Lapunk mai számában egy varrógépre emlékeztető készüléket láthat az olvasó…

Az írás gépesítésének gondolata összefügg az írás fejlődésével és történetével. Az írógép feltalálásához vezetett egyrészt az a törekvés, hogy a vakoknak is könnyen kezelhető gondolatközlő készüléket kell adni, másrészt az, hogy a lassú és sok esetben nehezen olvasható kézírást is a lüktetőbb életritmusnak megfelelően gyorsítsák, azaz gépesítsék.

Az első írógépet 1713-ban Henry Mill angol mérnök készítette. Találmányára 1714. január 7-én kapott szabadalmat. 1753-1760 között Friedrich von Knaus készítette el "mindent iró csoda-gép"-ét, 1762-ben Leopold von Neipperg írókészüléke a "copist secret" nevet kapta. E pantográfhoz hasonló készülékek közé sorolhatjuk Kempelen Farkas magyar feltalálónak Mária Terézia vak keresztlánya Paradis Teréz részére 1779-ben konstruált, fából készült írógépét is.

A 19. század közepén Christopher Sholes, Wisconsin állambeli politikus, laptulajdonos kísérletezett írógép létrehozásával. Zongora ihlette szerkezetére a hangszerek királynőjének kalapácsmechanikája, illetve billentyűzetének fekete-fehér színezése is átkerült, nem kis derültséget váltva ki a kor közbeszédében. Bár Sholes számít a múlt századi mechanikus írógépek feltalálójának, gépezetével mégsem tudott a piacra betörni. Kénytelen volt 1873-ban szabadalmát eladni abban a reményben, hogy a kor tőkeerős fegyvergyára, a Remington több szerencsével tudja forgalmazni. Mivel Remingtonék az írógépek szerelésére egy varrógépgyárat alakítottak át, a Sholes-féle szerkezet pedálos varrógépállványra került. A papírt továbbvivő „kocsit” a varrógép lábpedálja mozgatta. Igazi szürreális konstrukció volt: Gutenberg nyomdabetűi a zongora kalapácsmechanikájára szerelve, s az egész mozgatását egy varrógép pedáljával végezték. Nem csoda, hogy a kor írástudói fanyalogva álltak a fegyvergyár új terméke előtt.

 Ám mivel a szép kézírás munkaigényes, fárasztó és lassú, az írógép, a Remington and Sons által 1873-ban megkezdett gyári sorozatgyártása után néhány évtized alatt szédületes karriert futott be. Megjelenése után először a gazdasági ügyvitelben játszott fontos szerepet, közigazgatási területen lassabban terjedt el. Azokat a közhivatalokat, ahol  kiemelkedő fontosságú iratokat, okmányokat írtak, nehezebben hódította meg. A hivatalok vezetői idegenkedtek a gépírástól, mert attól tartottak, hogy az írógép írása néhány év múlva elhalványul, sőt el is tűnik a papirosról, valamint, hogy a gépírás könnyen hamisíthatóvá válik. Aggályuk nem volt alaptalan, ezt igazolják a levéltárakban lévő fakult, elhalványult iratok is.

Magyarországon az 1880-as években csak elvétve találunk egy-egy írógépet. Bonyolult szerkezete miatt meglehetősen borsos volt az ára, azonban az 1900-as évek forradalmi változást hoztak ezen a téren. Közigazgatási területen is kezdték értékelni a géppel írt szöveg előnyeit, s megnövekedett az írógép iránti kereslet. Budapesten gomba módjára szaporodtak azok az üzletek, amelyeknek üzletköréhez az írógép behozatala, értékesítése tartozott és vidéki viszonylatban is, igaz vontatottabban, de haladt az írógépkereskedelem kifejlődése. 1931-ben már Egerben is működött írógépkereskedő.

Egyik legelterjedtebb márka a Remington volt, azt használták pl. 1895-ben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban, 1896-ban a Honvédelmi és a Kereskedelemügyi Minisztériumban 1897-ben a Miniszterelnökség irodájában, 1898-ban az Állami Számvevőszéknél, 1899-ben a Pénzügyminisztériumban, de népszerű lett többek között a Continental és a Mercedes is.

 A 20. század nagy részében már elengedhetetlen eszközei voltak az irodáknak, hivataloknak. Kedvenc tárgya, mondhatni jelképe, s egyszersmind duzzasztója is lett az egyre virulensebben terpeszkedő állami bürokráciának. A gépírásos papír az egyszerű emberek számára hivatalos papír is volt, amitől esetleg félni kellett, ily módon a gépírás a hatalom eszközévé és megtestesítőjévé is vált. Elterjedése a 20. század harmincas éveire tehető, a fénykort pedig az ötvenes–hetvenes évek jelentették: az ötvenes években egyszersmind a diktatórikus hatalom legfőbb jelképe is volt. Az indigó révén az írógép nemcsak a szövegalkotás, hanem a szövegpublikálás eszközévé is válhatott, ezért keményebb diktatúrákban a nyomdák mellett az írógépeket is megpróbálták állami ellenőrzés alá vonni.

Az írógép korszaka mára leáldozott, már alig árulják. Legfontosabb eleme, a nyelvi digitalizációt jelképező billentyűzet azonban jelenleg nélkülözhetetlen és szembeszökő tartozéka az írás mellett funkciók sokaságát kínáló számítógépnek is.

Közzétette: Varga Zsolt
                      levéltáros

Felhasznált irodalom:

Vasárnapi Ujság, 1879, XXVI. évfolyam, 29. szám.
Horváth Jánosné: Az írógép ügyviteli alkalmazása Magyarországon 1883—1944
Levéltári Szemle, 22. (1972) 1. szám