Hol töltötte a gyermekkorát gróf Wenckheim Krisztina?
A török alól felszabadult Békés megye területének nagy részét báró Harruckern János György kapta meg. Az 1723-ban kelt adománylevélben Kígyóst még pusztaként említették. Az új tulajdonos a birtokát vadászatokra, legeltetésre használta. Állt ott egy fogadó is, ahol azok szállhattak meg, akik Szolnok felől Aradra igyekeztek. A földnek csak kis részét műveltették, de szőlőt már ültettek, és vincellért is tartottak. A majoros, a vincellér s egyéb uradalmi cselédek számára a puszta keleti részén építettek házakat és gazdasági épületeket. A formálódó majorságot a Harruckern domínium 1788-ban készült térképe már feltüntette.
A bárói család fiágon történő kihalása után az uradalmat 1798. február 24-én öt rátára osztották fel. A gyulai rész Gyula városból, Székudvar, Elek, Aradszentmárton községekből és Kígyós pusztából állt. Ezt Harruckern János György leányának, Johannának az unokája, Gruber Terézia kapta meg. Ő gróf Wenckheim I. József felesége lett, aki ezáltal kétszeresen is a Harruckern-vagyon örökösei közé került, az édesanyja ugyanis Harruckern Mária-Cecília volt, így a békési rátából is örökölt. Három fia született: Ferenc, aki kiskorában elhunyt, valamint József Antal (1780–1852) és Xeraf Ferenc Lipót (1785–1838). Amikor ők 1808-ban megosztoztak a birtokaikon, József Antal az öccsére hagyta a döntést. Mivel Ferenc a gyulai kastélyt választotta, ő a kígyósi pusztára költözött ki. Átvette a kígyósi, a békési, a székudvari és a szentmártoni birtokok kezelését, ami 60.000 holdas területet jelentett. Pár hónap múlva igazolást kért a vármegyétől, hogy a birtokai megérnek legalább egy millió forintot. (MNL BéML IV. A. 246/1808.)
A gróf a kortársai megítélése alapján mindig rangján alul nősült. Mindhárom nejét a polgári osztályból választotta, mert nem a fényes nevet és a nagy vagyont kereste, hanem a szívére hallgatva, szerelemből házasodott. Első felesége Regina Klempay Mártonnak (1713–1783), Arad vármegye alispánjának volt a lánya, aki korábban déznai Török Albert királyi tanácsos (1753–1810) neje volt. 1817-ben már felesége halála emlékére ajándékozott kegytárgyakat az újkígyósi kápolnának. Ugyancsak özvegyi sorból tette hitvesévé a második nejét, Feicht Annát is az 1820-as évek elején. Mindketten gyermek hátrahagyása nélkül hunytak el – utóbbi 1846-ban. Harmadik felesége származása különösen okot adott a szóbeszédre, ugyanis 1847. november 25-én a 67 éves gróf a kulcsárnője 22 éves törvénytelen lányát, Scherz Krisztinát vette nőül. Tőle 1849. április 21-én Krisztina Anna Mária Regina nevű leánya született, aki tehát a gróf mindhárom feleségének és az édesanyjának a nevét is megkapta. A fiatal anyuka még 1849. augusztus 31-én meghalt, s az idős férj 1852. december 28-án követte a nejét. A végrendeletében gyámszéket nevezett ki a vagyona kezelésére. Ennek a tagjait sem az előkelő rokonai közül választotta. Az egyikük a kislány édesanyjának a mostohatestvére, ifjú Scherz József volt, a másik a keresztapja, Keller József székudvari, a harmadik pedig Farkas József kígyósi tiszttartó. Mindannyian jeles gazdatisztek voltak. Krisztina nevelését pedig a negyedik gyámra, Göndöcs Benedek újkígyósi segédlelkészre bízta.
Krisztina édesapja, József Antal gróf Ókígyóson 1810 körül Czigler Antal építésszel fölépíttette a régi kastélyt. Ebben a földszintes házban lakott –, melyet előszeretettel nevezett tanyának, s magát benne tanyásnak – egyszerű, csillogás nélküli életet élve. Házánál rangkülönbség nélkül szívesen látott minden becsületes embert, s asztalánál mindig meg volt terítve a váratlan vendégeknek. Így aztán sok fényes ünnepélyt, sok boldog napot látott ez az egyszerű grófi lak. A fiatal örökösnő 1857. május 25-én az épület előtt fogadta a magyarországi látogatásra érkező császári párt: Ferenc Józsefet és feleségét, Erzsébetet.
Az 1831-es leltár szerint „egy végbe 8 szoba, 1 kamra, 1 konyha, 1 pince.” A gróf halála után, 1853 elején felvett leltár (MNL BéVL XI. 601. 14. dosszié) megőrizte a kastély berendezésének a leírását, így képet alkothatunk róla, hogy Wenckheim Krisztina milyen tárgyi környezetben nőtt fel.
Az ókastély ekkor egy „U” alakot formáló, tizenegy helyiségből álló épület volt, melybe nem számították be a konyhát és a kamrát. A falai téglából és vályogból készültek, a fedelét zsindely alkotta. Állt mellette egy mosóház is, kamrával és fürdőházzal, alul tégla, felül vályogfalakkal. Ezt náddal fedték le. Az 1860-as évek végén készült második katonai felmérés idejére már összekötötték a főépülettel. Sajnos csak egy huszadik század elején készült alaprajzzal (MNL BéVL XI. 602. j/108.) rendelkezünk róla, amikor már iskolaként hasznosították. Emiatt az egykori és a tervrajzon szereplő helyiségek beazonosítását nem tudjuk garantálni, de egy lehetséges megoldást bemutatunk. A leltárt készítők I. és XI. közötti számokkal látták el a minden bizonnyal egymást követő termeket. Azonban a kastélyt kétszer is bejárták: előbb a bútorzatot, másodszorra pedig a ruhaneműket (nem a személyes ruházatot, hanem a függönyöket, ágyneműket) írták össze. A két bejárás sorrendje viszont csak az első öt termet tekintve volt azonos, ami nehezíti a tisztánlátásunkat. Mi a második bejárás sorszámait alapul véve teszünk javaslatot az egykori termek funkciójának a megadására.
Mindkét bejárás innen indult. Ez kapcsolódott a ganghoz, s ez lehetett a kastély legnagyobb tere, ugyanis a nagy, kihúzható asztala körül nem kevesebb, mint 30 „viseletes”-nek mondott, nádüléssel rendelkező szék állt. Ezek mellett volt még benne egy kredenc, egy hűtődézsa és egy kanapé is. A kis játszóasztal minden bizonnyal a gróf úr, míg a zongora a grófkisasszony szórakozását szolgálta. Ma már kissé furán hat a két „köpőláda” megemlítése. Ezekkel a szépen díszített, fedeles ládikákkal szinte minden szobában találkozunk. Nevükkel ellentétben alapvetően a pipákból kivert hamu tárolására szolgáltak. A terem falai gazdagon voltak díszítve. Két aranyozott keretű kép lógott a falán, ezek a kis grófnő nagyapját és anyját, valamint egy horvát nőt ábrázoltak. Ezek mellett a terem fényét emelte egy nagy, aranyozott tükör, továbbá 18 kimetszett kép, melyeket ugyancsak aranyrámában helyeztek a falra. Itt került elhelyezésre még egy barométer is. A helyiség megvilágítására viszont csak egy ócskának titulált facsillár (az elektromosság bevezetése előtt inkább egy gyertyatartó-szerű szerkezetre gondolhatunk) szolgált. A gangon pedig egy lámpás kapott helyet. Érdekes, hogy függönyt nem említenek, így a terem ruhaanyagát mindössze egy asztalterítő képezte.
