Egy törzskönyv rejtelmei – A Gyulai Állami Gyermekmenhely „vendégei” 1916–1917

Ládafia: A hónap dokumentuma az MNL Békés Megyei Levéltárából
2022.02.14.

 

Milyen összefüggés lehet egy gyermekmenhely, egy háború és egy furcsán iktatott törzskönyv között?

A dualizmus korában fellendülő szakaszát élő Magyar Királyságban, az addigiakhoz képest fontosabb szerepet kapott a gyermekvédelem. Ennek keretében a Fehér Kereszt Egyesület munkájának eredményeként, az akkori állami törekvésekkel összhangban létrejött a Gyula városában működő Gyermekmenhely (Gyulai Állami Gyermekmenhely néven működött a vizsgált időszakban). Ez az intézmény, amely megyénk rossz sorsú gyermekeinek oltalmazására volt hivatott, ebben az időszakban egy országos gyermekvédelmi rendszer egyik tagjaként végezte feladatait. Fő feladata az elárvult vagy nehézségek, hanyagság miatt nem megfelelően gondozott gyermekek befogadása, ellátása vagy nevelőkhöz való kiutalása volt. A munka volumenét jól jellemzi, hogy az 1910-es években már új épület felépítése is szükségessé vált.
 
 
A történet másik eleme az első világháború és annak cselekményei. A háború következményei a hátországot sem kímélték. A csatatereken hősi halált halt apák és egyre jobban elszegényedő családok miatt, 1914-től kezdődően megnőtt a gyermekmenhelyekbe került/utalt gyermekek száma. Ez a terhelés már így is kritikus volt, a magyar királyság ekkor csak kialakuló, éledező, széles rétegeket felölelő szociális ellátórendszere szempontjából. Az országot, a népet és Gyula városát meggyengítő veszteségek, nehézségek mellett más veszély is fenyegetett a háború középső szakaszában.
 

 
Az 1916-os hadiév egyik, magyar szempontból fő eseménye a Román Királyság semlegességének feladása, hadba lépése, és az Erdély területén 1916. augusztus 27-én megindított hadjárat volt. Ezen lépés meglepetésszerűen, felkészületlenül érte az Osztrák Magyar Monarchiát. Az előrenyomulás során főleg a székely székek területét érintette, de a kezdeti időszakban Erdély teljes egészében az ellenség által veszélyeztetett terület volt. Ez indította meg azt a pánikot, menekülési hullámot a térségben, amely a későbbiekben az egész Magyar Királyságra kihatással volt. Habár a Magyar és K. u. K. haderők felvették a harcot a betörő román erőkkel, a hadjáratot a német csapatok megjelenése fordította meg. Később 1916–1917 fordulóján Erdély területe, egészen 1918. novemberig, nem számított veszélyeztetettnek az ellenséges Antant csapatok által.
 

 
Mindezek számbavétele után felmerül a kérdés, hogyan kerül a képbe egy törzskönyv? A Gyermekmenhely Törzskönyvében, amely az 1916–17-es évben felvett gyermekek főbb adatait tartalmazza 98 olyan gyermek került feljegyzésre, akiknél felvételi dátumot nem jegyeztek be, azonban jelentős részben, valamely erdélyi települést tüntették fel a gyermekek születési helyének. Emellett közös jellemzőnek tekinthető, hogy számos esetben megjegyezték a Kolozsvárra való visszatérésüket. Ez az egység jól elkülönül a kronológiai sorban vezetett listában, s külön jelölést is használtak a blokk elején és végén.
 
Mivel a Gyulai Állami Gyermekmenhely szervezettörténethez kapcsolódó, e korszakban keletkezett iratai nem fellelhetők, ezért igyekeztem az elérhető forrásanyagokra támaszkodni. A Gyulai Árvaszék meglévő iratanyaga nem tett említést az 1916-os évben befogadott, Erdélyből menekült gyermekekről. A Békés Megyei Közigazgatási Bizottság iratanyagában, a XII-es kútfőben, amelyben az árvaszék és gyermekmenhely ügyeit gyűjtötték, az 1916 és 1919 közötti időszakban utalás sem maradt fenn az itt vendégeskedő árvákkal kapcsolatban. Az anyag-együttesből csupán a bizottság 1916. november 13-án megtartott ülésének jegyzőkönyve tanúskodik arról, hogy a város árvaellátása Erdélyből „háromszékvármegyi menekült gyermekek”-nek adott otthont.
 

Részlet a Békés Megyei Közigazgatási Bizottság 1916. november 13-án kelt jegyzőkönyvéből
 
Ezt az 1916 őszén való érkezést erősíti, illetve pontosítja az egyik gyermek személyi anyagában fellelt menhelyfelvételi dokumentáció is. Ezek szerint már megalapozottan állítható, hogy 1916. szeptember 7-én már voltak Gyulán Erdélyből érkezett, a háborús eseményekkel kapcsolatba hozható okokból átvett, menhelyi gondozásba vett gyermekek. A kialakult hadi helyzet nyomán való ideszállítást erősíti egy 1918-ban, Kolozsváron keletkezett üzenet is, amely az egyik gyermek ügyében született, s abban a „meneküléskor” szót használja az időszak megjelölésére. Ugyanezen dokumentum betekintést adott az akkori lehetséges közállapotokra, mivel egy téves személyazonosítás ügyében keletkezett.
 

Egy gondozásba vett gyermek felvételi füzete
 

Egy másik gondozásba vett gyermek ügyében született levelezés részlete
 
A korabeli helyi sajtóból a Békés folyóirat foglalkozott részletesebben a történtekkel. Az újság heti kiadásban működött, így folyamatosan összefoglalóval szolgált a helyi főbb eseményekkel kapcsolatban. Emiatt a lap fókuszába is elsősorban a román támadás sokkhatása, a nagy menekülthullám ellátásának problémái, illetve a megyébe érkező erdélyi tisztségviselők sorsa került.
Az események nem csak hírértékkel bírtak az újság számára. Dombi Lajost erdélyi származású, Gyulán is ismert református esperest, írót, költőt, akit megihletették a nehézsorsú gyermekek. Ennek apropóján az árvákról és az árvaságról egy verset adott közre a Békés hasábjain.
 

Dombi Lajos verse
 
 
A törzskönyvre, illetve a fentebb említettekre támaszkodva megállapítható, hogy 1916. szeptember első napjaiban érkeztek meg a gyermekek Kolozsvárról. Az adatokból kitűnik, hogy nagyobb számban idősebb korosztályból kerültek át városunkba, s jelentős részüket biztosan visszaszállították Kolozsvárra – szám szerint 71-et –, illetve többeket igyekeztek kiadni átmenetileg Békés megyei nevelőszülőknek.
 
A törzskönyvből, ha ideérkezésük körülményei nem is, de távozásuk jól megállapítható. A gyermekeket két nagyobb tömbben 1917. március 16-án, valamint május 15-én vették ki a gyulai nyilvántartásból. Ez arra utal, hogy két nagyobb transzportban történhetett a visszaszállításuk. Emellett voltak kisebb csoportok is. Az ide érkezők közül akadtak néhányan, akik a Trianoni szerződést követően is a Békés megyei, vagy az országos gyermekvédelmi rendszerben maradtak. Sajnálatos módon a menekített, áttelepített gyermekek közül nem mindenki élte túl ezt az időszakot. A gyermekhalandóság akkori normái viszonylag átlagos halálozási arányt mutattak a kis árvák körében.
 
Véleményem szerint, fontos lenne tisztázni a fentebb idézett „menekülés” kifejezést, hogy ebben az esetben mire utalhattak elődeink. Sajnos ez nehezen megállapítható, főleg az eseményről fennmaradt összefoglaló, vagy bárminemű közvetlen azt taglaló dokumentum hiányában. Egyes gyermekek szempontjából a „menekülés” szó mindenképp megállja a helyét. Azok esetében, akiket a közvetlen, akkori magyar-román határhoz közeli területekről hoztak át. Kolozsvárra már nem jutottak el a román csapatok, számomra kérdéses hogy az onnan való áthelyezésük az intézmény szempontjából menekítés volt-e? Ennek az áthelyezésnek az oka lehetett a megnövekedett hadiforgalmú Kolozsvár szállás és betegellátó szükséglete. A másik lehetséges magyarázat szerint az erdélyi gyermekvédelem – amelynek az emberek menekülése, a harcok, valamint az intézmények evakuálása miatt feltételezhetően több árvával kellett foglalkoznia – tehermentesítését szolgálta volna csupán? Hajlok a feltételezésre, hogy egyes gyermekek ténylegesen a megszállt területekről kerülhettek kimenekítésre, – ezt bizonyítják a székelyföldi és szász területeken bejegyzésre került születési helyek – azonban a kolozsvári intézmény csupán tehermentesítés céljából küldte további intézményekbe a védenceit. Ezen feltételezést a kolozsvári anyagok áttekintésével lehet megerősíteni vagy cáfolni minden kétséget kizáró módon.
Ez a példa jól mutatja, hogy továbbra is érdemes forrásokat közelebbről megvizsgálni, mivel még a mai napig vannak olyan aspektusai az első világháborúnak, amelyek kutatása segíthet jobban megérteni az eseményeket és azok következményeit. A most felvetett téma érdekes, ugyanakkor nehéz feltárni. Azonban a Kolozsvári vagy más gyermekmenhelyek és árvaszékek szervezettörténetei segíthetnek ennek az eseménynek a tanulmányozásában. Tehát a téma még rejt magában további megválaszolandó kérdéseket és kutatási lehetőségeket, mind a helytörténetet, mind az intézménytörténetet vagy a világháború polgári vonatkozásait kutatók számára.

 

Felhasznált irodalom:

A Békésvármegyei Fehér Kereszt Egyesület 1900. évi május 27-én tartott közgyűlésének jegyzőkönyve és a gyermekmenhely félévi működéséről előterjesztett igazgatói jelentés. Gyula, 1900.

Betegh Miklós: Erdély a Világháborúban. Néhány erdélyi adat az 1914–1917. évek történetéhez. Erzsébet könyvnyomda R. – T., Dicsőszentmárton, 1924.

Hajdu Tibor–Pollmann Ferenc: A régi Magyarország utolsó háborúja 1914–1918. Osiris, Budapest, 2014.

Nagy Vilmos: A Románia elleni hadjárat I. kötet. M. Kir. Honvédelmi Minisztérium, Budapest, 1922.

Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Osiris, Budapest, 2010.

Scherer Ferenc: Gyula Város története II. Gyula m. Város, Gyula, 1938.

Völgyesi Zoltán: Harctértől a hátországig. Az első világháború gazdasági és társadalmi hatásai Magyarországon a levéltári források tükrében. L’Harmattan Kiadó – Magyar Nemzeti Levéltár, Budapest, 2016.

 

Levéltári források:

MNL BéML VIII. 801. b. 549. kötet: Gyulai Állami Gyermekmenhely iratai. Felvételi törzskönyv

MNL BéML IV. B 410. a. Jegyzőkönyvek 1894–1917. Jegyzőkönyv 1916 november 13.

MNL BéML VIII. 801. b. Gyulai Állami Gyermekmenhely (Gyermek és Ifjúságvédő intézet) iratai

 

Újságcikkek:

Békés 1916 (48. évf, 36.sz.) Szept. 6.

Békés 1916 (48. évf, 37. sz.) Szept. 10.

Békés 1916 (48. évf, 38. sz.) Szept. 17.

Békés 1916 (48. évf, 39.sz.) Szept. 24.

Békés 1916 (48. évf, 47.sz.) Nov. 19.

Összeállította: Csík Ádám

Utolsó frissítés:

2022.02.17.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges