A háború esetére vonatkozó „kivételes törvény” kihirdetése Pécsett 1914. július 28-án

A végzetes szarajevói puskalövések, még ha valójában csupán ürügyül szolgáltak is a legalább 15 millió ember életét követelő „nagy háború” kirobbantásához, de facto az események olyan láncolatát indították el, melyre Európa vezető hatalmai már hosszú évek óta készültek és vártak. A Monarchia 1914. július 28-án, egy hónappal a trónörökös pár életét kioltó merénylet után hadat üzent Szerbiának.  A rendkívüli események rendkívüli intézkedések bevezetését követelték a központi- és a lokális politikai vezetés részéről is, mely alól Pécs városa sem jelentett kivételt.

A magyar királyi belügyminisztérium még július 26-án kelt 5110 B.M. eln. sz. rendeletében adott utasítást a pécsi városvezetésnek is, hogy haladéktalanul tegye közzé a háború esetére vonatkozó kivételes törvény (1912. évi LXIII. tv.) életbe lépéséről szóló hirdetményt.

A korlátozó intézkedések a királyi Magyarország 24 vármegyéjét és 11 városát érintették némileg eltérő mértékben, ám Pécs városa mindhárom törvény által elkülönített csoportba beletartozott, így a pécsi lakosság gyakorlatilag valamennyi rendelkezés hatálya alá esett, melyek a fegyveres erők kötelékébe tartozókat és a civil lakosságot egyaránt érintették.

Központilag megtiltották, hogy a hadkötelesek elhagyják az állam területét, és az államhatárt Orsovától Zemunig csak a hatóságilag kijelölt helyeken lehetett átlépni. Útlevelet csak a belügyminiszter állíthatott ki, és az okmány birtoklásának kötelezettségét Szerbia mellett Montenegróra is kiterjesztették.

Mindenki köteles volt a nála három hónapnál rövidebb idő óta ideiglenesen tartózkodó bármely illetőségű személy érkezését illetve távozását bejelenteni.

A hatóság felhívására mindenfajta lőfegyvert, lőszert és robbanóanyagot elismervény ellenében le kellett adni.

Korlátozták a posta-, távírdai- és telefonforgalmat. Még a postagalambok tartását is hatósági engedélyhez kötötték.

Megtiltották új egyesületek létrehozását, s a már meglévőket rendőri felügyelet alá helyezték, melynek lehetőségét a kereskedelmi társaságokra is kiterjesztették.

Korlátozták a gyülekezési jogot is. Politikai jellegű népgyűlést, felvonulást vagy körmenetet tilos volt tartani, minden egyéb nyilvános- vagy magánjellegű összejövetelt előzetes rendőrhatósági engedélyhez kötöttek.

Számos korlátozás és szigorítás bevezetése nehezítette a sajtó működését is. A monarchia fegyveres erejét érintő információkat tilos volt leközölni, és a hadviselés érdekeit veszélyeztető lapok megjelentetését és terjesztését a belügyminiszter megtilthatta. Számos sajtótermék szigorú ellenőrzés alá került. A Szerbiában megjelenő lapok jelentős részét tilos volt az országba behozni és terjeszteni, de gyakorlatilag minden Szerbiából érkező sajtótermék komoly előzetes átvizsgáláson esett át.

Az igazságszolgáltatás terén a hadviselés érdekeit érintő ügyekben bevezették a gyorsított bűnvádi eljárást és a királyi törvényszék hatáskörébe utalták őket. Számos bűncselekmény súlyosabb büntetési tételeket vont maga után, mint béke idején. Egyes bűncselekmények esetén a katonai büntető bíráskodás hatályát polgári személyekre is kiterjesztették. A hadicikkekre fel nem esketett katonai egyének (honvéd, népfölkelő, csendőr) szolgálati kötelezettségeik megszegésének tekintetében ugyanolyan elbírálás alá estek, mint felesketett társaik.

A pécsi civil lakosság számára talán a legszembeötlőbb változást – azon túlmenően, hogy a város gyakorlatilag egy nagy kaszárnyává változott - kezdetben a csendőrség illetékességének egyes városokra való kiterjesztése jelentette. A bevezetőben említett 5110 B. M. eln. számú rendeletében Sándor János belügyminiszter ugyanis azt is elrendelte, hogy Pécs, Zombor, Baja, Szabadka, Újvidék, Pancsova, Temesvár, Versecz, Kolozsvár és Marosvásárhely tj. városok bel- és külterületén a közbiztonság kielégítő biztosítása céljából a m.kir. csendőrséget is igénybe kell venni.

A hirdetmény szövegét 500 példányban sokszorosíttatta a pécsi városvezetés, s a falragaszok 1914. július 28-án tudatták a pécsi lakossággal, hogy a „boldog békeidők” csendjét rövidesen a frontra induló pécsi „52-esek” és „19-esek” éneke, s a harctéri fegyverek zaja töri meg. Kitört a háború, és amit csak kevesen sejtettek előre: a falevelek négyszer is lehullnak majd, mire véget ér.

Felhasznált forrás:

MNL BaML IV.1407.a. 934/1914 (Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltára, Megyei törvényhatóságok és törvényhatósági jogú városok iratai, Pécs város polgármesterének iratai, Elnöki iratok)

Felhasznált szakirodalom:

dr. Tegzes Ferenc: Pécs a „Nagy Háború” alatt. In: dr. Ravasz István (szerk.): „Mire lehullanak a levelek…” 90 esztendeje ért véget a „Nagy Háború”. HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum. Budapest. 2009. 166-177.

Szerző: Zóka Péter levéltáros