A szikszói internálótábor parancsnokának botrányai

A szikszói internálótábor parancsnokának botrányai

Írta: Kiss Lajos

A második világháborút követően létrehozott magyarországi internálótáborok közül az 1950-es években, az ÁVH által felügyeltek témaköre viszonylag feldolgozottnak tekinthetőek, gondolva itt elsősorban a kistarcsai és a recski táborokkal kapcsolatban megjelent történeti munkákra. Az 1940-es évek második felében, a büntetésvégrehajtási szervek és a rendőrség által felügyelt internálótáborok feldolgozásával azonban még adós a magyar történetírás. Az egyik ilyen, viszonylag kevésbé ismert internálótábor az Abaúj-Torna vármegyei Szikszón működött.

A szikszói internálótábor a járási kapitányság épületében kezdte meg működését,[1] innen 1945 nyarának végén, őszének elején költöztették át a nyolc helyiséggel rendelkező Harsányi-féle kastélyba.[2] Magáról a táborról jelenállás szerint nem sokat tudunk. Annyi azonban bizonyos, hogy az internálótábor személyzetének toborzása 1945 júniusában még folyamatban volt és még azon a nyáron már „működött”. Az alsózsolcai fióklevéltárunkban őrzött, Magyar Államrendőrség Abaúj-Torna Vármegyei Főkapitányságának iratai között egy a szikszói internáltáborban kialakult botrányos ügy révén kaphatunk némi betekintését a tábor korai működéséről. Az irat Kruppa Dezső táborparancsnok tevékenységét követi nyomon 1945. június 4-én keltezett pályázatától egészen a 1945. november 1-én kelt lemondásáig. A dokumentum központi tárgyát a Kruppa Dezső parancsnok körül kialakult botrányok képezik. Kruppa parancsnok pár hónapos regnálása alatt olyan bűncselekmények elkövetésétől sem riadt vissza, mint a szexuális erőszak, vagy éppen a pénzügyekkel történővisszaélés. A Kruppa „akta” olyan értékes iratokat tartalmaz, mint pl. az internálótábor irodahelyiségének és magának az internálótábornak az átadás-átvételi jegyzőkönyvben. Ebből az iratból képet kaphatunk arról, hogy az internáltakat a Felsővadász környékén található erdőkben fakitermelésre, a II. világháború során felrobbantott Szent Anna utcai híd újraépítésére, valamint állati bőrfeldolgozással kapcsolatos munkavégzésekre kötelezték. Továbbá képet kaphatunk az internálótábort felügyelő rendőrség fegyvereinek számáról (12 db puska, 2 db géppisztoly, 50 db lőszer stb…), a vezetett előjegyzési füzetek számáról, valamint képet kaphatunk arról is, hogy összesen 44 embert tartottak fogva (33 férfit és 11 nőt) a szikszói táborban, amelyet egy 9 főből álló őrség felügyelt.[3] A fogvatartottak nevei közül csak néhányat ismerünk. Fogvatartásuk okait az iratok nem részletezik.  Az internálótáborban szolgáló rendőrök közül 7 fő azonosítható az akta jegyzőkönyvei alapján. A tábor irányítását illetően többször akadtak „rövidzárlatok” Kruppa parancsnoksága alatt. Kruppa Dezső visszaélései mellett, a tábor irányítása sem mehetett a feljebb valók elvárásának megfelelően. A fennmaradt iratok tanúsága szerint egy internált nő ideiglenesen elhagyhatta a tábort és rendőri kíséret mellett hazamehetett Göncruszkára ruhaneműkért, míg egy férfi, név szerint Vadászi Bertalan kijátszva az őrséget sikeresen megszökött.

