Jelenlegi hely

Képek egy kis(z)családról - A Mohácsi Vegyesipari Vállalat KISZ-alapszervezetének naplója

Hónap dokumentuma
2022.09.06.

Képek egy kis(z)családról

A Mohácsi Vegyesipari Vállalat KISZ-alapszervezetének naplója

 

1959 márciusában a Szakszervezetek Országos Tanácsa (SZOT) a Magyar Szocialista Munkáspárt közelgő kongresszusának tiszteletére verseny hirdetett a „szocialista brigád” cím elnyerésére.[1] Magyarországon az első „szocialista brigádok” – csehszlovák mintára – 1958 végén alakultak meg néhány budapesti nagyüzemben, a hagyományosnak tekintett munkabrigádokkal szemben azt a célt tűzve ki, hogy a dolgozók közti „termelési együttműködést”, ti. a feladatok ellátása során kialakuló munkakapcsolatokat „továbbfejlesztve” összetartó, egymást segítő, szocialista módon kulturálódó és szórakozó közösségekké formálják a „szocializmus építőit”.[2] Az alapgondolat a marxista etika alapvetését igyekezett átültetni a gyakorlatba, miszerint az egyén (munka)feladatait és a „szocializmus építésében” ráháruló kötelességeket csak olyan közösségben ismerheti fel – legyen az lakókörzet, tanulócsoport vagy brigád –, amelynek munka-, baráti és eszmei kapcsolatban álló tagjai egymást segítve, ellenőrizve, nevelve és fegyelmezve törekednek a közös cél felé. Néhány hónappal később a munkaverseny ezen új formáját a SZOT felhívása emelte országos mozgalommá, tetőpontján, 1978-ban mintegy 135.000 „szocialista brigád” működött.[3]

Révai Nyomda, a szocialista brigádok munkaversenyben tett felajánlásainak hirdetőtáblája (1975). Fortepan / Székely Tamás

A „szocialista brigádok” mindennapjaiban szorosan összefonódott a munka, a közösségi és a magánélet: a tagoknak a napi munkafeladataik ellátása során, illetve után is a szocialista életmód kívánalmainak megfelelően kellett megszervezniük közösségi tevékenységeiket, szabadidejüket, gondoskodni folyamatos szakmai és politikai önképzésükről, figyelemmel kísérni és részesévé válni egymás örömeinek és persze segíteni, ha baj van. A brigádok működéséről szóló visszaemlékezések gyakran valóban egyértelmű nosztalgiával idézik fel az egymást támogató közösségek összetartását, a brigádon belül kialakuló szoros és meleg emberi kapcsolatokat, a közös szórakozás kellemes emlékeit, más visszaemlékezők és a brigádmozgalmat az utóbbi években kutatók ennél azért némiképp szkeptikusabbak.[4]

Karikatúra a brigádnapló-bejegyzések realitásáról. Ludas Matyi 37. (1981): 47. [3.]

A minden egyéni és közösségi tevékenységet felügyelni kívánó pártállam sajátossága, hogy önmagában nem volt elegendő, ha egy közösség valóban „szocialista brigádként” működött – annak is kellett látszania: tevékenységét és mindennapjait brigádnaplóban kellett dokumentálnia.[5] A naplóvezetés már a brigádmozgalom kibontakozása előtt sem volt ismeretlen, a hatvanas-hetvenes évekre azonban önértékké vált: külön módszertani útmutatók készültek a megformálásukhoz, a legdíszesebb, legszínesebb naplókat külön is díjazták, kiállításokon mutatták be. Tartalmi szempontból e naplók dokumentálták a mindennapi brigádéletet: a tagok munkahelyi vállalásait, közös programjait, de a közösségi keretek közé emelt magánélet fontos eseményeit (a házasságkötést vagy a gyermekszületést) is. E bejegyzések bizonyították, hogy a csoport teljesítette-e a „szocialista brigád” cím és különböző (arany, ezüst, bronz) fokozatainak elnyeréséhez szükséges kritériumokat. A norma teljesítése, a színház- vagy mozilátogatás, egy-egy jeles szocialista emléknap méltó megünneplése mind-mind különféle pontszámokat ért a brigád tevékenységének értékelésekor.

Karikatúra a brigádnapló-bejegyzések realitásáról. Ludas Matyi 34. (1978):19. [1.]

A brigádnaplókban általában rövid, tömör és meglehetősen sablonszerű beszámolók szerepeltek, ám az írásos dokumentáció önmagában nem volt elég – a naplónak szépnek is kellett lennie. Az egyes bejegyzések címeit gyakran színes filctollakkal emelték ki, a szövegek mellett pedig rendszerint valamilyen illusztráció – fotók, színes képkivágások vagy rajzok – is szerepeltek: a díszítettség a dokumentált tevékenység iránti lelkesedést bizonyította. A forma legalább olyan fontos volt, mint a tartalom: egy rendszeresen vezetett, gyöngybetűkkel megírt, gazdagon és kreatív grafikus megoldásokkal illusztrált brigádnapló – a mosolygó tagok fényképeivel, ötletes kollázsaival – a szövegek elolvasása nélkül is egy aktív, buzgó brigád képét közvetítette a csoport teljesítményét ellenőrzők számára.

Készül a brigádnapló (1978). Fortepan / Magyar Rendőr

A történeti kutatás számára (és minden bizonnyal egyes naplóírók szerint is) a brigádnapló egyfelől korabeli propagandatermék: az „épülő szocializmus” emberi arcainak és a „munka frontján” végzett mindennapi harc pozitív oldalát dokumentálja. Másrészt viszont, minthogy évre évre egy kis közösség mindennapjainak legfontosabb eseményeit örökítette meg, kiváló forrásanyagot jelent a honismereti, az üzem- és helytörténeti kutatások számára is. A „jelenkori krónikák” forrásértékét már a korszakban felismerték, és a hetvenes évektől szorgalmazták, hogy ha nem is valamennyi napló, de lehetőleg vállalatonként, intézményenként egy-egy sorozat kerüljön be a levéltárakba.[6]

A tipikus brigádnapló piros műbőrkötéses, arany betűkkel címzett füzet volt, ilyen kötet a Mohácsi Vegyesipari Vállalat KISZ-alapszervezetének 1975-ös eseménynaplója is, mely fogalmilag szűken értelmezve nem brigádnapló, mivel készítője nem egy munkahelyi csoport, hanem a kommunista ifjúsági szervezet egyik alapszervezete volt, ám lényegileg annak tekinthető: a KISZ-naplók készítésének célja és megformáltsága megegyezett a brigádnaplókéval. A naplóvezetés a Dolgozó Ifjúság Szövetségében még kevéssé volt jellemző, utódszervezetében a KISZ Központi Bizottsága 1958-as versenyfelhívását követően terjedt el: a brigádnaplókkal megegyezően az alapszervezet munkáját, közösségi életének fontos eseményeit dokumentálta és kezdettől fogva ösztönözték a fiatalokat arra is, hogy az albumot fényképekkel, rajzokkal, levelekkel, faliújság-cikkekkel is dekorálják.[7]

Készül a KISZ-napló a BM Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatósága KISZ-alapszervezetében (fotó: Beke Béla). Magyar Rendőr 24 (1970): 26. 15.

Persze nem minden brigád- és KISZ-napló volt színes-díszes, hiszen a naplóvezetés és főként a dekoráció kifejezetten idő- és munkaigényes elfoglaltság volt. A Mohácsi Vegyesipari Vállalat KISZ-alapszervezetének naplósa azonban formailag mintapéldányt alkotott.

A Mohácsi Vegyesipari Vállalat KISZ-alapszervezetének naplója

A napló az 1975. március 12-én tartott vezetőségválasztó taggyűlésről készített beszámolóval kezdődik. A KISZ-alapszervezet életének legfontosabb hivatalos rendezvényéről született bejegyzés a korabeli párt- és állami jegyzőkönyvekből közismert panelekből építkezik, mégis várakozásokkal teli: 12 új tag felvételével 59 főre bővül a taglétszám, az új vezetőség pedig „ígéretet tett, hogy a következő mozgalmi évre gazdagabb programot szervez és igyekszik nagyobb tömeget mozgósítani.” A napló bejegyzéseinek többsége e munka bizonyítéka: dokumentálja a tagok részvételét a különféle vállalati eseményeken, szakmai és politikai továbbképzést segítő előadásokon, ifjúsági vitakörön, az április 4., május 1. és november 7. alkalmából megszervezett ünnepségeken, megemlékezéseken, illetve rögzíti különféle vállalásaikat, például a Vietnami Szakmunkásképző Intézet felszereléséért teljesített kommunista szombat eredményeit.

Részletek a naplóból

A KISZ speciális feladataiból fakadóan a hivatalos és a szabadidős tevékenységek összeolvadtak, az ifjúsági szervezet munkájáról főként kultúr- és sportrendezvények megszervezésével és a tagok részvételének dokumentációjával számolt be, ami képet ad arról is, hogyan igyekezett a pártállam központilag megszervezni a fiatalok közösségben eltöltött szabadidejét. A tömegsport-rendezvények mellett a KISZ-alapszervezet saját tagjainak gyakran rendezett különféle sportágakban házi bajnokságokat, márciusban a Pécsi Nemzeti Színházba szervezett látogatást, és többször szervezett kisebb túrákat, sőt augusztus végén egy ötnapos kirándulást is Kőszeg és Sopron környékére.

Részletek a naplóból

A rövid leírásokat minden esetben valamilyen képi illusztráció is kiegészítette: a rendezvényről beszámoló sajtókivágat, olykor fényképek, képeslapok a kirándulásokról vagy éppen a megtekintett színházi darab, a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról műsorfüzete. De bekerült a naplóba egy a Lomonoszov Egyetemről küldött képeslap is, mutatva, hogy a KISZ-alapszervezet Szovjetunióban tanuló tagja távollétében sem feledkezik meg társairól. Ha nem akadt semmilyen képi dokumentáció, a naplós egyszerűbb rajzokkal díszítette a bejegyzést.

Részlet a naplóból

A kultúr- és sportprogramok mellett a naplóban a tagok családi és magánéletének fontosabb eseményei is rögzítésre kerültek, a KISZ szervezett módon igyekezett belefolyni a privát momentumokba: névadót szervezett az újonnan születettek számára, úttörőkből sorfalat és szavalókórust küldött az esküvőkre, megajándékozta a ballagókat, gratulációit „jegyzőkönyvileg” rögzítette naplóban. A jelentős egyéni életesemények közösségi üggyé, a kis(z)család mindennapjainak ünnepi alkalmaivá váltak.

Részletek a naplóból

A szocialista értelemben vett közösségfejlesztés csúcsát a november 26-i bejegyzés jelenti: az alapszervezet egyik tagja párttagjelöltté érett. Az alapszervezet mint a mesebeli legkisebb fiút bocsájtja felelősségteljes útjára a jelöltet: „Reméljük, hogy nem okoz csalódást nekünk!” – zárul a bejegyzés, a beragasztott újság-kivágat pedig némi atyai szigorral figyelmeztet, hogy az alapszervezet vigyázó szemeit ezután sem fordítja el egykori tagjáról: „Helyes a döntés? Ellenőrizni kell”.

Részlet a naplóból

A brigádnaplók bejegyzései a mozgalmi közösségépítés derűs oldalait ábrázolják: jó hangulatú rendezvényeket, felülteljesített elvárásokat, egy vidáman és kulturáltan szórakozó csapat mindennapjait, pontosabban mindazt, amit ebből a brigád a naplót böngésző felettes szerveknek megmutatni kívánt. Más, vonatkozó források híján általában nehéz megállapítani, mennyire „rózsaszín”, „kozmetikázott” a napló lapjaira festett kép, nem tudhatjuk például, hogy a kommunista szombatokon tett vállalások teljesítése mennyiben tükrözött valódi lelkesedést, elkötelezettséget, önzetlenséget, vagy inkább a központi elvárásoknak való megfelelés motiválta a résztvevőket, hogy részt vegyenek a kimondva-kimondatlanul kötelezően ajánlott programokon. Ha azonban megpróbálunk a mohácsi KISZ-napló bejegyzéseinek „sorai között” olvasni, a derűs, lelkes beszámolók között némi csalódottságot is érzékelhetünk, amely leginkább a KISZ-vezetés egyik új kezdeményezésének számító klubdélutánok „sikeréből” olvasható ki.

Az első klubdélutánt áprilisban tartották: a tagok zenét hallgattak, társasoztak, majd este 8 után félrehúzták az asztalokat és 10-ig „a magnó ütemére minden vígan ropta a táncot”, melynek „hevét Colával csillapíthatták a résztvevők”. A rendezvény sikere egyértelműnek látszott: „A közvélemény kívánságára szeretnénk rendszeressé tenni az összejöveteleket” – zárult a kissé modoros bejegyzés.

Részlet a naplóból

A két hét múlva megrendezett klubdélutánról szóló, előzőnél látványosan rövidebb bejegyzés azonban már kissé csalódott hangnemben kezdődik: kevesebben voltak, mint először, de a „legnagyobb baj az volt, hogy hiányoztak a lányok”, így nem lehetett táncolni. A programot társasjátékkal és politikai dalok hallgatásával pótolták. „A jelenlevőknek azért jó volt a hangulata, de a legközelebbi klubdélutánra elvárjuk a lányokat is” – fejezte ki reményét a naplós.

Részlet a naplóból

A következő rendezvénnyel azonban már kivártak néhány hetet és valóban többen is voltak, de ez inkább annak volt köszönhető, hogy meghívták az úttörőket is. A probléma azonban a későbbiekben sem oldódott meg: „Sajnos a klubdélutánon mindig ugyanazok az emberek jelennek meg” – sajnálkozott a napló 1975 augusztusában, de igyekezett a helyzet pozitív oldalát megvilágítani – „igaz, hogy már összeszokott a társaság”. Talán a programok sokasága, talán a forma sikertelensége miatt, de a KISZ-alapszervezet ezt követően már csak egyszer próbálkozott klubdélután szervezésével: ekkor valóban többen jöttek el, de megkockáztatható, hogy ebben az is szerepet játszott, hogy a rendezvényre a Nagy Októberi Szocialista Forradalom alkalmából szervezett ünnepség után került sor.

Részlet a naplóból

A napló utolsó bejegyzése, az 1976. február 4-én tartott évértékelő és vezetőségválasztó taggyűlésről készített beszámoló hasonlóan sablonos, jegyzőkönyv-ízű megfogalmazásban íródott, mint a naplót nyitó, első tudósítás, a két szöveg hangneme mégis némiképp eltérő. Az évkezdés lendülete, a nagy tervek és fogadkozások hiányoznak: az elmúlt év eseményei se pozitív, se negatív értékelést nem kapnak, az előző lapok vidámsága, a hosszasan sorolt eredmények nem késztetik arra a naplóst, hogy különösképpen elismerje vagy ünnepelje az alapszervezet teljesítményét. A beszámolóból ugyanis kiderül: erre valójában nincs is oka. A napló kirakatképei egy aktív, lelkes és buzgó közösséget ábrázolnak, ezzel azonban éles kontrasztot mutat, hogy az első és az utolsó bejegyzés között 21 fővel csökken az alapszervezet tagsága: hárman párttagjelöltek lettek, a többiek viszont kiléptek, „egész évben csak névleg voltak KISZ tagok” – ismerte el a naplós.

Ekkora létszámcsökkenést képtelenség volt sikerként elkönyvelni – az alapszervezet munkáját értékelő vállalatigazgatónak, illetve a vállalati párttitkárnak mégis sikerült. Kérdéses, mennyire mélyedhettek el a KISZ működésében, ha a tagsága harmadát elvesztő csoport tevékenységét úgy ítélték meg, miszerint „az 1975-ös mozgalmi évben előrelépés történt a közösségi szellem kialakítása terén, de sokat fejlődött a szervezet politikai aktivitása is (…). Kívánom, hogy az 1976-os mozgalmi évben is hasonló kiemelkedő munkát végezzen az alapszervezet.” – írta a vállalati párttitkár, az igazgató pedig azért is megdicsérte az alapszervezetet, hogy „jól megtalálta módját annak, hogy a fiatalokat tevékeny munkára serkentse. A fiatalok aktivitása is megragadott.”

Persze az is lehet, hogy csak a képeket nézegették meg…

 

Dr. Polyák Petra, főlevéltáros


[1] A Szakszervezetek Országos Tanácsának határozata a Magyar Szocialista Munkáspárt kongresszusának tiszteletére indított szocialista munkaversenyről. Népszabadság, 1959. március 15. [3].

[2] Egymást segítik, a fiatalokat támogatják, részt vesznek a továbbképzésben. Négy nagyüzemben szocialista brigádok alakultak. Esti Hírlap, 1958. december 25. [5].

[3] Papp Barbara: Dr. Székács István pszichoanalitikus „brigádnaplója”. Per Aspera ad Astra 8. (2021):2. 9.

[4] A brigádmozgalom – egyébként már a korszakban is felismert – ellentmondásaira lásd például: Papp Barbara: Dr. Székács István pszichoanalitikus „brigádnaplója”. Per Aspera ad Astra 8. (2021):2. 9–13.; Boros István: A brigádnapló. Élet és Irodalom 26. (1982): 18. 16.

[5] Vö. „Ami nincs ledokumentálva, azt nem vesszük figyelembe az értékelésnél”. Béki Gabriella – Zétényi Zoltán: „Szocialista módon dolgozni, tanulni, élni”. Helyzetkép a brigádmozgalomról. Valóság 20. (1977):11. 57.

[6] Oltvai Ferenc: A szocialista brigádnaplókról, tekintettel a Szegedi Nyomda brigádnaplóira. Levéltári Szemle 25. (1975):1. 109–123.

[7] Pályázati felhívás a középiskolai KISZ-szervezetek vezetőségeihez. Magyar Ifjúság 2. (1958):38.

 

Utolsó frissítés:

2022.09.29.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges