Jelenlegi hely
A Bártfa utcai Elemi Népiskola építési dokumentumai (1928–1929)
MAGYAR NEMZETI LEVÉLTÁR BARANYA MEGYEI LEVÉLTÁRA
Hónap dokumentuma
2019. július
A Bártfa utcai Elemi Népiskola építési dokumentumai (1928–1929)
A Bártfa utcai Elemi Népiskola 1929. szeptember 1-én nyitotta meg a kapuit az oktatás előtt. Korábban, ideiglenes jelleggel már 1926-tól volt tanítás a mai Bártfa utcai óvoda épületében, ám az itteni két tanterem kevésnek bizonyult, ezért Szieberth Róbert kezdeményezésére egy teljesen új iskolát építettek és alapítottak 1928 és 1929 között. Terveit Pilch Andor, Visy Zoltán és Gosztonyi Gyula okleveles építészek készítették.
Az iskolaalapításra nagy szükség volt. Az 1920-as években a hazai nagyvárosok külterületeiről hiányoztak az iskolák. A városi népesség folyamatosan növekedett, hiszen az ipar egyre nagyobb teret hódított. Ez különösen igaz volt Pécsre, mert itt több új kerület is létrejött a korszakban. Pécs lakossága 1850-ben 15 000 fő volt, míg 1920-ra 47 000 főre emelkedett.[1] Ez háromszoros növekedést mutat 70 év alatt. A statisztikák szerint a természetes szaporodásból eredő népességnövekedés ebben az időszakban nem volt jelentős, így a lélekszám emelkedésének oka a nagyfokú bevándorlási hullám, mivel az urbanizálódás és az ipar fejlődése miatt megnőtt a munkalehetőségek száma. Ezzel pedig a város peremterületei fejlődtek leginkább.
Az iskolaalapítások az 1921. évi 30. törvény által valósultak meg, amely a városok külterületi iskoláinak építését szorgalmazta. A törvény alapos részletességgel szabályozta az iskolák építésére vonatkozó formákat. Az 1920–1930-as években további rendeletek módosították a műszaki előírásokat a szigetelés, a falak vastagságának, a megvilágításnak, a nyílászáróknak, a burkolatoknak és a tanítói lakás kialakításának tekintetében. Az iskolaépítések jogi szabályainak tartalmából kitűnik, hogy a vizsgált korszakban a szabályok teljesen lefedték a megvalósítás teljes folyamatát, a telek megszerzésétől kezdve, a finanszírozáson, a műszaki előírásokon át az átadásig.[2]
Pécs oktatástörténetében kiemelkedő szerepet játszott Szieberth Róbert elemi népiskolai felügyelő-igazgató. Kezdeményezésére kevesebb, mint tíz év leforgása alatt öt új elemi iskolát alapított a város. Munkásságára visszatekintve a következőket mondta egyik interjújában: „1914-ben öt épületben, ötven tanteremben ugyanannyi tanító 3910 tanulót oktatott, ma pedig tíz iskolaépületben, 102 tanteremben folyik a tanítás, amit 104 tanerő végez.”[3] Szieberth Róbert nevéhez köthető a Gyárvárosi (1924), az Istenkúti (1926), a Bártfa utcai (1929), a Megyeri-Kertvárosi (1931) és a Fiume utcai (1931) elemi népiskolák alapítása. Mivel az új iskolák a város különböző peremterületein helyezkedtek el, és diákjaik zömmel a munkáscsaládokból kerültek ki, joggal érdemelte ki, a „szegények iskolaépítője” megnevezést.
A Bártfa utcai Elemi Népiskolát a két világháború közötti időszakban – nem hivatalosan – Ulmann-telepi iskolának is hívták. Maga az építési terület 1000 négyszögöl nagyságú volt, melyet a DGT ajánlott fel a városnak iskolaépítési céllal.[4] 1928. június 11-én helyszíni bejárást tartottak a leendő iskola építési területén, amelyen többek között ott volt Szieberth Róbert, Pilch Andor és Csernyánszky Lajos. Utóbbi volt az intézmény első igazgatója. A bejárás alkalmával a területet alkalmasnak találták iskola létesítésére, ezért Pécs város vezetése már 1928-ban engedélyt adott az építkezések megkezdésére, a kivitelezési munkákra pedig nyilvános versenytárgyalást írt ki.[5] A fő kivitelező a Kalmár Dezső és Társai építési vállalkozó cég lett, vagyis ők végezték a kőműves munkákat. Természetesen még számos más vállalkozóval kötött szerződést a város a többi munkálatokra.