   Kruppa Dezső 1921. január 4-én született Kruppa Dezső és Báthory Irén gyermekeként Sajószentpéteren. Az édesapja ekkor, mint géplakatos volt Miskolcon a MÁV alkalmazásában,[4] később mészáros és hentesként dolgozott tovább Sajókazincon. Id. Kruppa Dezsőt a Tanácsköztársaság idején folytatott szerepvállalása miatt a kecskeméti törvényszék 2 év 6 havi börtönbüntetésre ítélte. Később azonban az ítéletet enyhítették. A MÁV miskolci kirendeltségénél betöltött géplakatos munkakörét elvesztette,[5] majd rendőri megfigyelés alatt tartották.[6] Ifj. Kruppa Dezső elemi iskoláit Sajókazincon végezte, majd később Miskolcon tanítói képesítést szerzett.[7] Tanulmányait követően állást kapott, a második bécsi döntés értelmében visszacsatolt észak-erdélyi Szilágy vármegyében, mint református felekezeti tanító. A Délvidék visszacsatolását követően áthelyezték egy az önéletrajzában meg nem nevezett délvidéki iskolába. Tényleges katonai szolgálatra 1942. október 1-én vonult be. A 19/II. zászlóalj csapattestében szolgált, mint tartalékos zászlós. 31 hónapnyi szolgálatot követően 1944. október 3-án „megszökve a frontról” hazatért Sajókazincra, majd csatlakozott a Kommunista Párthoz. 1945. február 15-én Sajószentpéteren jelentkezett az „új demokratikus hadseregbe”, ahol egészen 1945. május 14-ig szolgált. Leszerelését követően a sajószentpéteri kerületi titkárságánál propaganda és szervező munkákkal bízták meg. 1945. június 1-én lépett rendőri szolgálatba.[8] A rendőrség tagjaként három nappal később pályázatot nyújtott be a Szikszói Főkapitányság alatt szerveződő internálótábor parancsnoki pozíciójára,[9] amelyet el is nyert június 20-án.[10] Szikszón a Putnoki Sándor utca 8. szám alatt található, egykor Pecsenye Jánosné tulajdonában álló lakásba költözött. Pár hónappal később eljegyzett egy helyi illetékességű hölgyet is, akivel a parancsnoki pozíciójának elvesztését követően házasságot kötött.[11] Zoltán István kezdeményezésére, Zorányi Dezső rendőralezredes által kibocsátott határozat alapján Kruppa Dezsőt október 4-én felfüggesztették a szolgálat alól. Az október elején megkezdett kivizsgálással Dr. Ábrahám János rendőrkapitányt rendelték ki.[12]

   Kruppa tevékenységéről csak az augusztusi időszaktól nyerhetünk betekintést, amelyről szeptemberben felvett jegyzőkönyvek alapján. Kruppa könnyelmű személyisége különböző fegyelmezettlenségekhez, visszaélésekhez vezettek. Ezekkel kapcsolatban a kihallgatások és vizsgálatok már szeptember vége felé megkezdődtek. Ugyanerre az időszakra tehető az internálótábor áthelyezésének, költöztetésének a befejezése is. A fegyelmi vizsgálatban foglaltak alapján, Zorányi Dezső rendőralezredes Zoltán István politikai főosztályvezető feljelentése alapján két pontban rögzítette a parancsnok kihágásait. Az első pontban az internálótábor pénzügyi adminisztrációinak hiányát rótták fel neki: „hivatali kötelességét hanyagul teljesítette, mert a táborellátására kiutalt összeget bevételi naplóba nem vételezte be, s a kiadásokról naplót szintén nem vezetett.”[13] Az október 5-én kelt átadás-átvételi jegyzőkönyv szerint 18 darab különböző füzetet vezettek, amelyek lefedték a szolgálatban álló rendőrök őrségben töltött idejét, az étkeztetést igénylőket, az internáltak nyilvántartását, kézbesítési könyvet stb… A központilag folyósított beérkezett pénzekkel azonban nem számoltak el, a jegyzőkönyv szerint „ …a pénz kezelésére előírt ˝Pénztárkönyv˝ felfektetve s vezetve nincs, így a bizottságnak nincsen módjában megállapítani, hogy az internálótábor parancsnoka milyen összeg fölött rendelkezik jelenleg és milyen összeg áll pillanatnyilag a tábor rendelkezésére.”[14] A főkapitányság gazdasági hivatalától élelmiszerek beszerzésére utalt 50.000 pengővel elszámolni nem tudtak. Kruppa október 18-án lefolytatott kihallgatása során elismerte, hogy nem vezetett pénztári könyvet, de a nála lévő nyugták alapján el tud számolni a kiadásokkal.[15] A parancsnok az átadás-átvételkor nem tartózkodott a helyszínen, helyettesei pedig csak részösszegekről tudtak beszámolni, amelyek szintén nem kerültek bejegyzésre az előírt pénztárkönyvben. A Felsővadászon fakitermelésre kötelezett internáltak ellátására 5000, míg az internáló táborban tartózkodók számára 10.000 pengőt bocsátott rendelkezésére Kruppa egy-egy megbízotton keresztül. Ezek elszámolása, rögzítése és hitelesítése az átadás-átvételkor még nem történt meg. Az internálótábornak a Szent Anna utcában felrobbantott hídnál végzett munkálatokért az alispáni hivatalon keresztül folyósítottak további 15.000 pengő munkadíjat. Ez utóbbi összeget a parancsnok befizette a főkapitányságnak. Az egyik füzetben rögzítettek alapján az internáltak ellátására közel 13.000 pengőt különítettek el, amelyből 5861 pengőt utaltak ki az internáltak számára gyógyszerekre és élelmiszerekre. Két internálttól ezenkívül 400 pengőnyi összeget vettek fel az „élelmiszerekre szánt összegek feljavításának céljából”.[16] Az internálótábor átadás-átvételének a napján Kruppa Dezső szikszói lakásán házkutatást folytattak és bűnjelként különböző ruhaneműket foglaltak le.[17] Ezek a ruhaneműk feltételezhetően azok lehettek, amelyeket az egyik internált nőtől vételezett, akit rendőri kíséret mellett engedett haza. Az iratok között találunk egy Kruppa által írt kisebb cetlit is, ami az alábbiakat tartalmazza: „Most én fordulok egy olyan kéréssel magához mint Nyiri fordult annak idején. A férje ruháit kérném magától használatra és ha van kalapja és hasonló dolgokat. Én megfizetem a használati dijat. Végtelen nagy szükségem colna minden egyes dologra ami férjeinek volt. Természetes dolog, hogy nagyon vigyázok rá és mindenért felelek. Most a rendőrrel küldje át… Természetes dolog senkinek ne szóljon erről…”[18] A Göncruszkán korábban postamesterként dolgozó hölgy a kihallgatási jegyzőkönyvek tükrében azért vállalkozhatott a ruhaneműk átadására, mert ettől várta szabadulását.[19] Szeptember 26-án folytatott kihallgatásakor az érintett hölgy ezeket tagadta.[20]

