„Isten áldja a tisztes ipart!” Adalékok két, Duna menti katolikus legényegylet múltjából.

„ A katolikus legényegylet saját, Eötvös utcai emeletes székházában működött. Valláserkölcsi alapon tevékenykedett, volt egyházi és világi elnöke, az ifjú tagokból megválasztott első és második dékánja, akik az összejövetelek rendjére felügyeltek. Az egylet célja az volt, hogy hasznosan töltse el szabadidejét, és kulturáltan szórakozzék a városban dolgozó fiatalság. Ez az egylet magas szintre küzdötte fel magát Komárom társadalmi egyesületeinek sorában. Székháza naponta látogatható volt, a földszinten berendezett helyiségekben társasjátékok és szép nagy könyvtár állt a tagok rendelkezésére. Az épületben lakó gondnok kezelte a büfét és a ruhatárt. A fiatalok műsoros estéket rendeztek, színdarabokat tanultak be és adtak elő nagy sikerrel.”[1] Az 1920-as években kenyerét borbélysegédként kereső Bihary Mihály ekképp emlékezett vissza ifjúságának meghatározó élményére.

A két világháború közti Magyarországon a keresztényszocialista szakszervezetekhez is szoros szállal kötődő magyar Kolping mozgalom már kiterjedt hálózattal rendelkezett. Az 1881-ben még csak 13 egyesületből álló magyar legényegyletek száma 1899-re már 70-re nőtt.[2] A katolikus legényegyleti mozgalom életre hívója Adolf Kolping német lelkész volt, aki 1813. december 8-án született a Rajna vidéki Kerpenben. Ő alapította meg 1849. május 6-án Kölnben az első katolikus legényegyletet. Az új egyesület legfőbb hivatásának az iparos fiatalság családias légkörben történő valláserkölcsi, kulturális nevelését és szakmai továbbképzését tekintette. Kolping lelkiismeretes munkájának köszönhetően a német államokban, valamint Európa más országaiban 1857-re már 150 egyesület létezett húszezer taggal.[3] Magyarországon a legényegyleti mozgalom az 1850-es évek közepén bontott zászlót. Hazánkban az első katolikus legényegylet 1856-ban alakult meg a Pest-Belvárosi Templom plébániáján. Ezt követően többek között az alábbi városokban alapítottak legényegyletet: Pozsony (1856), Sopron (1859), Eger (1860), Székesfehérvár (1863), Esztergom (1863), Győr (1863), Kismarton (1863), Vác (1863), Gyöngyös 1865. [4] A magyar Kolping mozgalom kimagasló személyisége volt Szabóky Adolf piarista tanár, író,[5] aki hosszú időn át vezette az általa alapított pesti (Budapest-balparti) legényegyletet.

A Magyar Királyság területén elsők között megalakult Esztergomi Katolikus Legényegylet történetét Bárdos István foglalta össze „Az egyházak a változó világban” című konferencia kötetben 1991-ben megjelentetett tanulmányában.[6] Az Esztergomi Katolikus Legényegylet 1863. március 1-én alakult meg. Az 1863. március 25-én megtartott székház felszentelésről az „Esztergomi Újság” ekképpen tudósított: „Városunk a szokott egyházin kívül egy szokatlan polgári ünnepet is ült: a lapunkban már néhány ízben említett pesti egylet mintájára létesített katholikus legényegylet alakulása és megnyitása ünnepét.” A Belvárosi Plébániatemplomban Scitovszky János hercegprímás celebrált szentmisét, ennek végeztével az ünneplő tömeg átvonult az egyletnek otthont adó feldíszített takarékpénztári épületig. „Majd dr. Szabóky Adolf üdvözlé ő eminentiáját [és a megjelenteket], előadván röviden az 1856. évben alakult pesti legényegylet mintájára, s ő eminentiájának kívánatára alakított esztergominak genesisét, melynek célja, a vallás és hasznos ismeretek terjesztése…”, Scitovszky János megnyitó beszédében az új legényegylet fő feladataként a „minden költség nélküli lelki élvezetekben” való részesítést, az „illendő helyen” zajló szellemi előmenetelt is biztosító társasági életet emelte ki. Az alakulásakor 120 tagot számláló egylet első elnöke Zajicsek János, az Esztergomi Reáltanoda igazgatója volt. A város főterén álló takarékpénztári épület második emeletén lévő 3 szoba 1876-ig nyújtott otthont a tartalmas kikapcsolódásra vágyó esztergomi iparos ifjúságnak. Ezen időszak alatt Zajicsek János, Török István, Wenczel Antal és Molnár Nagy János töltötte be az elnöki tisztet. Az egylet első rendtartása a Pest-budai legényegylet alapszabályzatát követte.[7] Az 1870-es 1880-as évtizedekben a legényegyleti mozgalom országszerte hullámvölgybe került, ez kihatott az esztergomi egylet belső viszonyaira is: 1879 és 1884 között elnevezésükből elhagyták a katolikus jelzőt „Iparos Ifjak Önképző és Betegsegélyező Egyesülete” néven működtek tovább.[8]

Magyarországon az 1890-es években lezajló egyházpolitikai küzdelem serkentőleg hatott a katolikus egyesületi mozgalmakra, ennek következtében a katolikus legényegyleti mozgalom is új erőre kapott. Esztergomban ekkoriban a magyar katolicizmus megújhodásáért olyan jelentős személyiségek küzdöttek, mint Csernoch János[9] pápai kamarás, és Prohászka Ottokár[10] szemináriumi tanár, aki céljai előmozdítása érdekében a katolikus egyesületi élet fellendítését is kiváltképp fontosnak tartotta. 1888-ban megalapította az „Esztergom megyei Katholikus Legényegyletet”, amelynek elnökévé Simor János hercegprímás őt nevezte ki. 1893-ban a két egyesület „Esztergomi Katholikus Legényegylet” néven egyesült. Ekkor dr. Csernoch János lett megbízva az elnöki teendők ellátásával. A legényegyletet ebben az időszakban pezsgő kulturális- és hitélet hatotta át. A bőkezű adományok révén anyagilag is megerősödő egyesület 1896-ban megvásárolta a Széchenyi téri Lieb házat, ezt Csernoch János 1907-ben 14000 korona költséggel átépíttette. Az első világháború következtében működésük ellehetetlenült. Az 1914-ben még 160 fős lélekszámú egyesület létszáma a háború végére 10-12 főre apadt, 32 hősi halottat gyászoltak. Székházukat mozi létesítése céljából adták el 105.000 koronáért. Működésüket Mátéffy Viktor pápai kamarás elnökletével 1920-ban – öt esztendei szünet után – a Deák Ferenc utca 11. szám alatti Waldvogel házban megrendezett közgyűlésükön újították fel. Hozzáláttak a kommün alatt széthordott egyesületi vagyon összegyűjtéséhez, néhány esztendő után ismét rendszeressé váltak a színi előadások; tanfolyamokat, vallásos és közismereti előadásokat, bálokat és egyéb összejöveteleket tartottak, dalárda is alakult.[11] 1925 májusában a legényegyleti vezetőség egy új székház építéséről határozott. A város által biztosított Szent Imre út 22. szám alatti telken Gáthy Zoltán dorogi építész tervei alapján Toldy János esztergomi építőmester végezte el a kivitelezést. Az építés 240000 pengőre rúgó költségeit a Vass József vezette Népjóléti és Munkaügyi Minisztérium állta. A díszteremmel, Csepreghy Ferencről elnevezett színpaddal, 20 internátusi szobával, központi fűtéssel felszerelt új székház ünnepélyes felszentelésére 1926. augusztus 1-én került sor Csernoch János hercegprímás és Vass József népjóléti miniszter és miniszterelnök-helyettes jelenlétében.

Az avatásról a korabeli filmhíradó is beszámolt, a felvétel online megtekinthető a Nemzeti Filmintézet digitalizált filmarchívumában

Az új székház megbecsültséget és rangot adott az egyesületnek. Az 1926/27. évi munkaprogramjuk tanúbizonysága az újra felvirágzott egyesületi életnek. A mindennapi vallásgyakorlat (szentmisék) mellett részt vettek a Szent József[12] napi lelkigyakorlaton, a körmeneteken, a hétfő esténként 8-10 óra között megtartott vallásoktatáson, beszélgetéseken. Számos szakkurzust szerveztek: pl. könyvvitel, levelezés, számtan, közismereti tárgyak oktatása, iparjog, szakrajz, cipészet, továbbképzések kőművesek, lakatosok, szabók részére. Az önképzés mellett a szórakozásnak és szórakoztatásnak is jutott tér. Ammer József karnagy vezetésével heti négy órában dalárdakör működött, a Csepreghy színigárda színdarabokat rendezett, a székházban rendszeresen tartottak ünnepélyeket, farsangi mulatságot, de tartottak tánckurzust, illemtanórát és népakadémiai kurzust. A Kolping Leventecsoport és Sportkör is rendszeresen tartott foglalkozásokat.[13]

A Magyar Királyi Helytartótanács 66701. számú leirata Esztergom város polgármesteréhez a megalakítandó legényegylet ügyében. 1862. november 9.
HU-MNL-KEML-IV.1101.b. 1863-1-33.

Az első magyar katolikus legényegylet, a „Pest-Budai Katolikus Mesterlegények Társulatának” alapszabályai 1855-ből (hiteles másolat).
HU-MNL-KEML-IV.1101.b. 1863-1-33.

Zajicsek János egyleti elnök meghívója az Esztergomi Katolikus Legényegylet alapítási ünnepségére. 1863. március 19.
HU-MNL-KEML-IV.1101.b. 1863-2-171.

Az 1926-ban felépült új legényegyesületi székház felszentelési ünnepségére szóló meghívó. 1926. július 20.
HU-MNL-KEML-IX.202. 436/1926.

Az Esztergomi Katolikus Legényegylet emblémája, 1932
HU-MNL-KEML-IX.202.

A Komáromi Katolikus Legényegylet története 1895 nyarán kezdődött, ekkor kérte fel néhány helybéli iparos legény gróf Majláth Gusztáv komáromi plébánost,[14] hogy közreműködésükkel szülővárosukban is alakítsák meg a katolikus legényegyletet. Majláth Gusztáv a szerveződő egylet részére egy Eötvös József utcai polgárházban bérelt ki egy nagyobb szobát, valamint egy kertet és egy tekepályát. Az alakuló ülést a plébános elnökletével 1895. szeptember 8-án tartották meg.[15] A legényegylet alapszabályzatát a Belügyminisztérium 1896. február 9-én hagyta jóvá. Az első közgyűlésen a 80 rendes tagon kívül 400 érdeklődő vett részt. Majláth Gusztáv elnök megnyitó beszédében a következőkkel indokolta az egylet megalapításának szükségességét: „Ezt az egyletet nem magam hoztam létre, hanem létre hozta a szükség, mert az ifjúság már rég érezte hiányát oly egyletnek, mely őket valláserkölcsi alapon tömöríti. Azért midőn föltárták ez iránt való óhajukat, én örömmel ragadtam meg az alkalmat, hogy az eszmének testet adjak, mert mindenért, a mi jó és hasznos, a mi az emberiség, az egyház s a haza javára van, mindent meg fogok tenni, míg erőm és tehetségem engedi; s mert meg vagyok győződve, hogy ez az intézmény jó és hasznos, azért mindenkor kiváló gondoskodásom tárgyát fogja képezni.”[16] A legényegylet kék és fehér színű az egyik oldalán a városi címert a másik oldalán a legényegyleti mozgalom védőszentjét, Szent Józsefet ábrázoló és „Szent József könyörögj érettünk” felirattal ellátott zászlajának felszentelésére 1897. május 9-én került sor a vármegyei és a városi tisztikar, több egyházi méltóság valamint sok ezernyi érdeklődő jelenlétében.[17] A Komáromi Katolikus Legényegylet elsődleges célja a fiatal, nőtlen iparos és kereskedő legények, szakképzett gyári munkások valláserkölcsi nevelése volt, hogy „…belőlük jó családapákat, tisztes iparosokat, derék és vallásos honpolgárokat neveljen…”[18] Kötelező volt a részvétel az egyházi ünnepeken; Istentiszteleteken. A Feltámadási körmenetre a Szent Ignác oltár mellett kellett gyülekezniük.[19] A többi katolikus egyesület mellett a legényegylet is résztvevője volt a Szent Jobb komáromi fogadtatására 1939. április 30-án rendezett nagyszabású – a környékbeli lakosságot húszezres létszámban megmozgató – ünnepségsorozatnak.[20] Az önképzésre és a tartalmas szórakoztatásra is számos lehetőséget nyújtottak. Énekkel zenével kísért társas összejöveteleket, színi előadásokat szerveztek, az iparossegédek műveltségének emelése, mesterségbeli képzése céljából kulturális előadásokat, szakoktatást tartottak. A tagok önképzését könyvtár segítette. Az ifjúság erkölcsnemesítő szórakoztatása érdekében a legényegylet műkedvelő színjátszó köre bibliai témájú élőképeket, népszínműveket, vígjátékokat, bohózatokat adott elő. Az amatőr színészek játékáról a helybéli sajtó rendszeresen pozitív hangnemben számolt be. Az 1897-es esztendőben megtartott zászlószentelési ünnepségen az akkoriban országszerte gyakran játszott színdarabot, a szatmári illetőségű Bodnár Gáspár iparos ifjak számára írt „Vissza a műhelybe” című három felvonásos színművét adták elő nagy tetszést aratva.[21] Még ugyanazon év augusztusában a színészi pályafutását legényegyleti műkedvelőként kezdő, a kor közismert színműírójának, Csepreghy Ferencnek  „A sárga csikó” című népszínműve került bemutatásra, az előadásból származó bevételt árvízi károk enyhítésére fordították.[22] A városi polgárság szórakoztatása céljából a vezetőség évente többször, általában szilveszter, farsang, húsvét, pünkösd alkalmával zenés táncos mulatságokat rendezett. A belépőjegyek árából összegyűlt bevételt részben működési költségek fedezésére, részben közcélú adakozásra, jótékonykodásra fordították. 1908. augusztus 9-én például az egyleti pénztár javára az egyesületi székház termeiben rendeztek világpostával, tombolával, tekeversennyel, kártyavetéssel, konfetti-és szerpentincsatával s mulatságos előadásokkal egybekötött nyári táncmulatságot.[23] A legényegylet Eötvös utca 24. szám alatti emeletes székházában megrendezett farsangi ünnepségek közül kiemelkedett a Szent András templom harangalapja javára 1922-ben megtartott katolikus piknik, amelynek előkészületeiben a város összes katolikus szervezete, egyesülete részt vett.[24]

A Trianoni békediktátum után, szűkebb pátriájában a Komáromi Katolikus Legényegylet is sokat tett a helybéli magyarság identitásának megőrzéséért, kulturális örökségének ápolásáért. A legényegylet döntően magyar tagsága a felvidéki magyarság érdekvédelmét felvállaló Országos Keresztényszocialista Pártot támogatta. Az egylet akkori másodelnöke, Szunyogh Xavér Ferenc (komáromi bencés gimnáziumi tanár) jelentős szerepet vállalt a komáromi keresztényszocialista pártszervezet megalakításában. 1919. december 14-én már az új pártszervezet által rendezett első nyilvános népgyűlés is lezajlott a legényegyesület dísztermében. Az 1920-ban Komáromban Őrálló címmel elindított, majd még ugyanabban az évben betiltott keresztény társadalmi hetilap szerkesztőségének és kiadóhivatalának a legényegyleti székház adott otthont.[25] A csehszlovák hatóságok rossz szemmel nézték az egyesület működését, amelyet 1920 augusztusától[26] 1921. február elejéig[27] átmeneti időszakra be is tiltottak. Bartha Béla, a kassai legényegylet másodelnöke, visszaemlékezésében a kassai, a rozsnyói és az ungvári legényegyesületek mellett a Komáromi Katolikus Legényegyletet említi meg, ahol a megváltozott körülmények között is eredményes munkát tudtak kifejteni a kisebbségbe került magyarság keresztény és nemzeti öntudatának életben tartása érdekében.[28] A továbbra is jelentős szellemi központnak számító Komárom fontosabb kulturális és társadalmi rendezvényeit a Kultúrpalota, a Dalegyesület székháza, a Vígadó mellett a legényegylet épületében tartották meg, ahol bálok, énekkel, zenével kísért irodalmi műsorok, felolvasások kerültek megrendezésre.

A Szlovák Nemzeti Tanács 51/1945. (05. 25.) számú rendelete[29] értelmében, osztozva sok más magyar egyesület sorsában, a Komáromi Katolikus Legényegylet is kénytelen volt végleg beszüntetni a tevékenységét. A legényegylet egykori székhelye 1953-tól az épület lebontásáig a Magyar Területi Színház székházaként szolgálta a magyar színházkultúra nemes ügyét.

Majláth Gusztáv Károly ifjúkori képe
https://hu.wikipedia.org/wiki/Majláth_Gusztáv_Károly#/media/Fájl:Majláth_Gusztáv_Károly.jpg

Felhasznált szakirodalom:

Bárdos István: A katolikus legényegyletek megalakulása Németországban és Magyarországon, működése Esztergomban (1860-1944). In. Egyházak a változó világban. Szerk. Bárdos István és Beke Margit. Esztergom, 1991, 481-485.

Horváth Attila: A Komáromi Katolikus Legényegyletről dióhéjban In: Religiozitás Komáromban. Az egyházak története Komáromban és a környező régiókban. Tanulmánykötet egy azonos nevű szakmai szimpóziumon elhangzott előadásokból, 2013. szeptember 25., Komárom. p. 124-133. / Reliogiozita v Komárne. Dejny cirkví na území Komárna a v susedných regiónoch. Zbórnik prísepkov z rovnomenéhho sympózia, 25. september 2013, Komárno 124-133. Bratislava-Komárno, 2013.

Mike Valéria: Mike (Mádl) János és kora (1905 –1981). Budapest, 2010.

Írta: Horváth Attila levéltáros