Orvvadászat vagy rágalom? Vadásztörténet Békés és Gerla vidékéről, a Wenckheim-birtok környékéről
Az 1854 decemberében vitatott vadászeset játszódott le Békés és Gerla környékén, a Wenckheim-birtok táján. Erről tanúskodnak a Békés-csanádi megyehatóság német és magyar nyelvű iratai. Mold Károly, a Wenckheim-uradalom segédvadásza orvvadászattal vádolta meg a békési szolgabírót, aki nem maradt adós a válasszal. Brezanóczy Lajos szolgabíró változatát hagyjuk későbbre. Előbb foglaljuk össze a vadászfiú álláspontját, melyet Johann Nepomuk Erkel, a Wenckheim-javak felügyelője nyújtott be a csendőrszárny-parancsnoksághoz 1855. január 2-án.
A vadászfiú vallomása
„Karl Mold” nevű vadászfiú 1854. december 19-én a békési kertekre indult, hogy ottani lakosokat alkalmazzon hajtókként a másnapi hajtóvadászathoz. Két lövést hallott, melyek – úgy tűnt, hogy – az urasági Kászmány-erdőben történtek. Megfordult, és a nevezett körzet felé indult. Néhány perc múlva harmadik lövést hallott, az urasági, ún. Kiserdő felől. Arra a helyre ment, ahonnan a lőporfüstöt felszállni látta. Murvay József bíró juhászával találkozott, és megkérdezte, ki vadászik ott. A kérdezett azt felelte, hogy három úr fütyülve átvonult az erdőn, és nyúlra lőttek. A fiú tovább ment, és hamarosan egy idegen lövészre bukkant, aki rögtön futni kezdett, amint a fiú észrevette őt. A vadászfiú felszólította, hogy álljon meg. A másik tovább szaladt, de elesett, és így a fiú beérte őt. Elvette a vadásztáskáját, és a nevét kérdezte. Az orvvadász nem mondta meg a nevét, mire a fiú el akarta venni a puskáját, az idegen azonban ellenállt. Birkózni kezdtek, melynek során a fiúnak kificamodott a hüvelykujja a jobb kezén, mely még a jelentés írásakor is fájt neki. Mindeközben a fiú segítségére érkezett egy paraszt, aki a békési szőlőskerteken lakott. Galambos volt a neve, a fiával jött Mold segítségére. Felismerték, hogy az orvvadász a békési segédjegyző, Szabó Lajos. Galambos és a fia mindketten odakiáltottak az orvvadásznak, hogy jobb lesz átadnia a puskáját. Ez a felszólítás is hasztalannak bizonyult. Kis idő múlva feltűnt a második orvvadász, akiben Szabó Jánost ismerték fel. Ez a második odakiáltott az elsőnek: Ne engedd a fegyvered! A vadászfiú erre kijelentette: Látom, hogy nem tudom az ellenállást legyűrni, de mivel ezt a második urat ismerem, nincs másra szükségem. Ezután további négy ember társult az előbbi két orvvadászhoz, köztük Mezey Balázs, valamint Brezanóczy Lajos, a békési szolgabíró. El akarták simítani az ügyet. Azt mondták, nem kell a dologból nagy ügyet csinálni. Kéz kezet mos. Mint mondták, a fiúnak lehetnek kellemetlenségei a törvény előtt, ahol az urak segíthetnek neki. De ha a fiú feladja őket, a fiút 3 hónapra becsukhatják. Az egyik úr pénzt vett elő a táskájából, és a fiú felé nyújtotta, ő azonban nem vette el. Mindannyian kezüket nyújtották neki, de a fiú elutasította őket. A szolgabíró meglökte a fiút, azt kiáltva: „Halbwuchs! Marsch!” (Kamasz, indulj!) Majd továbbmentek.
A fiú elindult, hogy jelentse az ügyet a „Karl Mahr” nevű körzeti vadásznak. Ez már a kapuban fogadta a vadászfiút. Amint a fiú elkezdte mesélni, mi történt, a körzeti vadász közbeszólt. Már tudja az egész történetet. Az urak voltak nála, bocsánatot is kértek, és nem kell ebből az ügyből nagy lármát csapni. Ha a por miatt kellemetlenségük adódna, ezek az urak segíthetnek nekik. A körzeti vadász ezzel elküldte a vadászfiút.
Ám ő a jelek szerint mégsem hagyta annyiban a dolgot. Wenckheim Károly gróf jószágigazgatója – Johann Nepomuk Erkel – papírra vette az ifjú Mold vallomását, továbbította a csendőrség felé, és maga lépett fel vádlóként. A csendőrség továbbította az anyagot a Gyulán székelő császári és királyi megyehatósághoz. A csendőr német nyelvű, hivatalos irata szerint parancsot adott ki a három jegyző fegyverviselési engedélyének és puskájának elkobzására, mivel nekik csak saját biztonságuk érdekében lehetett puskájuk, állásuk alapján nem volt szabad vadászni menniük, ezt csak a magasabb császári és királyi hivatalnokoknak engedélyezték. A csendőrségi irat alján az 1854. január 5-i keltezés olvasható, ami bizonyára elírás 1855. január 5. helyett.
Hallgattassék meg a másik fél is!
Brezanóczy Lajos szolgabíró magyar nyelvű, hivatalos levélben adott választ a vádra. Levelét Békésen keltezte, 1855. január 30-án, a Békés-csanádi megyei főnökhöz, Bonyhády Gyulához címezve. Brezanóczy rágalomnak minősítette az ellene felhozottakat. Elbeszélése szerint társaival együtt sétáltak, és Békés szabad határában vadásztak. Vagyis nem a Wenckheim-uradalom területén! Naplemente táján hazafelé indultak.
A következő urak voltak Brezanóczy társaságában: Boronkay Ferenc, békési királyi adóhivatali tiszt; Mezey Balázs, békési városi jegyző; Szabó János, az eset idején „mérték hitelesítő” volt, a jelentés megírásakor árvabizottmányi pénztári ellenőr. A társaság további tagja volt Szabó Lajos, az eset idején városi segédjegyző Békésen, a jelentés megírásakor „árvabizottmányi tollnok”. Velük volt még Veress Ferenc, szolgabírósági napi díjnok, akinél nem volt fegyver, az előbbiek azonban fegyvertartási engedélyük volt.
Szabó Lajos azt állította, hogy nyulat sebesített meg, a „Kászmány nevű szöllős kerten innen”. Ez a kert a “kis erdő” közelében volt, mely fölött – Brezanóczy tudomása szerint – Békés városa és a Wenckheim-uradalom perben álltak egymással.
Szabó Lajos a nyulat üldözve bement az úri erdőbe. „… ámbár azon erdőben egy lövés történt is,” és Brezanóczy az 1802. 24. törvényre hivatkozva azt állította, hogy Szabó Lajosnak joga lett volna elfogni a megsebzett állatot, mint „tisztesb állású” személynek, de mégsem ejtette el azt. Brezanóczy és társai már visszafelé tartottak, a szekerek a “Kászmány kert szélénél alltak”. Ekkor meghallották, hogy valaki káromkodva közeledik. Visszafordultak, és látták, hogy egy „úri forma ember” dulakszik Szabó Lajossal. Ez az ember volt Mold Károly, a segédvadász. Brezanóczy szerint nem akarták megvesztegetni Moldot, az is rágalom, hogy ő meglökte, és távozásra szólította volna fel. Brezanóczy levele szerint Mold kissé ittas is volt. Figyelmeztették Moldot: káromlásért börtönbe kerülhet. A káromlás tényét a jelen levő, Galambos nevű parasztember is megerősítette. (Jelen esetben nem trágár beszédről, hanem az Isten nevének méltatlan említéséről van szó.) A figyelmeztetés után elváltak egymástól. Brezanóczy, Boronkay Ferenc és Szabó János hazamentek. Mezey Balázs, Szabó Lajos és Veress Ferenc „pedig Máár Károly gerlai erdészhez”, de hogy milyen célból, arról nem volt tudomása a szolgabírónak. Brezanóczy helytelenítette, hogy a csendőrparancsnok pusztán Erkel jószágigazgató feljelentése alapján elkobozta társai – Mezey Balázs, Szabó János és Szabó Lajos – fegyverét. Levele végén a szolgabíró arra kérte a Békés-csanádi megyei főnököt, Bonyhády Gyulát, hogy „ezen egy óldalu vádat hatóságilag meg vizsgáltatni méltóztassék”.
Nagyváradon, 1855. március 2-án kelt német nyelvű hivatalos irat szerint Brezanóczy magyarázata valószínű. A jószágfelügyelőé ellenben – ha nem is kitalált történet, de – megalapozatlan. Az esetet további vizsgálatra érdemtelennek minősítették. Az ügyhöz tartozik még, hogy Brezanóczy 1855. március 22-én újabb levelet írt Bonyhády Gyulának, a Békés-csanádi megyei főnöknek: arra kérte, hogy Szabó Jánosnak, Mezey Balázsnak valamint Szabó Lajosnak adják vissza elkobzott fegyverét és fegyverviselési engedélyét.
Következtetések
Egy nyúl meglövése talán valóban nem számított annyira súlyos ügynek, az eset elvi jelentősége annál inkább: törvényt sértettek-e a hivatalnokok, köztük a megye egyik elöljárója? Lehet-e igaza egy vadászfiúnak a városi hivatalnokokkal és a szolgabíróval szemben? Az indulatok kirobbanásában bizonyára szerepet játszott, hogy Békés város és a Wenckheim-uradalom perben álltak egymással. Ha a nyulat éppen a vitatott területen lőtték meg, az további indokot adhatott a segédvadásznak és a jószágfelügyelőnek, hogy föllépjenek az ügyben. További érdekes kérdéseket is feltehetünk: mi történt az eset után Mold Károllyal? Mi lett Mahr körzeti vadásszal? Talán ez is kiderül további kutatás eredményeként.
Az ügy ékes példa arra, hogy ugyanazon történetnek mennyire eltérő változatai léteznek. A pontosabb részletek ismeretéhez további álláspontokat is jó volna megismernünk, leginkább a Mold társaságában feltűnő Galambos és fia változatát. Ez sajnos jelenleg nem áll rendelkezésre. Mold vallomásában szerepelt, hogy lecsukathatják őt, de azt nem említi, hogy milyen jogcímen. Ez azt sejteti, hogy a vadászfiút valóban jogosan vádolhatták káromlással.
Brezanóczy vallomása
Nagyváradon kelt hatósági irat
Brezanóczy kérelme
Ki kicsoda?
Érdekessé teszi az esetet a szereplők személye. Johann Nepomuk Erkel, a – Wenckheim-uradalom jószágfelügyelője – testvére volt Erkel Ferencnek, a gyulai születésű, jeles magyar zeneszerzőnek.[1] Brezanóczy Lajos messziről került Békés megyébe: 1814 körül Nagykárolyban született, és 1878-ban halt meg Békésen.[2] Mold nevű erdészt később is találunk Békés megyében: talán Mold Károly rokona volt. Karl Mahr (Máár Károly) erdész rokona lehetett Maár Margitnak, Az Úr csodásan működik kezdetű dal zeneszerzőjének, aki Fogarassy Zoltán kutatásai szerint békési származású volt, és erdész volt az édesapja.[3]
Szerző: Halmágyi Miklós
Források és irodalom
Johann Nepomuk Erkel német nyelvű beszámolója Karl Mold vádja alapján, valamint csendőrtiszt ugyancsak német nyelvű levele:
A Békési (Békés-csanádi) császári és királyi megyehatóság iratai. 1855, 184–268. IV. B. 152. b. 189.
Brezanóczy válasza és a további iratok:
A Békési (Békés-csanádi) császári és királyi megyehatóság elnöki iratai.
1855. IV. B. 152. a. 131.
[1] Köszönet Németh Csabának az Erkel rokonsággal kapcsolatban megosztott adatért!
[2] Köszönet Balogh Dorottyának a Mold családról megosztott adatokért!
[3] Köszönet Fogarassy Zoltánnak a Maár Margittal kapcsolatban megosztott adatokért!
Új hozzászólás