   A Zoltán István politikai főosztályvezető által megfogalmazott második pontban az internáltakkal és az egyik beosztottal szembeni visszaéléseket rótták fel neki: „viselkedése által állásának betöltésére érdemtelenné vált, erkölcstelen cselekedetével állása, valamint a rendőrség tekintélyét nagy mértékben sértette azáltal, hogy az internáltakkal és beosztottjával erkölcstelen életet folytatott, s azok szorult helyzetét kihasználta.” [21] Az esetek a felvett jegyzőkönyvek szerint szeptember elején történhettek meg. Az internáltak közül két hölgyet vezettetett Forgács László próbarendőr beosztottjával a lakásához, ahol a parancsnokot erősen ittas állapotban találták. A tanúk vallomásai szerint Kruppát Kozák Péter rendőrőrmester húzta ki az udvaron lévő szilvafák közül, s kísérte be lakására. Az internált hölgyeket a beosztott rendőrök az ittas Kruppa ápolásával (lavorkérés, hánytatásával) bízták meg. Az egyik hölgy a háziasszonytól lavórt kért, míg mindeközben a másik hölgynek a parancsnok szexuális ajánlatott tett. Az 1945. szeptember 25-én felvett jegyzőkönyv szerint az egyik bántalmazott az alábbiak szerint idézte fel az esetet: „A felügyelő ur behivott és azt kérdezte töllem hogy lefekszek e vele, mire én azt feletem neki hogy nem, ő erre agyonlövéssel fenyegetözött. Én félelmemben le is feküdtem hozzá. Kb. vagy két óra hosszat voltunk ott rajtam is és … is megtette az erkölcstelenséget. Több alkalomkor nem voltunk nálla és nem is hivott. Megtörténtek után arra figyelmeztetett , hogy nehogy merjünk szólni valakinek, hogy miért voltunk itt, mondjuk azt hogy kihallgatáson voltunk nálla.”[22] Kruppa Dezső október 18-án történt kihallgatásakor tagadta vádakat: „Az ellen azonban én tiltakozom hogy nevezett internáltakkal az erkölcstelenséget elkövettem volna, mert ésszerűbbnek látszik az, hogy egyszerre két nőt rendeljek ezen célra magamhoz.” Az elmondottakat követően tanúnak Forgács László próbarendőrt nevezte meg.[23] Egy október 9-én folytatott kihallgatás során Forgács László az esetről csak az átkísérés tényét erősítette meg. Kozák Péter őrmester azonban igen: „… valóban átkisértette Forgács László próbarendőrrel lakására. Ő ez ellen tiltakozott sőt, maga is átment az internálótábor parancsnokához akinek mondotta, illetve jelentette, hogy szabálytalanságot követ el akkor midőn a védtelen parancsnok úr azonban azt a kijelentést tette, hogy ő mint felettes minden tettéért és cselekedetéért vállalja a felelősséget. Neki mint beosztottnak hatalmába nem volt a parancsnokának elkövetendő cselekedetét megakadályozni.”[24] A sértettek a bűnügyi kivizsgálását az ügynek nem kívánták.[25]

   Az internáltakon kívül Kruppa erkölcstelenséget követett el a rendőrség szolgálatában álló szakácsnővel is. A parancsnok pozícióját kihasználva környékezte meg beosztottját és többször kísérelte meg leitatni, majd pedig szexuális kapcsolatot létesíteni vele. Az első alkalommal a közeledést a szakácsnőnek sikerült elhárítania. Az ezt követő négy esetben a nő saját lakásába beengedve a parancsnokot, némi szeszesital elfogyasztását követően Kruppa szándéka érvényesült. A szakácsnő nagy ellenállást nem fejthetett ki, a jegyzőkönyvek alapján kiszolgáltatottsága révén: „ A második megtörtént eset után azt mondta, ha a tábor részére szakácsnő kellesz engemet fog vinni azért hogy ott a három és fél éves gyermekemnek jobb helye lesz, amit én magam is jobban szerettem volna a gyermekemnek megvédése céljából”.[26] A pozícióval való visszaélés mellett, Kruppa bántalmazta is a szakácsnőt. Az élelmiszerkészlet hiányossága, valamint a parancsnok nem várt kiadásai (vendéglátás, szeszesitalok vásárlása), a pénzügyi adminisztráció hiánya okozta elszámolási zűrzavar, a kevésbé konzekvens utasítások a hétköznapokba is káoszt okoztak. A szakácsnőt szeptember 21-én éjjel riasztotta Kruppa, hogy vacsorát készítsen vendégeinek.  A szakácsnő jelezte, hogy az internálótábor konyháján ahol a vacsorát el lehetne készíteni se tűz, de még tojás sincsen. A szakácsnő jegyzőkönyvbe vett vallomása szerint az alábbiak történtek: „Ekkor kérdőre vont engem, hogy hol vannak a tojások, mire én kezdtem neki elszámolni, hogy hány alkalomkor csináltam neki tükör tojást vagy rántottát, mire ő azt válaszolta hogy majd holnap elszámolok magokkal és rám káromkodott, azzal, hogy én összejátszok Nyiri őrmesterrel és vele együtt fogyasztom el a tojást. Mire én válaszoltam ezt kikérem magamnak felügyelő úr, mert én inkább adok az internáltaknak mintsem az övékből elvegyek. Erre azt válaszolta, hogy takarodjak azonnal haza s ezzel én hozzákezdtem sirni az izgalomtól és összesetem. Ekkor rám káromkodott, hogy keljen föl büdös kurvaistenét mert magába rugok s azzal hasba is rugott aminek a nyomát most is lehet látni. Kirugdosott az utcára és ott hagyott engem fegve az uttesten, rá öt percre jött Terge László rendőr a felügyelő háziasszonnyának hugával és egy vödörből hoztak vizet amiből itatni kezdtek erre oda jött a felügyelő úr is káromkodva hogy az isten bassza meg nem itatni kell hanem öntsék rá és elvette a vödröt és végig öntött vizzel. Utána a rendőr felállított és a felügyelő úr egyszer pofon ütött és háromszor ököllel arcon csapott aminek a nyomát most is lehet látni. Én hangosan zokogni kezdtem amire az ottan levök tanuk és ö befogta a számat hogy ne hallják. A rendőrt elkö üldte a készültségért és egy rendőr fegyveresen meg is jelent közben még a rendőr megnem érkezett a karomnál és a hajamnál fogva ráncigált, hogy éjszakai kurva vagyok és tizennégynapi fogdába fog bevágni. Mire én az válaszolta[m] hogy nem vagyok éjszakai nő engemet a felügyelő úr hivatott ide mint szakácsnőt. Közben én elszöktem nem mertem a lakásomra menni éjszakának idején az utcán bujdostam elöle. Másnap reggel az őrtől megtudtam valamit a házi asszonyomtól, hogy a lakásomon volt keresni, mert a függönyt is letépve találtam. Másnap mikor bementem kötelességemet teljesiteni a konyhán Terge László rendőrtől tudtam meg, hogy azt a parancsot adta ki a felügyelő úr, hogy engem mától kezdve engem ne engedjenek be a konyhára, amit nekem is megmondott az éjszaka folyamán.”[27] A bántalmazott szakácsnő a szeptember 25-én felvett jegyzőkönyvben foglaltakat október 9-én megerősítette. Kruppa Dezső október 18-án történt kihallgatásakor a szakácsnő vallomásában foglaltak egy részét természetesen tagadta. A szexuális közeledését nem tagadta. Tettében semmi megbotránkoztatót nem talált, a szakácsnőt erkölcstelen nőként jellemezte. A bántalmazást tagadta: „Valóban kérdőre vontam a szakácsnőt, hogy hova tette a tojást, aki szerintem bizonyos mértékü illuminált állapotban volt, de különben is tudomásom van arról, hogy …né kassai bombázások alkalmával idegrendszeri sérülést szenvedett, minek következtében az izgalomtól könnyen elájul és igy történt az meg, hogy mikor én felelősségrevontam, valóban összeesett. Én azonban sem nem rugdostam, sem nem szidtam, s tettleg egyáltalán nem bántalmaztam…”[28] A szakácsnő esetét illetően több tanúkihallgatási bejegyzés nem található az iratanyagban. A jegyzőkönyvek tesznek említést arról, hogy a parancsnok a szakácsnőtől is kért ruhát, amelyet a házkutatást követően visszaszolgáltattak, de az ügy további menetéről további információ nem található. A sértett internált nőkhöz hasonlóan ő sem kérte a Kruppa elleni bűnügyi kivizsgálást.[29]

   A botrányos ügyek kirobbanását követően november 1-én Kruppa Dezső beadta a felmondását, Sajókazincon élő idős szüleiről való gondoskodás hivatkozva.[30] Másnap a fegyelmi ügyet Zorányi alezredes felterjesztette a Magyar Rendőrség Vidéki Főkapitányságának székhelyére, Budapestre.[31] Pár nappal később lábfájdalmakra és operáció előtti orvosi megfigyelésre hivatkozva jelezte az Abaúj Vármegyei Főkapitányság felé, hogy csak 16-án tud megjelenni szolgálati helyén. November 17-én házasságot kötött egy szikszói hajadonnal. Az anyakönyvi bejegyzés szerint ekkor állandó tartózkodási helye Bánhorvátiban volt.[32] Leszerelésének pontos dátumát és körülményeit nem ismerjük. Az 1950-es években pályafutását eredeti szakmájának megfelelően tanítóként folytatta tovább. 1955-ben a Putnoki Járásbíróságon eljárást indítottak vele szemben. A vád „gyanús dolog megszerzése” volt, ami feltételezhetően orvgazdaságra utalhatott. Az 1956-ban, a vádlott fellebbezését követően a megyei bíróság 700 forint pénzbüntetésre ítélte.[33] Lakóhelye ekkoriban már Kazincbarcikán volt. Itt hunyt el 1975. október 29-én, a halotti anyakönyvi bejegyzése alapján veseelégtelenség következtében.[34]

HU_MNL_BAZVL_XXIV.22._40_1_1945_5_1

HU_MNL_BAZVL_XXIV.22._40_1_1945_5_2

HU_MNL_BAZVL_XXIV.22._40_1_1945_14

HU_MNL_BAZVL_XXIV.22._40_1_1945_27_1

HU_MNL_BAZVL_XXIV.22._40_1_1945_27_2

HU_MNL_BAZVL_XXIV.22._40_1_1945_32

HU_MNL_XXIV.22._40_1_22_1