Gyulára először 1723–1725-ben költöztek németországi telepesek. Harruckern János György földesúr telepítési akciója az 1723. évi 103. tc. alapján zajlott le. A város nyugati részét, a Körös két ága által közrefogott szigetet benépesítő német családok három évi adómentességet kaptak. A szabadalomlevelet 1723. november 14-én írta a földesúr.

A német közösség megerősödött, és addig harcolt önállóságáért, mígnem 1734-ben engedélyt kapott az elszakadásra. Önálló közigazgatási szervezetet épített ki, külön bírával és tanáccsal. Megosztották a város határát is az ikerváros, Magyar- és Németgyula között. 1790-ben az addig a vár környékén lakó oláh katonákat Németgyula nyugati részén telepítették le, így kétnemzetiségűvé és vallásúvá vált a város.

A városi tanács tagjai voltak: bíró, törvénybíró, jegyző és 12 esküdt. 1790 után két esküdt görögkeleti vallású volt. Az esküdtek egy évig viselték hivatalukat és fizetést kaptak. 1841-től nyolc főre csökkentették számukat, majd ismét kilencre növelték. Rajtuk kívül a városnak orvosa, árvagyámja, adószedője volt. A minden év november 1-jén választott új bíró átvette a bírói pálcát és a pecsétet, és maga mellé választott egy helyettes vagy más néven törvénybírót. Az 1830-as években a csőszök, kocsisok mellett öt kisbíró és tizenegy éjjeliőr (egy káplár felügyelete alatt) állt a város szolgálatában. Az esküdtek közül kerültek ki a külső és belső gazdák, borbírák, malombírák és pusztabírák. (A németgyulai pusztabírónak Eperjes puszta legelőire, szántóira, gulyáira, méneseire és kútjaira kellett felügyelni.) A németgyulai községháza falára volt kifüggesztve az az 1840. december 3-án hitelesített rendszabály, amely pontosan meghatározta az elöljárók feladatait. Két-két esküdt ügyelt a belső rendre, a tűzi rendszabályokra és az uradalmi parancsok teljesítésére, illetve a robotosok kiállítására. Egy-egy esküdt ellenőrizte az utakat, a mészárszékeket és kocsmákat, a fuvarok és forspontok kiállítását. A városgazdálkodás felügyelete a bíró és a törvénybíró tiszte volt.

Az a) állagban található a fond legértékesebb iratanyaga, a tanácsi jegyzőkönyvek 1737-től kezdődő sorozata. A jegyzőkönyveket 1814-ig német nyelven vezették.

A b) állag a tanácsi iratokat foglalja magába: többek között elöljáró-választások, városi gazdálkodás, bérleti szerződések, katonatartás, járványok, tűzrendészet, a két város vitáinak dokumentumait.

A c) állag a körrendeletek jegyzőkönyveit tartalmazza. A főszolgabíró által küldött utasítások és felsőbb rendelkezések mellett a megyei közgyűlés végzései is megtalálhatók az iratanyagban.

A d) állag úrbéri iratanyagában úrbéri szerződéseket, összeírásokat, árendálásokat, földszabályozási ügyeket talál a kutató.

Az e) állag adóösszeírásaihoz német nyelvtudás szükséges. A forspont jegyzőkönyv 1813-tól magyar nyelvű.

Az f) állag bírói számadásai a városgazdálkodás legértékesebb dokumentumai.

A g) állag ingatlan átírási jegyzőkönyvei a lakosság közötti adás-vételek írásos bizonylatai.

A h) állag a bíró, a törvénybíró, az esküdtek előtt kötött osztályegyezségeket, házassági és egyéb szerződéseket tartalmazza.

Az i) állag jogszolgáltatási iratokat, a j) állag hagyatéki leltárakat és végrendeleteket tartalmaz. Mindkettő kutatásához német nyelvismeret szükséges.

12 doboz, 10 kötet – 2,13 fm