„Fiúk! Ki akar önként Esztergom felé őrszemre menni,…” Egy hálás honvéd emlékei Esztergom város felszabadításáról az 1849. évi tavaszi hadjárat idején

A hónap dokumentuma: 2023. április
2023.04.28.

Esztergom a Székesegyház felől (1857)
Ludwig Rohbock nürnbergi festő és grafikus rajza alapján készült metszet.
A kép forrása: Magyarország és Erdély eredeti képekben. II. kötet. Darmstadt, 1860.
(Hasonmás kiadás Európa Könyvkiadó. Békéscsaba, 1986.) 8. (MNL Komárom-Esztergom Vármegyei Levéltár szakkönyvtára.)

A győzedelmes tavaszi hadjáratnak köszönhetően Esztergom, ha rövid időre is, 1849. április 29-én felszabadult az osztrák megszállás alól. A közelgő évforduló alkalmából egy eddig még nem publikált, az utóbbi évek rendező munkálatai során előkerült forrást, az eseményekre majd két évtized távlatából visszaemlékező egykori 48-as honvéd, Ócsváry Ede nagymihályi orvos és szülész Esztergom város elöljáróságának és az őt ápoló kórházi személyzetnek írt köszönőlevelét tesszük online hozzáférhetővé. Ez a dokumentum nem olvasható a levéltárunk által 2000-ben kiadott, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc válogatott Komárom és Esztergom vármegyei forrásait tartalmazó forráskötetben[1].

A levélíró életútjáról kevés információval rendelkezünk. Szinnyei orvosdoktorként és szülészmesterként hivatkozik rá, aki előbb Nagymihályon élt, majd 1868-ban Debrecenbe, később Kolozsvárra költözött, ahol a helyi orvossebészi tanintézet tanáraként dolgozott.[2] Három munkája ismert, ezek közül a korabeli orvostársadalom figyelmét leginkább „A magyar nemzet szaporátlanságának okai” címmel Ungváron (1863) kiadott könyve keltette fel.[3] Ócsváry az 1849-es tavaszi hadjáratot az Újházy vadászok kötelékében harcolta végig. A dokumentumban elsősorban a nagysallói csatát közvetlenül követő napok személyesen átélt történéseiről – összetűzés egy ellenséges vadászalakulattal Párkánynánán (április 20.), a bevonuló honvédek ünnepélyes üdvözlése Esztergomban (április 29.[?]) – oszt meg emlékmozaikokat.

48-as honvéd vadász (őrvezető) egyenruhája
A kép forrása: Ars Militaria blog. https://arsmilitaria.blog.hu/2020/05/22/egy_elterelo_hadmuvelet_tortenete_branyiszko_1849_februar

A forrás elolvasása előtt érdemes egy kicsit megismerkedni a levélben megemlített események történeti hátterével. 1849 áprilisának Esztergom vármegyét érintő harci cselekményeit Hermann Róbert ismerteti az előbb említett levéltári forráskötetben megjelentetett tanulmányában.[4] Miután április 19-én az osztrák Jablonowski-hadosztály és a Herzinger-dandár Nagysallónál súlyos vereséget szenvedett a magyar főerőktől, másnap a honvéd VII. hadtest Kéméndnél megütközött a Wyss-dandárral és Párkány térségéig visszaszorította azt, ezt követően a visszavonuló osztrákok átkelve a Dunán visszatértek Esztergomba. Levélírónk az akkor még nem teljesen elkészült párkánynánai vasútállomásnál[5] egy osztrák vadász alakulattal megvívott csatározás emlékének felelevenítésével feltehetően ezen harci cselekmények egyik epizódját örökíthette meg. A Győr felé visszahúzódó császáriak április 24-én ürítették ki Esztergomot, ennek következtében 5 nap múlva a VII. hadtesthez tartozó Kmety-hadosztály ellenállás nélkül vonulhatott be a városba.[6]

Esztergom látképe (1857), háttérben Párkány, a legtávolabb látható épület a nánai vasútállomás
Ludwig Rohbock nürnbergi festő és grafikus rajza alapján készült metszet.
Kép forrása: Magyarország és Erdély eredeti képekben. II. kötet. Darmstadt, 1860. (
Hasonmás kiadás Európa Könyvkiadó. Békéscsaba, 1986.) 4. (MNL Komárom-Esztergom Vármegyei Levéltár szakkönyvtára.)

Röviden a levél további sorsáról. A közölt forrás fennmaradását olyan esztergomi polgároknak köszönhetjük, akik fontosnak tartották az elmúlt idők emlékezetének ápolását többek között a szabadságharchoz kötődő relikviák, írásos források megőrzésével is. A levelet Niedermann Pál, az Esztergomi Dal- és Zenekedvelők Egyesületének alelnöke fedezte fel 1883-ban, a dalárda elnökének Szántóffy Antalnak[7] a hagyatékában és mint becses „történeti adatot, kegyeletes emléket” vetette az egyesület „őrizete alá”.[8] A forrás jelenleg az Esztergom Város Tanácsának iratai 1850-1871. elnevezésű fond (HU-MNL-KEML-IV.1101.) állományának részét képezi.

Ócsváry Ede nagymihályi orvosnak Esztergom szabad királyi város polgármesteréhez és közönségéhez írt hálanyilvánító köszönőlevele

Nagymihály, 1867. július 15.

„Tekintetes Polgármester Úr[9]!

Midőn 1849. évben a világhírű nagysarlói[10] csata vívatott, alulírott is mint Ujházy-vadász[11] ezen nevezetes csatában részt venni szerencsés valék. A győzelem napján délután Köbölkútra húzódtunk, hol másnap áldott emlékezetű Kompóty őrnagyunk[12] azt kérdezte tőlünk: Fiúk! Ki akar önként Esztergom felé őrszemre menni, és megvizsgálni, hogy hol áll az ellenség, mellyel tegnap csatáztunk? Egyszerre kilencen ugrottunk elő Ujházy vadászok, kiáltva, hogy mi elmegyünk. Így kilencen el is indultunk, és kocsikon mentünk, míg csak Párkány közelében a még akkor készen nem lévő vasúti épülethez nem értünk, s midőn ehhez közeledtünk, egyszerre csak azt vesszük észre, hogy a német jágerok[13] lődöznek ránk. Mi erre a kocsikról leugrálva csatárláncban üldöztük őket míg a párkányi oldalon a Dunapartig nem értek. Ekkor a ladikosok, molnármesterek és legények éljent kiáltottak, melyet Esztergomból ezerszeres éljen visszhangzott. A jágerok erre félelmükben átmentek Esztergomba, mi pedig őket kilencen ladikokon kísérve üldöztük, s mire Esztergomba mi is átmehettünk: már akkor az ellenségnek híre-hamva sem volt a városban. A nemes város tanácsa ekkor a városi zenekarral elibénk jövén, ráhúzatta a Rákóczi-indulót, s így fogadván bennünket, s így haladván a városházáig, azután elfogtuk, akiket kellett, másnap tiszta volt a nemes város minden ellenségtől, amikor is azután mi Ujházy vadászok – hogy csatákban elesett honvéd társainkat pótoljuk – toborzást tartottunk és pedig jó sikerrel.

A toborzás 3. napján én alulírott megbetegedtem, minek következtében engem a városi elöljáróság néhány napig a városházánál ápoltatott; később, midőn betegségem tífusszá fejlődött, a városi kórházba átszállíttatott, s ott is a leggondosabb ápolásban részesített, s csak az odavaló lelkes honfiak és honleányoknak, nem különben a körülöttem fáradozott városi fő- és alorvos uraknak köszönhetem életben maradásomat, kik irányomban mindent elkövettek, hogy mielébb felgyógyíthassanak és az életnek s a hazának visszaadhassanak.

Tekintetes Polgármester Úr! Eddig bűnül rovatott fel az akkori időben tett jótéteményeket is jótevőinknek megköszönni! Mert többnyire a Bach huszárok foglalván el mindenütt a hivatalokat, ezek által nyilvános köszönetet intézni az illetőkhöz annyiban vétetett volna, mintha valaki egy új forradalmat akart volna előidézni, s akkor ezen Bach huszárok vadásztak az egykori Ujházy vadászok[ra] és egyéb volt honvédekre! De hála a magyarok Istenének, hogy ennyire is vagyunk! Már büntetlenül mutathatja be magát ki-ki bármely hatóságnál mint volt honvéd, mert ami eddig bűn volt: az most erény! Tempora mutantur, nos quoque mutamur in illis![14]

A hála és kötelesség érzet indított tehát most engem arra, hogy a fent elősoroltak leírásával a múltat egy kissé emlékezetükbe hozva jóltevőimnek nyilvánosan köszönjem meg a városi volt elöljáróságnak, s a körülöttem volt ápoló honfiak és honleányoknak, úgy az engem fáradhatatlan szorgalommal gyógyító fő- és alorvos uraknak irányomban mutatott szívességüket; mert ezen gondos ápolásnak köszönhetem, hogy magam is az orvosi pályára léptem, akkor tapasztalván, mit tesz egy szenvedő beteget hűségesen ápolni és gyógyítani; most hazám fiaival és leányaival akarom én is éreztetni, mit tehet egy orvos, ha hivatásának lelkiismeretesen s a legnagyobb pontossággal kíván eleget tenni!

Alázatosan kérem tehát ezen emlékiratomat s hálanyilatkozatomat a Tekintetes városi tanáccsal közölni s ezek által az akkori volt városi hatóságnak és a kórházban volt ápoló lelkes honfiak és honleányoknak, nemkülönben a fő- és alorvos uraknak is tudomásukra juttatni azon legforróbb és őszinte hazafias kívánatommal: adjon az Isten minden időben hozzájuk hasonló több lelkes honfiakat és honleányokat, kik sokáig éljenek!

Éljen a Király! Éljen a Haza! És éljen a hazafiság!

Mély tisztelettel maradván a Tekintetes Polgármester Úrnak s általa az egész városi közönségnek háládatos szolgájuk és honfitársuk: Ócsváry Ede orvos és szülész, s a Magy.[ar] Kir.[ályi] Term.[észet]tud.[ományi] Társ.[ulat] r.[endes] tagja

Nagymihályon, júl.[ius] 15. [1]867”

Jelzet: HU-MNL-KEML-IV.1101.b. 302-4-1867.

Eredeti, kézzel írt küldemény.

Ócsváry Ede Esztergom város részére írt köszönőlevele
A forrás jelzete: HU-MNL-KEML-IV.1101.b. 302-4-1867.

Közli: Horváth Attila főlevéltáros (MNL KEVL)


[1] Olvasókönyv. Esztergom és Komárom megye az 1848/49-es forradalom és szabadságharc alatt. Válogatta és szerkesztette Bencze Csaba Attila. Esztergom, 2000. Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 6.

[2] Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Ócsváry Ede

[3] Szállási Árpád: Demográfiai problémák a 67-es kiegyezés körül. Orvosi Hetilap 1979. 04. 22. (16. szám).

[4] Hermann Róbert: Esztergom és Komárom megye 1849-49-ben – párhuzamok és különbségek –. In. Olvasókönyv. Esztergom és Komárom megye az 1848/49-es forradalom és szabadságharc alatt. Esztergom, 2000. 5-23.

[5] Párkánynánai vasútállomás: A Vác és Párkánynána közötti vasúti szakasz 1850 december 16-án került átadásra. A Párkánynána és Pozsony közötti vonalszakaszon 1851. szeptember 6-án indult meg a forgalom. Ld. Sáfár József – Iván lászló: Az esztergomi távírda és távíróvonala története 1862–1887. Esztergom, 2021. 14.

[6] Hermann Róbert: i. m. 18-19.

[7] Szántóffy Antal (1813-1880.): esztergomi kanonok, szenttamási prépost.

[8] HU-MNL-KEML-IV.1101.b. 302-4-1867.

[9] Esztergom polgármestere: Kollár Antal

[10] Nagysalló: mezőváros a történelmi Bars vármegyében, neve a levélben következetesen régies írásmódban (Nagysarló) szerepel. 1849. április 19-én itt verte meg Damjanich a Nyitra vonalát védő Ludwig von Wohlgemuth altábornagy csapatait.

[11] Újházy vadászok: Újházy László kormánybiztos által 1848 őszén önkéntesekből szervezett honvéd alakulat. Jelentős szerepük volt a branyiszkói áttörés (1849. február 5.) sikerre vitelében.

[12] Kompothy Ágoston honvéd őrnagy: 1848 előtt hadnagy az osztrák császári hadseregben, a hadbíróság 1850-ben 16 év várfogságra ítélte.

[13] vadászok

[14] Az idők változnak és velük változunk mi is.

 

Utolsó frissítés:

2023.05.03.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges