Jelenlegi hely

A közösség és kultúra szolgálatában – az egykori Békésvármegyei Kaszinó (Gyula, Kossuth u. 13.)

2021.02.23.

A gyulai kaszinó története a reformkor évibe vezet vissza. A Széchenyi által alapított Nemzeti Kaszinó létrejötte után Magyarországon valóságos kaszinóalapítási láz söpört végig, mely Békés vármegye székhelyét is elérte. Az 1841-ben alapított Gyulai Kaszinó a reformkor felpezsdülő szellemi, társasági és kulturális életének elsőszámú központja volt nem csak a városban, de az egész megyében. A szabadságharc bukása után feloszlatott társaskört 1856-ban szervezték újra, s igazi virágkorát a kiegyezést követő évtizedekben élte. A vármegyei elitet tagjai sorában tömörítő kaszinó, korbeli nevén a Gyulai Kör, méltán állhatott a város – és közvetve az egész megye – egyleti hierarchiájának képzeletbeli csúcsán. A 20. század elején a kör vezetősége már formálisan is megkívánt felelni ennek a tekintélynek és szerepnek, ezért úgy határozott, az egylet felveszi a Békésvármegyei Kaszinó nevet, egyúttal alapszabályukat úgy módosították, hogy a kör életébe a vármegyeszékhelyen kívüli, vidéki tagok is könnyebben bekapcsolódhassanak. Szorosan összefonódott ezzel a megújult koncepcióval egy új, a megyei kaszinó szerepköréhez jobban illő székház terve is. Az 1900-as évek elején folyamatosan napirenden volt a kaszinó költözésének ügye akár egy, az egyesület megváltozott szerepéhez jobban illeszkedő ingatlan bérlése, akár egy új kaszinó építése által. Végül az utóbbi mellet döntött a tagság, és 1906 tavaszán 24000 koronáért megvásárolta a Kossuth utca 13. szám alatti „Bulboka házat” azzal a céllal, hogy azt lebontva ott új székházat építtet. A vásárlásban döntő szerepet játszott az ingatlanhoz tartozó 1200 négyszögöles telek, mely a kaszinó céljainak megfelelve lehetőséget kínált az új épület mellett egy rendezett kerthelyiség kialakítására is. A vásárlás és a tervezett építkezés költségeinek fedezésére az egyesület kamatozó „részjegyeket” bocsájtott ki, lényegében a tagság és a támogatók kölcsönéből fedezve a nagyszabású terveket.

Maga az elbontandó épület a századfordulón Bulboka János földbirtokos tulajdonában volt, korábban pedig, a szabadságharc idején Kiss János táblabíró lakott benne, s adott szállást 1849 augusztusában Kiss Ernő aradi vértanú altábornagynak, melynek emlékét a mostani épületen emléktábla örökíti meg.

A kaszinó új székházának terveit Jánosi József királyi mérnök készítette el, s a kivitelezési munkálatok szakmai felügyelete is az ő nevéhez kapcsolódott. Munkájáért semmilyen díjazást nem fogadott el, önzetlen segítségét az új épület folyosóján márványtábla örökítette meg az utókor számára. A erdélyi származású Jánosi mintegy két évvel korábban, 1904-ben került Gyulára az Államépítészeti Hivatalhoz, és itt tartózkodásának majd tíz éve alatt a kaszinó épülete mellett olyan építményeken dolgozott, mint a Gyula-Sarkadi út acélhídjai a Körösökön vagy a Gyula-Kétegyháza és a Gyula-Újkígyós Csanádapácai műutak.

A 20000 korona költségvetésű építkezés néhány hónap alatt, 1906 szeptemberére befejeződött s október elején az egyesület már birtokba is vehette új székházát, a táncestéllyel egybekötött ünnepélyes megnyitóra pedig november 24-én került sor.

A Gyulai Kaszinó új, impozáns, szimmetrikus és modern épülete, mely mintegy varázsütésre nőtt ki a földből a Körös-parton, frontján aranybetűkkel ragyogtatva a Békésvármegyei Kaszinó nevet (Békés, 1906. szeptember 23.) a nagyobb társas összejövetelek megtartására alkalmas nagyterem mellett könyvtárral és olvasószobával, társalgóval, játékszobával valamint étteremmel is rendelkezett, a szépen rendezett kertben pedig teke- és teniszpályát alakítottak ki a tagok szórakozására. Magáról az új épületről és a már indulása napjaiban élénken kibontakozó társasági életről a következő beszámolót olvashatjuk a Békés jegyzetében:

„Mindenekelőtt meg kell emlékeznem a békésmegyei úri kaszinóról, ahol most már teljes gőzzel megkezdődött az élet s a kaszinói tagok mindennemű szórakozásáról gondoskodva van. Olvasóterem s könyvtárszoba áll azok rendelkezésére, akik a szellemi szórakozást keresik, a nagy teremben játékasztalok vannak elhelyezve, a játékteremben kitűnő karambolasztal, a társalgók részére kényelmesen berendezett szalon s a mulatók befogadására szolgál a tágas, mindenkor tiszta levegőjű étterem, ahova a zenekedvelő fiatalság kerített egy zongorát is, s most esténként 20–30 kaszinói tag jelenlétében, művészi nívón álló zeneestélyek tartatnak. A kiszolgálás is kitűnő, a kaszinó vendéglőse ízletes konyhát tart, kitűnő egri borai vannak, finom sört lehet nála kapni.” (Békés, 1906. október 21.)

