Elfeledett városvezetők nyomában – Fekete László miskolci tanácselnök

Elfeledett városvezetők nyomában – Fekete László miskolci tanácselnök

Nyolc évvel a tanácsrendszer bevezetése után választották meg Miskolc hetedik tanácselnökét, Fekete Lászlót. Míg elődjei a folytonos politikai harcok és személyi intrikák miatt csupán néhány hónapig, esetleg két-három évig egzisztáltak, addig Fekete László a tanácsrendszer leghosszabb ideig hivatalban lévő miskolci tanácselnöke lett. Tizenhárom éves működése idején az egykori polgárváros külsődleges jegyeiben is szocialista fellegvárrá kezdett átalakulni.

Észak-Magyarország, 1961. január 1.

Fekete László 1924. június 17-én született Miskolcon. Apja, Fekete László Jenő (1889-1967) egy budapesti születésű állami ipariskolai művezető (az 1950-es években a Miskolci Gépipari Technikum művezetője[1]) volt, aki 1914-ben már Miskolcon kötötte össze életét a Kézdivásárhelyről elszármazott Pap Mária Emmával (1882-1960).[2] Az idősebb Fekete László az 1920-as években keresztényszocialista körökben mozgott, 1925-ben a keresztényszocialisták kultúrestéjén Rokkantkészülék s rokkantak képzése címen tartott előadást.[3] Fia, László négy évig az alsómiskolci római katolikus elemi iskolában tanult, majd 1934 és 1939 között a miskolci kir. kath. Fráter György gimnáziumban végzett öt osztályt. Bár az elemi iskolában kitűnő tanuló volt, középiskolai eredményei fokozatosan és jelentősen romlottak. Kezdetben többnyire jó évvégi osztályzatokat kapott, az évek múlásával az elégséges osztályzatok száma egyre nőtt, ötödik osztályban pedig mennyiségtanból megbukott. Bár a javítóvizsgán sikerült elégségesre javítania érdemjegyét és folytathatta tanulmányait,[4] elhagyta a Frátert és minden bizonnyal ipari iskolában folytatta tanulmányait, majd technikusként helyezkedett el. Később – közelebbről nem ismert időben, de még 1954 előtt[5] – leérettségizett.

Fekete László 1945-ben lépett be a Magyar Kommunista Pártba, a politika azonban döntően még nem határozta meg az életét. 1945. június 15-től[6] a Miskolci Államépítészeti Hivatalnál dolgozott tisztviselőként.[7] 1946-ban a városban egyike volt azon nyolc 1924. évfolyambeli fiatalembernek, aki a sorozási idézését átvette, de a felszólításnak nem tett eleget, ezért karhatalommal kívánták előállítani.[8] Katonai szolgálatra végül nem vonult be, amiben az is szerepet játszhatott, hogy sportolóként szép sikereket ért el. Fekete fiatal korától sportolt és a Miskolci Munkás Testedző Egyesület (MMTE) asztaliteniszezőjeként versenyzett. Az egyesület I. osztályú versenyzőjeként 1946-ban tagja volt annak a csapatnak, amely az Elektromos gárdáját 19:8 arányban megverve vidéki csapatként először – és legalább négy évtizedekig egyetlenként – szerzett bajnoki címet.[9]

Az asztalitenisznek köszönhetően ismerte meg első feleségét, Farkas Gizit (Miskolc, 1925-Bécs, 1996) – a későbbi tízszeres világbajnok asztaliteniszezőt –, akivel együtt játszottak a Munkásban. 1946. október 26-án házasodtak össze, majd a fővárosba költöztek és mindketten az Újpesti Tornaegyletben folytatták sportpályafutásukat. Fekete László mellette a Magyar Pamutiparnál dolgozott.[10] Farkas Gizi sportpályafutása ezután meredeken felívelt, 1947-ben megszerezte első világbajnoki címét, bekerült a magyar válogatottba, majd további sikerei révén világklasszissá nőtte ki magát. Házasságuk azonban megfeneklett. Fekete László már 1947-ben visszatért Miskolcra, majd 1949-ben hivatalosan is elváltak.[11]

