Gézengúzok, csinibabák és csontvázak (a szekrényből)... Azok a hatvanas (hetvenes, nyolcvanas) évek

Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után Magyarország az 1960-as években továbbra is a szovjet birodalom része volt, így a magyar bel- és külpolitikát továbbra is a Szovjetunió határozta meg. Ennek ellenére a hazai hosszú 60-as éveket mely 1956-tól 1972–74-ig tartott, méltán nevezhetjük az egész térség leghosszabb és legsikeresebb időszakának.
Az 1962-es pártkongresszus határozatával kihirdették, hogy a szocializmus alapjainak lerakásával megszűntek a rendszerrel szemben álló osztályok és rétegek. A „második berendezkedés” a szövetkezetek belső életét, gazdálkodását a szovjet kolhozmodelltől eltávolító, a közös és a magángazdaság együttélésének talajára helyező reformcsomaggal folytatódott. 1964-től 1968-ig átfogó gazdasági reformterv készült, amelyet – bár igen erős fékekkel – 1968-ban életbe is léptettek.
A szovjet mintájú szocializmussal szembenállónak feltételezett társadalmi csoportokat sújtó közvetlen diszkrimináció enyhült ugyan, de nem szűnt meg.
Viszont a hetvenes évek elejétől háttérbe szorult a hatvanas évek közepén deklarált hallgatólagos reformok, korrekciók jelentős része. Megszakadt a hatvanas évek elejétől folyamatosnak tűnő törekvés a klasszikus sztálini rendszer szerkezetének változtatására, racionalizálására, a társadalommal való közvetlen kontaktusok kiépítésére.

Köszönetünket fejezzük ki
a 2009-es kiállításunkon látható dokumentumok és tárgyak kölcsönzőinek:

Esztergomi Dobó Katalin Gimnázium
Esztergomi Petőfi Sándor Általános Iskola
Rajos Kft
Tatabányai Múzeum

Borlai Gábor
Dobó Ágnes
Dunai László
Erdélyi Szabolcs
Havetta Lászlóné
Hetvesné Barátosi Judit
Horváth Attila
Kerekes László
Kládek Gusztáv és Gusztávné
Kládek László
Nagyfalusi Tibor
Papp Lászlóné
Pongrácz Tünde
Sebestyén István
Somodi Gabriella
Szabóné Weisz Judit
Weisz Jánosné
Dr. Wencz Balázs

A kiállításról készült fotókat

Borlai Gábor

készítette.