Soós altábornagy, a déli végek vezérlő tábornokának szózata a néphez

95 éve szabadult fel Pécs városa a szerb megszállás alól

A pécsi polgárok közül bizonyára sokan emlékeznek arra, hogy a rendszerváltás táján milyen viták előzték meg annak eldöntését Pécsett, melyik napot tegyék meg a város napjának. Végül szeptember 1. mellett döntött a közgyűlés, mivel ezzel a dátummal küldte meg V. Orbán pápa 1367-ben a pécsi egyetem alapítását engedélyező oklevelét. Egy másik nap is szóba került, mégpedig augusztus 21.  A szerb uralom alól 1921-ben ezen a napon szabadult fel Pécs szabad királyi város, miképpen Baranya vármegye nagy része is (leszámítva a baranyavári járást, amely csak 1941-ben került vissza a Magyar Királyság birtokába a szomszédos Bácskával, illetőleg a Muravidékkel együtt). De például Baja, sőt Újszeged is hasonló módon ünnepelhetett a Szent István király ünnepét követő napokon 1921-ben, hiszen ott is akkor szűnt meg a megszállás.

1918. november 14-én kezdődött Pécs törvényhatósági jogú város életében az a gyászos időszak, amely a szerb megszállást és a megszállókkal kollaborálók ténykedését jelentette. Az SHS Királyságba hurcolt iratoknak a II. világháborúban bombázás következtében történt megsemmisülése dacára születtek feldolgozások a megszállás idejéről, többek között Szűts Emil, Ernyes Mihály, Szita László, Bodor Mihály, Raymann János, Hornyák Árpád és mások tollából. Nem feladatunk itt kitérni az akkor uralkodó elképesztő pécsi viszonyokra, közállapotokra. Elég, ha arra utalunk, hogy Széchenyi téri Lóránt palotában berendezkedett szerb parancsnokság – noha a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságban üldözte a szocialista agitációt -, Pécsett a „minél rosszabb, annál jobb” elvét követve bátorította a városba és Baranyába menekült, a tanácsuralom alatt szerepet vitt elemek működését, akik minden igyekezetükkel azon voltak, hogy ne kerüljön újra magyar kézbe a terület. 1921. augusztus 14-én Dobrovits Péter dekoratőr festő elnökletével kikiáltották Baranya-bajai Szerb-Magyar Köztársaságot, amely a fennállása alatti nyolc napban csak a szerb hadsereg védelmét élvezte, s amelyet egyetlen állam sem ismert el soha. A kollaboránsok célja a felelősségre vonás elkerülése, a szerb megszállóké elsődlegesen a szénvidék megtartása volt.

1921-ben tehát nemcsak a megszállásnak, hanem a demarkációs vonal és a trianoni határ közé eső területen kikiáltott „államalakulatnak” is vége szakadt a Nemzeti Hadsereg ünnepélyes bevonulásával, amelyre végül augusztus 22-én került sor. Már augusztus 19-én Pasić szerb kormánybiztos átadta a Városházát Gosztonyi Gyulának, Pécs város kormánybiztosának. 21-én egy csendőrszázad érkezett a városba, majd 22-én hajnaltól érkeztek a magyar katonai alakulatok. Már 18-án Kaposvár főterén, a Kossuth téren szemlét tartott felettük vitéz bádoki Soós Károly m.kir.altábornagy, a déli végeken vezénylő tábornok. Ennek az 1869-ben Nagyszebenben született, az orosz, majd az olasz harctéren hősiességével kitűnt altábornagynak, a Nemzeti Hadsereg első vezérkari főnökének vezetésével vonultak be Pécsre a magyar katonák. Árpád-tetőn Gosztonyi kormánybiztos, a mecsekszabolcsi György-aknánál a Dunagőzhajózási Társaság nevében Gianone Virgil bányatanácsos, helyettes igazgató köszöntötte őket, miként Nagy József bányamunkás is is, akivel „Jó szerencsét” kívánva kezet fogott az altábornagy. Amíg a hegyoldalról lépésben haladt a menet, a második megálló után már vágtában indultak meg, hogy aztán újra lépésre váltsanak. Útjuk során végig hömpölygő, diadalmámoros ünneplő tömeg követte, éljenezte őket. A pécsváradi és mecsekszabolcsi utak kereszteződésénél az alispánt helyettesítő Fischer Béla főjegyző mondott üdvözlő beszédet Baranya vármegye törvényhatósága nevében, majd a kisgazdák elnöke mondta el beszédét. Az altábornagy mindenütt válaszbeszédet mondott. Hangsúlyozta az örömön túl személyes békés szándéka mellett mind a kormányzó, mind a magyar királyi kormány békeóhaját.

A Türr malomtól délután 5 órakor induló diadalmenet a Zsolnay Vilmos utcán, majd az Irányi Dániel téren, végül a Kossuth Lajos, illetőleg a Király utcán keresztül a Széchenyi térre érkezett. Elöl lovagolt v. bádoki Soós Károly, kíséretében Gosset angol ezredes, Foster angol őrnagy, Derain francia őrnagy és Mando Arriggo olasz kapitány mint az entente képviselői. Az utcán alig maradt hely a bevonuló csapatoknak az ünneplő tömeg miatt. Maxon Lajos tábornok, állomásparancsnok, a biztosító csapatok tábornoka jelentést tett Soós altábornagynak, majd a Belvárosi templomból gróf Zichy Gyula megyéspüspök baldachin alatt fényes papi felvezetéssel és kísérettel a Szentháromság-szobron lévő oltárhoz vitte az Oltáriszentséget. (Megjegyzendő, hogy ez a tábori oltár ma fiatalok kedvelt ülőhelye!) A szentségimádás után Gyula püspök beszédet intézett a magyar katonákhoz, ezt követte a szentségi áldás, ennek megfelelően Aquinói Szent Tamás „Genitori” himnuszát énekelte a tömeg. A megyéspüspök a templomba visszatért az Eucharisztiával, miközben a Városházán l a Himnusz csendült fel tárogatón. Városunk két másik jeles egyházi személyisége, a templom-és gyülekezetépítő Nyáry Pál református lelkész, majd Baldauf Gusztáv evangélikus lelkész mondtak hálaadó fohászt szintén a Szentháromság-szobor előtt, imáik után egyenként megáldva a pécsi helyőrség nemzeti százlaját. Oberhammer Antal polgármester-helyettes Pécs sz. kir. város törvényhatósága nevében szólt, majd a pécsi úriasszonyok és honleányok kötöttek szalagot a Máriás lobogóra. Majorné Papp Mariska újpesti írónő „Hozsánna néktek, magyar katonák” című költeményét szavalta el (Érdekesség, hogy két fia, Major Ákos korábbi hadbíró, a Népbíróság elnöke és Major Tamás színész, színigazgató az övétől markánsan elütő pályát futott be a II. világháború után.) Ezt követően Soós altábornagy szózatot intézett az egybegyűltekhez. A lélekemelő ünnepség a gyalogság, a csendőrség, a cserkészek, a huszárok és a tüzérek díszfelvonulásával végződött a Horthy Miklós nevét hosszan skandáló tömeg előtt. Este az egyházmegye főpásztora adott díszvacsorát a Püspöki Palotában. Maga a kormányzó október 5-én tett legmagasabb látogatást a felszabadult Pécsett és Baranyában.  Bethleni gróf Bethlen István m.kir. miniszterelnök látogatására október 21-én került sor. A pécsi születésű, korábban a szerbek által többedmagával a szerbiai Valjevóba internált, 1929-ben vitézzé avatott későbbi miniszterelnök, Keresztes-Fischer Ferencet november 7-én iktatták be Baranya vármegye főispáni hivatalába. Ő 1925-től egyúttal Somogy vármegye főispánja is volt. December 22-én tartotta első ülését a pécsi törvényhatósági bizottság,

Az ún. Pécsi Szocialista Párt alakjai, a szerb megszállókkal együttműködők még augusztusban Szerbiába menekültek, Linder Béla, a megszállt Pécs polgármestere - korábban Károlyi Mihály elhíresült hadügyminisztere -1962-ben például Titótól kapott díszsírhelyet. Doktor Sándor korábbi pécsi bábaintézeti igazgató, a Pécsi Nemzeti Tanács és a megszállás alatti törvényhatósági bizottság elnöke, szabadkőműves gondolkodó, aki a Baranya-bajai Szerb-Magyar Köztársaság kikiáltásának is egyik fő korifeusa volt, a délszláv kézen maradt Magyarkanizsán telepedett le. Az 1941-es bevonuláskor tartóztatták le, majd ítélték 10 év fegyházra hazaárulásért a pécsi törvényszéken. A pécsi közgyűlés 2010. decemberi határozata alapján végül csak 2011 júniusában bontották el Pécsett a Nagy Jenő utcában 1978-ban állított szobrát, Vilt Tibor alkotását. A Doktor Sándor utca, azaz a korábbi Szigeti út a Hungária nevet kapta már ezt megelőzően.

A szerb megszállásra és a felszabadulásra emlékezve a Széchenyi téren a Gyertyaszentelő Boldogasszonyról elnevezett Belvárosi Római Katolikus Plébániatemplom (a középkori Szent Bertalan templom, majd Gázi Kászim pasa dzsámija) előtt 1931 óta örökmécses áll. Alkotói a Szent Mihály temetőkápolnát, a Szent Imre Pálos templomot, valamint az Uránia filmszínházat is tervező Weichinger Károly és a talapzatot elkészítő neves pécsi kőfaragó mester, Vogl János és fia. Az emlékmű alatt 1939 óta egy bronztábla, Szomor László alkotása látható, amely a 8-as pécsi magyar királyi honvéd huszárezred vitézségének állít emléket. A másik két pécsi ún. házi ezred, a 19.m. kir. honvéd gyalogezred és az 52. cs. és kir.gyalogezred szintúgy bronz emlékműve, Sidló Ferenc 1932-ben elkészült munkái az örökmécses két oldalára kerültek a főtér 2010. évi átépítése során a tér lépcsősor alatti részéről. A nevéhez méltóan sajnos csak néhány éve újra állandóan égő örökmécses talapzatán ez az eredeti felirat olvasható 2010 óta: „A rendületlen honszeretet szerezte vissza e várost idegen járom alól a Magyar hazának 1921. augusztus 21-én.”

Érdemes volna tudatosítani mind a nevezett pécsi ezredek századokon átívelő, éppen 100 éve az I. világháborúban is megmutatkozó hősiességét, mind az öt esztendő híján egy évszázad előtti felszabadulás jelentőségét legalább a pécsiekben és baranyaiakban.

Az alábbiakban a Dunántúl c. újság 1921. augusztus 23-án, kedden megjelent számának címlapjáról v. bádoki Soós Károly altábornagynak az előző napi, fent tárgyalt ünnepségen elmondott, nemzeti színű keretben megjelent szózatát adjuk közre. Pusztán érdekesség, hogy – nyilvánvaló nyelvbotlásból, aminek oka a lóhátról papír segítségével elmondott beszéd lehetett -  a kormányzóra mint Őnagyméltóságára utal, holott ez a miniszterelnöknek és a minisztereknek kijáró megnevezés volt.

Dr. Radó Bálint főlevéltáros

MNL Baranya Megyei Levéltára

Irodalom:

Dunántúl, XI. évfolyam 175. szám, 1921.augusztus 23.

Ernyes Mihály: Baranyai rendőrségek, Pécs, 2004.

G.Soós Katalin: A nyugat-magyarországi kérdés 1918-1919. Budapest, 1962,  Akadémia. Kiadó

Knézy Lehel: Baja a forradalom és a megszállás alatt 1918-1921. Baja, 1940, Corvin Nyomda

Lenkei Lajos: Negyven év Pécs életéből, Pécs, 1922.

Pécs-Baranya 1918-1928. Pécs, 1929,  A „Dunántúl” kiadása.

Romváry Ferenc: Pécs köztéri szobrai, Pécs. 2014.

Szűts Emil: Adatok a megszállt Baranya-Pécs közigazgatásának helyzetéhez és a visszacsatolás katonai és polizikai előkészítéséről,1918-1920, Pécs, 1983, Barranyai levéltári füzetek 38.

Szűts Emil: Az elmerült sziget. A Baranyai Szerb-Magyar Köztársaság. Pécs: Pro Pannonia Kiadói Alapítvány.