Fekete László 1947-től ismét a Miskolci Államépítészeti Hivatal mélyépítő technikusaként, illetve műszaki rajzolójaként dolgozott. 1951-ben újranősült, feleségétől három gyermeke született. A Di. Vasas játékosaként a sporttal sem hagyott fel, 1951-ben a megyei egyéni asztalitenisz bajnokságon harmadik helyezést ért el.[12] Tisztviselői karrierje 1950 után vett lendületet. Miután az államépítészeti hivatal jogutódjaként a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanács Közlekedési Osztályának lett a dolgozója, vezető technikussá léptették elő. 1951. május 2-án katonai szolgálatra vonult be, fél éves szolgálat után azonban leszerelt és 1951. november 16-től a megyei tanács közlekedési osztályvezetőjeként folytatta pályáját. 1952. augusztus 13-án tartalékos tiszti katonai szolgálatra rendelték, majd főhadnagyi rendfokozatot szerzett.[13]

Harmincadik életévét még be sem töltötte, mikor 1954. február 15-től a megyei tanács elnökhelyetteseként folytatta munkáját.[14] Formális megválasztására 1954. március 9-én került sor. Ez évben kelt jellemzése szerint Fekete munkáját szerető és magát önállóan képző ember volt, aki azonban „igen hajlamos [volt] polgári befolyásra”, ami abban mutatkozott meg, hogy gyakran eljárt különböző mulatóhelyekre. A megyei pártbizottság adminisztratív osztálya és a megyei tanács vezetői emiatt többször megbírálták, s Fekete hallgatott rájuk, később kerülte a beosztásához nem méltó helyek látogatását.[15] 1955. március 1-től öt hónapos pártiskolára küldték,[16] majd ismét a megyei tanács elnökhelyetteseként folytatta pályáját. Az 1956-os forradalom napjaiban a háttérbe húzódott, egy későbbi jelentés szerint az „ellenforradalom idején nem ingott meg, annak ellenére, hogy Földvári [Rudolf, a megyei pártbizottság később életfogytiglani börtönre ítélt első titkára] és társai igyekeztek őt befolyásolni.”[17] A forradalom leverése után így visszakerült hivatalába sőt, megbízott elnökként 1957. június 25-től mintegy másfél évig vezette a megyei tanács apparátusát.[18]

Fekete Lászlót határozott fellépésű és jó vezetőkészségű embernek tartották, ezért az 1958-as tanácsválasztásoknál új feladattal bízták meg.[19] 1958. december 3-án a Miskolc városi tanács végrehajtó bizottságának elnökévé választották. Helyettese az a Fazekas László volt, aki 1957-ben néhány hónapig megbízottként a városi tanács elnöke volt, s aki konfliktust sem kerülő magatartása miatt időről időre nehéz helyzetbe került.[20] A kettőjük közötti nyílt összetűzés végül csak 1962-ben következett be, amikor egyszerre alakult ki éles konfrontáció a városi pártbizottság vezetői, Koval Pál első titkár és Józsa László titkár, valamint Fekete tanácselnök és Fazekas vb-elnökhelyettes között. A „frakciózás” határát súroló vitát végül a megyei pártvezetés vizsgálta ki. Fekete ekkor elismerte „a város vezetésében lévő hiányosságokat” és önkritikát gyakorolt. Talán ennek is köszönhette, hogy a négy érintett közül végül egyedül ő maradt hivatalában, mindenki mást leváltottak.[21]

Észak-Magyarország, 1964. szeptember 22.

