Hónap dokumentuma

2020. november

A Szieberth Róbert Elemi Népiskola kibővítésének tervdokumentációi (1929–1931)

A két világháború közötti időszakot joggal nevezhetjük a magyar oktatásügy egyik virágkorának. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter megreformálta mind az elemi, mind a középiskolai oktatást. Számos új iskola épült, csak az Alföldön – dán mintára – közel 5000 új épületet adtak át az oktatásnak. Országosan több mint 1500 új könyvtárat alakíttatott ki. Alkotása máig érezteti hatását. Klebelsberg kultúrpolitikája számos olimpikont, Nobel-díjast adott a világnak. Minisztersége alatt zajlott Magyarország legnagyobb és legsikeresebb oktatási reformja az óvodáktól az egyetemekig bezárólag. A vallás- és közoktatásügyi tárca részesedése a költségvetésből a következőképp alakult: 1896–1900: 2,7%, 1924–1925: 8,7%, 1928–1929: 10,5%, 1931–1932: 15%^.[1] A folyamatos nagyarányú növekedés jól látható az adatokból.

Az iskolaalapításokra nagy szükség volt. A korszak elején alapvetően az Alföldről, valamint a nagyvárosok külterületeiről hiányoztak az iskolák. Utóbbiak népessége folyamatosan növekedett, hiszen az ipar egyre nagyobb teret hódított a városok peremterületein. Ez különösen igaz volt Pécsre, mert itt több új kerület is létrejött a korszakban. Pécs lakossága 1850-ben 15 000 fő volt, míg 1920-ra 47 000 főre emelkedett. Ez háromszoros növekedést mutat 70 év alatt.^[2] A statisztikák szerint a természetes szaporodásból eredő népességnövekedés ebben az időszakban nem volt jelentős, így a lélekszám emelkedésének oka a nagyfokú bevándorlási hullám, mivel az urbanizálódás és az ipar térhódítása miatt megnőtt a munkalehetőségek száma. Ezzel pedig a város peremterületei fejlődtek leginkább. A város demográfiai változásai tehát indokolttá tették új iskolák alapítását.

Pécs oktatástörténetében kiemelkedő szerepet játszott Szieberth Róbert elemi népiskolai felügyelő-igazgató. Kezdeményezésére kevesebb, mint tíz év leforgása alatt öt új elemi iskolát alapított a város. Munkásságára visszatekintve a következőket mondta egyik interjújában: „1914-ben öt épületben, 50 tanteremben ugyanannyi tanító 3910 tanulót oktatott, ma pedig tíz iskolaépületben, 102 tanteremben folyik a tanítás, amit 104 tanerő végez.^”[3] Jól látta, hogy a városnak szüksége van további iskolákra, így azok alapítását folyamatosan szorgalmazta. Nevéhez köthető a Gyárvárosi, az Istenkúti, a Bártfa utcai, a Fiume utcai, valamint a Megyeri-Kertvárosi Elemi Népiskola megalapítása. Mivel az új iskolák a város különböző peremterületein helyezkedtek el, és diákjaik zömmel a munkáscsaládokból kerültek ki, Szieberth Róbert joggal érdemelte ki a „szegények iskolaépítője” megnevezést.

Időrendben haladva a legkorábbi Szieberth Róbert alapítású elemi népiskola Gyárvároson jött létre. Az iskola hivatalos alapítása 1927-ben történt meg, amikor a mai főépület keleti szárnya átadásra került. De Gyárvároson már korábban is volt elemi oktatás, ugyanis Szieberth Róbert a város nevében már 1920-ban bérbe vette Becker József Pécsváradi úti házát évi 6000 koronáért, ahol két tanteremben megkezdődhetett a tanítás. Kezdetben három tanító: Waldfogl József, Ádám Gizella és Ziegler Gyula gondoskodott az oktatásról, utóbbi volt az iskola első igazgatója 1920–1925 között. Majd egy ún. „ideiglenes iskola” épült fel, megközelítőleg a mai főépület nyugati szárnyának a helyén. Mint ahogy a későbbi főépületet is, az ún. „ideiglenes iskolát” is Pilch Andor pécsi építészmérnök tervezte. Pilch 1922. november 13-án kérvényt adott be a városhoz az iskola terveinek felülbírálására és az építési engedély kiadására. Majd 1923 januárjában megtörtént az építési terület helyszíni bejárása, amelyen Szieberth Róbert személyesen is részt vett. Ezek után Pécs szab. kir. város az építési engedély megadása mellett döntött.^[4] Az ún. „ideiglenes iskola” mindössze két tantermesnek épült, és ez már elkészültekor kevésnek bizonyult. Az épületet nagy ünnepséggel adták át 1924. április 22-én. A korabeli sajtó részletesen foglalkozott az eseménnyel: „Amikor négy évvel ezelőtt az iskola Becker József vendéglőjének két emeleti helységében megnyílt, mindössze 118 tanulója volt, ma pedig már 257 az iskolások száma. Pusztán a tankötelesek számának emelkedése is igazolja, mennyire szükséges volt az iskola megépítése és méltó helyen elhelyezése. Az iskolát délelőtt vette át a kultuszkormány képviseletében Fischer Ferenc főispán. A főispánt Szieberth Róbert felügyelő igazgató üdvözölte. Fischer Ferenc meghatottan, de nagy örömmel adta át az iskolát rendeltetésének, hogy Pécs ez elhagyott sarkába bevonuljon a kultúra. Ígéri azonban, minden erejével támogatja, hogy az iskola mielőbb kibővüljön, amennyire az állam szerény anyagi helyzete megengedi. Megköszönte a társadalom áldozatkészségét, különösen Szieberth Róbert felügyelő igazgató fáradhatatlan buzgóságát. Ezután Czernohorszky József apátplébános felszentelte az épületet, majd pedig igen tartalmas, mély gondolatokban gazdag beszédet intézett a közönséghez és a gyermekekhez.”^[5]

1927-re elkészült a mai főépület keleti szárnya. Terveit Pilch Andor építészmérnök készítette, de segédkezett még Visy Zoltán és Gosztonyi Gyula is, akik ekkor már európai hírű építészek voltak. A fő kivitelező a Hebenstreit Károly és Fia építési vállalkozó cég volt, vagyis ők irányították a kőművesmunkákat, amelyek 1926 nyarán kezdődtek el. Hebenstreit Károly cégével a város szerződést kötött, mint ahogy minden más kisebb építési művelethez további iparosokkal és vállalkozókkal: asztalosmesterrel, ácsmesterrel, bádogossal, szobafestővel, fémipari mesterrel, vízvezeték-szerelővel, üvegessel stb. A főépület keleti szárnya tehát 1927. szeptember 1-jén nyitotta meg kapuit a diákok előtt, immáron 5 tanteremben, Szieberth Róbert Elemi Népiskola néven. A földszinten két tanteremmel (egyenként 6,3 x 8,5 méter), az emeleten pedig hárommal (egyenként 10,65 x 6,45 méter). A földszinten egy tanári iroda is elhelyezést nyert. Az ún. „ideiglenes iskola” ezután óvodaként működött tovább.

Pécs gyárvárosi kerülete korszakunkban rendkívül sokat fejlődött, így az 5 tanterem is kevésnek bizonyult. Egy 1929. július 11-én keltezett jegyzőkönyvi kivonat szerint, amely Pécs város törvényhatósági bizottságának közgyűléséről készült, határozatot hoztak a gyárvárosi Szieberth Róbert Elemi Népiskola kibővítéséről. A város az építési engedélyt 1929. november 9-én adta meg.^[6] Ezt követően az ún. „ideiglenes iskola” visszabontásával a mai főépület nyugati szárnya lett felépítve. A főépület ezzel teljesen elkészült, a keleti és a nyugati szárny összekapcsolódott. A kibővítési munkálatok 1931-re fejeződtek be, ugyancsak Pilch Andor tervei alapján. A fő kivitelező a Hebenstreit Károly és Fia építési vállalkozó cég maradt. Az építkezéssel további 5 tanteremmel bővült az iskola, így már összesen 10 tanteremben folyhatott az oktatás. Az építési költségek nem kis anyagi megterhelést jelentettek a városnak. A főépület teljes kivitelezése 85 ezer pengő volt, amelyből 25 ezret az Országos Népiskola Építési Alap állt. Az épületegyüttes a végleges formáját 1935-ben nyerte el, ekkor készült el a mai óvoda épülete, egybeépítve a főépülettel. Az iskola egyik jellegzetessége, hogy igen hosszú a homlokzata, mintegy 105 méter. A munkálatok ideje alatt az iskola szomszédságában egy római katolikus templom is felépült, mindez további lendületet adott Gyárváros fejlődésének.

A Szieberth Róbert Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola napjainkban is működik. A második világháború ideje alatt akadozott, 1944 októberétől pedig szünetelt a tanítás. Az épületben a visszavonuló német katonákat, majd a front elvonulása után szovjet és bolgár katonákat szállásoltak el. A tanítás 1945 márciusában indult meg újra. Az iskolát 1948-ban államosították, és a Gyárvárosi Általános Iskola nevet vette fel. Az iskolában már a kezdetektől kiemelkedő volt a zeneoktatás. 1957-ben Rajnai Henrik vezetésével itt alakult meg Magyarország első gyermek fúvószenekara. 1995-ben Auth Vilmos karnagy vezetésével országos minősítésben mind koncert, mind show kategóriában Arany Diploma fokozatot ért el, és ezzel megszerezte a Fesztiválzenekar címet. A rendszerváltást követően az intézmény ismét fölvette az alapító nevét.

Dokumentumok:

A kibővített iskola és környéke. Északi homlokzat. (Végleges elrendezés)

Az iskola kibővítési tervezete. Déli homlokzat. Nyugati homlokzat.

Az iskola kibővítési tervezete. Magasföldszint.

Az iskola kibővítési tervezete. Emeleti alaprajz. Keresztmetszet. Tetőidom.

A dokumentumok tárolási helye és levéltári jelzete: Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltára, Rét utcai részleg. MNL BaML IV. 1407. h. Pécs város polgármesterének iratai. Műszaki ügyosztály iratai, F-4980/1940. (A Pécsi Szieberth Róbert Elemi Népiskola alapításával és építésével kapcsolatos iratok.)

Felhasznált és ajánlott szakirodalom:

BOGÁRDI-MÉSZÖLY Kálmánné: Iskolák a külvárosban. In: Külváros, 1989/április-május.

GLATZ 1969 = Glatz Ferenc: Klebelsberg tudománypolitikai programja és a magyar történettudomány. In: Századok, 1969/5–6.

JOÓ Béla (szerk.): A Pécs-Gyárvárosi Általános Iskola története. Készült a Pécs-Gyárvárosi Iskola nevelőtestületének pályázati felhívására. Pécs, 1977.

KATUS 1995 = KATUS László: Pécs népessége 1848 és 1920 között. In: Tanulmányok Pécs történetéből I. Pécs népessége 1543–1990 között. Szerk.: Vonyó József, Pécs, 1995.

KULT László: Szieberth Róbert alapítású elemi népiskolák Pécsett. In: Baranyai Történelmi Közlemények 4. Utcák, terek, épületek Pécsett. Szerk.: Márfi Attila, Pécs, Baranya Megyei Levéltár, 2010.

STELCZ István: Községi és állami népiskolai építkezések Pécsett 1868 és 1931 között. In: Pécsi Szemle 2006/tél. Főszerk.: Romváry Ferenc, Pécs, 2006.

Kult László

főlevéltáros, megyei levéltár-igazgató

Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltára