Konty, kölni, kalaptű. Amiről a Prág-ház (Gyula, Városház utca 1.) mesél

2020.09.18.

A Gyulát kiválóan ismerő lapszerkesztő, Kóhn Dávid a Városház utca nevezetesebb házai között tett említést a Prág-féle épületről, amely még az 1930-as években is a megyeszékhely legtöbb házbért jövedelmező ingatlanának számított. 1860-ban a nagyméretű ház tulajdonosa az iparoscsaládból származó Prág Albin (1806–1877) volt. A kerékgyártómester a számos üzlet és egyéb helyiség bérleti díjából kiterjedt csorvási földbirtokra tehetett szert. Prág Albin özvegye és fia ugyancsak Gyula legtöbb adót fizető polgárai közé tartoztak. 1905-ben a 66 ezer koronára taksált ingatlant a Gyulavidéki Takarékpénztár Rt. vásárolta meg a Prág családtól. A pénzintézet a telek Körös-part felőli oldalán lebontott épületrészek helyére új, szecessziós stílusú székházat emelt, de a Prágok idejében prosperáló bérleti rendszert a továbbiakban is fenntartotta. 1929-ben a takarékpénztár a Diósi famíliának adta el az építményt, amelyet 1952-ben államosítottak. Szolgáltató és üzletház jellege a szocializmus évtizedeiben és a rendszerváltozás után változatlanul megmaradt.

Az eredetileg Városház utca 30. – illetve a városi építési és házszámozási szabályrendelet módosításával az 1910-es évektől napjainkig Városház utca 1. – szám alatti Prág-ház évtizedek hosszú sora alatt otthont adott fűszer-, csemege- és hentesüzletnek, kenyérsütödének, üveg- és porcelánáruháznak, illatszertárnak, működött benne borbély-, ékszerész-, órás- és kertészvállalkozás is. Az 1870–1890-es években a Prág-féle ház adott helyet a Gyulán megjelenő népszerű lap, a Békés kiadóhivatalának és szerkesztőségének is. A városközpontban, frekventált helyen álló épület mindenkor kiváló üzleti lehetőséggel kecsegtette a divatáru-kereskedőket. Kalap-, cipő- és kelmeraktár, szabóság egyaránt állandó vevőkörre talált errefelé. Schwimmer Arnold Arany golyóhoz címzett divatüzlete a férfiak, nők, gyermekek igényeinek is megfelelő árut tartott: alsónadrágot, kézelőt, gallért, napernyőt, finom szatént, selymet éppúgy lehetett nála venni, mint fegyencek által kötött harisnyát.

A Schwimmer-féle vállalkozással közel egy időben, 1895-ben – szintén a főtéri Prág-házban – nyílt meg Kocsis László (1861–1941) önálló rőföskereskedése is. A fiatal, alig huszonöt esztendős Kocsis első üzleti vállalkozása a Furka Mihállyal és Karácsonyi Károllyal közösen 1886-ban bejegyzett, 1894-ben fizetésképtelenséget jelentett, rőfös- és kézműáru-kereskedelemmel foglalkozó Furka és Társai közkereseti társaság volt. Kocsis László saját divatáru cége eredménnyel, sikeresen működött, bár időnként bosszantó incidensekre is sor került. 1917 őszén egy tíz-tizenöt tagú rablóbanda szemelte ki a Kocsis-féle boltot, ahová fényes nappal álkulcs segítségével betörtek, és 3600 koronával károsították meg a tulajdonost. Kocsis 1924-ben vonult vissza az üzletvezetéstől, amikor a vele 1912-től társtulajdonosi viszonyban álló Scheibert Jakabra ruházta át a céget. A közélettől ekkor sem vált meg teljesen, még éveken át mint a Békésmegyei Takarékpénztár Egyesület Rt. igazgatósági tagja tevékenykedett.

A Kocsis családtagok generációkon át kötődtek a divat világához. A helyi kalaposdinasztiát megalapozó, matuzsálemi kort ért Kocsis Sándor (1793–1891) maga is egy kalaposmester fiatalon özvegységre jutott feleségével kötötte első házasságát. László (1833–1908) nevű fia Pankotán, majd Gyulán készített fejfedőket, tőle született, szintén László névre keresztelt unokája volt az, aki a Prág-házban divatáru-kereskedésbe fogott. Id. Kocsis Sándor legidősebb, Sándor (1823–1896) nevű fia megtörte a családi tradíciót, kalandos, fordulatokban gazdag életpályáját Amerikában futotta be.

Kocsis Sándor pesti jogi tanulmányok után, Kossuth Lajos hatására 1844-ben Polában tengerre szállt, matróz, 1847-re tengerészkapitány lett.

„Ki Fiúméba elmegyen, látogassa meg a’ Pompeji és Herkulanumból hozott régiségekről is már nevezetes tersottói várt, ’s nézzen be egyszersmind ott a’ bold. szűz templomába, hol a’ veszélyek közt forgott tengerészek fogadásainak képeit a’ falakon nagy számmal felfüggesztve találja. Látni fog ott egy új képet, melly ábrázolja »Conte Brunswick« osztrák lobogóju brigantint [kis kétárbocos gyorshajó], a’ fekete tenger dühös hullámaivali küzdelmében, ’s emlékezzetek rá, hogy azon volt egy magyar, ki minden uttársait megtanította büszkéknek lenni arra, hogy ők magyarok, ’s kiről kapitánya egy levelében azt irá: úgy viselte magát mindenben, mint magyar.” Kocsis Sándor Tengeri út című leírásaiban 1847–1848-ban személyes hangnemben, érzékletesen számolt be az Életképek olvasóinak friss tengerészélményeiről. (Életképek, /1848. máj. 18./ 22. sz. 653. p.)

Az 1860-as években New Orleans-ban gimnáziumi tanár volt, majd Naschwille-ben magángimnáziumot létesített. Tullahoma-ban gyapot- és szövőgyárat alapított, 120 holdon gyümölcstermesztéssel foglalkozott. Kocsis Sándor állítólag tizenöt nyelven beszélt, archeológiai, etnográfiai kutatásai elismeréseként az amerikai tudós társaság a tagjai sorába választotta. Egyik legkitűnőbb méltányolója Thomas Crawford Johnston, a Kaliforniai Földrajzi Társaság elnöke volt, aki 1892-ben részletesen elemezte Kocsis – általa is bizonyítottnak tartott – elméletét az aztékok és a perui inkák föníciai eredetéről.

Kocsis Sándor élete végéig ápolta a kapcsolatot szülővárosával, Gyulán élő rokonságával. Családtagjaihoz írt leveleiről – minden bizonnyal a Prág-házban divatüzletet bérlő unokaöccse, Kocsis László beszámolói, híradásai nyomán – a Prág-féle házban működő Békés szerkesztősége is idejekorán értesülést szerzett, és rendszeresen cikkezett a tengerentúli történésekről. Kocsis Sándor egyik Gyulára küldött levelének ősmagyarokra és egy ismeretlen amerikai népcsoport feltételezett kapcsolatára vonatkozó tudományos fejtegetése a helyi, Békés megyei lapok közlése nyomán 1880-ban még a fővárosi újságokban is feltűnést keltett.

„5285. Észak-Amerika. Nathville. Kocsis Sándor. Örvendünk, hogy ismét egy elveszettnek hitt derék honfitárs nyomait feltaláltuk. Azon reményben, hogy ezáltal sok más ismerőseinek is örömet szerzünk, ide iktatjuk levelének néhány sorait : »Nathville. aug. 16. Tiszt. P. A. [Pákh Albert, a Vasárnapi Ujság felelős szerkesztője] ur! Én 1845/6-ban voltam juratus, s ugy hiszem, ön juratus-társam volt, nevezetesen – ha emlékem nem csal – én találkoztam önnel Székács Pál társaságában. Ifj. Dorka István rokonom szíveskedett hozzám ön hirlapját küldeni s én – az élvezetért hálául – az ide rekesztett czikket utasitom önhöz. Ha ön ilyes közleményeket nyomathat, tessék velem tudatni s én rendesen fogok levelezni. Nyelvem s kifejezésem a magyar iralom 1846-kai, mely évben tengerre szálltam. Tiz éve, hogy az E[gyesült]. Státusokban élek. Nyolcz év óta egy gymnasiumot nyitottam e helyen s meglehetősen sikerültem; ugy hogy jelenleg független ember vagyok. Tiz év alatt magyar könyvektől s társalgástól egészen meg voltam fosztva« stb.
E bejelentésre örömmel viszonozzuk, hogy önre igenis emlékszünk s tudjuk, hogy ön egyike volt azon lánglelkü magyar ifjaknak, kik 1846-ban ama hires akkori szózatra: »Tengerre magyar!«, Fiuméba költöztek, hogy ott a tengerészetet tanulják. Azóta hírét nem hallottuk önnek. Most miután lapunkat olvassa ön, e helyen arra kérjük, hogy ajánlott czikkein kivül ismertessen meg saját élményeinek hosszú sorával, melyek ép oly érdekesek mint tanulságosak lesznek a magyar közönségre. Egyúttal kérdjük, hol fekszik az a Nathville, a mit egy mappán és földrajzban sem találtunk s nem egy-e az talán a Mississippi partján fekvő Natchez várossal?” (Vasárnapi Ujság, /1860. szept. 16./ 38. sz. 464. p. Szerkesztői mondanivaló rovat) Kocsis Sándor Amerikából is figyelemmel kísérte a magyarországi történéseket. Írásaiból, leveleiből élénk érdeklődés olvasható ki a megváltozott hazai viszonyok, a magyar nyelv fejlődése iránt.

A Békés 1885-ben hálával emlékezett meg Kocsis Sándor Békés megyei múzeumnak küldött ajándékáról. Az adományozott tárgyak között voltak különféle csigafajok, megkövesült gombák, indus kőnyilak, kikészített jaguárbőr, majombőrből varrt vadásztáska, valamint sok, többnyire angol és spanyol nyelvű szakmunka, számtalan térkép is. 1891-ben Kocsis szolgált felvilágosítással Gyula és az ország közvéleménye számára földije, a magyar szabadságharc honvédszázadosa és az amerikai polgárháború dandártábornoka, Pomucz György hagyatékáról és állítólagos milliós örökségéről is.

Mellékletek:

Halácsy Miklós 1859-ben rajzolt belterületi térképén első pillantásra is jól látszik a Városház u. 30. sz. alatti Prág-ház kiváló elhelyezkedése, központi fekvése. Közel esett hozzá a római katolikus nagytemplom, hat házra tőle állt a városháza (26. sz.), a Körös túlpartján, vele szemben Schweitzer Ferenc vaskereskedése (194. sz.), átellenben Féhn János a Tigrishez címzett fűszer-, anyag- és festékkereskedése (564. sz.) várta a vevőket.
 
1897-ben a Városház utca 30. szám alatti sarki épületben működött Kocsis László divatáru boltja mellett Róth Károly ékszer-, Schwimmer Arnold rövidáru-, Grósz Ignác fűszer-, Remele József cipész-, Albu Ferenc fodrászüzlete és Reisner Zsigmond kenyérsütödéje (a térképmagyarázat 56–62. számával jelölve). Volt a közelben patika (80. sz.), takarékpénztár (79. sz.), ékszerész-, szabó- és fényképész-bérlemény (78. sz.). A Városház utca túloldalán, a Kapus-híd felé kanyarodva Rosenthal Gusztáv és Társa divatáruháza (65. sz.) után az ecetgyár (64. sz.), végül Karácsonyi Károly divatüzlete (63. sz.) következett.
 
Karácsonyi Károly (1863–1917) 1889-ben – miután kivált a Furka- és Kocsis-féle cégből – a Városház utca 31. szám alatt, ifj. Mogyoróssy János (1814–1890) tímármester házában nyitotta meg önálló üzletét. Tíz évvel később, 1899-ben innen, a kőhíd mellől a Prág-ház szomszédságába, a Városház utca 29. (az újraszámozás után Városház u. 3.) alá, Alcser Imre házába költöztette át vászon-, posztó- és divatáruházát.
 
Kocsis László 1904-ben kapott engedélyt a Prág-házban lévő üzlete bolt- és raktárhelyiségének átalakítására. A tervezési, kivitelezési munkát Glatz János végezte. Az eladótér megnövelésével a vásárlók az áruválaszték egyre nagyobb részét tekinthették meg.
 
