Egy politikai fogoly önvallomása a „Búza téri sorsirányító”-ban
Egy politikai fogoly önvallomása a „Búza téri sorsirányító”-ban
Írta: Kis József
1955 őszén egy ivádi parasztember, Ivády László Kázmér sínylődött az ÁVH Borsod megyei Főosztályának épületében. Minden bizonnyal önvallomást kellett írnia, mert jó pár papírost és ceruzát kapott, ő azonban ihletett kaphatott, mert vallomását egy kereken száz versszakból álló költemény formájában rögzítette.
A történet 1953-ban kezdődött. Borsodnádasdon egy Erdei István nevű lemezgyári munkás beszélgetett, politizált kollégáival az egykori Gedeon-féle vendéglőben. Addig-addig folyt a szó, míg végül úgy döntöttek, rendszerellenes illegális szervezkedést alakítanak azzal a céllal, hogy egy amerikai támadás esetén rendfenntartó alakulatként fenntartsák a közbiztonságot és átvegyék a hatalmat. Megválasztották vezetőjüket Kormos Birka Ferenc hengerész személyében, majd elégedetten távoztak. A jelek szerint a megegyezést szinte senki sem vette komolyan, egyedül Erdei István lépett a tettek mezejére. 1953 nyarán egymás után szervezte be ismerőseit, munkatársait a szervezkedésbe, amely utólag a „Titán” nevet kapta. Erdei első körben négy borsodnádasdi munkást, illetve földművest szervezett be, de emberei is tovább bővítették a mozgalmat, így az illegális csoport csakhamar a környező településekre is eljutott.[1] Volt emberük Járdánházán, Csernelyen, Arlón, Somsályon, Balatonon, Tarnaleleszen, Erdőkövesden és Ivádon is.[2]
Ivádra a szervezkedés Ivády Páldeák László lemezgyári munkás révén terjedt ki, miután 1954 tavaszán szülőfalujában beszervezte Ivády László Kázmér gazdálkodót. A férfi azzal a feltétellel volt hajlandó belépni, ha megismerkedhet a mozgalom vezetőjével. Iván Páldeák így hamarosan összehozta Erdei Istvánnal, aki felkérte, hogy a mozgalom ivádi csoportvezetőjeként szervezzen be megbízható tagokat. Ivády László Kázmér erre vállalkozott és név nélkül már meg is jegyezte, hogy egy volt földbirtokos lányát és egy volt katonatisztet fog először megkörnyékezni, erre azonban sosem került sor. Erdeivel 1955 májusában még két alkalommal találkozott, de a szervezkedés érdekében semmit sem tett, meg sem kísérelt bárkit beszervezni.[3]
A mozgalom közben szépen terebélyesedett, de már a tagszervezés elején súlyos hibát követtek el. Egy járdánházi tanítót is csatlakozásra kértek fel, akinek első dolga az volt, hogy a veszélyes mozgalomról beszámoljon az ÁVH-nak. A titkosrendőrség persze hálásan fogadta a hírt, s a tanítót „Bányai” fedőnéven rögvest beszervezte. Utóbb a szervezkedés egy másik tagját is bevonták a hálózatba – ő a „Csiszoló” fedőnevet kapta –, így már két ügynök vett részt a „Titán” elleni titkos nyomozásban. A besúgók a következő hónapokban a szervezkedés minden találkozóján részt vettek és persze írásban jelentettek az elhangzottakról.[4] Igazából másról nem is tudtak, hiszen a „Titán” sosem aktivizálta magát, új tagok beszervezésén túl csak beszélgettek, tervezgettek. Így szó volt röplapozásról, hogy jó volna akár disszidálás útján is, de kapcsolatot teremteni a „nyugattal”, de az is szóba került, hogy diverzáns akciókat (pl. vasúti sínek robbantását) hajtsanak végre. Ez utóbbit vezetőjük, Erdei István határozottan elvetette, senkinek sem akart kárt okozni.
Az ÁVH által szorosan felügyelt illegális szervezkedés története 1955 augusztusában ért véget. Vezetőit és tagjait letartóztatták, Ivády László Kázmért 1955. szeptember 23-án. Megkezdődött a „vizsgálat”, s ennek hatására készült 1955. október 21-én az az „önvallomás”, amelyben a férfi egy kereken 100 versszakból álló költeménybe foglalta történetét. Versét jelen írás mellékleteként közöljük.
