A legutolsó temetkezés az esztergomi ’48-as honvédtemetőben

A hónap dokumentuma: 2025. március
2025.03.13.
Március hónapban járunk, melynek legkiemelkedőbb évfordulója a március 15-ei, 1848-as polgári forradalom és az azt követő szabadságharc ünnepe. Emiatt kerestem olyan témát, ami kapcsolódik a megemlékezésekhez, de nem is gondoltam, hogy olyan iratot talál nekem kollégám, Tóth Viktória, amelyik ennyire személyes hangvételű.
A márciusi ifjak 1848-ban egyetlen nap alatt érték el azt, ráadásul vér nélkül, amit sok más népnek nem sikerült abban az évben: alapjaiban reformálták meg az állam működését. A forradalom eredményeit V. Ferdinánd király az áprilisi törvények aláírásával szentesítette, így érte el a forradalom a célkitűzéseinek nagy részét immáron hivatalosan is. Felszámolták a feudalizmust, azaz az öröklött előjogok és a nemesi származáshoz kötött földbirtok rendszerét, helyette megszületett a magyar polgári állam. Megszüntették a cenzúrát a sajtóban, megszületett a közös teherviselés, azaz eltörölték a nemesek születési előjogaként élvezett adómentességét, valamint megszavazták a keresztény felekezetek közti egyenjogúságot is. Létrehozták a Nemzetőrséget is, amelynek komoly bázist adott, hogy a jobbágyság felszámolása is megkezdődött. Olyan vívmányok voltak ezek, amelyekért hajlandóak voltak az ifjak az életüket is önként kockáztatni. A nemzetiségek helyzetét viszont nem rendezték, így ez a későbbiekben súlyosan visszaütött, mikor azok a dinasztia oldalára álltak a fegyveres harcok megkezdődésekor.
 
1. ábra: A Besze János őrnagy parancsnoksága alatti esztergomi első zászlóalj ötödik századának névsora.
Esztergom, 1848. június 27.
HU-MNL-OL-R.32.No.739
 
Mindezt azonban a Habsburg udvar kizárólag helyzetének pillanatnyi gyengesége miatt fogadta el. A birodalomban több helyen zajlott egyszerre forradalom, a problémákat pedig egymás után, egyesével kívánták kezelni. Nyár végére azonban megszilárdult a hátországa, és a magyarországi nemzetiségek elégedetlenségét a magyarok ellen feltüzelve, nyár végére elérkezettnek látta az időt arra, hogy visszavonassa a magyar országgyűléssel az áprilisi törvényeket, különben beveti a katonaságot. A fenyegetést Jellasics horvát bán váltotta be, aki seregével megindult a főváros felé. A nemrég felállított nemzetőrség viszont a pákozdi csatában vereséget mért rá és ezzel megkezdődött az 1848–1849-es szabadságharc.
A hadi eseményeket nem részletezném, arról számos átfogó munka született már. Mindazonáltal fontos megjegyezni, hogy a magyarságnak a kor egyik legerősebb szárazföldi hadseregével kellett szembenéznie, és a kezdeti nehéz helyzet ellenére az 1849-es tavaszi hadjárat folyamán a honvédség olyan sikereket ért el, hogy a császári fősereget sikerült Bécs felé kiszorítania az országból. A Habsburgoknak az orosz cár beavatkozására volt szükségük ahhoz, hogy Világosnál fegyverletételre kényszerítsék a magyarokat. Ennek ellenére a rengeteg elesett honvéd áldozata nem volt hiábavaló, mert a dinasztia ettől fogva rettegett egy újabb, hasonló forradalom lehetőségétől, így, ha nem is hamar, de végül 1867-ben kénytelen volt kiegyezni a magyarsággal. Ezzel végül hosszú távon a ’48-as forradalom számos vívmányát sikerült ismét újjáéleszteni a dualizmus korában.
Esztergom Szentgyörgymező nevű városrészében található az a honvédtemető, ahová az 1849-es tavaszi hadjárat környékbeli harcainak 604 magyar, illetve 175 császári halottját temették el. Őket a nagysallói (néhol nagysarlói) csata, valamint a kéméndi ütközet sebesültjeiként szállították az esztergomi kórházba, azonban belehaltak sérüléseikbe. Együtt temették el őket közel a Duna partjához, egy viszonylag kicsi temetőben.
 
2. ábra: Gáspár András vezérőrnagy jelenti a hadseregfőparancsnokságnak Koltára,
hogy Kéméndre vonulva Párkány felől ellenség közeledett és beszámol a kibontakozott harcról, Nagybény, 1849. április 20.
HM HIM 22. doboz/22_601-22_660 irat/22_631
 
A temetőt kezdetben csak árokkal vette körül, az 1860-as évek elején azonban nagy felújításon esett át. Fából készült kerítéssel látták el, amely közelmúltban lezajlott rendezésig látható volt. 1861-ben Palkovics Károly indítványára a vármegye kőből faragott síremléket állíttatott (4. ábra), amely mind a mai napig áll, ahogy az a kő obeliszk is, amit 1898-ban helyeztek el. 
 
  
3. ábra: Bejegyzés Esztergom Vármegye Bizottmányának jegyzőkönyvében a honvédtemetőben állítandó emlékműről, 1861
HU-MNL-KEML-IV.252.a.
 
4. ábra: Az 1861-es emlékmű az esztergomi '48-as honvédtemetőben
Saját fotó, 2025. március 7.
 
A temetőben két, név szerint is ismert honvéd nyugszik. Az egyik Bátori-Schulcz Bódog ezredes, aki a síremlék mellé helyezett tájékoztató tábla szerint 1804-ben Körmöcbányán született. A forradalom előtt a Habsburg seregben szolgált főhadnagyi rangban, azonban 1848-ban nagyothallása miatt nyugdíjazták. A pesti forradalom hírére viszont azonnal felajánlotta szolgálatait a szerveződő honvédségnek. A tavaszi hadjárat Esztergomhoz közeli csatái közül a vácin és a nagysallóin vett részt. A Bátori nevet az alatta szolgáló katonáitól kapta, amelyet azonban később hivatalosan is felvett. A szabadságharc utolsói közt, a komáromi védőkkel, Klapka György oldalán adta meg magát. 1885-ös Garamkövesden bekövetkezett halála után temették el az esztergomi ’48-as honvédtemetőben. (5. ábra)
 
5. ábra Bátori-Schulcz Bódog síremléke
Saját fotó, 2025. március 7.
 
A másik ismert személy Tiborczszeghi Horváth Géza, akinek életéről Bona Gábor: Az 1848/49-es szabadságharc tisztikara című, online is elérhető művéből kapunk részletesebb tájékoztatást.  1833-ban született Tinnyén. 1842-től1848-ig az esztergomi bencés gimnázium tanulója volt. 1848 októberében mindössze15 évesen jelentkezett a Zomboron szervezett 34. honvédzászlóaljnál önkéntesnek. Kezdetben a délvidéken harcolt a szerb nemzetiség ellen, majd szintén végigharcolta a tavaszi hadjárat legjelentősebb csatáit Tápióbicskétől Isaszegen és Vácon át Nagysallóig. Eljutott egészen a komáromi ostromzár feltöréséig, utána pedig Buda várának felszabadításáig. A szabadságharc utolsó pillanatáig, vagyis a világosi fegyverletételig harcolt az I. hadtest katonájaként, immár hadnagyi rangban. Büntetésként besorozták a császári seregbe, ahonnan csak 1853-ban tudott leszerelni. Később a családja tinnyei birtokán gazdálkodott, majd államigazgatási lépett. A kiegyezés évében Esztergom Vármegye Törvényszékének jegyzője lett, majd a megyei árvaszék elnöke. 1884-ig a dorogi választókerület országgyűlési képviselője volt.
Jelen írás legfontosabb dokumentumát ő maga írta 1904-ben, alig két hónappal halála előtt. (5. ábra) Ekkorra már régen elveszítette feleségét és érezhette halálának közeledtét, ugyanis életpályájának összefoglalásával „mély tisztelettel esedező” kérést intézett Esztergom Rendezett Tanácsú Szabad Királyi Városához, hogy engedélyezzék az esztergomi ’48-as honvédtemetőbe – egykori társai közé – végső nyugalomba helyezni őt. Kérését a tanács 1904. augusztus 5-én jóváhagyta, és erről értesítést is küldtek számára. Tiborczszeghi Horváth Géza kevesebb, mint egy hónappal később, szeptember 1-én hunyt el. Kérésének megfelelően őt temették el – Esztergomban utolsóként – a ’48-as hősi halottak közé. Síremléke ma is látható. (7. ábra)
 
6. ábra:Tiborczszeghi Horváth Géza kérvénye Esztergom Rendezett Tanácsú Szabad Királyi Város Tanácsához,
1904. június12., illetve 1904. augusztus 4.
HU-MNL-KEML-V.3.b.1904-VI-312
 

7. ábra: Tiborczszeghi Horváth Géza síremléke
Saját fotó, 2025. március 7.
 
1.  https://www.szentgyorgyplebania.hu/wp-content/uploads/2019/10/Egyh%C3%A1zi-s%C3%ADrok_B%C5%90V%C3%8DTETT.pdf
  2. https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Bona-bona-tabornokok-torzstisztek-1/hadnagyok-es-fohadnagyok-az-184849-evi-szabadsagharcban-2/h-A86/tiborczszeghi-horvath-geza-BF3/
 
 
 
Írta: Borz Tamás segédlevéltáros (MNL KEVL)
 

Utolsó frissítés:

2025.03.13.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges