A szétszórt és szétlopott Abaúj-Torna vármegyei levéltár

A szétszórt és szétlopott Abaúj-Torna vármegyei levéltár

Írta: Kis József

A második háború végén, a front közeledtével kormányzati szinten fogalmazódott meg a gondolat, hogy a pótolhatatlan történeti értékek, levéltárak és műkincsek biztonságba kerüljenek.[1] A mind gyakoribb légitámadások miatt erre szükség is volt. Az Abaúj-Torna vármegyei levéltár teljes anyagának a megyeszékhelyről, Kassáról való elszállítására sosem került sor, történt azonban kísérlet annak megmentése céljából. Az iratanyag legfontosabb darabjait – köztük a vármegyei közgyűlési jegyzőkönyveket[2] – 1944 nyarán, a légoltalmi kiürítés okán szállították el a Kassától mintegy 50 kilométerre lévő Fáj községbe,[3] az akkor Vitéz Győző tulajdonában lévő Fáy-kastélyba.[4] Az akcióban minden bizonnyal dr. Komoróczy György, Abaúj-Torna vármegye 1940-ben kinevezett főlevéltárnoka is részt vett, a levéltár további iratainak biztonságba helyezéséről azonban már nem gondoskodhatott, miután 1944 szeptemberében katonai szolgálatra hívták be és ettől kezdve a háború végéig mint gazdasági hivatali zászlós teljesített szolgálatot.[5]

A vármegye értékeinek biztonságba helyezése céljából 1944 késő őszén a levéltár iratainak egy másik része is elkerült Kassáról. A hadműveleti kiürítés alkalmával dr. Remenár Zoltán alispán 1944. november 16-án intézkedett a vármegyei ingóságok elszállításáról, a 27 ládába elhelyezett értékek kísérőjéül Lahocsinszky Gábor vármegyei díjnokot rendelte ki.[6] A vármegyei ingóvagyon 29 napig tartó utazás után, Ruttka–Zsolna–Érsekújvár útvonalon át, Szlovákia és Morvaország érintésével 1944. december 14-én érkezett meg Győrbe, ahol, miután kirakodták a vagonból, a megyeháza második emeletén helyezték el.[7]

1945. január közepe táján újabb iratszállítmány hagyta el Kassát a városból távozó vármegyei tisztikarral együtt. Ezen iratok már irattári anyagok voltak, számvevőségi kötetek (főkönyvek, naplók, csekknyilvántartás, törzskönyv) és a vármegyei tisztviselők törzskönyvi lapjai.[8] Az iratokat dr. Remenár Zoltán alispán 1945. március 10-én Szombathelyen adta át megőrzésre Vas vármegyei kollégájának,[9] aki azokat a vármegyei levéltárban helyezte biztonságba.

Abaúj-Torna vármegye elszállított levéltári és irattári iratanyagát minden jó szándék dacára sem sikerült korabeli teljességében megmenteni. A front elvonulása után a Belügyminisztérium felszólítására 1945 júniusában az immár ismét szikszói székhellyel működő Abaúj-Torna vármegyei főispánnak kellett jelentést tennie a törvényhatósági levéltári iratanyag állapotáról. A belügyminiszteri átirat egyúttal arra utasított, hogy amennyiben a levéltárnoki állás megüresedett, haladéktalanul írjanak ki pályázatot annak betöltésére. Dr. Komoróczy György ekkor már fogolytáborban raboskodott, 1945 májusában Ausztriában esett hadifogságba. Bár a jánosházai táborból sikerült hazaküldenie egy levelet, amelyben kérte igazolását, bizonytalan volt szabadulásának ideje, ezért a főispán intézkedést kért, hogy hadifogságba való jutás esetén is szükséges-e az állás betöltése. A felvetésre válasz nem érkezett, s a levéltárnoki állást még két évig betöltetlenül hagyták.[10]

A főispán intézkedésére azonban történtek lépések a vármegyei levéltár anyagának visszaszállítása, illetve biztonságba helyezése céljából. Erre nagy szükség is volt, hiszen, mint arról tudomást szereztek, Fáj községben a lakosság és az átvonuló - valószínűleg román - katonaság „szétdúlta” a levéltár iratait. A vármegye vezetése még 1945 áprilisában fellépett a pusztítás megakadályozása céljából,[11] az utasítás azonban már minden bizonnyal késeinek bizonyult. A vármegyei levéltár ideszállított anyagainak nagy részét – amelyet épp értéke miatt elsőként menekítettek ki Kassáról – a „helyiek ellopták”, így „Fájban a történeti anyag megsemmisült nagyrészt.”[12] Az elpusztított – valószínűleg fűtés céljából elégetett – iratanyag az általunk ismert források alapján sajnos nem beazonosítható.

A Nyugat-Magyarországra szállított iratok is hányatott körülmények közé kerültek. Miután 1945. március 28-án bevonultak a szovjet katonák Győrbe, a vármegyei székházban a megszálló katonai parancsnokság katonai kórházat létesített és ezzel párhuzamosan kiüríttette az épületet. Az ott talált ingóságokat vagy saját célra vették igénybe, vagy pedig a székház pincéjébe, illetve egy elhagyott ház udvarára hordatták.[13] A Vas vármegyei levéltár épülete a bombázások során súlyosan megsérült, amely később – minthogy 1945 végéig az épületet a katonai parancsnokság vette igénybe – tovább pusztult. A vármegyei levéltárba szállított abaúji iratok egy része ennek dacára túlélte a viszontagságokat.[14]

A Dunántúlon hagyott Abaúj-Torna vármegyei értékek, köztük a levéltári iratanyag, hazaszállítása érdekében 1945 nyarán történt először intézkedés. 1945. június 28-án a vármegye képviseletében Urbányi Ferenc vármegyei irodatiszt és Veres Vilmos vármegyei számvevő érkezett Győrbe, hogy a hadműveletek idején odaszállított ingóságokat átvegye. Noha a hivatalos átvételhez leltár nem állt rendelkezésükre, információival nagy segítségükre volt az egykor az ingóságok szállításával megbízott Lahocsinszky Gábor, aki azóta is Győrben teljesített szolgálatot. A vármegyei irattári iratokat ládákba csomagolva, míg a levéltári anyagokat „a ládákból kiszedve fascikulusba kötve” találták meg. Minthogy az iratanyag mintegy 7-8 métermázsát tett ki, s a vasúton csak 100 kg súlyú magánpoggyászt lehetett szállítani, Urbányiék a levéltári iratokat a pincében „rögtönzött” polcokra helyezték, majd megkérték a segédhivatali igazgatót, hogy biztosítsák az iratok megőrzését azok elszállításáig.[15]

A két abaúji küldött ezután Nyőgér község érintésével Szombathelyre utazott, ahol 1945. július 2-án felkutatták a vármegye iratanyagát. Jelentésükből kiderül, milyen állapotok fogadták őket a Vas vármegyei levéltár épületében: az „iratok és főkönyvek a levéltár helyiségében voltak megőrzésre eltéve. A vármegyeháza ezt a részét az orosz katonaság tartja megszállva, így hosszabb időt igénybevevő utánjárásra volt szükség, amíg az orosz katonai parancsnokság engedélyt adott arra, hogy a levéltár helyiségében az iratokat és számadási könyveket felkutathassuk. A levéltár bejáratának a kulcsát az oroszok előadni nem tudták, ellenben egy ablakot ütöttek be a szóban forgó helyiségen s azon át tudtunk oda bejutni. Az emeletes, állványokkal és lépcsőkkel ellátott levéltárnak ezt a helyiségét teljesen feldúlva, szétdobálva, az ott elhelyezett több erdélyi vármegye ládáit összetörve, tartalmukat a saját ládánk tartalmával, összekeverve találtuk. A ládát egészben találtuk (erős, keményfa láda) azonban tartalma a derékmagasságig érő idegen iratokkal volt össze-vissza dobálva, töltényekkel, kézigránátalkatrészekkel, kenyér és burgonyamaradványokkal stb. ruhahulladékokkal összekeverve. A helyiségben lévő összetört ládákat előbb az ablakon kellett kirakni s csak azután lehetett a lom között lévő iratok kutatását megkezdeni. A kutatáshoz igénybevett két munkás közül az egyik hamarosan otthagyott, mert nem volt hajlandó azt a lehetetlen munkát végezni, így azt nagyrészben sajátmagunk végeztük.” A fellelt iratanyagot ezután hazaszállították Szikszóra,[16] minthogy azonban azt hiányosnak találták, azt kérték, hogy a levéltár későbbi rendezése alkalmával még előkerülő vármegyei iratokat, köztük az alkalmazottak törzskönyvi lapjait, őrizzék meg. Az iratok azonban sosem kerültek elő. Abaúj vármegye alispánjának 1947 őszén küldött megkeresésére válaszul[17] a vasi főjegyző közölte: a „levéltár romhalmazainak szétosztása […] befejezést nyert, így nincs kilátás arra, hogy további Abaúj-Torna vármegyei irat[ok] előkerülhetnek.”[18]

A Fájban és Győrben maradt iratok visszaszállítása még évekig váratott magára, arra csak dr. Komoróczy György szabadulása után került sor. A főlevéltárnok 1947. szeptember 3-án tért vissza a hadifogságból,[19] s azonnal lépéseket tett a különböző helyeken lévő levéltári anyagok összegyűjtésére. Először Fájba vezetett az útja,[20] de úgy ítélte meg, hogy a tél folyamán nem lehetséges az iratokat Szikszóra szállítani.[21] Ezután intézkedett a Győrben lévő levéltári anyag elszállításáról. Érdekes, hogy egy budapesti megállót is tervezett az út során, hogy onnan is iratokat hozzon el,[22] ám hogy pontosan miket, arról a források többet nem árulnak el. Dr. Komoróczy 1947. december 9-én utazott Győrbe a vármegyei „levéltári anyag egy részének” – köztük az anyakönyvi másodpéldányoknak[23] – valamint egy írógép visszaszállításának céljából.[24]

A tél elmúltával, 1948. március 8-án dr. Komoróczy ismét kezdeményezte a levéltár Fáj településen maradt részének hazaszállíttatását.[25] Az alispán még aznap „kiküldő rendelvényt” bocsájtott ki, amelynek értelmében a főlevéltáros két vármegyei altiszt kíséretében elindult a faluba, hogy az anyag megfelelő védelme és biztosítása céljából gondoskodjanak az iratok összekötéséről, azaz „fascikulálásáról”.[26] A főlevéltárnok 1948. március 18-án tett jelentést arról, hogy a Fájban, valamint „Liszkán”[27] elhelyezett vármegyei levéltári anyagot „hazaszállíttatta”. Beszámolója szerint Fájban a szállításhoz munkásokat kellett felfogadnia, ugyanis a két vármegyei altiszt kevésnek bizonyult az iratok rakodásához, ők egy-egy „úttal” csupán húsz kilogramm körüli mennyiséget tudtak levinni: „Az iratok ugyanis padlásszobában nyertek annak idején elhelyezést és lerongálódott padláson át kellett azokat leszállítani, körülbelül 50 méteres, gerendákon áthatoló vízszintes területen, amellett a függőleges mozgás 30 lépcsősoros szerpentinen át volt csak lebonyolítható.” Végül az iratanyagot Rétházi József autófuvarozóval sikeresen Szikszóra szállították.[28]

A Magyarország területén fellelhető Abaúj-Torna vármegyei levéltári iratanyag így egyesült, mennyisége azonban a háborús körülmények – lopások, pusztítások – miatt jelentősen csökkent. Egy 1948. januári felmérés szerint a vármegyei levéltár legrégebbi iratanyaga 17. századi volt, a jegyzőkönyvek azonban Kasssán maradtak, mint ahogy a II. József és a Bach-korszakbeli iratok és a tervrajzok is. A szikszói levéltár 1867 előtti iratanyaga mintegy 200 állványmétert tett ki, a hányattatott iratanyag levéltári rendje azonban teljesen felbomlott.[29] Az iratok rendezését hátráltatta, hogy Komoróczy az első hónapokban „egyszemélyes levéltárként” működött,[30] csupán 1948. augusztus 23-án osztottak be hozzá egy vármegyei altisztet állandó munkaerőként.[31]

A vármegyei levéltár anyaga kezdetben a szikszói városháza pincéjében volt elhelyezve. Ez egy világítással rendelkező, tűzbiztos, védett és zárt területnek minősült, megfelelő infrastruktúra azonban nem állt rendelkezésre, az iratok állványok nélkül, kiterített formában fektetve voltak elhelyezve.[32] A pince adottságai (pl. mérete) azonban nem tették lehetővé, hogy itt rendezési munkálatok történjenek, ezért dr. Komoróczy György először 1948. január 27-én kezdeményezte egy levéltári helyiségnek alkalmas terület kiutalását. A szikszói nagyközségi elöljáróság javaslatára 1948. márciusában a néhai Frenkel Dezső tulajdonát képező, Szabó Dezső utca 3. szám alatti lakóház két, raktárnak használt lakrészét bérelte ki a levéltár.[33] A szállítás azonban valószínűleg elmaradt, mert 1949 januárjában a levéltári iratanyag még mindig a vármegyeháza pincéjében volt. Ekkor özv. Popovics Endréné Szabó Dezső utcai – addig a közellátási felügyelőség által használt – helyiségeit utalták ki a levéltár számára. Végül dr. Kiss Bertalan Szabó Dezső u. 4. szám alatti két helyiségét bérelték ki 1949. február 26-án levéltári raktári célra.[34] A költözés megtörténtére ezúttal sem rendelkezünk információval. 1950 őszén viszont ténylegesen elköltöztették Szikszóról az Abaúj-Torna vármegyei iratanyagot: a Miskolcon újonnan létrejött Borsod-Abaúj-Zemplén megyei levéltár iratanyagába tagozódott be. Néhány hónappal korábban dr. Komoróczy is elhagyta Abaújt, 1950. március 31-én Debrecen thj. város főlevéltárosa lett, majd 1951-től nyugdíjazásáig a Hajdú-Bihar megyei levéltár vezetőjeként folytatta munkáját.[35]

Az iratok jelzete: HU-MNL-BAZVL-IV.401.b. 10/1948.