Stirling György újságíró hagyatéka az MNL Heves Megyei Levéltárában

2021.03.05.
Stirling György 25 éven keresztül a magyar nemzeti emigráció egyik legmarkánsabb és legnépszerűbb cikkírója volt. Írásait öt világrészen olvasták hazájukhoz hűséges, aggódó magyarok.

1921-ben született Budapesten, ahol a piarista gimnáziumban érettségizett, majd elvégezte a Közgazdasági Egyetemet. 1942-től a Magyar Szárnyak c. szakfolyóirat belső munkatársa, s egyben a légierők haditudósítója volt. Szakcikkei jelentek meg a Függetlenség c. politikai napilapban. 1943-ban belépett a Független Kisgazdapártba, s kapcsolatba került az ellenállási mozgalommal. Budapest ostromát illegalitásban vészelte át. 1945 februárjától a Budapesti Nemzeti Bizottság titkárságán a Kisgazdapártot képviselte, s közben cikkeket írt több polgári lapba. 1947 márciusában a Sulyok-párti (a Magyar Szabadság Párt vagy Sulyok-párt rövid életű jobboldali párt volt a 2. világháború után) Holnap belpolitikai rovatvezetőhelyettese. A párt feloszlatása után részt vett a Pfeiffert-párt (vagyis a nyíltan konzervatív Magyar Függetlenségi Párt) választási kampányában, majd ezt követően a Kultuszminisztériumban sajtóelőadói állást kapott. A ’47-es választások után a kommunisták nyílt támadást indítottak a polgári erők ellen. A Pfeiffert-párt és vezetőjének ellehetetlenítésével párhuzamosan, 1947. október 15-én Stirling Györgyöt is letartóztatta a politikai rendőrség. Büntetőügyét a szociáldemokrata Peyer Károly koncepciós perében tárgyalták VI. rendű vádlottként. Megjárta és megszenvedte az Andrássy út 60., vagyis az ÁVO vallatószobáit. Amerikai újságírókkal való kapcsolatát kémkedésnek minősítették, melyért jogerősen 6 év fegyházbüntetést kapott. Büntetését a szegedi Csillagbörtönben, a badacsonytomaji kőfejtő munkatáborában, Márianosztrán, s végül Várpalota mellett egy szénbányában dolgozva töltötte le. 1954 nyarán szabadult, s csak fizikai munkásként tudott elhelyezkedni. Az ’56-os forradalom ideje alatt a Magyar Nemzet szerkesztőségében dolgozott, de a felkelés leverése után távoznia kellett a laptól. Ezt követően – rendőri zaklatások közepette – ismét csak fizikai munkákra vették fel. 1970-ben – valóságos csoda folytán – családjával együtt útlevelet kapott Ausztriába. A határ átlépése után menekülti státuszért folyamodtak. Néhány hónapos menekülttábori tartózkodás után az Amerikai Egyesült Államokba, Washingtonba kerültek, amely végleges otthonuknak bizonyult. Stirling György azonnal bekapcsolódott az emigrációs sajtóéletbe. Több emigrációs lapba is írt, a Katolikus Magyarok Vasárnapjában minden héten jelent meg cikke, éveken át a Washingtoni posta c. rovatot vezette. 1974-től a montreali Magyar Hírlap politikai szerkesztője. 1975-ben Független Magyar Hírszolgálat címmel havonta megjelenő sajtótájékoztatót indított, amelyet 1996-ig szerkesztett. 1977-től 1996-ig a Szabad Magyar Újságírók főtitkára, később elnöke volt. 1996-ban hazatelepült Magyarországra, s élete végéig Egerben élt. 2009-ig – az újság megszűnéséig – állandó vezércikkírója volt a Los Angelesben megjelenő Californiai Magyarság c. hetilapnak. Újságcikkeiből 2004-ben állított össze egy kötetet, míg börtön, illetve kényszermunkatáborokban eltöltött éveiről a 2005-ben megjelent „Megalázott nemzedékek” c. kötetében emlékezik. Munkásságát számos politikai és szakmai elismerés övezte.

2020. január 27-én, életének 99. évében hunyt el Egerben. Az egri Hatvani temetőben helyezték örök nyugalomra.

Hagyatéka főképp büntetőügyével kapcsolatos, s állambiztonsági iratok másolataiból, családtörténeti iratokból, egri munkásságával kapcsolatos levelezésből, s cikkgyűjteményekből áll.

Az átvett iratanyag különlegessége az emigrációban Márai Sándor írótól kapott négy üdvözlőkártya, melyeket közzétesszük.

Az iratok jelzete: MNL HML XIV.12. Stirling György újságíró hagyatéka

Közzétette: Cseh Zita főlevéltáros

 

Utolsó frissítés:

2021.03.05.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges