Erkel Ferenc Emlékház (Gyula, Apor Vilmos tér 7.)
2022.01.19.
A ház németgyulai iskolaként és tanítói lakásként épült 1795-ben. 1821-ben új tantermet kapott. 1829–1830 telén az épület megrongálódott és részben összedőlt, ezt követően Nuszbek Antal újította fel klasszicista stílusban. Ekkor nyerte el mai formáját. A ház Apor térre néző szárnya az iskolának, Ajtósi utcai frontja pedig a tanítói laknak adott helyet, melyben az Erkel család 1806–1841 között lakott. Ebben az időszakban a vadszőlővel befuttatott verandáról lehetett belépni egy tágas szobába, ahol a család a vendégeit fogadta. Ezután következett a nappali, a hálószoba, a konyha és a kamra.
Amikor gr. Wenckheim Ferenc gróf hívására ifj. Erkel József 1806-ban Pozsonyból a gyulai német iskolába került, már tanulgatnia kellett a német nyelvet. A belvárosi plébániatemplom karnagyaként és a németgyulai katolikus iskola tanítójaként kezdett dolgozni. A török pusztítást követően betelepített németek ugyanis önálló városi igazgatást hoztak létre, amely 1858-ig elkülönülve működött Magyar-Gyulától. Bár iskolát és kápolnát is építettek a városuk főterén, de egyházi szempontból nem képeztek önálló parókiát. Az ifjabb József is kivette a részét a rendezvényszervezésből. I. Ferenc király fogadása alkalmára például fúvószenekart szervezett a német polgárőrség tagjaiból, amely aztán minden ünnepnapon játszott a templomban. Olykor a város jegyzői feladatait is ellátta. 1841 után a Wenckheim-uradalom számtartójaként dolgozott. Ő állította össze gróf Károlyi György ünnepélyes főispáni beiktatásának a ceremóniáját. A reform-pártiak nagy győzelmét jelentő eseményre 1842. május 16-án került sor. 1808. május 2-án kötött házasságot Ruttkay Klárával (1790–1865), Ruttkay Ádám uradalmi tiszt leányával. Házasságukból 10 gyermek született. Első lányuk, Borbála mindössze 3 évet élt, így Ferenc fiuk maradt a legidősebb gyermekük, aki megérte a felnőttkort. Az is a grófi családdal való szoros kapcsolatukra utal, hogy első gyermekeiknek a gróf és a neje lettek a keresztszüleik. Ezért kapta a famíliában addig ismeretlen Ferenc nevet a család leghíresebb tagja. Fő érdeme, hogy családjába plántálta a zene szeretetét.
Erkel Ferenc, a Himnusz megzenésítője és a magyar nemzeti opera megteremtője 1810. november 7-én született. A hagyomány szerint a ház sarokszobájában látta meg a napvilágot. Ebben a házban végezte el az első két elemi iskolai osztályát. Czingulszky Simon tanította a betűvetésre, aki lengyel emigránsként az édesapjával csaknem egy időben került Gyulára. Ferenc másodikosként, az 1818–1819-es tanévben édesapja keze alá került. Az osztályban 58-an tanultak, így négy csoportban folyt az oktatás. Talán a német nyelvben való járatlansága miatt kapott csak közepest, ebből láthatjuk, az édesapa nem kivételezett a fiával.
Az iskolai oktatásnál nagyobb hatással volt rá az a zenei légkör, amely a szülői házban uralkodott. Édesapja mindig magával vitte, ha Rostyéknál muzsikáltak. A gyulai zenei életnek a kastély mellett ugyanis Rosty Albert háza (a mai Levéltár épülete) volt a központja. Rosty zenei érdeklődésére utal, hogy személyes kapcsolatban állt Beethovennel. Az otthonában rendezett házi muzsikálások alkalmával ő brácsázott, Czingulszky és ifj. Erkel József hegedültek, Wagner József pedig csellózott. A zenés esteken a kis Erkel már 7 évesen megismerkedett Haydn, Mozart és Beethoven műveivel, ugyanis ezeken az alkalmakon ő is részt vett, mint kottalapozó. Úgy hírlik, hogy apja már 10 esztendős korától orgona mellé engedte, többször is helyettesítette őt a belvárosi templomban. A székre egy zsámolyt kellett helyezni, hogy felérje a billentyűzetet, de hibátlanul tudta kísérni a miséket. Először 11 évesen adott nyilvános zongorakoncertet.
További fejlődéséhez el kellett hagynia szülővárosát. Az édesapja 1822-ben Pozsonyba, a bencések gimnáziumának II. osztályába íratta be. Nyaranta azonban hazajárt. Művészi hangjának kialakításában nem csak az iskolában tanult ismertek hatottak rá, hanem a szülőföld dallamvilága is. A Gárdonyi Géza által feljegyzett visszaemlékezése mutatja, hogy milyen nagy hatást gyakorolt zenei stílusának megtalálására az alföldi népdalkincs: „Egyszer még kicsi diákkoromban hazamentem vakációra Pozsonyból. Le az Alföldre. Még akkor nem volt vasút. Hajón jártunk Pestre. Oda meg az alföldi kocsik följártak. Egy parasztnak a kocsiján mentem haza. Volt nekünk egy furfangos mindenesünk. Igen szerettem ezt az embert. Este is, ha csak tehettem, kiszöktem hozzá a konyhába és lestem minden szavát. Hol tréfált, hol mesélt, de nekem mindenképpen a legérdekesebb ember volt a világon. Egy este ott üldögélt a tűz mellett: álmosan pipázgat. De nem is pipázott talán, csak éppen hogy a szájában volt a pipa, és amint ott ül bóbiskolva a tűzhely padkáján, hát hallom, hogy dúdol valamit.
Hallgat egy percet, aztán megismétli. Megint hallgat egyet, megint fúj egyet. A dallam hol emelkedik, hol leszáll és csak éppen annyit fúj belőle egyszerre, amennyire egy lélegzetvétel épp elég. Bámulva hallgatom. A dal bűbája és szaggatottsága megmarad. Csodálkozva csodálom, hogy a dal egységét a szünetek nemhogy zavarnák, hanem inkább emelik. Pedig mondom, csak úgy halkan, bajusz alól dúdolt, s magának, mint a macska, mert félig aludt. Én azután lefeküdtem, de soha azt az estét nem feledtem el. Később is, hogy zenész lettem, sokat gondolkoztam ezen. Ebből értettem meg mi a rubato, és hogy a metronómot, a taktusmérőt hova tegye a magyar muzsikus. Csapja a földhöz! Az a tudatlan paraszt-mindenes lett a vezetőm az egész pályámon.”
A város nem feledkezett meg neves szülöttéről. Ötven éves karmesteri jubileuma alkalmából, 1888-ban a megye lakossága nevében maga a főispán, Beliczey István köszöntötte. December 31-én a város közgyűlése Kossuth Lajost követően második díszpolgárává választotta meg. A halála után a város a szülőházát emléktáblával jelölte meg. Ezt születése centenáriumán, 1910-ben a Békésvármegyei Közművelődési Egyesület Mogyoróssy Sándor szobrászművésszel díszesebb márványtáblájára cserélte. A ház Ajtósi utca felőli oldalán pedig egy Dürerre emlékező táblát is elhelyeztek.
A ház az 1960-as évek végéig megtartotta eredeti funkcióját. Erkel halálának 75. évfordulóján, 1968. június 16-án nyílt meg benne az első kiállítás, mely ekkor csupán egy szobát foglalt el. 1970-re már kiterjedt a ház Apor-téri szárnyára. Az épület teljes múzeumi hasznosítását 1974-ben oldották meg. Az 1985-ös rekonstrukció során a konyha szabadkéményét kibontották, és a helyiséget tűzhellyel és egy üstházzal egészítették ki.
Az Emlékházat 2010–2011-ben felújították. Az új tárlat kialakításánál az épület eredeti rendeltetését is figyelembe vették. Az újonnan emelt részben történik meg a vendégek kulturált fogadása. A kiállítás az iskola és lakóház kettősségére építve mutatja be a zeneszerző életét és a hozzá kötődő relikviákat. Az üvegezett tornácon az életútját ábrázoló időszalag, és az európai himnuszokat bemutató érintőképernyős terminálok fogadják a betérőket. A kiállítás következő terme egy 19. századi osztályterem mintájára készült kiállítótér, ahol az Erkel-család történetével, valamint Erkel Ferenc fiainak életművével ismerkedhetnek meg a látogatók. A zeneszerző munkásságát bemutató Erkel Emlékszobában kaptak helyet a legértékesebb relikviák. Az Erkel-család egykori gyulai otthonát idézi meg a biedermeier bútorokkal berendezett hálószoba és szalon, valamint a népies kialakítású konyha. Az udvari promenádon körbesétálva korabeli plakátok reprodukciói által követhetjük végig a művész munkásságát. Az 1800-as évek ruháiba öltöztetett bábuk pedig megidézik a régi utcák hangulatát. Az udvar nyáron kisebb hangversenyeknek is helyt ad. A színpadként funkcionáló óriási sakktáblán a látogatók nagyméretű sakkfigurák segítségével mérhetik össze sakktudásukat. Erkel ugyanis nem csak kiváló zeneszerző, de első rendű sakkozó is volt.
A Gyula Televízió műsora.
Képek:
- Az Erkel-ház helyszínrajza Gyula 1860 körüli térképén (MNL BéML)
- Beliczey István főispán köszönti fel Erkelt az ötvenéves karmesteri jubileuma alkalmából, 1888. (MNL BéML)
- Gyula városa díszpolgárává választja Erkelt, 1888. december 31. (MNL BéML)
- Gyula város közgyűlése elhatározza Erkel szülőháza emléktáblával történő megjelölését, 1893. július 5. (MNL BéML)
- Az Erkel-ház az 1900-as évek elején (EFM)
- Az Erkel-ház a két világháború közötti időben (EFM)
- Az Erkel-ház az 1950-es években (EFM)
- Az Erkel-ház az 1968. június 16-i kiállítás megnyitása idején (EFM)
- Az Erkel-ház az 1970-es években (EFM)
- Az 1970-es kiállítási tér alaprajza (EFM)
- Az Erkel-ház 2000 körül (EFM)
- A felújított Erkel-ház, 2011. (EFM)
MNL BéML = Magyar Nemzeti Levéltár Békés Megyei Levéltára
EFM= Erkel Ferenc Területi Múzeum, Gyula
Szerző: Dr. Németh Csaba
Új hozzászólás