„Fortuna szekerén okosan ülj…” Adalékok egy dorogi büfé történetéhez

A Pestvidéki Üzemi Vendéglátó Vállat (továbbiakban: PVÜVV) dorogi kirendeltsége 1967. február elején „büfé-pavilon” felállításához kért engedélyt a községi tanácstól. Annak „létesítésével ... a dorogi Szénbányászati Tröszt vezetői [is] egyetértenek és … üzemeltetését szükségesnek tartják”. A büfé tervezett helye a tröszt tulajdonában lévő VIII. aknai üzemi épület és a Petőfi-szobor egykori területe.”

Ezt a terület nevezetes pontja Dorognak. A közelben volt a Reimann-akna bejárata, sőt 1938-ban Gáthy Zoltán tervei alapján itt építették fel az Országzászlót is. 1945 után a megsérült emlékmű a Petőfi-szobor talapzatául szolgált.

Az egykori Országzászló helyszíne
HU-MNL-KEML-XV.11. Pick József gyűjteménye

Az egykori Országzászló (tervezte: Gáthy Zoltán)

Az 1948-ban kialakított Petőfi-emlékmű (Kucs Béla alkotása)
HU-MNL-KEML-XV.11. Pick József gyűjteménye
https://i0.wp.com/dorogimedence.hu/wp-content/uploads/2017/07/petofi-szobor-03.jpg?w=670&ssl=1

A tervezett egység három, előregyártott „vikkend-házból” állt, „szélesen előálló tetőterasszal és oldalfalakkal, melyet egyben a munkásjáratú autóbuszok” utasai „szél és esővédett váróteremként” is használhattak. A kérelem szerint a „Fortuna büfé és falatozó néven” üzemelő egység „külső megjelenésében” is javított környezetén. Nyitva tartása igazodna a műszakváltásokhoz, felvágottakat, süteményeket, üdítőitalokat, friss konyhai készítményeket kínálna, és pótolja a VIII. aknai épületben megszűntetendő üzemi büfét. Az építkezést a VIII. akna üzemvezetősége és a vállalat közösen végezné és április 4-re tervezik a befejezést. A terveket Eleőd Ákos budapesti építészmérnök készítette.[1]

A Fortuna-büfésor helyszín- és tervrajza
HU-MNL-KEML-XXIII.723.c.1. 508/1967.

Közben, alátámasztandó a kérelmet, a 1967. március 2-án Dorogi Szénbányászati Tröszt is megkereste a fenti kérelemmel a községi tanácsot. A trösztigazgató, szakszervezet helyi vezetője, munka- és bérügyi osztályvezető által aláírt levélben hangsúlyozták, hogy az egység a „a munkásjáratú autóbuszokkal utazó dolgozók ellátását lesz hivatva biztosítani” és „a pavilonsor váróteremként is igénybe vehető”. Hangsúlyozták: „a büfében kizárólag szeszmentes italféleségeket (hűsítő italokat) szabad forgalomba hozni”.

Szűcs Ervin, Dorog Községi Tanács VB. építési és Közlekedési főelőadója csak a március 15-i határozatában járult hozzá, hogy a PVÜVV a „Beloiannisz u[tca] és a Hantken u[tca] között, a volt Petőfi szobor mögötti területen ... elárusító bódét állítson fel”. Kikötötte, hogy az építmény „külső megjelenésében esztétikailag a közízlésnek megfeleljen. Színezése világos, legfeljebb két színű lehet.”

A Dolgozók Lapja[2] -–gőg– kézjegyű újságírója is figyelemmel kísérte az időközben átadott büfésort. „Ha »Fortuna« nem segít...” címet viselő cikke így kezdődik: „Ezúttal nem a szerencse istenasszonyát emlegetjük, hanem a róla elnevezett dorogi »büfésort«”. Egyszer már megkacagtak a büfésor megjelölésért, túlzásnak vélték a titulust, de hát nem én találtam ki így, mást terhel a felelősség, ez tiszta sor, büfé nélkül.” De volt egy komoly hiányossága a „büfésornak”: „Inkább fohászkodjunk Fortunához, hogy büfé-szentélyét bőségszarujából mielőbb lássa el mellékhelyiséggel is, mert amíg ez nem történik meg, addig a sör és egyéb italok kedvelői szorult helyzetbe kerülve tanácstalanul törölgetik gyöngyöző homlokukat. Ha erővel és akarattal bírják. De mikor ez fogytán, vége a »Fortuna tiszteletnek.« Szóval jó lenne oda a büfé környékére egy mellékhelyiséget építeni, ha mégoly icipicit is. Nem tudni, miért éppen erről feledkeznek meg oly nagy előszeretettel? Érthetetlen még akkor is, ha most valaki azzal válaszol e sorok olvasása közben, hogy végtére is nem építhetnek minden büféhez egy mellékhelyiséget is. Ezzel egyetértünk, csak nem a »Fortuna« esetében, amely Dorog centrumában, legforgalmasabb helyén épült. Az embernek sokszor az az érzése, hogy a vendégek között néhányan elvesztenek valamit, azért a környéket fürkésző tekintet, pedig csupán rejtekhely keresésről van szó. És a rejtekhelyét a közelben meg is találják.” [3]

1968 elején –gőg– ismét a Fortunával foglalkozott. Ekkor hírét véve a „büfésor” kerthelyiséggel való bővülésének, azt javasolta az üzemeltetőnek és a községi tanácsnak, hogy „nem ártana az Esztergomi út menti oldalon élő sövényt telepíteni »porfogónak«. Méghozzá olyan növényt, amely gyorsan nő és formára metszhető is. Erre közegészségügyi szempontból feltétlenül szükség van. Ez a megoldás olcsó és szép is, és egy esetleges műanyag falnál sokkal praktikusabb.”[4]

A PVÜVV 1968. április 2-i levelében (aláírók: Révész László igazgató, Benedek László áruforgalmi főosztályvezető) közölte dorogi tanáccsal, hogy május 15-re szeretné megnyitni a kerthelyiséget: megrendelték a terület „parkírozását, kulturált kiképzését, a zeneszolgáltatás és tánc biztosítása érdekében az ott lévő szobortalapzat eltávolítását, ... zene- és tánchely kiképzését.”[5]

A cikk nem a Fortunában zajló életet mutatja be...
Dolgozók Lapja, 1968. március 15. 3. oldal

A következő évben a PVÜVV ismét bővíteni kívánta a 3504. sz. Fortuna büfét. A kérelmet – nyomatékképpen – a Dorogi Szénbányák Vállalat is benyújtott a dorogi községi tanácsnak. A bővítés után „külső megjelenésében modern, esztétikus, kiképzésű” épület „hozzájárulna a környezet fejlesztéséhez, egységünknek pedig korszerűsítését eredményezné, és így színvonalasabb ellátást tudnánk biztosítani vendégeinknek, s elsősorban a munkásjáratú autóbuszokkal utazó bányászoknak.” A vendéglátóipari vállalat kérte „a szóban forgó területnek erre a célra legalább 10 évre való biztosítását, felmondás kizárásával”, évi 100 forint „eszmei bérleti díj” ellenében 1969. január 1-jétől.[6]

Az új épület – melynek felelős tervezője ismét Eleőd Ákos volt, beépített alapterülete pedig 146 m² – engedélyét 1970 elején bírálta el a községi tanács, valamint az egyéb hatóságok. Közülük Járási-Városi Közegészségügyi és Járványügyi Állomás felügyelője, Dr. N. Szabó Anna 1970. február 10-i levelében igen sok kifogással élt. E szerint a terv a bisztró tervezésére vonatkozó Magyar Országos Tervezési Irányelveknek (MOTI) nem tesz eleget, ezért azt a felügyelő asszony „büféként üzemelő egységként bírálta el”, de az a „legkisebb forgalomra vonatkoztatva sem tesz eleget a szabványnak, mert

nincs göngyölegraktár,

nincs külön ital- és külön egyéb raktár

nincs takarítóeszköz-tároló,

nincs hulladéktároló,

hiányoznak a további szükséges helyiségek: szakosított büféáru-raktár, áruátvevő tér, adminisztrációs helyiség, „nemenként elkülönített” WC és kézmosó, míg „közös személyzeti mosdó/WC csak akkor létesíthető, ha az alkalmazottak létszáma 10 főn aluli.” Mivel mosogatóhelyiség sincs, csak „papírtálcán kiszolgáltatott büféáruk forgalmazhatók”.

A falak burkolata világos, mosható legyen, amennyiben „bistrót” kíván a PVÜVV létesíteni, a MOTI 24-66 szabványnak kell megfelelnie a terveknek.[7]

A bővített Fortuna büfé tervrajzai. A rajzokon tévesen szereplő Henkel Miksa név helyesen Hantken Miksa
HU-MNL-KEML-XXIII.723.c.1. 126/1970.

A Fortuna története a Dorogi Nagyközségi Tanács végrehajtó bizottsági iratai szerint egyre szövevényesebbé vált. Az 1970. március 27-i közigazgatási bejáráson beruházó PVÜVV képviselője kijelentette, hogy a „Dorogi Községi Tanács VB. építési osztály 126/1970. szám alatt 1970. febr. 15-én kiadott építési engedély tárgytalanná vált, mivel a beruházó elképzelései időközben megváltoztak, és új falatozót kíván létesíteni." Ugyanezen alkalommal a tanács építési osztálya a terület kezelésbe adásához „térítés ellenében” hozzájárul, a Dorogi Szénbányák viszont kikötötte, hogy a „8-as aknai kerítés mellett húzódó járda, melyen dolgozóink közlekednek, a kezelői jogváltozás után is min[imum] 3 m[éter] széleségben szabadon hagyandó.” [8]

A 1247/1970. számú, 1970. május 28-i kérelemből viszont az derül ki, hogy a Dorog másik pontján, a Petőfi téren is vendéglátóegységet kívánt nyitni a PVÜVV. Ugyanis az 1968 során kialakított, és elszámolásilag a Fortunához tartozó sörkertet önálló, nyílt árusítású üzletté kívánta nyilváníttatni, 3510 sz. Sörkert néven. A hatósági jóváhagyások után a községi tanács szakigazgatási szerve, mint I. fokú kereskedelmi hatóság 1970. szeptember 4-i határozatában a „dorogi Petőfi téren lévő Fortuna vendéglátóegység részére 3510. »Sörkert« megjelöléssel -–italmérés, dohányárusításra – a működési engedélyt 1970. május 1. napjától kiadja.” Az új egység megnyitásának oka a „régi” Fortuna felújítása lehetett, hiszen annak működési engedélyét a Dorogi Nagyközségi Tanács a PVÜVV kérésére visszavonta.[9]

HU-MNL-KEML-XXIII.723.c.1. 748/1971.

A vendéglátó vállalat 1971. április 23-án értesítette a tanácsot, hogy a büfé építése során, a volt Petőfi szobor mögött álló két nagy fát ki kívánja vágni, mert „az épületet a szint alatt húzódó szénbánya miatt másként elhelyezni nem lehet. Megjegyezni kívánjuk, hogy a Fortuna büfé területe vállalatunk saját tulajdonát képezi.”[10]

Az építkezésről a megyei lap is beszámolt: „A kivitelező még az idén tető alá akarja hozni a létesítményt, hogy a jövő esztendőben átadhassa rendeltetésének a fővárosi színvonalúnak ígérkező vendéglátó helyiséget.”[11]

1972. február 4-én este 19.30-kor tűz ütött ki az építkezés helyszínén: a raktárként és melegedőhelyiségként használt 24 m²- es fabódé gyulladt ki. Az éjjeliőr ugyanis túlságosan sok szenet tett a kályhába, emiatt pedig a lángok belenyúltak a füstelvezető csőbe, az felizzva meggyújtotta a kályha közelébe elhelyezett tárgyakat, és az éghető anyagú bódét is. A tüzet a közeli bányamentő állomás dolgozói kezdték oltani, majd a tűzoltóság fejezte be. Személyi sérülés nem történt, az anyagi kár a következő volt:

1500 db csempe (50%-a használható) 2500 Ft,

100 mázsa 500-as cement (50% használható) 315 Ft,

felvonulási faépület (10 éves tűzifa): 350 Ft,

az épület felett lévő gőztávvezeték szigetelése és alumínium lemeze: 900 Ft,

személyi tárgyak (ruhaneműk, rádió, kerékpár, szerszámok): 650 Ft,

összesen: 4 715 Ft, kerekítve: 5000 Ft.

Az esetért az építkezés munkavezetőjét tették felelőssé, aki az Esztergomi Tűzoltóparancsnokságon, március 30-án lezajlott szabálysértési tárgyaláson részben elismerte vétkességét:

a bódé födémén kivezetett füstcső nem volt „50 cm-es körzetben kiváltva” (kért ugyan azbesztlemezt, de nem kapott),

elmaradt a füstcsövek 1,5 méterenkénti rögzítése, és ezt a munkavezető sem ellenőrizte.

Mivel az „elkövető felelőssége megállapítható volt a cselekmény elkövetésében”, ezért a BM Járási és Városi Tűzrendészeti Parancsnoksága figyelmeztetésben részesítette a munkavezetőt, akinek vállalati büntetése az 1972. februári havi csoportvezetői pótlék (393 Ft) megvonása volt.[12]

A tüzet követő helyszíni vizsgálat dokumentációja
HU-MNL-KEML-XXIII.723.c.1. 25/1972. szabs.

Az „ijedtség” után tovább folyt az építkezés: „Dorogon a Fortuna büfénél május egy az átadás ideje. Meglesz akkorra? Igennel, válaszoltak. Pedig amikor ott jártunk olyan problémán vitatkoztak a szakemberek, hogy a külső falak színdinamikája nem a legkedvezőbb, s változtatni kellene a terven. Tehát még ilyesmire is kiterjed a figyelmük.”[13]

Dolgozók Lapja, 1972. április 23. 3. oldal 

1972. május 22-én a névváltozáson átesett Pestvidéki Vendéglátó Vállalat (PVV) kérte mind a „3510 Dorogi Söröző”, mind pedig a „3504 Fortuna Eszpresszó” részére a működési engedélyek kiadását a Dorogi Nagyközségi Tanácstól. Ezt a kérelmet azonban a vállalat július 21-én visszavonta, mivel a két, Petőfi téren található vendéglátóhelyet egy egységként kívánták üzemeltetni. A szokásos tűzrendészeti és közegészségügyi ellenőrzéseken talált hiányosságok pótlása után 1972. július 28-án Dorog Nagyközségi Tanács Szakigazgatási Szerve Marton János vb-titkár aláírásával kiadta a működési engedélyt a dorogi Petőfi téren lévő egység részére „büfé, bisztró, falatozó” üzletkörre.[14]

A „régi-új” Fortunáról a Dolgozók lapjában is olvashatunk: „A Pestvidéki Vendéglátó Vállalat fontos feladatának tekinti az üzemi büfék létesítését is. Nemrégiben adták át a forgalomnak Dorogon, a bányász-autóbuszok végállomásánál a »Fortuna« büfét, amely hajnaltól 22 óráig tart nyitva, s a szükséges étkezési lehetőségeket is megteremtették itt.” [15]

A következő években már csak szórványosan lehet iratokat a találni a Fortuna ügyeiről. 1976 május 19-én a dorogi tanács végrehajtó bizottsága számoltatta be a Kristály Vendéglátó Vállalatot és a Pestvidéki Vendéglátó Vállalatot „a lakossági igények kielégítéséről, illetve annak helyzetéről”. A beszámoló szerint a Fortuna „az ott jelentkező igényeket elégíti ki, széles választékú hidegétel ajánlatával, üdítőitalokkal és egyéb italféleségekkel.”

1980 nyarán a PVV „áruátvevő toldalékkal” kívánta bővíteni a Fortunát, ami a július 16-i helyszíni szemle szerint „az utcaképbe jól beilleszkedik”.[16]

Ugyanennek az évnek a tavaszán a Vendéglátóipari Vállalat kérte a dorogi Járási Rendőrkapitányság Közlekedési Alosztályát, hogy az áruszállítás érdekében biztosítson rakodási területet a Fortuna számára az Esztergomi és a Hantken Miksa út kereszteződésében. A hatóság megengedte a kihelyezett „Megállni tilos!” tábla ellenére a rakodás idejére szóló parkolást.[17]

Az 1980-as években a szocialista gazdaság egyik bomlási jele volt különféle vendéglátóipari egységek szerződésbe adása. A Pestvidéki Vendéglátó Vállalat „versenytárgyalás útján, 1982. VII. 1-től 5 évre szerződéses vállalkozásba” adta – többek között – az „Akváriumot” is[18], ahogy a népnyelv hívta a Fortuna büfét[19]. A Dorog Városi Tanács viszont –nyilvántartására hivatkozva – egy jogügy kapcsán úgy nyilatkozott, hogy 1983. március 1-jétől szerződéses üzemeltetésű az egység.[20] 1988-ban a PVV arról értesítette a városi tanácsot, 1988. július 1-jétől egy tát-kertvárosi lakos bérelte a büfét.[21]

Igazoltatás a Fortuna előtt 1984-ben
Fortepan/Magyar Rendőr/67114

A Fortuna későbbi sorsáról, bezárásáról nincsenek irataink, és a Dolgozók Lapja, valamint utódlapja, a 24 Óra sem foglalkozott ezzel a kérdéssel.

Összeállította: Kládek László levéltáros