A Kocsis-féle üzlet korszerűsítése elengedhetetlen volt, hiszen a divatáruháznak egyre több konkurens céggel kellett felvennie a versenyt. A Prág-ház tőszomszédságában, a Városház utca 3. szám alatt dolgozott Gyepes Gergely férfiszabó, a 11. számú házban működött Deutsch Jakab rövid-, szövött- és norinbergi nagykereskedése. Az utca túloldalán, a Hefeléné-féle házban volt 1894-ig Goldstein és Multas divatkereskedése, a Körös túlpartján, a Kossuth téren pedig Nádor Mór Arany csizmához címzett cipő-, kalap- és divatraktára csalogatta a kuncsaftokat. És mindez csak néhány kiragadott gyulai cég, amely öltöztette a gyulai polgárokat…
 
Kocsis László divatáru üzletével egy épületben, a Prág-házban székelt 1872-től a Békés című gyulai megjelenésű lap kiadóhivatala, 1883-ban pedig az újság szerkesztősége is ide került át. Így nem véletlen, hogy a Békés első kézből származó értesülésekből adhatott tájékoztatást Kocsis Sándor amerikai életéről. Az 1895 szeptemberéig a Prág-féle házban működő helyi hírközpont később a közelbe, a Városház utca 7. szám alá, a lapkiadó-tulajdonos, Dobay János saját házába költözött.
 
A Kocsis Sándor kalaposmester második házasságából született Kocsis Károly (1836–1920) átmenetileg, az 1860-as években maga is gyakorolta a kalapos ipart, de rövidesen tisztviselői pályára lépett. 1884-ig Gyula város közgyámjaként, 1888-tól nyugdíjazásáig, 1908-ig városi főpénztárnokként tevékenykedett. Féltestvéreivel, kiterjedt rokonságával jó kapcsolatot ápolt: Sándor bátyja hozzá címezte amerikai leveleit, divatüzlet-tulajdonos unokaöccse, Kocsis László pedig 1895-ben őt kérte fel egyik házassági tanújának.
 
Kocsis László utóda, Scheibert Jakab divatáru cége 1933-ban szűnt meg. Ez idő tájt négy üzlet működött a Diósi család tulajdonába átkerült Városház utca 1. szám alatt: a Kossuth téri főüzlettel rendelkező Werner József üveg- és porcelánáruház fióküzlete, Róna Imréné Hattyú illatszer- és játékboltja. A sportárut is forgalmazó Veres Lajos férfidivat-kereskedése 1926-ban költözött ide, és itt bérelt helyiséget Grünfeld Izidor órás és ékszerész is. A Werner-féle bolt elé Tarjányi János kérésére 1925-ben elárusító bódét emeltek, maga az üvegbolt pedig 1938-ban átépítésre került.
 
Az egykori Prág-ház 1952-ben államosított épületében először könyvesbolt, OFOTÉRT üzlet és paplanos kisiparos működött. 1960-ban a Békés Megyei Iparcikk Kiskereskedelemi Vállalat – a későbbi UNIVERZÁL – önkiszolgáló pipere- és illatszerüzletet, a Békés Megyei Kiskereskedelemi Vállalat pedig tejcsárdát nyitott. A tejivóban bezárásáig, 1988-ig egész nap hideg, meleg tejet, tejeskávét, kakaót, sajtféléket fogyaszthattak a vendégek.
 
A Békés Megyei Vendéglátóipari Vállalat gyulai telepe 1969-ben nyitotta meg a 67. sz. Borkóstolót a Városház u. 1. sz. alatti ingatlan Dózsa György úti szárnyában, a Körös-parti részen, a függőterasz végénél. A Hóvirág (vagy Ifjúsági) Presszó épületében kialakított borozó utcai homlokzatát sárga színűre meszelték, a fa részeket pompeji vörös zománccal mázolták. A bejárat fölé konzolos horogra szerelt kovácsoltvas lámpa került. Az 1980-as években a fiatalok számára a Casinóban kialakított diszkó, majd a Lidó bárprogramjai, rendezvényei nyújtottak szórakozási alkalmat. 1982-ben Kiss Zoltán disc jockey hétvégi diszkóestjeire húsz forintba került a belépő.
 

 

Szerző: Héjja Julianna Erika

Felhasznált források:

1. Gyula városa belterületének kisebbített térképe (1859). MNL BéML XV. 1. a. 38. tétel.
2. Féhn János özvegye anyag- és festékkereskedés nyomtatott fejléces számlája (1889). IV. B. 407. b. 401. dob. 2247/1898.
3. Gyula város térképe (1897). MNL BéML XV. 1. a. 298. tétel.
4. Gyula város térképe (1897). Részlet (jelmagyarázat). MNL BéML XV. 1. a. 298. tétel.
5. Rosenthal Gusztáv és Társa fejléces számlája (1909). MNL BéML V. B. 180. 607/1925.
6. Schwimmer Arnold fejléces számlája (1910). MNL BéML V. B. 180. 607/1925.
7. Karácsonyi Károly fejléces számlája (1913). MNL BéML V. B. 180. 607/1925.
8. Kocsis László rőfös boltjának átalakítási terve (1904). MNL BéML V. B. 181. sz. n./1904.
9. Kocsis László számoló cédulája (1910). MNL BéML V. B. 180. 607/1925.
10. Kocsis László számoló cédulája (1910). MNL BéML V. B. 180. 607/1925.
11. Kocsis László számoló cédulája (1913). MNL BéML V. B. 180. 607/1925.
12. Kocsis László fejléces számlája (1914). MNL BéML V. B. 180. 607/1925.
13. Kocsis László fejléces számlája (1916). MNL BéML V. B. 180. 607/1925.
14. Kocsis László számoló cédulája (1917). MNL BéML V. B. 180. 607/1925.
15. Kocsis László fejléces számlája (1917). MNL BéML V. B. 180. 607/1925.
16. Deutsch Jakab számoló cédulája (1885). MNL BéML IV. B. 407. b. IV. 49/1885.
17. Deutsch Jakab fejléces számlája (1911). MNL BéML V. B. 180. 607/1925.
18. Deutsch József számoló cédulája (1885). MNL BéML IV. B. 407. b. IV. 49/1885.
19. Goldstein és Multas fejléces számlája (1892). MNL BéML XIII. 10. a. 16. doboz.
20. Goldstein és Multas számoló cédulája (1892). MNL BéML XIII. 10. a. 16. doboz.
21. Gyepes Gergely fejléces számlája (1914). MNL BéML V. B. 180. 607/1925.
22. Gyepes Gergely fejléces számlája (1914). MNL BéML V. B. 180. 607/1925.
23. Nádor Mór hirdetése. Békés, 34. évf. (1902. márc. 16.) 11. sz. 6. p.
24. Nádor Mór fejléces számlája (1911). MNL BéML XIII. 10. a. 16. doboz.
25. Nádor Mór számoló cédulája (1911). MNL BéML XIII. 10. a. 16. doboz.
26. Gyula város térképe (1913). MNL BéML XV. 1. a. 177. tétel.
27. Gyula város térképe (1913). Részlet (jelmagyarázat). MNL BéML XV. 1. a. 177. tétel.
28. Dobay János fejléces számlája. MNL BéML V. B. 180. 607/1925.
29. Kocsis Károly gyulai városi főpénztárnok. MNL BéML XV. 34.
30. Gyula város térképe (é. n.). MNL BéML XV. 1.
31. Scherer Ferenc: Gyula város története (1938) térképmelléklete.
32. Werner György hirdetése. Békés, 41. évf. (1909. dec. 19.) 51. sz. 14. p.
33. Tarjányi János bódéjának tervrajza (1925). MNL BéML V. B. 181. 2683/1925.
34. Werner József számoló cédulája (1914). MNL BéML V. B. 180. 607/1925.
35. A Werner-féle üzlet átalakítási terve (1938). Homlokzat. MNL BéML V. B. 181. 5966/1938.
36. A Werner-féle üzlet átalakítási terve (1938). Alaprajz. MNL BéML V. B. 181. 5966/1938.
37. Gyula járási jogú város térképe (1964). MNL BéML XV. 1. a. 180. tétel.
38. A Gyulai Vendéglátóipari Vállalat vízelvezetési terve (1957). MNL BéML XXIII. 404. 191/1957.
39. A Gyulai Kiskereskedelmi Vállalat vasraktárának tervrajza. MNL BéML XXIII. 404. 588–25/1/1956.
40. Ifjúsági cukrászda (1976). MNL BéML XV. 44. 33. tétel.
41. A Békés Megyei Vendéglátóipari Vállalat borozójának tervrajza (1969). MNL BéML XXIII. 404. 10837/1969.
42. Gyula, Városház utca az 1970-es évek közepén. MNL BéML XV. 9. 1254. tétel.



 

 

                      

 

 



 

 
 




 

Utolsó frissítés:

2020.10.05.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges