Nádortól a másodalispánig. Családtörténeti nyomozás egy családfa alapján

Nádortól a másodalispánig. Családtörténeti nyomozás egy családfa alapján

Írta: Bodovics Éva

Hónap dokumentuma sorozatunkban most egy szépen kivitelezett leszármazási táblát mutatunk be levéltárunk kincseiből. A leszármazási tábla abban különbözik a sokak által jól ismert családfától, hogy egyrészt a kiinduló egyén a legrégebbi vagy a legjelentősebb ős, nem pedig a legutolsó leszármazott, másrészt általában valamennyi leszármazott szerepel rajta, míg a családfán, vagy az ősfán általában csak az egyenes ági rokonokat találjuk meg. Következésképpen a leszármazási tábla az egyik legterjedelmesebb genealógiai táblázat, aminek elkészítése éppen ezért sok időt vesz igénybe.

De miért vállalkoztak a múlt emberei ilyen időigényes irat elkészítésére vagy elkészíttetésére? Csupán büszkélkedni szerettek volna nagyszerű őseikkel, vagy a családi leszármazás emlékezetének megőrzését kívánták vele biztosítani? Valószínűleg egyik sem. Mint minden történeti irat, a leszármazási tábla is gyakorlati, általában jogbiztosító céllal készülhetett. A leszármazás felvázolásán keresztül az egyén igazolni tudta valamilyen kiváltságához vagy birtokához való jogát, ami még valamelyik neves ősétől hagyományozódott rá generációról generációra. Ne feledjük, hogy a családfák, ősfák, leszármazási táblázatok az állami adminisztráció széleskörű kiépülése előtt élték virágkorukat, amikor még nem voltak több generációra visszanyúló anyakönyvek, melyek segítségével viszonylag egyszerűen bizonyítani lehetett a leszármazást. Az ilyen ősfák és leszármazási táblázatok szerencsénkre éppen annak köszönhetik fennmaradásukat, hogy birtokperekhez, vagy az időről időre elrendelt nemességigazolásokhoz kellett becsatolni őket az ősöktől megörökölt jogok és javadalmak bizonyításához.

Egy ismeretlen család leszármazási táblája a 18. század végéről

Az itt bemutatásra kerülő leszármazási táblázat egy igencsak jeles személlyel, Guthi Országh Mihállyal (?-1482) indul, aki Hunyadi Mátyás királyunk nádora volt 1454 és 1482 között. Bár a Guthi Ország család legősibb képviselőjeként Guthy Salamont tartják nyilván, aki I. Károly idején élt, a családot azonban Guthi Országh Mihály tette igazán naggyá. Egyrészt szerencsésen házasodott, Rozgonyi István országnagy lányát, Rozgonyi Borbálát vette feleségül, melynek révén a bárók sorába emelkedett. Másrészt szolgálataiért és hűségéért I. Mátyás hatalmas birtokokkal jutalmazta, amivel megalapozta a család vagyonát a főnemesi cím mellett. Nem csoda hát, hogy a leszármazási tábla is vele indul.

 Guthi Országh Mihály a leszármazási táblán

De vajon kinek az impozáns családját ábrázolja ez a fordított családfa, ki az, aki egyenesen Mátyás király nádoráig, a korszak egyik leghatalmasabb földesuráig tudja visszavezetni a leszármazását? Mivel az irathoz más dokumentum nem kapcsolódik, ezért csak a leszármazás nyomon követése adhat támpontot ahhoz, hogy ki készíthette vagy készíttethette a leszármazási táblát. Ha megnézzük a rajzot, láthatjuk, hogy bizonyos irányban nem nőnek tovább a faágak, azaz nem folytatják az utódok rögzítését. Csak egy ág halad tovább folyamatosan, összesen 14 generációt felsorakoztatva. Kézenfekvő lenne, hogy az irat tulajdonosa valaki a legutolsó „láncszemek” közül: valamelyik Okolicsányi vagy Orczy leszármazott. Valószínűbb azonban, hogy a megoldás egy-két generációval visszább keresendő.

Levéltárunkban ugyanis található egy irat, amelyet a leszármazási táblán is szereplő Petrovay Julianna, férjezett nevén Orczy Sándorné készíttetett még 1769-ben. Bár férje már 1748-ban meghalt, az özvegy csak húsz évvel később szánta rá magát arra, hogy még életében szétossza javait négy gyermeke között azért, hogy – mint írta – „halálom után már Isten kegyelmességébül szárnyaira kelt gyermekeim köszt valamely pört és patvarkodást, vagy talán épen atyafiságtalanságot ne hagyak […].”[1] Julianna jól tudta, hogy a szülők halála után hátramaradó ingó és ingatlan vagyon igazságos szétosztása nem egyszerű feladat, s valamely magát megrövidítve érző utód hosszú évekig elhúzódó pereskedést indíthat, megrontva ezzel a testvéri kapcsolatot. Az édesanya ezért úgy döntött, megakadályozván gyermekei perlekedését, maga osztja el négy egyenlő részre a nem csekély Orczy vagyont.

 Petrovay Julianna és gyermekei a leszármazási táblán

De mit is lehet tudni az Orczy családról? Petrovay Julianna férje, a néhai Orczy Sándor volt a család nemesi ágának megalapítója, míg másod-unokatestvére, Orczy István bárói címet kapott 1731-ben,[2] így az ő utódai a főnemesek közé léphettek. De azért Sándort sem kell sajnálnunk, élete során jelentős vagyonra tett szert, kiváltképp házassága révén. Az eredetileg söptei (Vas vármegye) birtokos Orczy, amikor feleségül vette a máramarosi Dolhai és Petrovay nemesi családból származó Petrovay Juliannát, és Heves megyébe költözött, neje révén, aki Dolhai és Petrovay Petrovay László (Pest-Pilis-Solt vármegye alispánja) és Király-Daróczi Daróczy Klára Julianna egyetlen lánya volt, megörökölte a fiágon kihalt Bedeghi b. Nyáry család Heves- és Külső-Szolnok, Gömör- és Kis-Hont és Nógrád vármegyei birtokainak 1/48-ad részét. Így Orczy Sándor, miképpen másod-unokatestvére, báró Orczy István is, aki szintén egy Petrovay lányt vett feleségül,[3] felesége révén jogot formálhatott a guthi Országoktól származó földvagyonra.[4]

Ebbe a családba házasodott be Liptó vármegye ősi nemesi családjának két sarja, okolicsnói Okolicsányi József és Antal. Hogy pontosan hogyan került kapcsolatba a két család, azt nem tudni, a szakirodalom sem tud mit kezdeni az Okolicsányi unokatestvérekkel.[5] Tény azonban, hogy Antal Orczy Katalint, József pedig Orczy Zsuzsannát vette nőül, miután annak első férje, Balás Ferenc meghalt. Antalnak és Katalinnak tíz, Józsefnek és Zsuzsannának két gyermeke született. Leszármazási táblázatunkban azonban csak öt (Okolicsányi Anna, Sándor, János, Antal és Julianna), illetve egy gyermek (Okolicsányi Zsuzsanna) szerepel a két házaspártól. Ennek oka valószínűleg az, hogy a leszármazás tekintetében csak az életben lévő utódok feltüntetése számított.

 A Nagy Iván-féle Okolicsányi családfáról hiányzó ágak (Okolicsányi Mátyás és Pál leszármazottai)

De térjünk vissza az osztozkodási irathoz és a vele kapcsolatban álló leszármazási táblához. Az „Anyai Kegyelem” jóvoltából a négy Orczy gyermek, Katalin, Zsuzsanna, Sándor és Antal még úgy is, hogy anyjuk megtartotta maga számára – élete végéig – a házbeli ingóságokat, az ezüst, cin (ón) és réz edényeket, valamint a dunántúli birtokait, igencsak szép örökségben részesült. Az atyai házat a legkisebb testvér, Antal tarthatta meg, aki az ingatlanért cserébe 250-250 forintot fizetett mindhárom testvérének. A többiek a maradék birtokokon és állatokon osztozkodhattak. Az örökség részletes felsorolásától eltekintek, de azt érdemes megemlíteni, hogy Orczy Katalin és férje, Okolicsányi Antal nem jelent meg a vagyon szétosztásakor. A szövegből mintha kissé az anyai megbántottság hangjait éreznénk ki: „az ő [mármint Katalin] jussára jutott jószágot meg tartom mind addiglan méglen vagy leányom, vagy pediglen vőm Okolocsányi Antallal szemben nem lehetek, akkoron őket megkínálom véle ha fog tetzeni Anyai Kegyelmem, kezekhez bocsájtom, ha pediglen nem, holtom napjáig magam birtokában meg tartom.”

A távol maradó Okolicsányi Antal egyébként a Borsod vármegyei Szuhogyon élt családjával 1784-ben bekövetkezett haláláig. Gyermekei közül egyedül Antalról tudni többet, aki a hivatali pályát választva 1775-ben esküdt, 1776-ban helyettes szolgabíró, majd egy évvel később szolgabíró lett az Egri Járásban. Posztját egészen 1795-ig megtartotta, amikor is Borsod vármegye másodalispánjává választották a leköszönő kellemesi Melczer László[6] helyébe. Okolicsányi 1804-ben bekövetkezett haláláig viselte a másod alispáni hivatalt, ennél magasabb pozícióba nem sikerült lépnie.[7] Az utána maradt hivatali iratokat levéltárunk őrzi.[8]

Az Okolicsányi család kevésbé díszes leszármazási táblája 1814-ből