"a fiukat az intézetből való kizárással ne büntessék, mert én az esetet csinynek tekintem"

Neumann Sándor tejgazdasági vállalattulajdonos levele a pécsi felsőkereskedelmi iskola igazgatójának

Porges Ede, főreáliskolára képesített tanár 1875. október 20-án nyitotta meg Pécs belvárosában középkereskedelmi iskoláját egy osztállyal és 7 tanulóval. Csak 12 év múlva, fennállásának tizenkettedik évében nyerte el az intézet a nyilvánossági jogot, vele együtt az érettségi vizsgák megtartásának jogát, egyenjogúságát a főgimnáziumokkal és főreáliskolákkal. Az intézmény az 1906/1907. tanév elejére a Szigeti külvárosban álló ún. Mayer-féle laktanya épületébe költözött. A volt laktanyát az iskola céljainak megfelelően át kellett alakítani, melyet a Porges család a saját költségén végeztetett el. Az iskola költözködése és átalakítása kapcsán felmerült költségek teljesen kimerítették az iskolafenntartó anyagi erejét, így 1908. augusztus végétől Pécs szabad királyi város vette kezelésbe az addig magánkézben lévő intézményt. 1912-ben a fiúiskola vezetése alatt megnyílt a női felső kereskedelmi iskola alsó osztálya, majd pár évvel később a tanonciskola is. 1948-ban állami fenntartásba került.^[1] 1950-ben kapott ismét saját épületet a Rét u. 10. szám alatt. Az iskola jogutódja Baranya Megyei Szakképzési Centrum Zsolnay Vilmos Technikum és Szakképző Iskola.

A tanulók részére többször szerveztek gyárlátogatást ahol megismerhették a gyártási folyamatokat, képet kaphattak a gyárakban, üzemekben folyó napi munkákról. 1938. december 10-én a diákokat az 1917-ben alapított Neumann Sándor Tejgazdasági Vállalata látta vendégül. A tejüzem központja Pécsett a Fejérváry utca^[2] 9. alatt volt.^[3]

A gyárlátogatás után Dr. Gedeon Endre iskolaigazgató 1938. december 12-én rendkívüli tanári értekezletet hívott össze. A tanácskozáson felvett jegyzőkönyv szerint személyesen tájékoztatta a tantestületet a tejüzem telephelyén történtekről: „A gyárlátogatás 8 órától mintegy 9 óra 30 percig tartott, ugyhogy 10 órára a tanulók már visszaérkeztek az iskolába. Fél tizenegy óra tájban azt a telefonértesitést kapta [az igazgató a vállalattól, hogy a tanulók onnan 1.80 kg vajat, 18 db camambert dobozos sajtot, 20 db nagy Mecsek-gyöngye és 22 db kis Mecsek-gyöngye csemegesajtot eltulajdonitottak.” Az értekezlet után Kövesi Béla osztályfőnök és Dévényi József tanár azonnal rajtaütésszerű ellenőrzést tartottak, melynek eredménye igazolta a tanulók ellen felhozott vádakat. A tanárok az eltulajdonított termékek egy részét megtalálták a diákok táskájában, az udvaron, az alagsori helységekben. Az igazgató a nyomozás során azt szerette volna kideríteni, ki volt a diákok közül a felbujtó, de ez nem járt sikerrel. Viszont a nyomozás folyamán megállapította, hogy egyik tanulója a többiekhez képest igen súlyos fegyelmi vétséget követett el, ugyanis „a gyárban 1 kg vajat és 5 doboz camambert-sajtot tulajdonított el, ezeket kabátja belső zsebeibe rejtette, majd amidőn neszét vette annak, hogy a gyárban történtek az iskola tudomására jutottak, a szünetben átment a szomszédos füszerüzletbe, ott papirzacskót vásárolt, a sajtot és a vajat ebbe becsomagolta és arra kérte a füszerkereskedőt, hogy azt őrizze meg mindaddig, amig ő érte nem jön.”

A Dr. Gedeon Endre a lopás nagy mértéke mellett ezt azért találta ezt súlyos vétségnek, mert az eltulajdonított termékeket tervszerűen akarta a diákja elrejteni. Tovább rontotta a helyzetet, hogy a tanulónak már volt 1937-ben egy fegyelmi ügye, ahol ötödfokú büntetést kapott, ugyanis egy pesti osztálykiránduláson a többieket elhagyva szabadidejét mulatóhelyek látogatására használta fel. Az eset után édesapja az igazgatóhoz fordult és kérte, hogy fiát ne távolítsák el az iskolából. Az igazgató, tekintve az apja nehéz anyagi körülményeire és magas korára, kérését elfogadta, azzal a feltétellel, hogy fiának a legelső fegyelmi vétség esetén el kell hagyni az intézetet. Mivel a tanuló ennek tudatában tette a szabálysértést (ezt vallomása alatt egyértelműen elismerte), az igazgató a legsúlyosabb büntetés kiszabását tervezte. A jegyzőkönyvből az is kiderül, hogy a fegyelmi vizsgálat alatt 1938. december 11-én vasárnap délután Simon György intézeti tanár a városi üdülő szállóban^[4] szülői kíséret nélkül látta a diákot, noha ezt a fegyelmi szabályok a legszigorúbban tiltották. „Mentségéül csak annyit hozott fel, hogy séta közben megfájdult a feje, megéhezett és ezért ment be az üdülő szállóba ahol akkor köztudomás szerint délutáni zene volt.”

Neumann Sándor, a tejgazdasági vállalat tulajdonosa még december 11-én levelet írt az iskola igazgatóságának melyben megírja, hogy a diákok egy része egyre-másra megy hozzá bocsánatot kérni. „A mai napon itt járt nálam a több vétséget is elkövető fiú súlyos beteg Édesatyja. Ezuton kérem amennyiben egy mód van rá a fiukat az intézetből való kizárással ne büntessék, mert én az esetet csinynek tekintem és nem venném lelkemre, hogy a diákokat az intézetből kicsapják.”

Az iskolaigazgató az értekezleten azt is elmondta, hogy személyes megkeresése alkalmával bocsánatot kért Neumann Sándortól, aki kifejtette, hogy: „a feljelentés megtételénél őt csak az a szempont vezette, hogy megtévedt tanulók jó utra térhessenek, mert fájdalommal töltötte el az, hogy a jövendő nemzedék tagjai közt olyanok is akadnak, akik magukról ennyire megfeledkeznek. Ebből az esetből az iskolára vonatkozólag semmi általános következtetést sem von le, sőt arra kérte az igazgatót, hogy a gyárlátogatást a jövőben is vegye programjába az intézet.”

Ennek ellenére a tanári testület egyhangúan azt a határozatot hozta, hogy a tanulót hatodfokú megrovásban részesíti és kizárja az iskolából. A diákok közül egy addig példás magaviseletű diák kapott még ötöd fokozatú megrovást, mert a lopás mellett sértő kifejezést irt fel osztálytársa padjára. A többi megtévedt tanulót két csoportra osztották. Egyik, akik ellen a múltban már előfordult kisebb-nagyobb panasz, a másik, akik addig kifogástalan magatartást tanúsítottak. Előzőt negyed, utóbbit harmadfokú megrovásban részesítették. Egyiküktől a harmadfokú rovón felül a Horthy-ösztöndíját is megvonták.

Az iskolaigazgató a tanulók által okozott kárt megtérítette, a tanulóktól összeszedett sajtot és vajat azonnal visszaküldte a gyárba. A hiányzó részt, amit elszórtak és elfogyasztottak a tanulók, saját vagyonából visszavásárolta egy közeli boltból és visszajuttatta jogos tulajdonosának.

Kurucz Valér, levéltári kezelő

Forrás és irodalom:

MNL BaML VIII.57. Pécsi Állami Közgazdasági Technikum Kereskedelmi tagozata (volt Városi Kereskedelmi iskola) iratai. Iktatott iratok 505/1938.

MNL BaML VIII.57. Pécsi Állami Közgazdasági Technikum Kereskedelmi tagozata (volt Városi Kereskedelmi iskola) iratai. Iktatott iratok 36/1926.

Régi Pécs, Tejcsarnok – tejüzem – MIZO története, https://regipecs.blog.hu/2013/05/02/tejcsarnok_tejuzem_mizo

Vendég. Szállodások, kávésok, vendéglősök, segédek, bormérők szaklapja, 1923. 06.01. 4.