Hűségserleg, 1925–2025

A magyar nyelv értelmező szótára szerint egy dologgal kapcsolatban akkor állíthatjuk, hogy lappang, ha az „gyaníthatóan ott van, jelen van, létezik, de a maga valójában még nem ismeretes”, illetve a választékos szóhasználatban ezzel a kifejezéssel utalunk arra, hogy valami „külsőleg észrevétlenül, de rejtekében hatva, működve, kitörésre készen meghúzódik, rejtőzködik”. A leírás tökéletesen illik Sopron városának 2025. május 5-én előkerült ikonikus tárgyára, a Hűségserlegre is.

A SopronMédia 2018-ban arról tudósított, hogy a Széchényi nemzetség által a városnak adományozott jelentős ereklye „tekintélyes és könnyen felismerhető”, „mégsem találja senki”. Az írás ezt, némileg eufemisztikusan, „a 20. század közepére oly jellemző, zivataros idők sodrásában” uralkodott „rejtélyes körülményekkel” magyarázta. Ezzel kapcsolatban továbbra is csak feltételezésekre hagyatkozhatunk, hiszen az elmúlt 75 esztendőből csupán annyi bizonyos, hogy egy levéltár-pedagógiai foglalkozásra készülve a levéltár egyik páncélszekrényében azonosítottuk azt, a város szakmai közvéleménye által ismert és hiányolt műtárgyat, amely ennek az időszaknak a tekintélyes részét – a rárakódott patina fényében – bizonyosan máshol, a díszes bőrtokon és gyaníthatóan az épületen kívül vészelte át.

A Hűségserleg

A diapozitív jelzete: HU-MNL-GYMSVSL-XV.32. (Diagyűjtemény, Válogatott új diapozitívok sorozat, 34.)

Egyelőre nem sokkal többet tudunk az adományozásról született döntésről sem, amelynek mindössze az oka egyértelmű: a Széchényi család a városhoz fűződő évszázados kapcsolatainak, illetve kiemelten az 1921. évi soproni népszavazás döntésének kívánt maradandó emléket állítani, amelynek köszönhetően a legnagyobb magyar továbbra is hazai földben nyugodhatott. Csupán az Uj-Somogy című napilap 1926. november 6-i számából értesülünk arról, hogy „a Széchenyi centenáriumnak a cenki sírbolt körüli része zajlott le akkor, amidőn Sopronnak ez a hűségserleg beígértetett”. Ugyanakkor ennek a – feltehetően tehát 1925 szeptemberében született – döntésnek a nemzetségi éves közgyűlések 1921 és 1926 között rögzített jegyzőkönyveiben nincsen nyoma. Ez azért is furcsa, mert a városnak küldendő üdvözletről Széchényi Emil javaslatára 1922 elején határozatot hoztak.

Az adományozó

Az irat jelzete: HU-MNLGYMSVSL-XI.233. (Soproni Takarékpénztár iratai, 1842–1948)

A Simmeringer Haidétól Schmidt Gyuláig

A Sopronvármegye 1926. július 2-i száma is hírt ad Széchényi Bertalan „váratlan helyről, váratlan oldalról” érkezett nemes felajánlásáról, amely felhívta a figyelmet a Hűségkapu, mint a nemzet ajándékának megígért elkészítésére. A „remekművű” aranyserleggel „minden esztendőben, lehetőleg a népszavazás évfordulóján Sopron társadalmi élete színe-javának bevonásával egy emléklakoma tartassék s azon valaki ezzel a Széchenyi-serleggel a kezében felköszöntőt mondjon Sopron történelmi hűségére. […] A nemes adakozónak csupán egy kikötése van: a hűségserleget a népszavazási emlékművel együtt kell felavatni.” Széchényi Bertalan fia, a 17 esztendős gimnazista Márton november 3-án nyújtotta át a barna bőrtokra zárt ajándékot Thurner Mihály polgármesternek. A serleget „megfelelő ünnepélyes keretek között” kívánták felavatni. Az eredeti terv az volt, hogy december 14-én, a népszavazás évfordulóján rendezendő ünnepségre Bethlen István miniszterelnököt hívja meg a város, és felkéri, hogy a serleggel a kezében ő mondja az első ünnepi köszöntőt. A Hűségkapu és a Hűségserleg felavatására 1928. október 14-én került sor.  A serleghez Széchényi Bertalan október 12-én díszes alapítólevelet is csatolt, melyben előírta, hogy – mivel a Hűségkapu leleplezésével egybekötött első megemlékezés is hét évvel a népszavazás után történik – a serlegfelköszöntő lakomát minden hetedik évben ismételjék meg.

A felirat a serlegtesten

Koloszár Andrea felvétele

Egyes sajtóforrások azt állítják, hogy a „díszes aranyozott serleg egy régi, Széchenyi István tulajdonában volt serleg másolata”, illetve Széchenyi „simmeringi gyönyörű lóversenydíjának mása”, de olyan állítás is napvilágot látott, mely szerint a későbbi Hűségserleget Széchenyi István „nyerte annak idején a simmeringi derbin”. A nagycenki kastély 1919. évi hitbizományi leltárában szerepel egy 459 gramm súlyú, 73 korona 44 fillér értékre becsült „simmeringi lóverseny serleg fedéllel”, melynek hollétéről jelenleg nem rendelkezünk információval. Az aranyozott Hűségserleg talpán található beütések egyértelműen cáfolják azon állítást, hogy az ikonikus tárgy (amelynek a súlya egyébként 537 gramm) egykor Széchenyi István tulajdonában volt. Az 1867 és 1937 között használt ötkarimás Diana fejes fémjel a 800 ezredrész finomságú ezüstöt igazolja, a P városjegy pedig Budapestre utal. A mesterjegy Schmidt Gyula (1856–1928) budapesti ezüstárugyáros által használt jelzés. Schmidt 1882-ben alapította gyárát, amely a serleg készítésének idején a VII. kerületben, a Nyár utca 13. szám alatt helyezkedett el. A díszes bőrtok is Budapesten készült: a Schuch L. utóda Edlauer G. és Szlávik néven bejegyzett cég 1895-ben nyitotta meg Kígyó utca 4. szám alatti díszműáru-raktárát.

A mesterjegy és a fémjel a serleg talpán

Koloszár Andrea felvétele

 Örökség és hagyomány

A fentiekkel szemben a Hűségserleg első 25 esztendejének krónikája mindenféle belletrisztikus hatásvadászat nélkül, a jelentős mennyiségben feltárt levéltári dokumentumoknak köszönhetően már ma is megírható, és azon leszünk, hogy az adományozás 2026. november 3-i centenáriumán nyomdai formában is megjelenhessen. Az adományozónak tehát sikerült junktimot létesíteni a Hűségserleg átadása és a Hűségkapu felavatása között, így utóbbinak a munkálatai is felgyorsultak, és a nemzet is leróhatta adósságát a várossal szemben. Széchényi Bertalan elképzelése ugyanakkor az volt, hogy a serleg ne pusztán múzeumban porosodó dísztárgy legyen, hanem élő hagyomány hordozója, örökség, amely kötelez. Sopron város hűségének egyik legmeghatározóbb szimbóluma az alapító szándéka szerint csupán néhány évig formálta a helyi emlékezetet, hiszen 1935-ben még megtartották a lakomával egybekötött ünnepséget, de 1942-ben már fontosabbnak bizonyult a német fegyverbarátság, és bár 1945 után is tetten érhetők törekvések a hagyomány újraélesztésére, ennek a változó politikai keretfeltételek között egyre kevesebb realitása volt.   

Házi Jenő, Sopron szabad királyi város utolsó főlevéltárosa meghatározó szerepet játszott az 1935. évi hűséglakoma megszervezésében és lebonyolításában, a Hűségserleg őrzőhelyeként egyértelműen a levéltárat, a város és a vármegye történeti múltja értelmezésének egyik meghatározó intézményét jelölte meg. Ez jelentős kötelezettséget ró kései utódaira, amelynek teljes mértékben meg is fogunk felelni. Kezdeményező szerepet kívánunk játszani az 1939-ben elfogadott, de belügyminiszteri jóváhagyást nem nyert helyi szabályrendelet újraalkotásában, a Hűségserleg folyamatos látogathatóságának megteremtésében és a régi-új hagyomány élettel való megtöltésében, az emlékezés és az emlékeztetés fenntartásában.

A Hűség harmóniája

A felvétel forrása: Ungarn Heute

Ennek jegyében ismét fogyasztható az utolsó lakoma menüsorában szerepelt Tutti-Frutti krémszelet, amelyet kérésünkre, nemes felajánlásként, történelmi receptek alapján alkotott és gondolt újra a Hoffer Cukrászda. Az 1936-ban alapított cég meggyőződésünk szerint a legjobb döntés a következő évek desszertjeinek megalkotására. Ezt igazolja a Hűség harmóniája néven újjászületett, nagyon izgalmas és rétegezett ízvilágú, ünnepi jellegű süteménycsodájuk. Emellett 2025. december 4-én az eredeti, ugyancsak évtizedeken át lappangó, az idők nyomát ugyancsak magán viselő alapítólevél is előkerült, amelyet Gereben Zsófia, a Vas Vármegyei Levéltár főrestaurátora tisztított meg. 2026 elején hozzálátunk a Hűségserleg és a díszes bőrtok restaurálásához, lépéseket teszünk a Széchenyiek és a város kapcsolatainak újragondolása érdekében, mindezt azért, hogy 2026 novemberére, illetve december 14-re minden készen álljon a történelemtől a két háború között kevés időt, de száz év elmúltával újabb lehetőséget kapott hagyomány felélesztésére.   

Az alapítólevél

Az irat jelzete: HU-MNL-GYMSVSL-XV.96.a. (Kiemelt gyűjtemények, Nem beazonosítható provenienciájú iratok gyűjteménye, Limbus, 1781–1949)

Koloszár Andrea felvétele

Szakirodalom:

Hűséglakoma 1935-ben [levél-tárlat, 2025. 6.]

https://mnl.gov.hu/mnl/gymsmsl/hirek/huseglakoma_1935_ben 

(utolsó letöltés: 2025. december 31.)

Zászlóavató a Széchenyiben [levél-tárlat, 2025. 3.] https://mnl.gov.hu/mnl/gymsmsl/hirek/zaszloavato_a_szechenyiben

(utolsó letöltés: 2025. december 31.)

Kelemen István: Kit illet a nagycenki kastély berendezése? A kastély hitbizományi leltára 1919-ből. Műemlékvédelem, 61. (2017) 1–2:30–67.

Sajtóanyag:

Új Nemzedék, 1928. október 16.

Soproni Hírlap, 1926. november 4.

Sopronvármegye, 1926. július 2.

Uj-Somogy, 1926. november 6.

Új Sopronvármegye, 1943. június 5.

Fiziker Róbert – Kelemen Dávid