„…költő volt, ő volt a költő…” Petőfi Sándor születése 150. évfordulójának ünneplése 1973-ban
Az ünnepségsorozat beharangozása a Petőfi Emlékbizottság 1972. március 15-én közzétett felhívása[1] volt, melyet természetesen a Komárom megyében megjelenő Dolgozók Lapja is teljes terjedelmében közölt.
„Petőfi Sándor emléke előtt tiszteleg a magyar nép, a halhatatlan költő születésének százötvenedik évfordulóján. Petőfi Sándor emléke előtt tisztelegnek szerte a világon azok a magyarok is, akik a haza határain kívül élnek, de őrzik a magyar néphez tartozás érzéseit, és őrzik nemzeti értékeinket. Petőfi Sándor emléke előtt tisztelegnek a világ népei, a már felszabadultak és a szabad hazát építők, s azok közül is egyre többen, amelyek szabadságukért küzdve erőt meríthetnek a szabadságharcos költő művéből. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány és a Hazafias Népfront által létrehívott Petőfi Emlékbizottság ünnepre hívja a haza és a világ, a »népek hazája« népeit, polgárait, a szabadság és a költészet tisztelőit. … Ünnepeljük Petőfit Petőfihez méltón! Ne csak a nevét, hanem a szellemét idézzük meg ezen az évfordulón. Azzal a nem hivalkodó, ám jogos öntudattal, hogy nemcsak emléknapokon idézzük. Annyi görögtüzes ünneplés, annyi úri Petőfi-hamisítás után, a költő igazáért küzdő valamennyi gondolkodó értékes hagyományát folytatva, most a nép ügyét történelmi győzelemre vivő népi rendszer ünnepli a halhatatlan költőt.”
A megyei lap 1972. december 31-i számában jelent meg Fekete Sándor[2] irodalomtörténész Petőfi és népe című esszéje[3], amely az évforduló „ideológiájának” egyénibb hangú megfogalmazása.
Fekete leszögezte, hogy „akit ünneplünk, nem szerette az ünnepélyességet. … Vigyáznunk kell hát, ha róla írunk: esetleg, épp léghangzatosabb szavaink kerülnek legmesszebb az ő szellemétől. És nem is csak a stílusról van itt szó. … Amikor 1848 tavaszán, a forradalmi lelkesültségben úszó főváros népe egymás után rendezte a fáklyás felvonulásokat és kivilágításokat az új kormányférfiak tiszteletére, a költő keserű szavakat rögzített naplójába: »Mennyi ünnep egy hónap alatt! Vigyázzatok, hogy ezek után a fényes éjek után sötét napok ne következzenek. … Borzasztó vasárnapi nép vagyunk! Nekünk mindig ünnep kell, és ha egyszer nem lesz emberünk, akit megünnepeljünk, majd a holdvilágnak viszünk fáklyás zenét s csinálunk kivilágítást.« Kétszeresen vigyázzunk hát, ha ünnepeljük őt, nehogy »vasárnapi nép« módjára fogjuk fel az ünnepet. … Bármennyire megcsömörlöttünk is hamis kultuszok ünnepeitől, születésének másfél százados évfordulóján őt mégis ünnepelnünk kell. Kit, ha nem őt? … Így látja őt a nagyvilág is. Az egész művelt emberiség számára mindenekelőtt ő a magyar költő, sőt egész népünknek is ő a legismertebb és legnagyobb hatású képviselője a világban. …. A hozzá méltó ünneplés első jellemvonása az igazságra törekvés. … Igaz-e, hogy nemcsak Petőfi tekintette magát a nép költőjének, hanem a nép is — ma is! — a magáénak érzi Petőfi Sándort? A statisztikai adatok bíztatóan hangzanak. Egyetlen magyar költő művei sem fogytak el olyan példányszámban, mint az övéi. Nincs is még egy magyar költő, akiről oly sokan tudnának ebben az országban: ha mást nem … legalább annyit, hogy költő volt, ő volt a költő. …. Igaz tehát … hogy … Petőfit ismerik és szeretik a legtöbben. De az is igaz, hogy öncsalás volna nem látni, milyen nagy még a tájékozatlanság és az értetlenség is. Petőfi szellemének napvilága még nem ragyog be minden ház ablakán.”
Az irodalomtörténész – első pillantásra – szinte veszélyes dolgokat is megfogalmazott:
„Újra időszerűvé válik a forradalmár is. Nem azért, mintha valamiféle barikádos forradalomra volna szükség-lehetőség ma, hanem azért, mert a legbékésebb korokban is kellenek olyan emberek, akik hittel, meggyőződéssel, szenvedéllyel elvek képviselőiként tudnak fellépni. Az igazat, szépet akaró, érte kockázatokat vállaló forradalmár »nem mehet ki a divatból«. Helyzete, funkciója megváltozhat, de a férfi, akinek elve van, — mint Petőfi követelte — nem fog kiveszni a történelemből. Mert a magatartás lényege nem a mindenároni forradalomcsinálás, hanem a forradalmi szembeszállás mindenféle eltespedéssel, kényelmeskedéssel, megalkuvással. …. Nem szabad mintává tenni őt. Akkor volt hatása a legkétesebb, amikor lobogóvá emeltük. Ezen az ünnepen minden okunk megvan arra, hogy elégedetten nyugtázzuk Petőfi világméretű diadalát, és a szűkebb körben, népe körében kivívott győzelmét.”
Csak érdekességként említjük, hogy „a baráti szocialista országok[nak] a Petőfi-évforduló ünnepségein részt vett képviselői” közül a román Dr. Mircea Zaciu[4] így nyilatkozott: „Romániában pártunk Központi Bizottsága határozatot hozott a Petőfi-évforduló megünneplésére. Ennek szellemében az év elején Bukarestben ünnepi nagygyűlést tartanak, de hasonló rendezvényekre kerül sor Kolozsvárott, Jasiban, Temesváron, Ploestiben, Segesváron és Világosnál is.”[5]
1973-ban nemcsak Petőfi, de Madách Imre[6] is „150 éves lett volna”. Az ő ünneplése életművének nehezebben befogadható volta és más okok miatt is háttérbe szorult. Tamás István – „ideológiai figyelmeztetésében”[7] – érzékeltette ezt:
„Sokan talán meglepődnek, amikor mai viták között említjük meg a Petőfi vagy a Madách évfordulót, amelyet ebben az évben ünnepeltünk. illetve a Petőfi-évet. Az ideit, amelyet a költő emlékének szentelünk. Hol itt a vita? Valóban, itt — ismét csak nyersen szólva — »nincs vita«; mindkét életmű nemzeti múltunk, irodalmi örökségünk hatalmas értékű alkotó része. De ahogy az ünneplés során felidézzük a Petőfi-arcot, … akarva-akaratlanul nemzeti sorskérdéseket, gondolkodási szférákat érintünk. Azaz dehogyis akaratlan, nagyon is akarva. Miközben a Petőfi-képre rakódott hazug, romantikus vagy éppen reakciós foltok letisztításán fáradozunk, tulajdonképpen vitát folytatunk. Újjá értékeljük a múlt sok eseményét, megrajzoljuk magunknak és utódainknak az igazi Petőfi-portrét, a forradalmár költő arcát. S eközben nézetünk maradi felfogásokkal, megkövült ítéletekkel csap össze. … Ugyanezt elmondhatjuk, talán nem kevesebb joggal, a Madách-évfordulóról is. is. A tragédia költőjét az egész ország ünnepelte, s ha figyelemmel kísértük a megnyilatkozásokat, láthattuk, hogy igen sok bennünk az olyan elem, amely régi, elavult, jobboldali vagy szektás Madách-értelmezésekkel küzd.”
Hogyan próbálta a kulturális államigazgatás ezeket az elveket a „gyakorlatba átültetni”, milyen kereteket hozott létre megvalósításukra? A fő koordináló-„bonyolító” szerv a Művelődésügyi Minisztérium és osztályai voltak, megyénként pedig a megyei tanácsok művelődési osztályai, valamint a járási hivatalok és városok hasonló szakigazgatási szervei. A forrásokból úgy tűnik, hogy három nagyobb országos pályázatot hirdettek meg a pedagógusok, az amatőr előadóművészeti csoportok, valamint a kisebb könyvtárak részére.
Az „alaphangot” megadó, 1972. március 15-én közzé tett felhívást megelőzte a Művelődésügyi Minisztérium[8] 1972. február 26-án kelt 26352/1972.IV. számú leirata, amelyet a Komárom Megyei Tanács VB. Művelődési Osztálya is megkapott.[9]
47304/1972.
HU-MNL-KEML-XXIII.22.a.
A díjazott résztvevők között nem volt Komárom megyei pályázó. [10]
A pályázati ügyirat alszámaként[11] egy, Steiner Tibor megyei tanácselnök-helyettes[12] részére készült feljegyzés olvasható, melyet a Művelődési Osztálya vezetője, Nagy Lajos írt alá. (Előadók: Payer István[13], Hubay Győző[14])
47304/1972.
HU-MNL-KEML-XXIII.22.a.
Az eddigieknél jóval konkrétabb volt az a leirat[15], melyet 1972. június 8-i dátummal szintén a Komárom Megyei Tanács művelődési osztályának vezetője, Nagy Lajos és előadója, Hubay Győző szerkesztett meg a 47.566/1972.VIII. iktatószámon, és valamennyi járási hivatal vezetőjének, valamint a Komárom Megyei Múzeumok és a Komárom Megyei Levéltár igazgatójának is elküldtek.
12766/1972.
HU-MNL-KEML-XXIII.51.h.1.
A Petőfi-évforduló legérintettebb intézményei a települési könyvtárak voltak. Az alkalom lehetőséget nyújtott épületeik, berendezésük, és egyúttal módszereik korszerűsítésére is. Az évfordulóhoz kapcsolódóan a Petőfi-emlékkönyvtárak létesítésének „hívó szava” alatt nyílt lehetőség a fejlesztésre.
42237/1972.
HU-MNL-KEML-XXIII.22.a.
A 30 000 Ft-os támogatásból egy, már 1973-ban sem korszerű, bolgár gyártmányú Resprom Melodia 16 típusú rádiókészüléket, két lemezjátszót (2700 és 1500 Ft-os értékben), BRG M 11-es orsós és egyben kazettás magnót, Videoton gyártmányú fejhallgatót, mikrofont, „fogyóeszközként” pedig többek között diafilmeket, 49 hanglemezt, és négy tekercs magnószalagot szereztek be. [16]
A kisbéri könyvtár 1999-ig viselte Petőfi nevét, ekkor „Kisbér Ászár, Hánta, Kisbér intézményeinek összevonásával a település művelődési központjának új neve: Városi Könyvtár és Közművelődési Házak. Igazgatója az eddigi Petőfi Emlékkönyvtár vezetője, Puskás Teréz lett.”[17]
A Hazafias Népfront[18] – amely részt vett az országos emlékbizottság munkájában is – megyei, járási és települési szervezetei önálló programokat, elképzeléseket is megfogalmaztak.
A Dorogi Járási Bizottság 1973-as munkaterve szerint „Mozgósítunk a Petőfi ünnepségekre és az 1848–49-es forradalom és szabadságharc 125. évfordulójára.” [19]
Az Esztergom Városi Bizottság[20] segítséget nyújt „a Petőfi ünnepségek rendezéséhez, szorgalmazzuk a Kossuth Lajos utca 21. szám alatti ház Petőfi emléktáblával való megjelölését, … és a Petőfi Sándor Általános Iskola falán egy Petőfi-dombormű elhelyezését.” 1846-ban Petőfi Sándor Jókai Mórral[21] együtt esküvői tanúként járt a városban. Egyik legjobb barátja, Várady Antal[22] ügyvéd házasodott[23] össze az esztergomi Ruffy Idával[24].
A HNF Komáromi Járási Bizottsága kissé óvatosan tervez: „Elsősorban azokon a helyeken szorgalmazzuk [a megemlékezéseket], ahol Petőfi nevét viselő tsz-ek, iskolák, kultúrházak működnek.”[25]
A megvalósult eseményekről, rendezvényekről az újsághírekből lehet tájékozódni, mivel feltételezhető, hogy kiemelt feladat volt az újságírók számára az ezekről való tudósítás.
Még a jubileumi évet megelőzően, december végén rendezték meg a tatabányai Népházban a „Szóljatok, szép szavak — Petőfi Sándorról” pályázat Komárom megyei döntőjét, ahová hat amatőr művészeti együttes jutott be.
„»Egy ember szól, de milliók nevében« — ez a címe a tatabányai Ságvári iskola irodalmi színpada műsorának (művészeti vezető: Bognár Istvánné). »Petőfi él« címen a naszályi művelődési ház irodalmi színpada mutatja be összeállítását (Szöllőssy Zsigmondné vezetésével). »Éljünk-e önmagunknak?« — a Petőfi-évforduló alkalmával is aktuális ez a kérdésfeltevés, amely a rédei művelődési ház Farkas Jánosné vezette színjátszó csoportja műsorának címében szerepel. A bajnai Szamóca gyermekegyüttes (vezetője Krasznay Mártonné) Mesék világa c. produkcióját követően »Petőfi napjai«-t idézik meg a 314. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet Szóda Sándor vezette irodalmi színpadának tagjai. A tatabányai Bányász Színpad Éless Béla[26] irányításával az »Én is szakállt viseltem« c.[ímű] műsorát adja elő.”[27] Utóbbi előadás címe arra utal, hogy az 1970-es évek első felében sokan (rendőrség, munkahelyi vezetők) nem nézték jó szemmel a szakállviseletet, mert úgy vélték, hogy lázadást vagy „hippi-magatartást” sugall, pedig a reformkori személyiségek is hordtak szakállt…
A Petőfi-jubileummal kapcsolatos rendezvények zöme nem volt ennyire nagyszabású, inkább az ifjúsági szervezetek (úttörőmozgalom[28], KISZ[29]) kulturális programjaiba illeszkedtek.
A tatabányai lapnyomda KISZ-alapszervezete Petőfi-emlékműsort tervezett, amelyet „a szokványostól eltérően” állítanának össze. „Természetesen felhasználunk benne megzenésített Petőfi-verseket, de az előadásmódjukat modernizáljuk.”[30]
A komáromi Jókai Mór Városi-Járási Könyvtár a lakosságtól kölcsönkért régi Petőfi-kötetekből rendezett kiállítást. Látható volt itt az Atheneaum[31] „nagyalakú, díszkiadású,” 1874- es kötete, egy 1884-es „Második népies kiadás” Barabás Miklós[32], Zichy Mihály[33], Székely Bertalan[34] rajzaival, valamint az 1923-ban „a költő születése századik évfordulójának emlékére Budapest székesfőváros közönsége” által kiadott kötet is.[35]
Az úttörőmozgalom, a Magyar Úttörők Szövetsége is feladatának érezte, hogy bekapcsolódjon az évforduló eseményeibe, demonstrálva, hogy a 10-14 éves gyerekek is „magukénak érzik” a költő gondolatait…
Ezért Komáromban az évforduló arra is alkalmat adott, hogy a „Petőfire emlékszik Komárom város ifjúsága” eseménysorozat keretében „szoros együttműködés” alakuljon ki „az úttörők és a KISZ- fiatalok között.”[36]
Dorog Nagyközségi Tanács vb-titkára, Marton János arra hívta fel a község óvodájának és az általános iskolájának vezetőit, hogy 1973. január 16-án délelőtt 10 és délután 16 órakor a János vitézt adja elő az Állami Bábszínház a József Attila Művelődési Házban (Munkásotthonban). Az ügyirat szerint az előadást „sajátosságánál fogva ... az óvodáskorú (nagycsoportos) gyermekeknek is ajánljuk”, míg az „ált.[alános] iskolai tanulók a tananyag során az irodalmi alkotással megismerkednek, ezért megtekintésre ajánljuk, és kérjük, hogy a szervezésben legyenek a segítségünkre”.[37]
Oroszlány esetében is az úttörőkorú gyerekek Petőfi iránti elkötelezettségét példázta, hogy a „Pajtás-klub” – mely 1973 januárjában alakult az Arany János Általános Iskolában– „megnyitóját a Schönherz Zoltán[38] úttörőcsapat összekapcsolta Petőfi Sándor születésének 150. évfordulója tiszteletére rendezett kiállítással. A pajtások sok értékes, ritkaságszámba menő Petőfi-kiadványt gyűjtöttek össze, és rajzaikkal illusztrálták a Petőfi-verseket. A meghitt hangulatú megnyitót az iskola irodalmi szakkörének a műsora zárta.”[39]
De a KISZ sem fogyott ki az ötletekből… Még a Dolgozók Lapja ismeretlen cikkírója is „érdekesnek” minősítette azt az elképzelést, hogy a Petőfi-évfordulóhoz kapcsolódva „Gyermelyen megrendezik a Petőfiről elnevezett termelő- szövetkezetek fiataljainak találkozóját. (Mint ismeretes, megyénkben a gyermelyi és a vérteskethelyi tsz viseli még Petőfi nevét).” Ezen kívül a költő emlékének szentelt megyei vers- és prózamondó „vetélkedőt” is terveztek.[40]
Esztergomban február elején a volt Berzeviczy Gergely Közgazdasági Szakközépiskola által rendezett, az esztergomi Művelődési Központban megtartott ünnepségen emlékeztek Petőfi Sándorra a város diákjai. Koskó Lajosnak, a szakközépiskola igazgatójának megnyitója után Fekete Sándor tette fel a „provokatív” kérdést: „Miért is ünnepeljük a huszonéves korában eltűnt fiatalembert? …. Mert nemcsak költő volt, hanem tudatos forradalmár is.” Arra is válaszolt, lehet-e ma őt követni? „A költő emberi példakép a magyar ifjúság előtt. S ezeknek a fiataloknak eszmei fejlődésében Petőfi példája nélkülözhetetlen.” A beszéd után a szakközépiskola irodalmi színpada pedig „Petőfi él” címmel „oratóriumszerű produkciót” mutatott be.[41]
A Petőfi-évforduló a megyei ipari szövetkezeteinek dolgozóit is részvételre késztette. „Valami különös íze van az ilyen összejöveteleknek. Adódik ez talán abból, hogy az iparosok hajdanában is szívesen léptek fel egy-egy falusi, kisvárosi önképzőkör pódiumán” – írta a Dolgozók Lapja a KISZÖV[42] által rendezett vetélkedőről szóló cikkében.
A Tatabányán, – „a Rozmaring vendéglő melletti rendezvény- teremben” Komárom megye kilenc ipari szövetkezetének négy fős csapatai „küzdöttek” a vetélkedőn. Hogy a megmérettetés ne legyen „uniformis”, „dr. Mód Kázmér, a KISZÖV osztályvezetője, az ipari szövetkezetek kulturális törekvéseiről mondott rövid beszédet”, majd Kovács Emil, „a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetőhelyettese Petőfi életművét, példáját, hatását méltatta.” A vetélkedő győztese az Esztergomi Építőipari Szövetkezet csapata lett, „mely csak két ponttal ... előzte meg a tatabányai Építőipari Szövetkezet Béke brigádját és öttel az Esztergomi Szolgáltató Szövetkezet csapatát.” És mint a cikkíró megjegyezte: „Többnyire brigádok, brigádtagok vetélkedtek a tizennégy csapatban, olyanok, akiknek vállalásai közt általában ez is szerepel: általános műveltségünket növeljük. Hát kell ehhez ennél jobb alkalom? [43]
Március 15-éhez közeledve az évfordulót jelképező külsőségek is egyre nagyobb mértékben jelentek meg. Az országos emlékbizottság által készíttetett, az egykori Magyar Történelmi Emlékbizottság[44] Pátzay Pál szobrászművész megformázta plakettmásolatainak szétosztásáról intézkedik az alábbi ügyirat:
12578/1973.
HU-MNL-KEML-XXIII.51.h.1.
https://mandadb.hu/mandadb/webimage/7/0/0/8/3/8/pre_wimage/97291.jpg
Komáromban „eredeti módon” állított emléket Petőfi Sándornak a „város ifjúsága”. Március 14-én avatták fel a mai Városháza mögötti ligetben „a három méter magas, népi faragású kopjafát”, amelynek felállítási költségeit a Komáromi Állami Gazdaság és a komáromi Ruhatisztító és Szolgáltató Ktsz „közösen vállalta, példát mutatva ezzel is a társadalmi összefogásra.”[45]
A Dolgozók Lapja 1973. március 16-i száma nagy, fényképes cikkben számolt be a Forradalmi Ifjúsági Napok[46] megyei, Esztergomban megtartott megnyitójáról[47], amelynek március 15-re vonatkozó eseményeit a Petőfi-évforduló is áthatotta. Az ebben az évben péntekre eső „március 15-e délelőttjén került sor a Petőfi iskola díszkerítésén egy emléktábla elhelyezésére is. A városi, Petőfi nevét viselő, művelődésügyi intézmények (a filmszínház, iskola és a művelődési ház) itt helyezték el Holló Kornél[48] szobrászművész alkotását.” Csütörtökön délután „a Labor MIM[49] művelődési házában került sor megyénk ifjúságának hagyományos, demonstratív ünnepségsorozatának — a forradalmi ifjúsági napok — megnyitására”, ahol „»Szabadság, szerelem...« címmel a Nemzeti Színház művészei adtak műsort.”
Tatán is összekapcsolták forradalom ünnepét a Petőfi-évfordulóval. Az Eötvös József Gimnázium tanulói megkoszorúzták Hamari Dániel[50] emléktábláját, majd „a városi tanács által készíttetett Petőfi-emléktáblát avatták fel a költőről elnevezett utcában.”
Nem szorosan Petőfi Sándor születésének 150. évfordulójához kapcsolódott az a „zavaró” esemény, amely 1973. március 15-én, Budapesten zajlott le. Ott a hivatalos ünnepségek után középiskolás diákok és egyetemi hallgatók tüntettek a Váci utcában és környékén, aminek következtében 41 tüntetőt előállítottak.[51] A tüntetés ebben a korban szigorúan tiltott cselekmény volt, így az is csoda, hogy a korabeli sajtó egyáltalán hírt adott róla – igaz, hogy csak a március 17-én megjelent újságokban. Az MTI Népszabadságban megjelent közleményét a Dolgozók Lapja – és vélhetően a többi megyei lap is – változatlan szöveggel vette át.
Népszabadság, 1973. március 17. 8. oldal
A Hazafias Népfront Komárom Megyei Bizottságának „1973 március hóról” készített információs jelentése szerint „a lakosság széles köre” „felháborodással” fogadta az eseményt. [52]
HU-MNL-KEML-X.6.
1973. március 15-én Komárom megye egyéb településein is voltak a Petőfi-évfordulóhoz kapcsolódó megemlékezések. Bokod községben a Forradalmi Ifjúsági Napok tatai járási megnyitóján kívül a Petőfi-szavalóverseny járási döntője zajlott.[53] Tokodon és Dorogon is volt Petőfi-ünnepség, utóbbi helyen koszorúzás is.[54]
Oroszlány városa igazán kitett magáért, mert itt valóságos rendezvénysorozattal emlékeztek meg a költőről. 1973. március 12-én „Kihunyt egy csillag” címmel irodalmi összeállítást, 14-én a Petőfi Művelődési Házban „hanglemez klubdélutánt” rendeztek „megzenésített irodalmi gyöngyszemekből”, 15-én pedig Forradalmi Ifjúsági Napok megnyitóján és a „Petőfire emlékezünk” című emlékműsoron vehettek részt a város lakosai.[55]
Információs jelentés
HU-MNL-KEML-X.6.
Március 18-án Vérteskethelyen nyolc község — Császár, Ete, Kisbér, Súr, Szend, Szőny, Tárkány, Vérteskethely — „úttörőcsapatának lelkes pajtásai gyűltek össze vetélkedőre a vérteskethelyi művelődési házban”, ahol az „úttörő-formaságok után Metzger Márta járási úttörőtitkár üdvözölte az ötfős csapatokat, vezetőket, vendégeket.”
A Paulovics Margit, „a vérteskethelyi 1803. számú Petőfi Sándor úttörőcsapatának riportere” által írt cikk[56] szerint Pathó László járási népművelési felügyelő tette fel „a nehezebb-könnyebb, változatos kérdéseket, amelyek mindegyike nagy költőnkhöz, Petőfi Sándorhoz kapcsolódott.” A HNF tatai járási bizottságának első díját Szend csapata „megérdemelten” nyerte el 55 ponttal, míg a vérteskethelyiek második helyezettek lettek. A harmadik helyet Kisbér csapata szerezte meg és a „további sorrendet is csak minimális pontkülönbség döntötte el.”
Még áprilisra is jutott esemény, mégpedig a költészet napján, „a KISZ megyei bizottsága által meghirdetett Petőfi vers- és prózamondó verseny megyei döntője”, ahol az elnökség tagja volt Izsáki Mihály[57], a Komárom megyei MSZMP-bizottság titkára, valamint Sárándi József[58] költő és Kovács Emil, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetőhelyettese mint zsűrielnök.
A huszonöt versenyző között „jelentős számú” „dolgozó fiatal” is szerepelt. „Katay Ferencné, a tokodi termelőszövetkezetből, Jónás József az esztergomi Kályha és Csempegyártó Vállalattól[59], Sípos Zoltán a KOMÉP-től[60] jött például a verseny utolsó fordulójára.” A tudósítás szerint „a lelkesedésen túl, a szavalatok színvonala meglehetősen változó képet mutatott, egyenetlen volt. Jó néhányan valószínűleg nem kaptak kellő szakmai eligazítást, útmutatást szűkebb környezetükben, s így az előadásukban jobbára a spontán ráérzés dominált” de a versenyzők többsége „megcsillantotta figyelemre érdemes előadó-készséget.”
A tanulók közül első helyezett a komáromi Kégli Piroska lett, a második az oroszlányi Kaszás József, míg a dorogi Bárány Ágota a harmadik. A dolgozó fiatalok közt első helyre került a tatabányai Lakatos Pál, második komáromi Molnár Attila és a lábatlani Szabó Károly. Az első és második helyezettek Szegedre utaznak majd, az ifjúsági napokra, a harmadik helyezettek könyvet kaptak emlékül.[61]
Még mindig szavalóverseny – természetesen még mindig Petőfi Sándor emléke jegyében, mégpedig a Szövetkezeti Fiatalok VII. Országos Szavalóversenye... Az 1973. június 16–17-én Esztergomban megrendezett területi döntőn a Komárom megyei MESZÖV[62] „látja vendégül Győr-Sopron, Komárom, Vas és Veszprém megye „fogyasztási szövetkezeti, ipari szövetkezeti és termelőszövetkezeti fiataljainak mintegy száz legjobb szavalóját.”[63]
Az 1973-as év második felében viszont jóformán eltűntek a Petőfi-évfordulóval kapcsolatos Komárom megyei események. A Dolgozók Lapjának a Hungaricanán elérhető példányai ugyan hatalmas számban tartalmazzák továbbra is „Petőfi” kifejezést, de a találatok túlnyomó része más megyében, esetleg külföldön megrendezett eseményre utal, vagy a költővel kapcsolatos irodalom- és művelődéstörténeti cikk. Úgy látszik, „elzúgtak” a megemlékezések, és újból „csend” lett a tömegszervezetekben, iskolákban, művelődési intézményekben Petőfi körül.
Nem megyei, hanem országos esemény volt a Petőfi-évfordulóra időzített két magyar film, a János vitéz[64] és a Petőfi ’73[65] bemuzatója.
A Petőfi elbeszélő költeménye ihlette első „egész estés”, Jankovics Marcell[66] által rendezett magyar rajzfilm Komárom megyei díszbemutatóján részt vett Szabó Sípos Tamás[67], Balázs Béla díjas[68] rajzfilmrendező is. „No, és hogy tetszett?” – tette fel a kérdést a főleg fiatalokból álló közönséghez, amely „lelkesen, »közfelkiáltással« és ütemes tapssal szavazta meg: tetszett a film, sikert aratott a János vitéz.”[69]
És hogy tetszett a film a megyei lap kritikusának? [70] „Az országos mozihálózatban … szeptemberben került műsorra, mintegy jelezve, hogy elsősorban az ifjú nézőkhöz a diákokhoz szól a film — s a »kötelező olvasmányról« alkotott képet kívánja bővíteni, kiteljesíteni. Ez persze csak az egyik szándék volt a sok közül. … Az alkotóknak tehát »mindenki János vitézét« kellett megteremteniük — a rajzfilm lehetőségeivel, eszközeivel. … Sokféle szándék, sokféle hatás keveredik ily módon a filmben, s változatosak a stíluseszközök is. … A sokféle hatás és eszköz azonban zavaró, mert nem áll össze igazi egésszé. Egész jelenetsorokat például — találkozás a haramiákkal, a francia király udvarában stb. — mintha az opera és a táncművészet eszközeivel alkották volna meg, így »betétnek« tűnnek a film dramaturgiai szövegében. A lényeg persze, hogyan fogadja a filmet a közönség, nézőkben. Úgy tűnik, nemcsak a »kötelező olvasmány« rangja miatt vonzza a film a nézőket. Együtt élnek a cselekménnyel, a jól ismert mese fordulatai hatással vannak rájuk, élvezik a film játékosságát, rajzos ötleteit. Igaz, nem ajándékozza meg őket a film a katarzis nagy élményével … de talán természetes is, hogy egy filmadaptáció nem adhatja vissza teljes egészében az eredeti mű erejét, szépségét, gazdagságát.
A másik film, Kardos Ferenc rendező „legszabadabbnak, a legjátékosabbnak” tartott alkotása, a Petőfi ’73 „emlékezetpolitikájával és az idősíkok kezelésével is kirívó … a teljes magyar filmtörténetben. Bár sok film készült a szocializmus utolsó évtizedeiben, melyek a múlthoz való viszonyulást, a múlt bűneivel és tanulságaival való elszámolást vitték színre, egy sem volt közöttük, ami ezt ilyen reflektáltan és játékosan tette volna.”[71]
És erről a filmről mi volt a véleménye[72] Gombkötő Gábornak? [73]
„Különös és rendhagyó módon idézi az új magyar film … a nagy költő szellemét, a 48-as forradalom emlékét. Nem úgy, ahogy a történelem … már mindannyiunk, az egész utókor számára hitelesítette, hanem azt kutatták az alkotók, miként élhet 1848 és a költő a mai fiatalok képzeletében, gondolatvilágában. … Készülhetett volna akár egy jelmezes-kosztümös, látványos Petőfi-film, s ez bizonyára nagyobb közönségrétegigényeinek, történelemszemléletének felelt volna meg. … Több síkon folyik a játék. A szereplők — budapesti és pápai diákok — egyrészt élik saját életüket — s ezzel párhuzamosan — természetes és pergő ritmusú váltásokkal — a pápai gimnázium udvarán és termeiben »eljátsszák« a történelmi eseményeket. Kosztüm nélkül, diáktársaik által készített díszletek között mozogva elevenítik meg 1848-1849 nagy fordulópontjainak történéseit, végig járják Petőfi életútjának legfontosabb állomásait … Ezt az összevetési-értékelést … valami suta és fiatalos báj, kedvesség, játékosság jellemzi. Nem érett és megérlelt filozófia ez, inkább érzéseik megfogalmazása, őszinteségük megnyilatkozása, … Megragadó a film fiatalos lendülete, s a fiatal szereplők lázas-lelkes lobogása … a hagyományos pátosz helyett az irónia kapott bőséges helyet a művészi eszközrendszerben. A látványosság, a játékosság mögött azonban elsikkad a film gondolatisága … miként élnek tovább a már negyvennyolcban is és azóta oly sokszor a történelemben más és más módon exponált gondolatok, szándékok és törekvések — a mi korunk fiataljaiban.”
Források: Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Vármegyei Levéltára
HU-MNL-KEML-X.6. Hazafias Népfront Komárom Megyei Bizottságának iratai
HU-MNL-KEML-X.8. Hazafias Népfront Dorogi Járási Bizottságának iratai
HU-MNL-KEML-X.9. Hazafias Népfront Komáromi Járási Bizottságának iratai
HU-MNL-KEML-X.10. Hazafias Népfront Tatai Járási Bizottságának iratai
HU-MNL-KEML-X.11. Hazafias Népfront Tatai Városi Bizottságának iratai
HU-MNL-KEML-XXIII.22.a Komárom Megyei Tanács VB. Művelődési Osztályának iratai
HU-MNL-KEML-XXIII.51.h.1. Komárom Megyei Tanács VB. Dorogi Járási Hivatala Művelődési Osztályának iratai
HU-MNL-KEML-XXIII.723.c.1. Dorog Nagyközség iratai
Írta: Kládek László levéltáros (MNL KEVL)
[1] Dolgozók Lapja, 1972. március 15., 3. oldal
[2] Fekete Sándor (Miskolc, 1927. február 11. – Budapest, 2001. június 11.): író, újságíró, irodalomtörténész.
[3] Dolgozók Lapja, 1972. december 31., 5. oldal
[4] Mircea Zaciu (1928. augusztus 27. 2000. március 21.): román kritikus, irodalomtörténész, prózaíró
[5] Megemlékezések Petőfiről Dolgozók Lapja, 1973. január 7. 3. oldal
[6] Madách Imre (Alsósztregova, 1823. január 20. – Alsósztregova, 1864. október 5.): költő, író, ügyvéd, politikus, a Kisfaludy Társaság rendes és a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.
[7] Tamás István: Vitáink szelleme. Dolgozók Lapja, 1973. február 11. 5. oldal
[8] Művelődésügyi Minisztérium: ezen a néven 1957. január 1-jétől 1974 június 22-ig működött
[9] HU-MNL-KEML-XXIII.22.a. 47304/1972.
[10] A pályázatra 48 értékes pályamunka érkezett be. Az általános iskolai tanárok közül az első díjat Baky Gyuláné, az újszászi Kossuth utcai Általános Iskola tanára, a 2 díjat T. Csépányi Valéria, a hódoscsépányi Általános Iskola tanára, a 3. díjat pedig Trencsényi László, a pataki Általános Iskola tanára nyerte. A középiskolai pályázók közül az első díjat Szabó István, a pápai Türr István Gimnázium tanára, a „felemelt” 2. díjat (4000 forintot) dr. Adamik Tamásné, a budapesti Dózsa György Gimnázium tanára nyerte A 3. díjat a bizottság nem adta ki. A bírálóbizottság négy pályázatot részesített 500—500 forintos könyvjutalomban: Ujházy György dunaújvárosi, Láng István hódmezővásárhelyi, dr. Mazanec Józsefné és dr. Papp Gézáné budapesti tanárokat.
[11] HU-MNL-KEML-XXIII.22.a. 47304/3/1972.
[12] Steiner Tibor (Esztergom, 1925. június 6. -?): az MDP (1956-tól MSZMP) Komárom Megyei Bizottsága Agitációs és Propaganda Osztályának vezetője (megszakításokkal) 1954-től 1968-ig. A Komárom Megyei Tanács V. B. megbízott vb-elnökhelyettese 1968-ban, majd vb-elnökhelyettes 1968-tól 1971-ig, tanácselnök-helyettes 1971-től 1980-ig.
[13] Payer István (Uszód, 1929. december 18. – Tatabánya, 1984. május 1.): A budapesti tudományegyetemen 1949–1953-ban végezte tanulmányait, 1953-ban magyar-francia szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett. 1953–1956 között a Népművelési Minisztérium munkatársa, 1957-1960-ban Tatabányán gimnáziumi tanár. 1960–1967-ben a Belügyminisztérium polgári alkalmazottja. 1967-től 1979-ig a Komárom megyei Tanács V. B. Művelődésügyi Osztályán gimnáziumi általános felügyelő. 1969-től az Új Forrás felelős szerkesztője, egyidejűleg 1970-től az MSZMP Komárom megyei Oktatási Igazgatósága filozófiai tanszékének munkatársa.
[14] Hubay Győző (Miskolc, 1930. április 5. – Tatabánya, 2004. május 25.): SZOT-díjas koreográfus, a tatabányai Bányász Táncegyüttes alapítója. 1957-től a Komárom Megyei Tanács V. B. Művelődési Osztályán dolgozott. 1975-től 1989-ig a Tatabányai Szénbányák Vállalat szakszervezeti bizottságánál volt a kulturális és sportügyek vezetője
[15] HU-MNL-KEML-XXIII.51.h.1. 12766/1972.
[16] HU-MNL-KEML-XXIII.22.a. 42437/1973.
[17] 24 Óra, 1999. szeptember 28., 2. oldal
[18] Hazafias Népfront: 1954-től 1990-ig „sajátos politikai tömörülés, amely történelmi hagyományaihoz híven a nemzet előtt álló időszerű feladatok megvalósítására hívja egységbe a magyar társadalom minden osztályát és rétegét. ... nem tömegszervezet, hanem mozgalom, akcióiban részt vehet minden magyar állampolgár, aki a Népfront politikai céljaival egyetért és munkát vállal azok teljesítésében. ... helyi szervei: a falusi, községi és városi népfrontbizottságok és -elnökségek, a fővárosi kerületi népfrontbizottságok és -elnökségek. ... legfelsőbb testülete a kongresszus, amelyet a Hazafias Népfront Országos Tanácsa általában öt évenként hív össze. Két kongresszus között az Országos Tanács irányítja a mozgalmat. ... Alkotmányos jogaival élve az Országos Elnökség eleget tesz az országgyűlési választásokkal összefüggő kötelezettségeinek, állást foglal és javaslatot tesz az Országgyűlés tisztségviselőire, az Elnöki Tanács és a Minisztertanács tagjaira, a Legfelsőbb Bíróság elnökére és a legfőbb ügyészre. Javaslattételi jogát az MSZMP KB-val együtt, azzal egyetértésben gyakorolja. ... központi lapja a Magyar Nemzet, példányszáma 130-150 000.” https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/TenyekKonyve-tenyek-konyve-1/1988-2/magyarorszag-3C8C/tarsadalmi-es-tomegszervezetek-4387/a-hazafias-nepfront-orszagos-tanacsa-4388/
[19] HU-MNL-KEML-X.8. 1973. évi munkaterv.
[20] HU-MNL-KEML-X.8. 1973. évi munkaterv.
[21] Jókai Mór (Komárom, 1825. február 18. – Budapest, Erzsébetváros, 1904. május 5.) a márciusi ifjak egyike, regényíró, a „nagy magyar mesemondó”, országgyűlési képviselő, főrendiházi tag, a Magyar Tudományos Akadémia igazgató-tanácsának tagja, a Szent István-rend lovagja, a Kisfaludy Társaság tagja, 1876-tól 1903-ig a Petőfi Társaság elnöke, a Dugonics Társaság tiszteletbeli tagja.
[22] Várady Antal (Paszab, 1819. augusztus 2. – Kolta, 1885. november 15.): ügyvéd és földbirtokos, a reformnemzedék tagja.
[23] Az eseménnyel Pifkó Péter tanulmánya foglalkozik részletesen: https://pifkopeter.5mp.eu/web.php?a=pifkopeter&o=NB9QbHjBBU
[24] Ruffy Ida (1824-1858): királyházi Ruffy András és tésai Foglár Mária (1801-1857) lánya.
[25] HU-MNL-KEML-X.9. 1973. évi munkaterv
[26] Éless Béla (Kassa, 1940. április 23. – Budapest, 2020. december 28.): Gobbi Hilda-díjas színész, rendező, színházigazgató. 1963–1973 között a Tatabányai Bányász Színpad tagja volt, amelynek alapító rendezője is volt. Olyan produkciók létrejötte fűződik ehhez az időszakhoz, mint a Kukabúvárok, az Übü király és a Madarak.
[27] Szép szavak — Petőfi Sándorról. Dolgozók Lapja, 1972. december 14. 5. oldal
[28] Magyar Úttörők Szövetsége: „a gyermekek önkéntes tömegszervezeti tömörülése” a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség ernyője alatt alakult meg 1945-ben. A szocializmus alatt az iskolás gyermekek túlnyomó többsége a tagja volt ennek a szervezetnek, amelyben a kommunista ideológiai nevelés döntő szerepet játszott, de emellett a serdülő sport, a gyerekközművelődés, valamint a technikai nevelés bázisa is volt. Deklarált célja, hogy tagjait „a haza és a párt iránti szeretetre és hűségre, proletár nemzetköziségre” nevelje.
[29] Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ): a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) ifjúsági szervezete volt 1957-től 1989-ig.
[30] -botlik-: KISZ-taggyűlés pol-beattel. Dolgozók Lapja, 1972. december 23. 4. oldal
[31] Athenaeum: Id. Emich Gusztáv könyvkiadó és könyvkereskedő alapította 1850-ben. Az 1860-as évek végére a részvénytársaságként működő Athenaeum Magyarország legjelentősebb médiabirodalmává vált, amely a könyvek mellett számos sajtóterméket is megjelentett. 1948-tól az 1990-es évek végéig nyomdaként működött, 1998-tól pedig könyvkiadóként újult meg.
[32] Barabás Miklós (Márkosfalva, 1810. február 10. – Budapest, Ferencváros, 1898. február 12.) festőművész, grafikus, fényképész, az MTA tagja.
[33] Zichy Mihály (Zala, 1827. október 14. – Szentpétervár, 1906. március 1.) festő, grafikus, az illusztrálás és a magyar romantikus festészet kiemelkedő alakja és úttörője. Az újságcikkben a Zichy Jenő név olvasható, de ez valószínűleg tévedés.
[34] Székely Bertalan (Kolozsvár, 1835. május 8. – Cinkota, 1910. augusztus 21.) magyar festő, a romantikát és az akadémizmust elegyítő magyar történelmi festészet egyik legnagyobb képviselője.
[35] Kuriózum-kiállítás. Petőfi összes műveinek első díszkiadása. Dolgozók Lapja, 1973. január 3. 1. oldal
[36] V. Román Marian: A KISZ-életre felkészítés módszerei Komárom város úttörőcsapatainál. Dolgozók Lapja, 1973.január 3. 5. oldal
[37] HU-MNL-KEML-XXIII.723.c.1. 99/1973.
[38] Schönherz Zoltán (Kassa, 1905. július 25. – Budapest, 1942. október 9.) elektromérnök, pártmunkás, munkásmozgalmi vezető.
[39] Pajtás-klubot avattak Oroszlányban. Dolgozók Lapja, 1973. január 21. 3. oldal
[40] Izgalmas feladatok a KISZ tavaszi terveiben. Dolgozók Lapja, 1973. január 30. 1. oldal
[41] Petőfi emlékünnepség Esztergomban. Dolgozók Lapja, 1973. február 4. 1. oldal
[42] KISZÖV: Komárom Megyei Iparszövetség, 1951-ben alapították.
[43] H. L.: Verseny, indítékkal. „Komáromban járt Jókainál” Dolgozók Lapja, 1973. január 17. 4. oldal
[44] Magyar Történelmi Emlékbizottság: a magyar antifasiszta függetlenségi mozgalom első legális szervezete. 1942 februárjának második felében alakult az 1848–49-es szabadságharc emlékeinek gyűjtésére. Közvetett célja a függetlenség és a szabadság eszméjének ápolása volt, Hitler-ellenes éllel. Elnöke Szekfű Gyula, majd Kovács Imre lett. A bizottság kezdeményezésére márc. 15-én a Petőfi-szobornál koszorúzásra összegyűlt több ezres tömeg tiltakozott a háború ellen, éltette a független, szabad, demokratikus Magyarországot. A rendőri zaklatások miatt a bizottság még 1942. tavaszán beszüntette tevékenységét, és feloszlott.
[45] Kopjafa – Petőfinek. Dolgozók Lapja, 1973. március 10. 5. oldal
[46] Forradalmi Ifjúsági Napok (rövidítve: FIN): az 1848-as forradalomra emlékező március 15-ét, az 1919. március 21-én létrejött Tanácsköztársaságot és az 1945. április 4-i, a fasiszta megszállás alóli felszabadulás napját egyfajta „fejlődési sorként” értelmező, a KISZ által szervezett ünnepségsorozat.
[47] Megnyitották a megyei forradalmi ifjúsági napokat Esztergomban. Dolgozók Lapja, 1973. március 16. 1. oldal
[48] Holló Kornél, Holl (Budapest, 1893. november 11. – Esztergom, 1969. november 21): szobrász. A 20. század húszas éveiben Esztergomban telepedett le. Főként kisplasztikákat és érmeket mintázott. Egyetlen köztéri szobra, Anya és gyermeke Esztergom egyik parkjában áll. Alapító tagja volt az esztergomi Balassi Bálint Irodalmi és Művészeti Társaságnak. Nevéhez fűződik az esztergomi Balassi-emlékmű felállításának gondolata.
[49] Labor Műszeripari Művek: Az 1899-ben alapított Erdély és Szabó Laboratóriumi Felszerelések és Tanszerek Gyára az 1930-as években két független vonalon fejlődött tovább. 1934-ben Esztergomban vitorlázó repülőgépeket kezdtek gyártani az 1940-es évek végéig. Ezekben az években már megjelentek a műszerjellegű termékek is a gyár profiljában. Az esztergomi gyárat 1948-ban, míg a budapestit 1949-ben államosították. A két államosított gyár 1963-ban ipari nagyvállalattá egyesült.
[50] Hamary Dániel (Tata, 1826. március 25. – Budapest, 1892. február 21.): orvosdoktor, magyar királyi honvéd törzsorvos, 1848/49-es honvéd tüzérhadnagy, író, a márciusi ifjak egyike.
[51] Bővebben: Ungváry Krisztián cikke https://hvg.hu/itthon/20060311marc15
[52] HU-MNL-KEML-X.6. Információs jelentés 1973 március hóról
[53] HU-MNL-KEML-X.11.
[54] HU-MNL-KEML-X.8.
[55] HU-MNL-KEML-X.8.
[56] Paulovics Margit: Ki tud többet Petőfiről? Dolgozók Lapja, 1973. március 22. 6. oldal
[57] Izsáki Mihály (? – ?): az MSZMP Komárom Megyei Bizottságának titkár 1972-től 1975-ig.
[58] Sárándi József, eredeti neve: Papp József (Cserepesmajor, 1945. március 8. –): író, költő, újságíró.
[59] Komárom megyei Kályha- és Csempegyártó Vállalat, Esztergom: Elődje a régi kőedénygyár volt, amit 1924-ben a Pollák és Singer cég alapított. 1929-ben megindult a csempegyártás. 1949 novemberében államosították az üzemet, és a Romhányi Kályhacsempegyár vette át, de nem üzemeltette. 1953-ban a Városi Tanács közvetlen felügyelete és irányítása alá került (Esztergomi Tégla- és Kőedénygyár), és újra megindult a kőedény- és csempegyártás, de előbbi veszteséges volt, így a Városi Tanács az üzemeltetés megszüntetését határozta el, és a Megyei Tanács intézkedése alapján a gyárat 1955-ben a Komárom megyei Bánya- és Építőanyagipari Vállalathoz csatolták. A kőedénygyártást a vállalat azonnal megszüntette, és kizárólag kályhacsempét gyártott. 1964. január 1-ével a felügyeleti szerv a Komárom megyei Kéményseprő Vállalat tatai kályhás részlegét 6 fő munkással a vállalatnak adta át, a Megyei Tanács a vállalatot ekkor Komárom megyei Kályhacsempegyártó és Építő Vállalat néven jegyezte be.
[60] Komárom Megyei Építőipari Vállalat
[61] (is): Szavalóverseny a költészet napján Dolgozók Lapja, 1973. április 13. 4. oldal
[62] MESZÖV: Mezőgazdasági Szövetkezeti Vállalat
[63] Dolgozók Lapja, 1973. június 12. 8. oldal
[64] János vitéz. Színes magyar animációs (rajz) film, 73 perc, 1973. Rendező, képes forgatókönyv, kép- és figuraterv: Jankovics Marcel; írta Jankovics Marcell, Szabó Sipos Tamás és Szoboszlay Péter; zenéjét szerezte: Gyulai Gaál János; dalszöveg: Romhányi József; hangok: Cserhalmi György, Nagy Anikó, Pártos Erzsi, Farkas Antal, Mádi Szabó Gábor, Bárdy György, Körmendi János, Kútvölgyi Erzsébet; ének: Delhusa Gjon; operatőr: Bacsó Zoltán, Csepela Attila, Henrik Irén, Kassai Klára, Nagy Csaba; hangmérnök: Bársony Péter; vágó: Czipauer János, Gyöpös Katalin, Szakács Katalin; háttér- és színtervek: Richly Zsolt; háttérfestők: Csonka György, Fülöp Ilona, Kálmán Mária; mozdulattervezők: Jankovics Marcell, Nepp József, Ternovszky Béla; színek: Csonkatéri Sándor; hangrendező: Vajda István; színes technika: Dobrányi Géza, Kun Irén; felvételvezető: Pusztai Ágnes; gyártásvezető: Gyöpös Sándor, Marsovszky Emőke; készült a Pannónia Filmstúdióban.
[65] Petőfi '73. Színes magyar film, 89 perc, 1973. Rendező: Kardos Ferenc; forgatókönyvíró; Kardos Ferenc, Kardos István; szereplők: Kovács Mihály, Kovács Nóra, Can Togay, Csizmadia Tibor, Blaskó Péter, Oszkay Csaba, Szuhay Péter, Kőhalmi Attila, Sváda Péter; operatőr: Kende János; vágó: Rózsa János; zene: Szörényi Levente, Tolcsvay László, Tolcsvay Béla, látványtervező: Fehér Gábor, Sós György, Répás Zsuzsa, Petróczy Andrea, Macza Alíz; jelmeztervező: Szedő Béláné, gyártó: Budapest Játékfilmstúdió.
[66] Jankovics Marcell (Budapest, 1941. október 21. – Budapest, 2021. május 29.): a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Balázs Béla-díjas magyar rajzfilmrendező, grafikus, könyvillusztrátor, kultúrtörténész, író, politikus.
[67] Szabó Sipos Tamás (Újvidék, 1937. július 22. – Bp., 1985. október 6.): rajzfilmrendező, könyvillusztrátor, díszlettervező.
[68] Balázs Béla-díj: a filmkészítőknek és televíziós alkotóknak adományozható legmagasabb, 1958-ban alapított állami szakmai kitüntetés.
[69] -g- No, és hogy tetszett? Dolgozók Lapja, 1973. szeptember 25. 5. oldal
[70] -g- Filmjegyzet. János vitéz Dolgozók Lapja, 1973. szeptember 30. 6. oldal
[71] https://magyar.film.hu/filmhu/magazin/otven-eve-szuletett-a-magyar-film-legmereszebb-petofije.html
[72] Gombkötő Gábor: Petőfi ’73. Dolgozók Lapja, 1973. január 16. 4. oldal
[73] Gombkötő Gábor (névváltozat: Gábor István) (Szombathely, 1935. január 25. - Budapest, 2004. október 26.): újságíró, szerkesztő, helytörténész. A Komárom megyei Dolgozók Lapja munkatársa, kulturális rovatvezetője (1959–1982), főszerkesztője (1982–1990), a 24 Óra című napilap alapító főszerkesztője (1990–1995).
Új hozzászólás