A telek két utca találkozásánál fekszik, így az épület két irányban, „L” alakban követi azokat déli és nyugati tájolással. Mindkét oldalon 2-2 tanteremmel. Pilch tervei alapján az új épület földszintes volt, összesen tehát 4 tanteremmel, melyet egy tanítói lakással építettek egybe. A termek egyenként 63 négyzetméter alapterületűek, termenként 5 darab nagyméretű 90/240 cm-es ablakokkal. Az építési munkák 1929 augusztusának végére elkészültek. A kivitelezés ellenőrzését Katona János műszaki főtanácsos és Wurm Károly építőmester végezték.[6] A diákok számára az új tanév már ebben az épületben kezdődhetett. Ekkor Maros utcai Elemi Népiskolaként nyitotta meg kapuit, de igen hamar, már 1931-től Bártfa utcai Elemi Népiskolára változott a neve. Az iskola építési költsége 66.000 pengő volt.[7] Az építkezés folyamán Pécs városa 10.000 pengő kölcsönt vett fel az Országos Népiskola Építési Alaptól.[8]
A kezdeti időkben 5 tanító, majd 1940-től már 8 tanító gondoskodott az oktatásról. Az épület stílusában illeszkedett környezetéhez. Egyik érdekessége, hogy a homlokzati részen különböző díszes, népies motívumokat láthatunk. Ám az eredeti tervekkel ellentétben nem minden motívum került rá az épületre. Kutatásaim során ennek okára nem sikerült fényt deríteni. Mindenesetre az eredeti tervrajzokon is egyszerűen ki vannak húzva bizonyos homlokzati motívumok. Talán túldíszített lett volna az épület.
További érdekesség az épület különleges tetőszerkezete, ugyanis az „L” alak egyik oldala tovább folytatódik, és az ácsmunkák is egyediek. Ám ez a későbbi átépítések, bővítések során megváltozott, ugyanis az 1956/1957-es tanévben emeletet húztak fel az épületre, így a tetőszerkezet is megváltozott. A bővítésre viszont nagy szükség volt, mert az eredeti 4 tanterem ekkorra már igencsak kevésnek bizonyult. Az emelettel további 4 tanteremmel bővült az iskola. Majd az 1957/1958-as tanévben a szomszédos Mecseki Szénbányák Széntröszt területet adott az iskolának, ahol további építkezésekbe fogtak, így napközi otthont is sikerült kialakítani.
A Bártfa Utcai Általános Iskola napjainkban is működik. Nevelőik büszkék arra, hogy a diákok matematikát, magyar nyelv és irodalmat tanulhatnak a Demeter Katalin és Lénárd Ferenc által kidolgozott intenzív variációs tanulási-tanítási módszerrel. Az iskola kiemelten foglalkozik teniszoktatással, területén több teniszpálya is található.
A Maros utcai főhomlokzat.
Magasföldszinti alaprajz.
Tetőidom és tetőszék.
A Bártfa Utcai Általános Iskola 2010-ben.
A dokumentumok tárolási helye és levéltári jelzete: Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltára, Rét utcai részleg. MNL BaML IV. 1407. h. Pécs város polgármesterének iratai. Műszaki ügyosztály iratai, F-5180/1934: 51-771/1928.
Források és ajánlott irodalom:
MNL BaML IV. 1407. h. Pécs város polgármesterének iratai. Műszaki ügyosztály iratai, F-5180/1934: 51-771/1928.
MNL BaML IV. 1407. h. Pécs város polgármesterének iratai. Műszaki ügyosztály iratai, F-5180/1934: 21-7/1930.
Dunántúl, 1932. augusztus 20.
Pécsi Napló, 1933. július 9.
KATUS 1995 = KATUS László: Pécs népessége 1848 és 1920 között. In: Tanulmányok Pécs történetéből I. Pécs népessége 1543–1990 között. Szerk.: Vonyó József, Pécs, 1995.
KULT László: Szieberth Róbert alapítású elemi népiskolák Pécsett. In: Baranyai Történelmi Közlemények 4. Utcák, terek, épületek Pécsett. Szerk.: Márfi Attila, Pécs, Baranya Megyei Levéltár, 2010.
STELCZ 2006 = STELCZ István: Községi és állami népiskolai építkezések Pécsett 1868 és 1931 között. In: Pécsi Szemle 2006/tél, Főszerk.: Romváry Ferenc, Pécs, 2006.
Kult László
főlevéltáros, megyei levéltár-igazgató
Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltára
[1] KATUS 1995, 40.
[2] STELCZ 2006, 38.
[3] Pécsi Napló, 1933. július 9. 4. „10 éven belül 5 új elemi népiskola”
[4] STELCZ 2006, 55.
[5] MNL BaML IV. 1407. h. Pécs város polgármesterének iratai. Műszaki ügyosztály iratai, F-5180/1934: 51-771/1928.
[6] MNL BaML IV. 1407. h. Pécs város polgármesterének iratai. Műszaki ügyosztály iratai, F-5180/1934: 21-7/1930.
[7] Dunántúl, 1932. augusztus 20. 3. „A Maros utcai iskolapalota”
[8] STELCZ 2006, 56.
Új hozzászólás
A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges