„Édes italok, keserű időkben” Szörpfőzési praktikák a II. világháború után

Ládafia: A hónap dokumentuma az MNL Békés Vármegyei Levéltárából
2024.06.13.
Válságos időkben a megszokott élet részét képező élelmiszerek és a mindennapos apró örömöket biztosító fogyasztási cikkek beszerzése is komoly kihívást jelenthet a lakosság számára. Ezt tapasztalták meg az 1945-ös évben Békés megye lakói és Békéscsaba város polgárai. A második világháború borzalmai, pusztításai, fosztogatásai nyomán olyan helyzet alakult ki Magyarországon, valamint Európa más országaiban is, hogy az alapvető élelmiszerek is hiánycikknek számítottak. A cukor és az édesítőszerek is ebbe a kategóriába tartoztak. Az ilyen kihívások mindig a megoldások keresése felé és az önellátás irányába terelik az embereket. Ezekre számos példát láthatunk a korszakban a különböző városi veteményeskertek és akár a mai napig fel-felbukkanó pótló, „ínység” élelmiszerek (cukros zsíroskenyér, gyümölcsszalonna, cirokkávé) képében.

A cukor helyettesítésére az élelmes emberek már ekkor is találtak alternatívákat. Ebben az esetben a cukorszörp főzése és kereskedelme jelentette a megoldást. Ez a lelemény az akkor éppen csak talpra álló cukoripar termékeinek pótlására volt hivatott. A cukorhiány nem volt ismeretlen Európában. A gyarmatosítást követően nagy mennyiségben beáramló nádcukor importja először a napóleoni háborúk során lehetetlenült el. Az önellátásra berendezkedő Európa a cukorrépa és annak feldolgozása felé fordult. Vagyis már ekkor több mint százéves példák voltak arra, hogyan lehet az édes ízt pótolni.


Képaláírás: Emile Claus: Bietenoogst. 1890.

Magyarországon a cukorrépa-termesztés és a cukorfeldolgozás hagyományosan jelenlévő iparág volt. A Sarkadi Cukorgyár a cukorrépa feldolgozására specializálódott. Tehát az 1945-ös évben alapanyagból nem volt hiány. Békés megyében az eddig feltárt adatok alapján az élelmiszer elérését és feldolgozását nem elsősorban a háborús pusztítás vagy a német–magyar katonai alakulatok elszállításai nehezítették. Sokkal inkább az, hogy 1944 októberétől a megye élelmiszerkészlete és élelmiszer-feldolgozó kapacitása folyamatosan a Szovjetunió fegyveres erőinek igényeit szolgálta ki. 1945 februárját követően már Budapest ellátását is a tiszántúli megyéknek kellett megszervezniük. Így 1945-re a cukor hiánycikké vált.

Képaláírás: Vésztői cukorrépa-rakodó emberek 1961. Forrás: Fortepan/Bessenyei István
 


Képaláírás: Mezőhegyesi cukorgyár 1978. Forrás: Fortepan/FŐFOTÓ
 

De miért kellett szabályozni a cukorszörp főzését? A rendelkezésből látható, hogy nem a cukorhoz való hozzáférést akarták korlátozni; a piacon fellelhető cukorfőzetek kétes minősége miatt volt szükség az intézkedésre. A korabeli üstök és zománctalan edények használata során bizonyos főzetekbe olyan nehézfémek kerülhettek, amelyek károsíthatták a fogyasztó egészségét. A másik ok a hozzáférhetőség megteremtése. Az így is kivéreztetett lakosság számára az önellátás segített abban, hogy a nehéz körülmények között legalább az édesítőért ne kelljen komolyabb összeget fizetniük. A korabeli hatóságok nemcsak irányítani akartak, hanem hasznos tippekkel is el akarták látni az embereket, például, hogy hogyan készíthetnek maguknak cukorszirupot.

 

A recept nem bonyolult, vállalkozó szellemű olvasóink a korabeli leírás alapján akár meg is próbálhatják elkészíteni a saját házi italízesítőjüket. A közelgő nyárban talán egy kis zamatot adhat, ha „kézműves” cukorszörppel dobjuk fel italunkat.

Csík Ádám Lajos

 

Felhasznált források:

HU-MNL-BéML-V.82.b. 733/1945. Békéscsaba Megyei Város polgármesterének iratai (1929–1947) cukorszörp készítése.

A cukorrépa, amely a kontinentális zárlat miatt terjedt el. In: https://hi-sztori.blog.hu/2024/03/23/cukorrepa_892

Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Osiris Kiadó, Budapest, 1999.

Utolsó frissítés:

2024.06.14.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges