SZÁZÖTVEN ÉVE SZÜLETETT NÁDASSY JÓZSEF,

A PÉCSI NEMZETI SZÍNHÁZ SZÍNÉSZE ÉS KÉT ÍZBEN IGAZGATÓJA

Magyarországon a 19. század végére megszűntek a vándortársulatok és az addig uralkodó német színjátszás hegemóniája is visszaszorult. Új színigazgatók léptek színre, akik (többnyire) saját forrásból finanszírozták a színházi évadokat. Fő célkitűzésük egy állandó játszóhely és társulat felállítása volt. Pécsett 1895 októberében adták át a Magyar Nemzeti Színház épületét a Király utcában. Négy évvel később került a színház élére Tiszay Dezső, vele érkezett pártfogoltja is, Nádassy József színész, aki hamar belopta magát a közönség szívébe, és talán ő sem gondolta volna, hogy igen rövid időn belül ő fogja elfoglalni a Pécsi Nemzeti Színház igazgatói székét.   

Nádassy József 1874. szeptember 3-án született Kolozsváron, Nádas József néven. Édesapja Nádas József kádármester, édesanyja Félix Rozália volt. Születési és első házassági anyakönyvében még felmenői nevén szerepelt.

Gyermekei születési anyakönyvébe azonban már Nádasyként lett bejegyezve, és a színházak színlapjain, hivatalos iratokban is így szerepelt. A sajtóban Nádasy és Nádassy formában is említették.

Gyermekéveit Kolozsváron töltötte, itt kezdte színészi pályáját, műkedvelő társulatokban, majd Kassára került, ahol segédszínész lett. 1895-ben lépett be Tiszay Dezső debreceni társulatába. Ebben az évben vette feleségül a Pécsett született Takács Jolán színésznőt, aki szintén Tiszay együttesét erősítette, rövid ideig Egerben is éltek. Hét gyermekük született. 1899-ben Tiszay pártfogoltjaként érkezett Pécsre, feleségével együtt. Mindketten a Pécsi Nemzeti Színház társulatának tagjai lettek, az 1899/1900-as évad nyitóelőadásában találkozhatott velük először a közönség, a Bányamester című operettben.

Játékáról így írt a sajtó pécsi pályafutása kezdetén: „Nádasy József eleven, mozgékony impressáriót hozott a színpadra. Szépen fejlődik az ő tehetsége, van humorja, hangja is, nem túloz, értelmes, törekvő fiatal színész, aki meg fogja tenni útját.”

Tiszay azonban hirtelen elhunyt, így felesége vette át a színház vezetését azzal a kitétellel, hogy néhai férjének pártfogoltja művezetőként a segítségére lesz. A kialakult helyzetnek köszönhetően tudta megmutatni Nádassy hogy milyen vezetői készségekkel bír, és milyen elképzelései vannak a színházról, ugyanis a következő két évad műsorának összeállítása is az ő feladata lett. Innen egyenes út vezetett odáig, hogy 1902-ben beadta pályázatát a színház bérletére, amit el is nyert, erről a Pécsi Napló így számolt be: „Egyhangú határozatával Nádasy Józsefre bízta a közgyűlés a pécsi nemzeti színház igazgatását a legközelebbi három évre. Nádasy lesz a magyar elsőrendű színigazgatók Benjáminja. Legfiatalabb közöttük, de roppant tettvágygyal lát a nagy feladathoz és miután eddig a színháznak művezetői minőségben való vezetésében szerencsés kezűnek bizonyult, remélhető, hogy a pécsi színházlátogató közönség nagy igényeit ki fogja elégíteni.”

Igazgatói pályáját máris pótidénnyel indította, majd az őszi évadot is korábban kezdte meg. Ambiciózus vezetőnek bizonyult, újító szándékaival a minőség folyamatos fenntartására törekedett. Gazdag látványvilággal dolgozott, az előadások színpadképét a kortárs kritikusok is elismerték. Nádassy volt az első, aki a pécsi színházban polgári zenészekből álló színházi zenekart szervezett, társulatában pedig olyan művészeknek adott lehetőséget, akik évekkel később országos ismeretségre tettek szert, többek között dr. Bródy Miklósnak, aki karnagyként és zeneszerzőként szerződött a társulathoz. 1902-ben közös darabot is írtak, melynek szövegét Nádassy, zenéjét Bródy jegyzi.

Az évad összeállítása során a közönség ízlése nagy mértékben meghatározta milyen darabokat érdemes színre vinni. A helyi publikum érdeklődési körét a divat szabta meg, a kor legnépszerűbb műfajává ezáltal az operett vált. Az addig népszerű bohózatok kezdtek visszaszorulni, a pécsi kínálatból ki is kerültek. A klasszikusok közül három Shakespeare-mű került bemutatásra, de csekély számban játszották őket. A magyar drámák közül egy Jókai-darabot dolgoztak fel, de kortárs drámával is próbálkoztak, sikertelenül. Az opera is visszaszorult, a népszínműveket csak hétvégén játszották. Nyilvánvalóvá vált, hogy az érdeklődés apadni kezdett, az alapvető kiadásokat sem fedezte a jegybevétel, így az évadot a már megszokott húsvétvasárnap helyett március elején befejezték. Az anyagi problémákat tetézte, hogy a törvényhatósági bizottság a színigazgató éves segélyét is lecsökkentette, 8000-ről 4000 koronára. Nádassy az 1903-as év elején benyújtott egy kérvényt a kormányhoz, hogy az állami szubvencióban részesítse a pécsi színházat. Az igazgató mellé állt a város is, akik szintén kérvényt fogalmaztak meg a minisztérium részére Nádassy és a pécsi színház támogatása érdekében. A bevételek növelését több módon próbálta elérni a direktor. Vendégelőadásokat hívott, melyek az előző évek tapasztalatai alapján szinte kivétel nélkül telt házat produkáltak. Ezek közül is kiemelkedik a híres amerikai táncművész, Isadora Duncan fellépése, mely kétszer is megtöltötte a színház nézőterét. Nádassy érdemei közé tartozik, hogy a színi kerületi rendszer elvét is próbálta átültetni a gyakorlatba, miszerint a pécsi társulat feladata Szekszárd, Mohács, Nagykanizsa és Kaposvár színházi életét is ellátni. A három évad alatt sikerült megszervezni a nyári-őszi szezonokat Kaposvár és Mohács városaiban. Az igazgató kultúraközvetítő törekvéseit az is mutatja, hogy 1904-ben a Délmagyarországi Magyar Közművelődési Egyesület alapító tagjai között foglalt helyet.

Az 1905. év végére úgy döntött, nem adja be pályázatát a következő évadtól az igazgatói pozícióra. Sopronba ment, ahol a soproni-szombathelyi színházi élet vezetője lett, de folyamatos csapások érték mind szakmai téren, mind a magánéletében. Sopron városával perbe került, mert a színházat nem tudták átadni Nádassynak a szezon kezdetére, így a budai Várszínházban kellett foglalkoztatnia társulatát, ami pénzügyi szempontból deficitesnek bizonyult. A pénzügyi helyzetén az sem javított, hogy a szombathelyi nyári színházépület porrá égett, benne az igazgató minden vagyonával. Társulatával ezt követően Makóra utazott, ahol 1912-ben kezdte meg a nyári idényt. Ezt követően a szabadkai színház vezetője lett, 1918-ig, ugyanis a szerb megszállás véget vetett menetelésének. Színészeinek nagy része elmenekült, a színház működéséhez pedig a szerb katonai parancsnokság engedélyére volt szükség. Az sem könnyített a helyzeten, hogy az előadások előtt arra kötelezték a társulatot, hogy elénekeljék a szerb himnuszt. Nádassy novemberre csúsztatta az évadkezdést, de az említett körülmények miatt nem tudta megkezdeni az 1918/1919-es évadot Szabadkán. A szakmai létbizonytalanságát tetézték a magánéletében bekövetkezett változások. 1919-ben hunyt el nővére, aki fiatalon, tragikus hirtelenséggel távozott, majd feleségét is elvesztette ugyanabban az évben. 1920-ban aztán újra beadta pályázatát a Pécsi Nemzeti Színház igazgatói posztjára, melyet el is nyert és újra megkezdhette működését a baranyai városban.

A helyzet azonban nem volt ideálisnak mondható. Nádassy hároméves igazgatói periódusa alatt ellentétes politikai viszonyokkal találta szembe magát, az 1921-ig tartó szerb megszállás alatt kialakult katonai felügyelet hatással volt a műsorra is, többször tiltottak be előadást, vagy vették igénybe a színház épületét. Bár a Nemzeti Hadsereg bevonulása után a megszállás alatt tanúsított nemzethű magatartása miatt a város támogatását elnyerte, ezen felbuzdulva új társulatot szervezett és sok új előadást mutatott be, mégsem „ment jól a szekér”. A gazdasági hanyatlás és a közönség érdektelensége miatt 1923-ra már megélhetési válsággal kellett szembenéznie a társulatnak, így Nádassy sem kívánta tovább folytatni munkáját a színház igazgatójaként. Az 1920-tól 1923-ig tartó időszakban a műsor nagyban hasonlított a századeleji repertoárhoz. Az operett műfaja még mindig népszerűnek bizonyult, kortárs drámák is felkerültek a színlapra. A klasszikusok közül Az ember tragédiája című prózai előadást összesen 32 alkalommal tűzték műsorra, a megszállás utáni időszakot pedig a Bánk bán című előadással nyitották meg.

1923-ra az infláció tarthatatlan mértéket öltött. Ekkor írtak ki pályázatot a színház vezetésére a következő három évre. Nádassy úgy döntött, hogy pályázatot ad be az igazgatói posztra, melyben többször is kiemelte, hogy ezt csakis a pécsi közönség szeretete miatt teszi. A körülmények ellenére a Színügyi Bizottság úgy határozott, hogy csak egy évvel hosszabbítják meg a regnáló igazgató mandátumát. Ekkor Nádassy levelet intézett a polgármesterhez, melyben pályázatának visszamondásáról értesítette: „A színügyi bizottság határozata arról győzött meg, hogy személyem iránt nincs meg a teljes bizalom, márpedig, ahol bizalom nincs, ott eredményes munkát végezni lehetetlen. Kérem tehát Méltóságodat, kegyeskedjék hivatalosan is tudomásul venni, hogy az egy évi szerződés meghosszabbítását nem fogadom el és ilyen körülmények között a pályázattól visszalépek.”

Színházi pályájának lezárása után Makón telepedett le, ifjú feleségével, Kiss Magdolnával, akivel 1920-ban kötött házasságot. Élete utolsó éveiben gazdálkodással foglalkozott makói otthonukban, itt is hunyt el 1925. augusztus 1-jén.

Vértesi Lázár levéltáros

Szakirodalom

Futaky Hajna: Pécsi Nemzeti Színház műsorának repertóriuma I., Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 27/1., Budapest, 1992.

Márfi Attila: Pécs szabad királyi város német és magyar színjátszásának forrásai a Baranya megyei levéltárban, 1849-1886, Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 29., Budapest, 1992.

Márfi Attila: Polgárosodási folyamatok Pécs kulturális életében a dualizmus alatt In: Zechmeister Károly emlékszám II. 1910–2010 - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 31/2010, Győr, 2010. 57-108.

Pilkhoffer Mónika: Szellemi élet és művészetek, szabadidő és hétköznapok In: Pécs története VI. Pécs a dualizmus korában (1867-1918), Pécs Története Alapítvány-Kronosz Kiadó, Pécs, 2022. 344-345.

Vargha Dezső: Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 35., https://hetedhethatar.hu/hethatar/?p=70114 (letöltés: 2024. augusztus 15.)

Források

MNL BaVL IV.1402.a. Pécs Város Törvényhatósági Bizottságának közgyűlési jegyzőkönyvei 11/1903.

MNL BaVL IV.1402.h. Pécs Város Törvényhatósági Bizottság Színügyi Bizottságának iratai 1893-1945

A kolozsvár-főtéri Római katolikus plébánia anyakönyve (vegyes) IX. könyv, https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:9Q97-YSJZ-PRQ?view=index&action=view (letöltés: 2024. augusztus 12.)

Házassági anyakönyv 1895, Debrecen, https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:33SQ-GTFH-J4H?view=index&action=view (letöltés: 2024. augusztus 12.)

Állami születési anyakönyv 1907-1909, Szombathely, https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:33SQ-GRKY-Z3Y?view=index&personArk=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3A6VB9-LDLS&action=view (letöltés: 2024. augusztus 12.)

Sajtó

Dunántúl, 1920. augusztus 21. 1.

Dunántúl, 1923. május 9. 2.

Felvidéki Közlöny, 1894. március 22. 2.

Kolozsvár, 1891. június 27. 3.

Mohács, 1904. július 3. 4.

Pécsi Napló, 1899. szeptember 29. 7.

Pécsi Napló, 1900. január 18. 4.

Pécsi Napló, 1901. október 24. 2.

Pécsi Napló, 1902. június 4. 6.

Pécsi Napló, 1919. január 5. 9.

Soproni Napló, 1911. július 6. 1.

Soproni Napló, 1911. augusztus 2. 2.