A következő évtizedekben, egészen az egyesületek második világháborút követő feloszlatásáig a Békésvármegyei Kaszinó a megyei elit társaséletének elsődleges színhelye maradt. Tevékenységéről a helyi lapok rendszeresen beszámoltak. Leglátványosabb rendezvényeinek kétségkívül a kaszinói estélyek számítottak, de a rendszeres társas vacsorák, ünnepi megemlékezések mellett számos kulturális program, például hangversenyek, irodalmi estek helyszíne is volt a kaszinói székház, illetve az 1930-as években politikai jellegű rendezvényeknek is mind gyakrabban adott otthont a kaszinó épülte.

Az 1940-es évek második felében, a kommunista hatalomátvételt követően a feloszlatott kaszinó épületét államosították, és – a közösségi és művelődési funkciójától megfosztva – egy évtizedre az állampárt költözött be a falai közé: 1954-ig a Magyar Kommunista Párt majd a Magyar Dolgozók Pártja gyulai székházaként működöt az épület. Ezt követően kapta meg a gyulai harisnyagyár az ingatlant, és nyitotta meg falai között üzemi kultúrotthonát, a Jókai Művelődési Házat. A „Jókai”, ahogy a kortársak hívták, Volent Zoltán több évtizedes igazgatósága alatt a gyulai kulturális élet egyik központja lett. Az 1950-es évek végétől néptánc, színjátszó és bábcsoport valamint számos szakkör, mint a kézimunka, szabás-varrás, fúró-faragó, képzőművész, főző, asztaliteniszező, sakk stb. működött a falai között. Az 1960–70-es években a gyulai KISZ szervezetekre alapozva élénk klubélet bontakozott ki a Jókaiban. A többszörös díjnyertes KISZ Ifjúsági Klub, majd az utóda az Ötök Klubja mellett az 1970-es években már Nők Klubja, Szocialista Brigád Klub és Nyugdíjas Klub is működött a művelődési otthonban. A ház sokoldalú tevékenységét az eddig bemutatottak mellett képzőművészeti tárlatok, előadássorozatok, vitadélutánok, üzemi és szolidaritási műsorok, társadalmi ünnepségek stb. jellemezték a Kárád-korszak éveiben. Az intézmény rendezvényeinek 50–60000 látogatója volt az 1970-es évek közepén. A korszak virágzó klubéletéről így emlékezett meg a Békésmegyei Népújság jegyzetírója 1987-ben:

„A „Jókai” a hatvanas-hetvenes évek gyulai fiatalsága szám ára fogalom volt. Olyan hely, ahol a szokásos ifjúsági szórakozások mellett, s azokon túl, mindig „történt valami”. Itt működött a – hivatalos nevén – Gyulai Harisnyagyár KISZ Ifjúsági Klubja, majd jogutódjaként az Ötök klubja, ebben a valamikori kaszinóban, amely akkoriban a gyár szakszervezeti fenntartású művelődési háza volt. A klub bázisát azok a gyárból és a városból szerveződő fiatal klubtagok adták (150–259 fő), akik a heti klubesteken részt vettek. Közülük választódott ki a klub kisebb egységeinek (irodalmi színpad, filmkör, művészetbarátkor, alkotókor) 50–60 fős tagsága, a klub legaktívabb magja. Ők szervezték a képzőművészeti, irodalmi, zenei előadássorozatokat, vitaköröket, film klubokat, vetélkedőket; filmeket és pódium műsorokat készítettek, újságot adtak ki, kiállításokat rendeztek a maguk és a város nagyszámú érdeklődője szám ára. A klubnak vonzása volt és megtartó képessége, szelleme és szellemisége. Titkára, vezetősége és tagsága változott az idők folyamán, de két tényező állandó maradt benne: az épület és a ház igazgatója, Volent Zoltán.” (Békés Megyei Népújság, 1987. december 27.)

A Jókai Művelődési Ház az 1980-as évek elején, Volent Zoltán nyugdíjba vonulása után hanyatlásnak indult, rendezvényeinek száma, és az azokon résztvevők köre is megcsappant. A Harisnyagyár vezetése 1983-ban döntött úgy, hogy nem kívánja azt tovább működtetni, s átadta az ingatlant a városi tanácsnak. A tanács az új üzemeltetőnek a 613. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetet választotta, s felújítása után, 1985-ben átadta az épületet az iskolának. Az iskola a szakkörei és ünnepségei mellett kulturális programokkal is igyekezet a művelődési ház funkciójának is megfelelni, azonban rendezvényei egyre kisebb érdeklődés mellett zajlottak, a korábbi pezsgést soha nem sikerült visszahozni, s a rendszerváltás éveiben a ház ismét visszakerült Gyula városához. Az egykor szebb napokat is megélt ingatlan amellett, hogy az 1990-es évek első felében a Független Kisgazda Párt székházaként is működött és számos pártrendezvényének otthont adott, alkalmanként továbbra is a helyi kulturális élet színteréül szolgált, de már egészen más jellegű rendezvényeket is befogadott a falai közé: 1993-ban például bálás ruha vásárról olvashatunk a helyi lapban a Jókai kapcsán.

Az egykori Vármegyei Kaszinó épületének sorsa végül az 1990-es évek közepén rendeződött megnyugtatóan: 1996-ban a Gedeon József vezette Gyulai Várszínház kapta meg az ingatlant, s alakította ki benne központi irodája mellett kamaratermét is, újból visszaadva az évszázados épületnek a rövid időszakoktól letekintve töretlenül meglévő közösségi-kulturális funkcióját.

Mellékletek: