegében. A lényeg persze, hogyan fogadja a filmet a közönség, nézőkben. Úgy tűnik, nemcsak a »kötelező olvasmány« rangja miatt vonzza a film a nézőket. Együtt élnek a cselekménnyel, a jól ismert mese fordulatai hatással vannak rájuk, élvezik a film játékosságát, rajzos ötleteit. Igaz, nem ajándékozza meg őket a film a katarzis nagy élményével … de talán természetes is, hogy egy filmadaptáció nem adhatja vissza teljes egészében az eredeti mű erejét, szépségét, gazdagságát.

A másik film, Kardos Ferenc rendező „legszabadabbnak, a legjátékosabbnak” tartott alkotása, a Petőfi ’73 „emlékezetpolitikájával és az idősíkok kezelésével is kirívó … a teljes magyar filmtörténetben. Bár sok film készült a szocializmus utolsó évtizedeiben, melyek a múlthoz való viszonyulást, a múlt bűneivel és tanulságaival való elszámolást vitték színre, egy sem volt közöttük, ami ezt ilyen reflektáltan és játékosan tette volna.”[71]

És erről a filmről mi volt a véleménye[72] Gombkötő Gábornak? [73]

„Különös és rendhagyó módon idézi az új magyar film … a nagy költő szellemét, a 48-as forradalom emlékét. Nem úgy, ahogy a történelem … már mindannyiunk, az egész utókor számára hitelesítette, hanem azt kutatták az alkotók, miként élhet 1848 és a költő a mai fiatalok képzeletében, gondolatvilágában. … Készülhetett volna akár egy jelmezes-kosztümös, látványos Petőfi-film, s ez bizonyára nagyobb közönségrétegigényeinek, történelemszemléletének felelt volna meg. … Több síkon folyik a játék. A szereplők — budapesti és pápai diákok — egyrészt élik saját életüket — s ezzel párhuzamosan — természetes és pergő ritmusú váltásokkal — a pápai gimnázium udvarán és termeiben »eljátsszák« a történelmi eseményeket. Kosztüm nélkül, diáktársaik által készített díszletek között mozogva elevenítik meg 1848-1849 nagy fordulópontjainak történéseit, végig járják Petőfi életútjának legfontosabb állomásait … Ezt az összevetési-értékelést … valami suta és fiatalos báj, kedvesség, játékosság jellemzi. Nem érett és megérlelt filozófia ez, inkább érzéseik megfogalmazása, őszinteségük megnyilatkozása, … Megragadó a film fiatalos lendülete, s a fiatal szereplők lázas-lelkes lobogása … a hagyományos pátosz helyett az irónia kapott bőséges helyet a művészi eszközrendszerben. A látványosság, a játékosság mögött azonban elsikkad a film gondolatisága … miként élnek tovább a már negyvennyolcban is és azóta oly sokszor a történelemben más és más módon exponált gondolatok, szándékok és törekvések — a mi korunk fiataljaiban.”

Források: Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Vármegyei Levéltára

HU-MNL-KEML-X.6. Hazafias Népfront Komárom Megyei Bizottságának iratai

HU-MNL-KEML-X.8. Hazafias Népfront Dorogi Járási Bizottságának iratai

HU-MNL-KEML-X.9. Hazafias Népfront Komáromi Járási Bizottságának iratai

HU-MNL-KEML-X.10. Hazafias Népfront Tatai Járási Bizottságának iratai

HU-MNL-KEML-X.11. Hazafias Népfront Tatai Városi Bizottságának iratai

HU-MNL-KEML-XXIII.22.a Komárom Megyei Tanács VB. Művelődési Osztályának iratai

HU-MNL-KEML-XXIII.51.h.1. Komárom Megyei Tanács VB. Dorogi Járási Hivatala Művelődési Osztályának iratai

HU-MNL-KEML-XXIII.723.c.1. Dorog Nagyközség iratai

Írta: Kládek László levéltáros (MNL KEVL)