Az ezt követő „ülő szoba” tölthette be a szalon szerepét. Ez valószínűleg a későbbi alaprajz „iskola” feliratú, középső helyiségével azonosítható. A falán hat aranykeretes kép függött: a három grófné, valamint József Antal gróf gyermekkori portréja, továbbá a kis örökösnő és a nagyanyja, „Scherz asszonyság” arcképe. Ezek mellett egy másik olajfestmény Ámort ábrázolta. Itt is állt egy aranyozott nagytükör, valamint két aranyozott fali gyertyatartó, sőt még két porcelán virágcserép is helyet kapott benne. A fal mellett volt egy kanapé és egy cseresznyefából készített trumeau-almárium (fölül fiókkal, alatta pedig kétfelé nyíló ajtóval ellátott szekrényke). A helyiség bútorzatát képezte még egy ugyancsak cseresznyefából készült asztal, valamint egy kis diófa varróasztal. Az előbbit tizenkét párnás szék, míg az utóbbit négy nagy párnás karosszék vette körül. Itt is elhelyeztek két cseresznyefa köpőládát. A terem megvilágítását egy aranyozott facsillár biztosította. A négy ablakára pedig feltettek négy függönyt is.
Ezt követte a gróf hálószobája. Az alaprajzon ez a két „iskola” feliratú terem között lehetett. Ebben az íróasztal mellett egy játszóasztalt és egy kukatartót is találunk. Utóbbi talán papírkosárra utal. A diófa nyoszolyát (ágyat) két diófából készült éjjeliszekrény fogta közre. Az ágyhoz tartozott egy matrac és egy ágytakaró is, de úgy tűnik, hogy a párnákat a gróf halála után már elvitték belőle. A kék pokróc már lehet, hogy a fal mellett álló kanapé letakarására szolgált. A „lábszék” (zsámoly) pedig a gróf pihenését szolgáló párnás szék tartozéka lehetett. Itt is volt egy köpőláda. A falon aranykeretben függött a kis grófnőről készített festmény. Tükrökben nem volt hiány: volt egy nagytükör diófa rámában, egy piperetükör, valamint egy harmadik tükör a diófából készült „almárium”-on (fiókos szekrényen). Ez arra utalhat, hogy a grófnőnek, a megszokottól eltérően, nem volt külön szobája, hanem a férjével együtt lakhatott itt – vagy a gróf a felesége halálát követően költözött át az ő lakosztályába. A szobához tartozott még egy gyertyaellenző, illetve egy rossz minőségűnek titulált aranyozott csillár. Bár csak két ablaka lehetett, hat függönyt is itt írtak össze – ami azért is furcsa, mivel a többi helyiség egyikében sem szerepeltettek függönyöket!
Az alaprajz jobb szélén lévő „iskola” terem valószínűleg korábban még két helyiségre oszlott. Közülük előbb a gardróbot mutatták be. Itt egy kis tükör, egy kicsi, de aranyrámájú kép, egy kis íróasztal egy székkel, valamint egy kis mosdóasztal, továbbá egy diófából készült nyoszolya kapott helyet. A fő bútordarab azonban a nagy ruhaalmárium volt. Ebben 4 új abroszt, 8 nagy és 6 kis használt abroszt, valamint 6 nagyobb és 4 kisebb, cselédeknek szánt abroszt, 138 új textilszalvétát, 72 régi szalvétát és 12 új törlőruhát helyeztek el. Volt még benne 18 új törülköző, 6 új és 6 régi törülköző a cselédek számára, valamint 6 „kredenc kendő”. Az ágyneműkészletet pedig 12 új lepedő, 18 ócska lepedő és 19 ócska, cselédeknek való lepedő, továbbá 39 fehér párnahaj, valamint 2 fehér ágyterítő, 2 fehér paplanlepedő, 1 matrac és 1 zöld virágos ágyterítő alkotta.