Fekete László tizenhárom évig tartó tanácselnöksége idején hatalmas változások történtek Miskolcon. A lakáséhség és az életkörülmények javítása érdekében 1960-ban, illetve 1968-ban elfogadták az általános városrendezési tervének I. és II. ütemét, majd 1970-ben kormányhatározat született Miskolc általános rendezési tervének jóváhagyásáról. Ennek eredményeként a város legkülönbözőbb területein épültek a blokkos, majd 1969-től a házgyári technológiával épült bérházak, lakótelepek.[22] A tudatos lakásépítési program eredményeként folytatódott a kiliáni lakásépítés, megkezdődött a Győri kapu át- és kiépítése, az északi tehermentesítő út létesítése, új bérházak magasodtak 1966-tól a Bulgárföldön, 1967-től pedig a Szentpéteri kapuban, de elkészültek az első tervek is az Avas hegygerincének beépítésére, egy új városrész létesítését előirányozva.[23]

A nagyarányú lakásépítési program eredményeként némileg csökkent a város lakáséhsége, Fekete László tanácselnöksége idején azonban mintegy negyvenezerrel nőtt Miskolc lakosainak száma (1960-ban 144 ezer, 1970-ben már 181 ezer), így minden szándék dacára még csak lépést sem tudtak tartani a megnövekedett igényekkel. A lakótelepek építésének folyamata mindazonáltal Fekete időszaka alatt erősödött fel és az utána következő két évtizedben is folytatódott. Kétségtelenül Fekete László tanácselnöki időszakára tehető emellett az is, hogy az egykori polgárváros külsődleges jegyeiben is kezdett átalakulni „szocialista” Miskolccá, amelynek városképét szovjet mintára épített bérházak és lakótelepek határozták meg.

Észak-Magyarország, 1967. február 2.

A bérházak mellett a városban számos oktatási és kulturális épületet is létesítettek, illetve renováltak. 1959-ben befejeződött a színház átépítése. Részben az új lakótelepek emelésével párhuzamosan az 1960-as évektől számos új iskolát, óvodát és orvosi rendelőt építettek. A teljesség igénye nélkül továbbá 1959 és 1962 között felépült a Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsának székháza és a később Rónai Sándorról elnevezett művelődési ház. 1964-ben átadták a diósgyőri Ady Endre Művelődési Házat, majd befejeződött a diósgyőri vár tornyainak konzerválása. 1966-ban a város szívében avatták fel az utóbb Hámán Katóról elkeresztelt Miskolci Központi Leánykollégium és Szakközépiskola épületét, 1970-ben átadták a Népkert mellett épített sportcsarnokot, valamint a Széchenyi utcán nyílt Centrum Áruházat.[24]

Fekete László tizenhárom éves regnálása alatt a város vezetése igyekezett bővíteni és javítani a közszolgáltatásokat. A város egyre több területére jutottak el a közműszolgáltatások, az 1960-es években rengeteg addig komfort nélküli lakásba vezették be a gázt és biztosították a ivóvízellátást, de javították és bővítették a közvilágítást és a csatornázást is. Az Avason 1959-től üzemelt televíziós közvetítő-állomás, majd az Avasi Kilátó, illetve tévétorony 1963-as felépítésével javították a televízióközvetítést. Jelentősen átalakult, illetve bővült a tömegközlekedés. Noha a hejőcsabai villamosjáratot megszüntették, a járatok sűrítésével, új buszok és villamosok fogalomba helyezésével, majd a diósgyőri villamos pályaszakasz kétvágányúsításával jelentősen javult a város tömegközlekedése.[25]

Fekete László időszakához köthető továbbá számos olyan kezdeményezés, amely hagyományt teremtett. 1959-től részben az ő vezetésével tették szorosabbá a köteléket Miskolc első testvérvárosával, Katowicével, 1963-ban pedig a finnországi Tamperével létesítettek hasonló kapcsolatot. 1964-ben nyílt meg Miskolcon először a Magyar Rövidfilm és Televíziós Rövidfilm Fesztivált, amely 1989-ig teremtett hagyományt. 1970 óta pedig napjainkig a Miskolci Téli Tárlat[26] a régió egyik kiemelkedő képzőművészeti eseménye.

