Messenger a századfordulón… Ünnepi jókívánságok a „boldog békeidőkből”

Ládafia: A hónap dokumentuma az MNL Békés Vármegyei Levéltárából
2025.12.10.
„…Küldj karácsonyi e-mailt, sms-t vagy hívást azoknak, akiknek egyébként levelet írnál. Errefelé a képeslapok nem népszerűek, a legtöbben e-mailt vagy sms-t küldenek különböző okokból. Pénzt spórol, papírt és fákat takarít meg, és nem csinál szemetet, amikor végül ki kell dobni millió képeslapot” – olvasható a markáns vélemény az egyik képeslapokkal foglalkozó internetes fórumon. És valóban, a postaforgalom a statisztikák szerint évről évre csökkenő tendenciát mutat. Noha az ünnepeket megelőző időszak még mindig kiemelkedő a levélpostai küldemények tekintetében, napjainkban ez jellemzően a csomagforgalmat jelenti – elsősorban a házhoz érkező ajándékoknak köszönhetően – szemben a karácsonyi és újévi üdvözleteket tartalmazó levélküldeményekkel. A még egy-két évtizede is jellemző decemberi levéldömping mintha már elmaradna, pedig egy bő évszázadon keresztül az óév utolsó és az új esztendő első napjainak elmaradhatatlan tartozékai voltak az ünnepi jókívánságokat tolmácsoló levelek, táviratok és képeslapok.
 
Miután az osztrák–magyar postaigazgatóság 1869. október 1-jén kiadta a világ első postai levelezőlapját, már a következő évben az első képpel díszített postai levelezőlap is megszületett (vitatott, hogy francia, német vagy osztrák földön), világhódító útjára indítva ezzel a képeslapokat. Amikor 1896-ban az első hivatalos magyar képeslapsorozat – a millenniumi kiadás – megjelent, a középosztály körében már nagy népszerűségnek örvendett a képeslapok küldése és gyűjtése. Sikerének kulcsát az újszerűsége mellett az olcsósága jelentette, amely a középrétegek mellet a kispolgárság számára is elérhetővé tette a formálódó modern tömegkultúrának ezt a jellegzetes új termékét.
 
Az utazásokról küldhető „tájlapok” és a valamilyen esemény kapcsán kiadott „alkalmi lapok” mellet z jeles napok üdvözletei képezték a korabeli képeslapok egyik legjelentősebb csoportját. Nem meglepő ez, hiszen a századfordulón az ünnepi képeslapok egy már korábban kialakult, meglévő gyakorlatba illeszkedhettek bele. Lényegében a köszöntőkártyák helyébe léptek, amelyek küldése már a 18. század második felétől szenvedélyesen űzött társadalmi szokásnak számított Magyarországon.
 
Újévi köszöntőkártya 1880-ból
 
Noha az ünnepi üdvözlőlapokra már elég korán rákerültek a „Boldog karácsonyt!” vagy „Boldog új évet!” feliratok, a jeles alkalmakra leginkább a jellegzetes illusztrációk utaltak. A karácsony kapcsán vallásos tartalma mellett már a 19. század végén jellemző volt a család és a „szeretet ünnepe” hangsúlyozása, ennek megfelelően a képeslapokon megjelenő ábrázolások is ehhez kötődnek. A szent család mellett, gyakori az angyalábrázolás, csakúgy, mint a zöldág, a fenyőfa, karácsonyfa megjelenése. Ez utóbbi különösen érdekes annak a fényében, hogy a századfordulón a karácsonyfa állítása még messze nem volt általánosan elterjedt gyakorlat hazánkban, s inkább csak a módosabb társadalmi rétegek körében dívott. Szélesebb körű elterjedésében talán éppen a képeslapok motívumkincse is szerepet játszhatott. További kedvelt motívum volt még a téli havas táj, gyermekekkel, állatokkal vagy éppen az ajándékot hozó Mikulás.
 

Karácsonyi képeslapok a 20. század első évtizedéből

Az újévi jókívánságok a következő esztendő szerencséjét, bőségét voltak hivatottak biztosítani, ehhez igazodott a képeslapok ábrázolása is. Míg a szerencse általánosan ismert jelképeként a négylevelű lóhere, az újévi malac vagy a kéményseprő jelentek meg leggyakrabban, addig a bőségre rendszerint a pénzérmék, illetve a pénzeszsák utaltak. Emellett gyakori illusztráció volt még a szerencsepatkó, a pezsgősüveg poharakkal, az éjfélt mutató óra is, illetve mindezek valamilyen kombinációja: pénzeszsákot cipelő kéményseprő, malacon lovagoló kisgyerek lóherék között stb.
 
Újévi képeslapok a 20. század első évtizedéből
 

Bár a motívumkincs részben átalakult, a képeslapok karaktere kissé megváltozott az elmúlt évszázadban, meggyőződésünk, hogy magának a képeslapküldésnek a varázsa ma is változatlan. Így merjük remélni, hogy ezzel a rövid kis írással kedvet adtunk olvasóinknak ennek a szép hagyománynak az ápolásához, szemben a napjainkban oly divatos, de jobbára személytelen Facebook, Messenger, Instagramm és társain küldözgetett elektronikus üzenetekkel. 

A most bemutatott képeslapok annak a majd ötszázdarabos képeslapgyűjteménynek képezik a részét, amelyekkel az MNL Békés Vármegyei Levéltárában őrzött Ladics családi gyűjtemény gyarapodott az idei év során néhai Ladics Tamásné hagyatékából. Levéltárunk valamennyi munkatársa általuk is kíván az ünnepek közeledtével kedves mindnyájuknak.


ISTEN ÁLDÁSÁBAN GAZDAG ÉS KEGYELEMBEN TELJES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET
ÉS SIKEREKBEN BŐVELKEDŐ BÉKÉS, BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT!

 

Szerző: Bódán Zsolt

Források: 
MNL BéVL XIII. 10. Magyar Nemzeti Levéltár Békés Vármegyei Levéltára. A Ladics család iratai.
EFM LH Erkel Ferenc Múzeum. Ladics-hagyaték
A nyitó idézet forrása: https://www.reddit.com/r/etiquette/comments/7dtdr8/not_sending_christmas_cards_this_year/?tl=hu

Irodalom:
Bódán Zsolt: Egy gyulai polgárcsalád karácsonya a századfordulón. Ethnographia 122. 2011. 4. 373–389.
Erős László: Képeslapok könyve. Bukarest, 1985.
Petercsák Tivadar: A képes levelezőlap története. Miskolc, 1994.

 

Utolsó frissítés:

2025.12.10.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges