A kutyatolvaj párttitkár megkurtított fegyelmi ügye

Az 1956 utáni évek légkörét a bizonytalanság jellemezte. A pártállam működtetői az októberi események megismétlődésétől tartottak, míg mások titkon ugyanebben reménykedtek. A két tömbre osztott világot közben megrázták az úgynevezett „hidegháború” aktuális eseményei. Az MSZMP a régi-új párt és rendszer felépítésén dolgozott. Az alsóbb szinteken, a községi és üzemi alapszervezetekben olykor jelentős fluktuáció ment végbe a káderek körében. A volt MDP tagjai és új jelentkezők is nap-mint-nap küzdöttek a legfontosabb helyekért. A rivalizálások során gyakran előkerült az érintettek vélt vagy valós ’56-os tevékenysége, háború előtti és alatti múltja, munkahelyi vétségei vagy kínos személyi ügyei. A jelentésekben, taggyűléseken felvetett vádakat előbb-utóbb „fegyelmi ügyek” követhették, amelyektől a párt a megtisztulását várta.

A hatalom kisebb-nagyobb szeletét rövidebb vagy hosszabb időre magukhoz ragadó vezetők nem ritkán vissza is éltek a megszerzett befolyásukkal. A Dorogi járás alapszervezeteinek az 1950-es évek második felében és a 60-as évtized fordulóján keletkezett dokumentumaiban „császárként” járkáló párttitkárról és magát a helyi „istennek” tituláló igazgatóról is olvashatunk. Egyes vezetők a vagyonukat lefizetések, szabálytalan eladások és cserék, üzemi számlára történő magáncélú vásárlások útján gyarapították. Különböző hiánycikkek és presztízsjavak, ingatlanok, építési anyagok, bútorok, járművek kerülhettek a visszaélők kezére. Egy fegyelmi ügy tanúsága szerint az egyik párttitkár viszont nem kívánt egyebet megszerezni magának, mint az egyik helyi lakos kiskutyáját, amiért a végletekig hajlandó volt elmenni. A történet az alábbi módon zajlott le a rendőrségi feljegyzés szerint:[1]

„Jelentem, hogy 1960. december 4-én 22 órakor ellenőrzést tartottam […] Új Élet Termelőszövetkezet tehén – és lóistállóban.

K. Pál […] éjjeliőrtől érdeklődtem, hogy mi újság. Ekkor nevezett azt mondta, hogy neki lenne egy kis panasza. Majd én mondtam, hogy mondja el. Ekkor nevezett elmondta, hogy november 25-én kb. 17 óra volt az idő, amikor K. József […] községi párttitkár elvtárs udvarukba bement, és az ott lévő Sándor fiának, aki asztalos mester, azt mondta, hogy neki a kiskutya megtetszett, és azt el fogja vinni, mert neki kell.

K. Sándor mondta neki, hogy az a saját kutyája, ne vigye el. Majd nevezett személyt otthagyta és az udvarában lévő műhelybe ment tovább dolgozni. Ezután kb. 10 perc telt el, amikor ment ki az udvarra, és akkor észlelte, hogy a kiskutyát K. magával vitte. Majd utána ment, és a Tsz. előtt lévő hídnál utolérte, és felszólította, hogy a kutyát adja át, amire K. József azt mondta, hogy nem adja át. Erre K. Sándor megfogta a kutya lábát és K. az első részét és a kutyát elkezdték húzogatni, majd K. Sándor a kutyát tőle elvette, és azt mondta, hogy nem szép tőled Jóska, párttitkár vagy és más kutyáját ellopod.

Erre K. Pál, illetve Sándor a kutyát visszavitte, majd K. József párttitkár aznap az esemény után kb. 19 órakor visszatért lakásukra és a konyhába bement, és ott azt mondta, hogy adják neki a kutyát vissza, mert ez tetszik neki és kell. Ekkor nevezett K. Pál és annak Sándor fia mondta neki, hogy a kutyát nem adják oda mert az ő tulajdonuk és kell. Erre K. József azt mondta K. Sándornak, hogy balf*sz vagy, és ott hangoskodott, hogy a kutyát elviszi. Majd K. Pál, aki 65 éves, mondta K.-nek, hogy mer így más lakásában beszélni. Ekkor K. az idős embernek is azt mondta, hogy balf*sz. Eközben K. József a zsebébe nyúlt, ahol a TT pisztolya volt, és azt mutogatta nevezett személyekre, és ekkor mondta K. Sándornak, hogy menjen ki az udvarra. Ő erre azt mondta, hogy nem megy ki, mert arra gondolt, hogy be van rúgva, és fegyverrel valamit csinál. Majd ezután K. mérgesen az ajtót bevágta és a lakásból eltávozott. Ezután nevezett az udvaron lévő kamrába ment. Mivel a kutya ott nem volt, bement az istállóba, és ott a kiskutyát megtalálta és magához vette. Másnap megjelent K. Pál lakásán, ahol csak felesége volt otthol, és a kutyát visszavitte, és ezt mondta, hogy bocsájtsanak meg neki, be volt rúgva, nem tudja mit csinált.

K. Pál és Sándor fia elmondották, hogy nevezett személy részeg állapotban volt, de nagyon felháborodtak avégett, hogy egy párttitkár ilyet csinál, és amikor szépen beszélnek vele, saját lakásukon azt mondja nekik, hogy balf*sz. Jobban arra lettek mérgesek, mikor a pisztoly csövét mutogatta.”

A feljegyzésben utólag át van húzva az a rész, miszerint a párttitkár a „nevezett személyekre” „mutogatta” volna a pisztolyát. Minden bizonnyal azért, hogy a történetet utólag egy kicsit enyhébbnek fessék le. A járási fegyelmi bizottság vonatkozó ülésének alább idézett jegyzőkönyvében már egyáltalán nem szerepel a lőfegyver „mutogatása”, sőt külön kiemelik, hogy a párttitkár semmilyen módon nem használta a fegyverét. A megkurtított történet már így szólt:

„Feljegyzés rámutat, hogy 1959 november 25-én kb. 17 órakor K. József […] községi párttitkár bement K. Sándor [helyesen: Pál – szerző] udvarába és Sándor nevű fiának azt a kijelentést tette, hogy az udvaron lévő kis farkaskutya neki kell, és azt elviszi. Hosszas beszélgetés után K. elvtárs azt mondta, rendben van, a kutyát otthagyja, mert K. Sándor legnagyobb tiltakozását fejezte ki az ellen. Meg is jegyezte, nem szép tőled Jóska, párttitkár vagy, és más kutyáját akarod ellopni. K. elvtárs kb. 9 órakor visszament K. Pálékhoz. Megint erélyesen követelte a kutyát, mire K. Pál és Sándor nevű fia természetesen tiltakoztak. Erre K. elvtárs a legocsmányabb szavakkal illette őket. Zsebében volt a TT pisztolya, amelyiknek a csöve kilátszott a zsebéből. Meg kell még említeni, hogy K. elvtárs mindezt ittas állapotban követte el. Mire K. elvtárs ittas is volt és a K. család meglátta a zsebében lévő pisztolyt, nagyon megijedtek, mert féltek attól, hogy valakit agyonlő. K. elvtárs a pisztolyt nem vette ki a zsebéből, azzal nem fenyegetett meg senkit. Hosszas vita után elment haza.

A fenti jegyzőkönyvből azt is kihagyták, hogy az elkövető nem csupán követelte, hanem el is vitte magával a kiskutyát, ráadásul két alkalommal.  A párttitkárt eszerint ugyanis sikerült lebeszélni a szándékáról. Az alkoholos befolyásoltság a fegyelmi ügyek gyakori szereplője volt. A „szocialista erkölcs” nem tűrte a túlzott italozást, de ebben az esetben nem egyértelmű, hogy a főszereplő ittasságát felmentő vagy súlyosbító körülményként említették-e. Végül a párttitkár a büntetését – „dorgálást” – tulajdonképpen csak a sértettekkel történt összeszólalkozásért kapta.