Észak-Magyarország, 1970. november 10.

Fekete László tanácselnöki működése alatt is folytatta tanulmányait. 1961-ben okleveles közgazdász diplomát szerzett,[27] 1966-ben doktori fokozatot. A számára kedvező politikai és gazdasági széljárásban kétségtelenül eredményesen működő városvezetőről nem csak Miskolcon alakult ki pozitív kép, s végül ez a távozásához is vezetett. A később tragikus körülmények között elhunyt Vályi Péter pénzügyminiszter 1971 elején kérte fel arra, hogy a Pénzügyminisztérium szervezetébe tagozódva csatlakozzon az Országos Takarékpénztár (OTP) vezérkarához. A megyei és a városi pártvezetés hozzájárult Fekete távozásához, annak idejét pedig az 1971-es tanácsválasztásokhoz kötötték. Miután számos korábbi kádercsere találgatásokra adott okot a városban, az MSZMP Miskolc városi bizottságának végrehajtó bizottsága 1971. március 29-i rendkívüli ülésén jelentették be a távozását. Az ülésen Fekete hangsúlyozta, hogy „rendkívül nehéz szívvel” válik meg a várostól, ahol nagyon sok hasznos munkakapcsolatot és baráti szálat alakított ki, s beszédét azzal fejezte be, hogy „Nem utoljára találkozunk, ezért nem tartom szükségesnek a búcsúzó szavakat.”[28] A Miskolc városi tanács végrehajtó bizottsága 1971. április 15-én tartotta utolsó – választás előtti – utolsó ülését. Ez alkalommal Csabai Kálmán festőművész köszönte meg „meleg szavakkal” dr. Fekete Lászlónak „azt a tizenhárom éves munkát, amelyet az egész városért végzett, mindig szem előtt tartva a párt és a kormány politikáját.”[29]

Hajdú-Bihari Napló, 1978. február 10.

Dr. Fekete László 1971. május 6-ig maradt hivatalban városi tanácselnökként, majd másnap az OTP vezérigazgató-helyettesévé nevezték ki.[30] A bankintézet ebben az időben nagy változáson ment keresztül. 1971-től a pénzalapok központosított kezelése céljából az OTP vette át a Magyar Nemzeti Banktól és az Állami Fejlesztési Banktól a tanácsok költségvetési és fejlesztési pénzügyeinek intézését. AZ OTP tehát 1971-től a tanácsok bankjaként működött: gondoskodott a tanácsok és intézményeik pénzellátásáról, vezette költségvetési, fejlesztési bankszámláikat, lebonyolította pénzforgalmukat, finanszírozta a tanácsi lakásépítkezéseket, kommunális beruházásokat.[31] Ebben a folyamatban számítottak a közgazdász végzettségű, a tanácsok működését jól ismerő és lakótelepek építésében is járatos Fekete közreműködésére. A volt miskolci tanácselnök 1987-ig állt a bankintézet élén, majd eredményes munkásságáért és közéleti tevékenységéért a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Szocialista Magyarországért Érdemrendet adományozta számára.[32] Kitüntetésében az is szerepet játszott, hogy a sportéletben továbbra is aktív szerepet játszott, s 1983. december 22-én a Magyar Asztalitenisz Szövetség elnökévé választották.[33] Hat évig vezette a szövetséget, csak a rendszerváltozás időszakában vonult vissza a sport-közélettől. Az egyesület 1989. novemberi elnökválasztásán már nem jelöltette magát a posztra[34] és bár még közel két évtizedig élt, a lapok hasábjain nevével legközelebb már csak a gyászjelentésében lehetett találkozni.[35] 2009. január 21-én halt meg Budapesten.[36]

Iratok jelzete: HU-MNL-BAZML-XXXV.12. 1/6. ő.e.