Az ifjúság gondjai a 80-as évek elején

Nem is meglepő tehát, hogy a szocialista rendszerben is kiemelten foglalkoztak a témával. Ennek bizonyítására ezért Borz Tamás augusztus hónap dokumentumaként az MSZMP Komárom Megyei Végrehajtó Bizottságán készült jelentést választotta ki, mely 1984-ben készült.[1]

A dokumentum két részből áll. Az első rész az MSZMP Központi Bizottságának Ifjúsági Bizottsága által közzé adott tervezetet és az arról ott folytatott vita kivonatát foglalja magában. A második rész viszont már a párt megyei végrehajtó bizottságának javaslatait és észrevételeit szedi pontokba. Az irat „szigorúan bizalmas” jelölést kapott, belső használatra készült így különösen érdekes forrás. A párton belül ugyanis sokkal őszintébben és szókimondóbban lehetett beszélni bármilyen témáról, legyen az akár a nemzetközi politikai helyzet, a gazdaság, vagy mint esetünkben, az ifjúság helyzete. A „külvilág” ezeket az információkan nem érhette el, a lakosság ezeket csak „megszűrve” láthatta a sajtóban. Meg kell azonban jegyezni, hogy míg korábban sokszor még maguknak a problémáknak léte is titkos volt és a róluk szóló híradásokat nem engedték megjelenni semmilyen formában, a nyolcvanas évekre már jellemző volt, hogy a továbbra is erőteljes kontroll alatt tartott újságírók mérsékelten tájékoztathatták a népet ezekről a kínosabb témákról is, de csak szigorúan konstruktív hozzáállással, a pártot nem bírálva.[2] Párton belül azonban, ahol a döntéseket készítették elő és hozták meg, nem engedhették meg önmaguk félretájékoztatását, szükségük volt a helyzet minél objektívebb megismerésére, hogy a rendszer hosszú távon fenntartható legyen. Ennek ellenére léteznek olyan iratok is, melyek jelzik, hogy ezt azért nem sikerült teljesen kiküszöbölni és az alapszervezetek rendszeresen szebbnek mutatták be a helyzetet a felsőbb szinteknek, mint amilyen az a valóságban volt.[3]

Az iratban elsőként és legkomolyabbként felvetett téma a pályakezdő fiatalok nehéz anyagi helyzete, igaz ezt mindössze egy bekezdés fejti ki, de még ebben is megjelenik, hogy a gazdaság több szereplője szerint is különösen a pedagógusok anyagi- és erkölcsi megbecsülése küzd kihívásokkal.

A következő megoldandó kihívás, a fiatalok lakáshoz jutási nehézségei részben az irat eggyel korábbi bekezdésében tárgyalt témával áll összefüggésben, de egyéb tényezők is súlyosbították a helyzetet. A nyolcvanas évek elején érezhetően emelkedni kezdtek az árak, nem voltak kivételek ez alól a lakások sem. A Komárom Megyei Pártbizottság megfontolandónak nevezte a lakásárak befagyasztását, de konzervatívabb javaslatként továbbra is ösztönözte volna azt a gyakorlatot, hogy a vállalatok lakásainak egy részét kifejezetten kezdő munkavállalók számára tartsák fenn, valamint korábban nem lakás céljára épült épületeket alakítsanak át erre a célra.

A lakáshoz jutás lehetősége olyan, mindenki által ismert és érintett téma volt, ami még a megyei sajtóban is megjelent, mivel nem lehetett az „asztal alá söpörni”. Az ilyen jelenségeket pedig a párt a korábban említett módon inkább hagyta kontrollált mederben a nyilvánosság elé tárni, minthogy kicsússzon a kezéből az irányítás lehetősége.

A Dolgozók Lapja 1984-es, 39. évfolyamának 71. számában pontosan a fiatalok lakásvásárlási nehézségeiről ír, de tovább is megy: a kései önálló lakáshoz jutásból újabb problémát vezet le, a családalapítás kitolódását és emiatt előrevetíti majdan a tervezettnél kevesebb gyermek megszületését. A cikk viszont a korábban említett gyakorlat szerint innen már rögtön a megoldási javaslatait veti fel, hogy megfeleljen a párt követelményeinek.[4]

A dokumentum igen terjedelmes része foglalkozik az ifjúság megfelelő nevelésével, mely alatt természetesen az ideológiai nevelést is értették. Kiemelten foglalkoznak emiatt a KISZ-szel. A Központi Bizottságon elhangzott meglátás az volt, hogy a KISZ munkájának megítélése alsóbb, helyi szinteken sokkal jobb, mint az egész szervezeté országos szinten. Ennek azonban ellentmondani látszik egy olvasói levél a megyei lapból, ami éppen azt rója fel a KISZ-nek, hogy az iskolában sok olyan tagja van, akinek a tagság semmit sem jelent, így nem is várható el tőlük, hogy a szervezet céljait teljesítsék.[5] A dokumentumban az is felvetődött, hogy a KISZ ugyan őrizze meg vezető szerepét az ifjúságpolitikában, de ne legyen az egyetlen ifjúsági tömegszervezet. Ezt a felvetést azonban sokan bírálták Komárom megyében. A tőlük érkezett javaslatok nagyobb része is a fiataloknak a KISZ-en keresztül közvetetten, vagy közvetlenül a párthoz fűződő kapcsolatának elmélyítését érintette. Nem meglepő ez annak tükrében, hogy a párttagok a párt jövőbeli utánpótlását látták bennük, de volt egy másik szempont is.

A Dolgozók Lapja egy másik cikke az „Erőszakos fiatalok” címet viseli. Ebben a fiataloknál egyre gyakrabban tetten érhető agresszív viselkedéséről írnak hosszabban. Kiemelik benne, hogy nagyon gyakran a rossz családi környezet az, ami ennek a viselkedésnek kiváltó okaként figyelhető meg, a cikk második felében viszont a politikai elvárásoknak megfelelően már láttatják az olvasóval a kiutat: az ifjúságon rövid távon a pedagógia és a pszichológia tudománya segíthet, hosszú távú megoldás viszont csakis a „szocialista tudat térhódításától, a szocialista erkölcs hadállásainak megerősítésétől várható csupán”.[6] Nem meglepő tehát, hogy az ideológiai nevelésben kulcsfontosságú ifjúsági tömegszervezet működése kiemelt prioritást élvezett az MSZMP tagjainak körében a dokumentum tanúsága szerint.