Helytartótanácsi Levéltár
Évkör: (17. század) 1724 – 1848 (1913)
Terjedelem: 2624,485 ifm
Nyelv: főként latin, kisebb részben német és magyar, illetve a beadványozó eredeti nyelvén is találhatók iratok. A magyar hivatalos nyelv bevezetését követően, 1845-től a hivatali ügyintézés nyelve is a magyar.
Aktuális nyilvántartás:
Az MNL iratkeresőjében ITT tekintheti meg a szekcióhoz tartozó iratok listáját.
Az információ elolvasása után kattintson a „Teljes struktúra” gombra!
Egyéb, nyomtatásban megjelent korábbi segédletek:
Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)
Kapcsolódó online adatbázisok:
Céhkataszter
Címereslevél-adatbázis
Az 1724 és 1848 között működött Magyar Királyi Helytartótanács feladata az uralkodó rendeleteinek végrehajtása volt. Illetékessége Erdély és a katonai határőrvidékek kivételével egész Magyarországra, rövid megszakítással (1767–1779) Horvátországra és 1778-tól kezdve a Temesi Bánság területén megszervezett vármegyékre (Krassó, Temes, Torontál) terjedt ki. 1724-től 1784-ig Pozsonyban működött, majd Budára költözött. A szorosan vett felső közigazgatáson túlmenően hatáskörébe tartozott a gazdasági élet (mezőgazdaság, ipar, kereskedelem, közlekedés), a könyvkiadás, közoktatás és közegészségügy ellenőrzése és megszervezése, a népesség, adózás, adóalanyok védelme, az úrbéri ügyek (a jobbágy-földesúr viszony szabályozása), továbbá a hadellátás, céhszervezet, városi ügyek, a vallásügy, különféle alapítványi ügyek. Nem tartoztak illetékességébe a kincstári birtokok, bányák, amelyek a kamara, és az országban állomásozó seregrészek, amelyek a főhadparancsnokságok irányítása alá tartoztak. A helytartótanács nem intézett szigorúan vett pénzügyi, hadügyi és külügyi vonatkozású ügyeket.
Az iratanyag tagolódása a helytartótanács szervezetének, ügyintézési módjának alakulását tükrözi. Az iratok nagyrészt selejtezetlenül, eredeti irattári rendjében maradtak fenn. Tizenhat ügyosztály iratanyagából a Horvát-Szlavóniára vonatkozó iratanyagrészek átadásra kerültek 1849 után. Ezeket ma a Horvát Nemzeti Levéltár őrzi, az átadott iratokról készült jegyzékek az egyes ügyosztályoknál kerültek elhelyezésre.
A Helytartótanácsi levéltár két nagy részre oszlik. Az első részt a Magyar Királyi Helytartótanács működése során keletkezett iratok, a másodikat a felügyelete alatt működött szervek iratai alkotják.
A helytartótanácsban az iratokat mindvégig központilag iktatták, az 1769-től bevezetett iktatási rendszer alapján már valamennyi beérkezett iratot külön, egyesével számozva vezették be az ún. központi iktatókönyvekbe (Protocollum exhibitorum – C 2 törzsszám), és 1783-ig központilag, majd 1784-től kezdve ügyosztályonként irattározták. A helytartótanács 1724-ben 22 tanácsossal (4 főpap, 10 főrend, 8 köznemes) kezdte meg működését. Az ügyeket üléseken tárgyalták meg, amelyekről jegyzőkönyveket vezettek. Néhány speciális probléma intézésére hamarosan állandó bizottságok alakultak.
Az 1779 előtti időszakban nem vették következetesen figyelembe az ügyiratok egységét. Nagyobbrészt külön kezelték és külön is irattározták az egy ügyhöz tartozó uralkodói határozatokat, az udvari hatóságok átiratait, illetve a törvényhatóságok (vármegyék, szabad királyi városok) vagy magánszemélyek felterjesztéseit és a belső ügyviteli iratokat, az elintézések fogalmazványait, ezért a kutatásnál mindhárom iratfajtai (ún. alaki) sorozatot számításba kell venni. Egyidejűleg tárgyi (például egészségügyi, nemességi, katonai, alapítványügyi, egyházügyi stb.) sorozatokat is létrehoztak az egyes helytartótanácsi bizottságok által intézett ügyek irataiból. Az egyes tárgyi sorozatok iratanyagából 1769-től külön kezelt szabályrendelet-sorozatokat, ún. Idealia-sorozatokat állítottak össze, amelyeket a tárgyi állagok végén, külön segédlettel ellátva találhatók.
A tárgyi besorolást azonban bizonyos következetlenséggel végezték, ezért a kutatásnál elengedhetetlen az ismertető leltár használata, amely minden esetben utal az egyes tárgyi és alaki sorozatok összefüggéseire.
Az úrbéri, tanulmányi és cigányügyek 1779 előtt keletkezett iratait a megfelelő, 1783-ban felállított ügyosztályok iratanyagához csatolták.
1780-tól kezdve a beérkezett iratot és az elintézés fogalmazványát együtt kezelték, amely megkönnyíti a kutatást.
Az 1780 és 1783. november 23. között keletkezett iratokat nem osztották be iratfajták szerinti vagy tárgyi sorozatokba, hanem keletkezésük rendjében tartották meg. Az irattári rend így tükrözi az ügyintézés menetét, mivel az iratokat az ügyintéző referens neve szerint csoportosítva helyezték el. Egy-egy referens többnyire azonos jellegű ügyeket intézett, egyes témaköröknél azonban bizonyos átfedések figyelhetők meg. Az úrbéri, tanulmányi és cigányügyek iratait a megfelelő ügyosztályok iratanyagához csatolták. Minderről az ismertető leltár részletes tájékoztatást nyújt.
Az 1783. november 24. után keletkezett iratokat a szakszerűbb és gyorsabb ügyintézés biztosítása érdekében újonnan felállított ügyosztályok intézték. Az iratokat évek és az ügyintézés folyamán kialakult tárgyi csoportok – kútfők – szerint rendszerezték, az egyes ügyosztályok ebben a rendszerben végezték az irattározást 1848-ig. A 19. század elejétől kezdődően az első kútfők általánosabb, valamennyi törvényhatóságra érvényes ügyeket tartalmaznak, az egyes személyekre vonatkozó, egyedi ügyek külön kútfőkbe kerültek. A kútfők tárgyát a rendelkezésre álló elektronikus, nyomtatott és kéziratos segédletek, valamint a mikrofilmen használható ügyosztályi iktatókönyvek alapján lehet megállapítani.
Az iktatókönyvek a legtöbb esetben tájékoztatnak az egyes továbbcsatolásokról (későbbi évekhez), ügyosztályok közötti iratátadásokról, valamint a külön kezelt sorozatba, a szabályrendeletek (Normalia) között történő elhelyezésekről.
Az általános iratok sorozatát a titkos és az elnöki iratok, valamint a segédhivatalok iratai és különféle, ügyviteli célból létrehozott könyvgyűjtemények egészítik ki.
1785-től 1790-ig a Magyar Királyi Helytartótanács a Magyar Királyi Udvari Kamarával összevontan működött. Az ügyintézésben a két kormányszék egyesítése és újbóli szétválasztása nem hozott lényeges változást. Az ebben a korszakban intézett kamarai vonatkozású ügyek – az egykori Temesi Bánság ügyei, pénztári, földmérési, telepítési, kincstári jogok védelmével kapcsolatos, általános gazdasági, harmincad- és sóügyek – iratai a Magyar kamarai levéltárban találhatók.
A Helytartótanács alá tartozó szervek és személyek iratait az Országos Levéltárban végrehajtott rendezés során a jobb áttekinthetőség kedvéért tárgyi csoportokba osztották. Az egyes csoportokba tartozó iratanyagok nem teljesek, több fondban töredékes iratanyagot őriznek. Különösen töredékes a helytartótanács számvevőségének iratanyaga. Jelentősebb, bár nem teljes iratanyag maradt fenn a helytartótanácsi számvevőség alapítványi ügyosztályának iratai közül. A további tárgyi csoportokba közellátási, könyvvizsgálati, biztossági, közlekedés- és építésügyi, egészségügyi, tanügyi, egyházügyi, alapítványügyi és földmérési feladatokat ellátó szervek és személyek iratai tartoznak.
Az 1963-ban végrehajtott rendezés következtében a vallásalapi, tanulmányi alapi, közalapítványi ügyészek iratai különválasztották egymástól. Az ismertető leltár még a rendezés előtti állapotról ad ismertetést.
A levéltár legértékesebb irategyüttesei az 1724 és 1848 között keletkezett királyi rendeleteket magában foglaló C 13 törzsszámú sorozat (Benigna mandata), amelyek csak mikrofilmen kutathatók.
Kiemelendő az 1724 és 1848 közötti úrbéri iratokat, úrbéri összeírásokat, valamint a Mária Terézia-kori úrbérrendezés iratait tartalmazó C 59 törzsszámú állag (Departamentum urbariale) négy sorozata. A Mária Terézia-kori úrbéri tabellák digitálisan is kutathatók. Említésre méltó a C 90 törzsszám alatt őrzött titkos levéltár (Archivum secretum), amelyben a vallási, tanulmányi és közalapítványi javak birtokjogi iratait és egyéb, különösen értékes jogbiztosító iratokat helyeztek el.
Jelentősnek mondható a nemességgel kapcsolatos iratok két állaga (C 30 törzsszámú állag – Acta nobilium és C 57 törzsszámú állag – Departamentum nobilitare), amelyekben a 18. századi első felében keletkezett vármegyei nemességigazolási füzeteket, egyes családok nemességigazolására, majd nemességigazolási perére vonatkozó hivatali iratokat őriznek.
Az egykoron a helytartótanácsnál külön őrzött, majd az Országos Levéltár Térképtárába átemelt térképek digitalizálva lettek, és kutathatók a hungarica.hu portálon keresztül.
A kutatáshoz az ismertető leltár mellett elektronikus, nyomtatott és kéziratos segédletek és mutatók nyújtanak segítséget. A céhes és a nemességigazolással kapcsolatos iratok kutatásához számítógépes adatbázis áll rendelkezésre.
Ajánlott szakirodalom:
Ember Győző, A magyar kir. helytartótanács ügyintézésének története, 1724–1848 (Bp., 1940).
Ember Győző, A helytartótanács egyházügyi bizottságának kialakulása (Regnum, 1942–1943, 229–252).
Hajdu Lajos, A Magyar Királyi Helytartótanács Tanulmányi Bizottságának tevékenysége az 1776–1783 közötti időszakban (Levéltári Közlemények, 1985, 145–200).
Ember Győző, A magyarországi építészeti igazgatóság történetének vázlata, 1788–1867 (Levéltári Közlemények, 1942–1945, 345–375).