Ezután következett a szobaleány szobája. Itt kapott helyet egy háromfiókos és egy négyfiókos, diófából készült szekrény, valamint egy trumeau-almárium, továbbá egy, feltehetően az utazásokhoz használt, de már „ócska” bőrláda. Ezek mellett állt benne egy diófa meg egy fenyőfa nyoszolya, valamint egy kis fenyőfa asztal és egy háromszögű mosdóasztal. A falon mindössze egy kis tükör függött. Az ágyakhoz tartozott a két matrac, de mivel csak egy ágyterítő, két párna, és egy ócska zöld selyempaplan alkotta a többi ágyneműt, ez arra utal, hogy alvásra csak egy ágyat használtak.
A további szobák feltételezésünk szerint a ház jobb oldali ágában keresendők. Megnevezésük alapján az első szobával kezdődtek, a grófnő szobájával, a zöld szobával folytatódtak és a végső szobával zárult az előkelő termek sora. A helyiségeket ebben a szárnyban a gazdasszonyi szoba és az inasok szobája zárta.
Az első szoba falán egy kisebb, farámában lévő tükör, valamint egy régi ütős óra lógott. A kihúzó asztalt négy szék vette körül. A két nyoszolya mellett egy éjjeliszekrény, valamint egy háromfiókos szekrény kapott helyet. A falnál egy kanapé állt. Mivel az ágyneműket két matrac, két paplan, két ágyterítő és hat párna képezte, így a szoba két vendég fogadására volt alkalmas.
A grófnő szobáját már az is kiemelte a többi közül, hogy itt egy muzsikáló órával is találkozunk. A falait egy nagy aranyrámás tükör, két aranyrámás kép, valamint egy trumeau- tükör (két ablak közti pillér közé helyezett, szekrény alakú keretben lévő tükör) díszítette. A diófa asztalt 6 párnás szék vette körül. Egy háromfiókos almárium mellett egy fiókos „szekreter” és egy kanapé is helyet kapott. A két diófából készült nyoszolyához egy éjjeliszekrény és két köpőláda tartozott. Az ágyneművel sem fukarkodtak: az egyik ágyhoz tartozó három párna, matrac, paplan és ágyterítő mellett a másikban 8+6 viseletes párna, és 3+2 paplan is elhelyezésre került.
A zöld szoba minden bizonnyal színe után lett elnevezve. A falán egy tükör oldalai mellett két kicsi, feketerámás szentkép függött. A két kicsi, diófa játszóasztalt négy diófa szék keretezte. A háromfiókos szekrénye ugyancsak diófából készült, akárcsak a két nyoszolyája. Volt még benne egy kihúzós asztal is kőrisfából, valamint egy köpőláda. A két matrac, hat párna, két paplan és két ágyterítő arra utal, hogy két vendég elszállásolására szánták.
A végső szoba falát két aranyrámás kép díszítette: a gróf portréja és egy szentkép. A két négyszögű fenyőfa kisasztal mellett állt egy ócska, de nagyméretű „alvó szék”, valamint további három, diófa szék. Itt is volt köpőláda. A két ócskának minősített diófa nyoszolyához két matrac, két párna, egy paplan és két ágyterítő tartozott, azaz csak az egyik ágy használatával kalkuláltak.
Az inasok szobájában egy öreg falióra állt. A kőrisfa kihúzós asztalhoz hat szék tartozott. A háromfiókos fenyő almárium mellett egy ócskának tartott, cseresznyefából készített gardrób kapott helyet, meg egy köpőláda, valamint egy ugyancsak ócskának titulált falóca. A három fenyő nyoszolyához azonban csak két matrac, hat párna, két paplan és két ágyterítő tartozott, azaz ketten alhattak a helyiségben.
A gazdasszony szobájában egy gardróbszekrény, egy kőrisfa kihúzós asztal, egy rossz fenyőasztal, valamint egy háromfiókos fenyő almárium és két szék mellett egy ócska bőr kanapé állt. A három fenyőfa nyoszolyához három ágyterítő, viszont csak két matrac, két paplan, és hét párna tartozott. Ez két személy alvását tette lehetővé. Ezek mellett még három „téglázó vas”, azaz korabeli vasaló is itt kapott helyet.
Ezután, bizonyára az épület bal oldali szárnyában, vették számba a konyhát és a kamrát. Előbbiben, a részletesen felsorolt edénykészlet mellett egy vas sparheltet, egy fenyőasztalt, egy konyhaszekrényt, egy fenyőfa lócát, valamint három fenyőfából készült dézsát és három edénytartó szekrényt találtak. A lábasok, fazekak és tepsik felsorolásától eltekintve a nagyobb méretű tárgyak között két lisztesládát, tíz zsíros bödönt, két káposztás hordót, valamint két sütő teknőt, hat ócska szakajtó kosarat is megemlítettek benne. A kamrában pedig 60 „kasztli” (alacsony, fiókos tároló szekrény) kapott helyet, amely többek közt a 333 „fain” tányér és 118 pezsgőspohár tárolására szolgált. Mivel az ezüst készletet külön írták össze, nem derül ki a leltárból, hogy azt hol tartották. Az viszont igen, hogy egy nagy leveseskanál, egy „zuspeiszos” (köretes) kanál, 26 evőkanál, 24 kés, 26 villa, valamint 23 kávéskanál alkotta. Tehát a készlet legalább 26 személyes volt, de időközben kissé meg lett dézsmálva.
A folyosón egy lámpás mellett két fakanapé és hat, párnás lóca is állt. A falait pedig 103 feketerámás kép díszítette. Hét nagy kádat az udvaron helyeztek el.
A melléképületben kapott helyet a sajtkamra, a mosóház és a fürdőszoba. A sajtkamra bútorzatát a 36 tejesdézsa mellett egy sajtasztal, egy üst, egy köpülő, és egy sajtkészítő asztal alkotta. A mosóházban egy ócska mángorló, egy edzett fenyőfa almárium, egy sódaráló, egy üst és két mosóteknő kapott helyet. A fürdőszoba berendezést egy fafürdőkád és egy rézfürdőkád mellett két, vízmelegítést szolgáló rézüst, valamint két fakád alkotta. Érdekes, hogy itt került elhelyezésre egy biliárd is, két párnás lócával és nyolc fekete, politúros székkel, valamint egy szegelt kis fenyőasztallal egyetemben.
Az sajnos nem derül ki, hogy a felsorolt, 386 kötet könyv hol kapott helyet az épületben.
Mivel az egyes tárgyakhoz a leltározók értékeket is társítottak (amiknek a feltűntetésével nem óhajtottuk terhelni az olvasóinkat), az is kiderül belőle, hogy az egyes termekben álló tárgyak mennyit értek:
- ebédlő = 168,48 Ft.
- ülő szoba = 110,4 Ft
- hálószoba = 48 Ft
- gardróbszoba = 226,12 Ft
- szobaleányszoba = 30,25 Ft
- első szoba = 55 Ft
- grófnő szobája = 134,58 Ft
- zöld szoba = 59,45 Ft
- végső szoba = 26, 57 Ft
- inasok szobája = 25,45 Ft
- gazdasszonyi szoba = 31,45 Ft
- konyha = 63,55 Ft
- kamra = 160,35 Ft
- gang = 26,32 Ft
- sajtkamra = 12,10 Ft
- mosóház = 9, 48 Ft
- fürdőház = 37,42 Ft
- könyvtár = 42,33 Ft
- ezüstnemű = 304,45 Ft
A kastélyban felleltározott tárgyak értéke összesen mintegy 1575 forintot, magának az épületnek az értéke pedig 11.750 Ft tett ki 1853-ban.
Szerző: Dr. Németh Csaba
Új hozzászólás