A Kék-Kálló folyó és a derecskei térség összefonódása, 1751

A Kék-Kálló folyó és a derecskei térség összefonódása, 1751 (MNL OL S 16-No. 343., 600x470 mm)

Az irat jelzete: MNL OL S 16-No. 343.
Az irat nyelve: latin
Az irat terjedelme: 1 fólió
Az irat eredeti vagy másolat volta: eredeti
Az irat megpecsételésére vonatkozó információ: nincs adat
Az irathordozó anyaga: vászonra vont papír
Az irat eredeti mérete: 600x470 mm

A mai Derecske vagy ritkább esetben Bihar-Derecske messzire nyúló múlttal rendelkezik. Korábbi feltárások során számos gepida és avar korból származó sírt, eszközöket, illetve szerszámokat találtak a település területén.  Derecske nevére több magyarázat is létezik. Van egy, amely a dravecsku fácska jelentésű szláv szóból eredezteti az elnevezést. Van egy, amely a térségre korábban jellemző szikes, deres színű foltokból származtatja a település nevét. Továbbá van egy harmadik lehetséges magyarázat is, amely a térségre leginkább jellemző lapos felszíni formára utaló derék szóval hozható kapcsolatba. Vélhetően az utóbbi megközelítés állhat a legközelebb a valósághoz, mivel a településnév első ismert formája a Derekce elnevezés.

A Sárrét lecsapolásáig és a Berettyó folyó szabályozásáig Derecske történetét és az ott élők mindennapjait jelentős mértékben meghatározta a környék természeti adottsága, ezen belül is a Berettyóból kivált Kék-Kálló vízfolyás. A Kék-Kálló számos lápnak, mocsárnak, nádasnak, illetve halászható tónak volt tápláló forrása hosszú évszázadokig. Ezért a Sárrét szélén fekvő derecskei lakosság igyekezett alkalmazkodni a térség arculatához, illetve igyekezett élni a mocsaras térség adta természeti kincsekkel. A belvízveszély ugyan sosem volt lebecsülendő, emellett viszont nagy bőséggel biztosított halat és vízimadarat, továbbá tetőfedésre is alkalmas nádat a derecskei embereknek. Olykor igazi kincsek is bukkantak elő a Kék-Kállóból. Bár ezen folyami gyöngyök alapvetően a birtokos Eszterházy családhoz kerültek, néha viszont egy-egy darabot sikerült megtartaniuk a lakosoknak.

Ezen sajátos – természet és ember között létrejött – lokális összefonodást hivatott ábrázolni a kiválasztott térkép, amely által betekintést nyerhetünk a térség korabeli természetföldrajzi és társadalomföldrajzi állapotába. Az 1751-ben készült térkép célja az volt, hogy felmérje a térség időszakonként változó és folyamatos nehézségeket okozó Kék-Kálló vízfolyásait. Ugyanis ekkortájt indult meg a Sárrét és környékének lecsapolása és egyben a vízfolyások szabályozása, amely több évtizedekig tartott és jelentős szerepe volt a térség gazdasági és társadalmi életében.

A térkép különlegességét az is jól jelzi, hogy nem csak a tájra oly jellemző vízfolyások, mocsarak és halmok vannak ábrázolva, hanem bizonyos kitüntetett szerepű építmények is: templomok, malmok és gátak. Ezen építmények jelenléte mindenféleképpen arra utal, hogy meghatározó szereppel rendelkezhettek az ott élők mentális térképén is. A dokumentum másik jelentős tartalmi eleme a települések utcahálózatos ábrázolása, amely által következtethetünk Derecske, Konyár és Tépe korabeli településszerkezetére és egyben méretére is.

Mindent összevetve, egy igen értékes térképről beszélhetünk, amely azontúl, hogy az egyik legrégebbi vizuális ábrázolása Derecske és környékének, fontos történeti, kulturális és etnográfiai forrás is.

Bán Gergely

Képek az átadóünnepségről