Ivády László Kázmért államrend elleni bűntettel vádolták meg, majd az Erdei István és társai bűnügy VII. rendű vádlottjaként állították bíróság elé. A Miskolci Megyei Bíróság 1955. december 29-én népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvételre vállalkozás bűntette címén hat év börtönre ítélte.[5] A Legfelsőbb Bíróság 1956. április 2-án cselekményét a súlyosabbnak minősülő szervezkedésben való tevékeny részvételre változtatta, de büntetését öt év hat hónap börtönre mérsékelte.[6]
A „Titán” szervezkedés érdekessége, hogy az ügyben elítéltek közül néhányan évekkel későbbi kegyelmi kérvényeikben azt állították, hogy szervezkedés nem történt, az egész történetnek csupán annyi alapja volt, hogy beszélgettek, semmi több.[7] A „Titán” tehát elképzelhető, hogy csupán egy kitalált illegális szervezkedés volt, egy mese, s talán épp ezért választott Ivády László Kázmér egy irodalmi műfajt önvallomása megírása helyett.
Íme a vers:[8]
I.
Otthon járt a Laci
Szülőfalujában
Rettenetes dolgot
Forgat kobakjában.
II.
Parancsot kapott ő
Erdei Pistától
Miként növekedjen
az „illegális” tábor.
III.
Nálunk is volt éppen
Mikor haza értem
De már akkor vala
Éppen lemenőben
IV.
Hogy vagytok
Azt mondja
Bizonyára tudod
A család csak mondta
V.
Sehogyan sem vagyok
A tanácselnökkel
Ha csak megteheti
Mindég egyre büntet
VI.
Ne keseregj öreg
És jelentősen int
Hogy ha találkozunk
Mondok ám valamit-
VII.
Nemsokára ahogy
Én Péterkén[9] jártam
A Lacit éppen a
Csillag előtt láttam.
VIII.
Te is itt vagy mondja.
És félrehúzódtunk
Balra
Egy sarokban
IX.
Előadja nekem
Szép sorjába rendben
Hogy Borsodnádasdon
Mi van készülőben
X.
Van egy szervezkedés
Nagyon sok a tajga
Ne gondolkodj semmit
Jöjjél te is abba
XI.
É még azt is mondta
Emlékszem rá ma is
Hogy már annak tagja
Több már mint 200 is.
XII.
Hogy ha te is belépsz
Több az illegális
Mind ezekből láthasd
Komoly dolog máris
XIII.
Azt mondta énnekem
Vezetőjük is van
Amelynek a neve
Az Erdei István
XIV.
Más nevet is mondott
Melyre nem emlékszem
Pistáét s az övét
Örökre bevéstem!
XV.
Szeretne ő veled
Már megismerkedni
Nagyon régtől készül
Teveled beszélni.
XVI.
Hisz te nem is tudod
Mi van készülőben
Kormányválság leszen
A közeljövőben
XVII.
Mert nyugatról jön majd
Nagy hatalmas sereg
Repülőkkel tömve
Lesznek a fellegek
XVIII.
Ejtőernyős is lesz
Hajj de milyen sok majd
A napot sem látni
Ha kibontakoznak.
XIX.
Ígérd meg már tehát
Hogy miközénk belépsz
Hisz azt sem tudhasd akkorra már mi lesz
Mire felébredénk
XX.
Jó hát megígérem
De aztán meghagyom
Előbb vezérteket
Én látni akarom.
XXI.
Jó mondd az meglehet
De aztat is mondd meg
Hol lesz
Munkahelyed
XXII.
Fent a Vermek tetőn
Jól tudod te aztat
Ha akárki keres
Megtalálhat ottan
XXIII.
Pacsirta énekel
Fenn a magas légben
Kapálgat a paraszt
Lent a verőfényben
XXIV.
Porhanyó a talaj
Nyúlik a barázda
Nini kijön amott
Laci és barátja
XXV.
Jó napot kívánok
Hogyan megy a munka
És bemutatkozik
Hogy Erdei Pista
XXVI.
Tudja miért jöttünk
Tudja legalábbis
Hogy Borsodnádasdon
Van egy „Illegális”
XXVII.
Ennek van egy célja
Komonisták ellen
Felvenni a harcot
Teljes lendülettel!!
XXVIII.
Kissé félrehívott
És azt mondja nékem
Lépjen be hát ön is
Ígérje meg kérem
XXIX.
Nem tehet kérem
Én már szabadkozék
Mert Pista arcáról
Nem sok jól olvasék
XXX.
Szervezze be Lacit
Akivel nap mint nap
Mindég
Találkozik
XXXI.
Aztan én majd tőle
Értesülést veszek
Hisz nem messze lakik
Közel Erdőkövesd
XXXII.
Lacinak is leszen
Majdan beosztása
Már hetekkel előbb
Ön is szavát adta
XXXIII.
Aztán önre várna
Egy komoly feladat
Szervezne be nekünk
Jónéhány tagokat
XXXIV.
Volt csendőr és
Volt tiszt
S lehet köztük
Pap is
XXXV.
És olyan gazdákat
Kik ellenségei a demokráciának
Ez lenne mellékül
Feladat magának
XXXVI.
Meg lehet tenni!
Mind azt mit ő akar…
Mondám, hogy sok mindent
Ha az ember akar.
XXXVII.
Ezen embereknek
Lesz majd feladata
A postát, tanácsot
Majd megszállania
XXXVIII.
Azután elmentek
És késő őszelig
Semmit sem jeleztek
XXXIX.
Egyszer aztán amint
Hazafelé tartok
Egy motorbiciklit
A kapuba látok
XL.
A Pista jő felém
Mondá magán várjuk
Hoztunk ám valamit
És még rám is kacsint
Hogy amerikai
XLI.
Olvastassa el a jó
barátaival
És ismertesse meg a
Szervezett tagokkal
XLII.
Megígértem neki
Őgy lesz megcsinálom
Azután azt kérdé, hogy
Az embereket mikor s hol láthatom
XLIII.
Most nincsenek itthon
És munkában vannak
Kifogásokat én
Kerestem magamnak
XLIV.
Ez év májusában
Ismét eljött Pista
Vajon miért jött most
Hát a jelszót hozta
XLV.
Amely úgy hangzik, hogy
Budapest és Nápoly
Ki nem tudja azzal
Szóba meg sem álljon
XLVI.
Minden úgy lesz mondám
Ahogyan elmondta
Én azt elintézem s
Ne legyen rá gondja
XLVII.
Ám a szervezetbe kéne
Oly valaki
Aki lendülettel
Fogná azt vezetni.
XLVIIII.
Van itt egy főhadnagy
Én aztat ajánlom
Földbirtokos lánnyal
Jóba lenni látom
XLIX.
Bíz az nagyon jó lesz
Lelkendezik Pista
Mielőbb bevenni
Az a tiszta munka
L.
Ekkor megelégült
A jól végzett munkával
Aztán útrakeltek
Laci barátjával
LI.
És úgy nemsokára
Levelet írt nékem
Hogy a szervezésről
Beszédelne vélem
LII.
Várjam én nálunk őt
Fent az útkanyarban
Szentkúthoz lesz útja
Úgy másodmagával
LIII.
Az időt is írta
Hogy pünkösd szombatján
Délelőtt tizenegy
S tizenkettő táján
LIV.
De én úgy mint máskor
Hát ekkor sem vártam
Messze legelteni
Mentem a határban
LV.
Másnap pünkösd napján
Közel úgy dél tájban
Kútnál vizet húztam
S megjelentek nálam
LVI.
Monták, hogy tegnap is
Már ők itten jártak
Röpcédulát hoztak
Átadták atyámnak
LVII.
A cédulát mondták
hogy majd ismertessem
A szervezetben lévő
Összes emberekkel
LVIII.
Megígértem ezt is
Ugyanúgy mint máskor
Bízzák csak rám kérem
Majd én megcsinálom
LIX.
És azt is kérdezték
Hogy vagyok, mi újság
Mi volna hát nem más
Röpcédulahullás[10]
LX.
Úgy hallám, hogy tegnap
Vagy talán azelőtt
A volt elnök udvarán
Szórtak elegendőt
LXI.
De ő kidobálta
Az utca árkába
A munkások szétvitték
Azt minden irányba
LXII.
A szervezkedésről
Már nem is volt több szó
Csak a volt elnökről
S megtörtént dolgokról
LXIII.
A ritkafogúra
Visszaemlékezék
Hogy az elmenőben
Miként rázta fejét
LXIV.
A jelhang megváltozott
Mondja aztán Pista
És hogy vizet ittak
Elrobogtak nyomban
LXV.
Hogy az megváltozott
Azt csupán én érzem
Mert kit csőre vesznek
Belejut az szépen
LXVI.
Pénteken születtem
Azért az a vesztem
Aki él ám annak
Meg kell halni egyszer
LXVII.
Péntek volt akkor is
Mikor besoroztak
És akkor is az volt
Mikor idehoztak
LXVIII.
Péntek van máma is
Amikor ezt írom
A két szeme sarkát
Könnyel tele sírom
LXIX.
A kiskocsi repült
Rettentő sebesen
Az útban megállott
Tán kétszer azt hiszem
LXX.
Harmadszor is megállt
De már akkor Ózdon
Ott volt az én első
Kihallgattatásom
LXXI.
Kihallgatás után
Próba cellát kaptam
Az ügy komolyságát
Akkor tapasztaltam
LXXII.
Akkora nap pedig
Még semmit sem ettem
Az első cellámban
Rettentőn éheztem
LXXIII.
Mondtam is az úrnak
Aki oda bevitt
Nagyon éhes vagyok
Hozzon már valamit
LXXIV.
Később aztán eljött
Kopogtat a rácson
Egy kis marcit hoztam
Tessék és rágcsáljon
LXXV.
Aztán később hívtak
Hogy a kocsi vár rám
S abban a barátom
Aki énreám vár
LXXVI.
Azután repültünk
Miskolc városába
Meg sem álltunk csak lenn
A Búza tér sarkában
LXXVII.
Az autó megáll
És egy kicsit zökken
Csupán egy pillanat
S a bejárathoz szöktet
LXXVIII.
Itten az kérdeztem
Hogy tán ide jöttünk
Nem ide csak erre
Kapám feleletül
LXXIX.
Az őr mondja nekem
hogy én itt megálljak
A fal felé forduljak
És hát ottan várjak
LXXX.
Később mondják nekem
Be az irodára
Vetkőzzön le gyorsan
Rögtön hamarjába
LXXXI.
Vetem a kabátom
Nadrágot is kérem
A gatyán meglátta
S felkiált eképpen
LXXXII.
Hát ez meg micsoda
Ilyet még ki látott
Amikor azt szabták
Biztos vízben állott
LXXXIII.
Azután azt mondták
Öltözzön fel gyorsan
Ott vár már a haver
Jobbra a hatosban
LXXXIV.
Ez egy Aszódról jött
Ott nem javult alak
Rögtön nekem esik
csak hogy szét nem fakaszt
LXXXV.
Mondja mi van otthon
Mit ett[11] a múlt héten
És annak előtte
Vagy vasárnap kérem
LXXXVI.
Tejet, vajat, mézet
Szalonnát és túrót
Kirántott húst tojást
Tegnap meg gombóc volt.
LXXXVII.
Hogy ezt felsorolom
Eltátja a száját
Ekképpen hallatja
A hozzászólását
LXXXVIII.
Hogy ha kint lehetnék
Én is annyit ennék
Az is meglehet, hogy
Tán bele is halnék
LXXXIX.
Azután azt mondta
Hogy ő Aszódnak is
Volt már
Bentlakója
XC.
E kemény nap után
Elfogott az álom
Sok keserűséggel
A virradatot várom
XCI.
Negyvenegy szám, betű
Van a fogdarendben
Mélységesen bánat van
Most az én szívemben
XCII.
Este ha lefekszem
Cellaajtóm zárva
De a lelkem szabad
S széjjel néz honába
XCIII.
Látom keservében
Szenvedő anyámat
Hetvennégy évével
Zokogó Apámat
XCIV.
Feleségemhez is
Ahogy betekintek
Vonaglik az ajka
Könny csillog szemében
XCV.
Fiam felém fordul
Ő legjobban vádolt
Mit tettél apám
Ketté törted élted
S letépdeléd álmom
XCVI.
Verje meg a sorsa
Az Erdei Pistát
Soha ne lássa meg
Ő Titó barátját
XCVII.
Ikertestvére van Jugó-
Szláviába
Beszélget már vele
Illegáliába
XCVIII.
Megbántam mit tettem
Meg már százezerszer
Még annál is többször
Végig végtelenszer
XCIX.
Én akárkinek is
Azt ajánlom egyben
Hazádhoz hű maradj
Mindég Rendületlen!
C.
Múltam s jövőm leend
Százados úr előtt
Vezessen börtönbe
Avagy tán másfelé
Írta ifj. Ivády l. Kázmér
Miskolc, 1955.X.21.
próbakulák
Búza téri sorsirányító
[1] HU-MNL-BAZVL-XXV.21.b. 1619-1966. 0034/1955. sz. ítélet
[2] ÁBTL 3.1.9 V-141423. 240-257.
[3] HU-MNL-BAZVL-XXV.21.b. 1619-1966. 0034/1955. sz. ítélet
[4] ÁBTL 3.1.9 V-141423/1. „Nádasdi” fedőnevű csoportdosszié realizálási javaslata. 1955. július 9.
[5] HU-MNL-BAZVL-XXV.21.b. 1619-1966.
[6] HU-MNL-BAZVL-XXV.21.b. 1619-1966. B.IV.001097/1956/35. sz. ítélet
[7] HU-MNL-BAZVL-XXV.21.b. 1619-1966. Oravecz Barna kegyelmi kérvénye, 1958. január 28., Ősz József kegyelmi kérvénye, 1957. március
[8] A költeményt mai helyesírás szerint közöljük.
[9] Pétervására
[10] Az amerikai propagandaháború részeként az 1950-es évek közepén a sosem létező Nemzeti Ellenállási Mozgalom (NEM) nevében készítettek és léggömbökkel terjesztettek röpcédulákat, amelyek szövegével igyekeztek az embereket a diktatúra ellen fordítani. Ilyen röplapokat szórtak a magasból Ivád és Borsodnádasd környékén is 1954-1955-ben.
[11] Evett régiesen.
Új hozzászólás