Habsburg Ottó magyarországi látogatásai (1987-1989)
Habsburg Ottó Európa egyik legrégibb uralkodó dinasztiájának tagjaként született 1912. november 20-án az alsó-ausztriai Reichenau melletti Wartholz villában. Születésekor a trónöröklés sorrendjében a negyedik helyen állt. Keresztapja I. Ferenc József osztrák császár és magyar király volt, akinek temetésén kisgyermekként részt vett Bécsben, 1916. november 30-án. Édesapja, IV. Károly megkoronázásán is jelen volt Budapesten, amit a Mátyás-templomban, 1916. december 30-án tartottak. Ekkor édesanyját, Zita Bourbon-pármai hercegnőt is magyar királynévá koronázták. IV. Károly kétévi uralkodás után, 1918. november 11-én lemondott Ausztria államügyeinek viteléről, november 13-án eckartsaui nyilatkozatával ugyanezt megtette Magyarországgal kapcsolatban is. Az első világháborút követően 1919. március 24-én családjával együtt kényszerűen Svájcban telepedett le, ahol 1922. január 31-ig élt. Ausztriába nem volt módja visszatérni, mert az 1919. április 3-án elfogadott ún. Habsburgergesetz, amely megvonta a ház tagjainak uralkodói címeit és jogait, kitiltotta őket a Köztársaság területéről, s a visszatérést lemondó jognyilatkozat megtételéhez kötötte. A törvény a Habsburg-Lotharingiai-ház teljes vagyonát az állam javára elkobozta. Hatályát 1935−1936 között részben felfüggesztették, 1939-ben azonban a náci megszálló hatalom ismét felújította, 1945-ben a második Osztrák Köztársaság eredeti, 1919-es formájában alkotmányerejű törvénnyé emelte. 1955-ben pedig az osztrák államszerződésbe is belefoglalták. |
A királyi család a koronázáskor |
Habsburg Ottó fiatal korában | A Horthy kormányzat nem hozott ilyen törvényt, sőt, Horthy látszólag királyhű maradt. IV. Károly 1921. március 27. és április 5. között visszatért Magyarországra, és a kormányzótól követelte a hatalom átadását, aki az antant hatalmakra hivatkozva elutasította a „kérést". Októberben - ekkor immár fegyveres erővel - próbált meg visszatérni, de ez a kísérlet is meghiúsult, és az antant hatalmak Madeira szigetére, Funchalba szállították, ahol 1922. április 1-jén meghalt. Habsburg Ottó és családja ettől kezdve évtizedeken keresztül emigrációban élt. Először a Habsburg rokon, XIII. Alfonz spanyol királynál találtak menedéket, rövid ideig a Madrid melletti El Pardo kastélyban, majd a baszkföldi Lequeitióban, az Uribarren palotában laktak. Habsburg Ottó 1929-től a Brüsszel melletti Steenockerzeelben élt, s Otto von Bar herceg néven megkezdte tanulmányait a Leuveni Egyetemen, ahol 1935-ben politika és társadalomtudományok doktora címet szerzett. A harmincas évek elejétől aktívan fellépett a nácizmus ellen, tiltakozott Ausztria bekebelezése ellen. 1940-ben először Párizsba, majd Portugálián keresztül az Egyesült Államokba, Washingtonba távozott. A második világháború idején széles körű politikai tevékenységet fejtett ki Ausztria önállóságának visszanyerése és Magyarország szövetséges hatalmak mellé állítása érdekében. Több ezer zsidó és politikai üldözött életét mentette meg. 1944–1954 között Franciaországban és Spanyolországban élt. 1951-ben, a franciaországi Nancyban házasságot kötött Regina von Sachsen-Meiningen hercegnővel, akitől hét gyermeke született, öt lány, majd két fiú. 1954-től 2011. július 4-én bekövetkezett haláláig a bajorországi Pöckingben élt a család által Villa Austriának elnevezett házban. |
Habsburg Ottó 1936-tól a Páneurópai Unió tagja, 1957–1973 között helyettes vezetője, majd elnöke lett. 1978-ban német állampolgárságot kapott. 1979 és 1999 között a német Keresztényszociális Unió (CSU) képviselője volt a strassbourgi Európa Parlamentben, egyúttal ő volt az európai konzervatív pártok csoportjának vezetője. 1982-ben elérte, hogy a közgyűlésben egy üres széket állítottak a vasfüggöny mögött élő népeknek. 1989-ben egyik szervezője volt a magyar-osztrák határon rendezett „páneurópai pikniknek", amelynek során 6-800 Magyarországon tartózkodó NDK állampolgár áttörte a határt, és nyugatra menekült. A Habsburg család, így Habsburg Ottó megítélése is meglehetősen negatív volt a 20. század első felében. A család tevékenységét, köztük az 1930-ban nagykorúvá váló Habsburg Ottót már a Horthy-kormányzat is folyamatosan figyelte, s a Magyar Távirati Iroda hírei között szintén előkelő helyen szerepeltek az Ottóval kapcsolatos német, francia vagy angol sajtóban megjelent cikkek, tudósítások, amit a háború alatt az amerikai, majd a háború után az osztrák értesülések is kiegészítettek. Ebben az időben a Habsburg restaurációt a világ nagy részén akut problémának tartották, hiszen Habsburg Ottó évtizedekig trónkövetelőként lépett fel, s a trónörökös a második világháború végéig reménykedett a visszatérésben, s ehhez még hozzájárult elképzelése egy háború utáni bajor-osztrák-magyar közös államról saját uralkodása alatt. |
Habsburg Ottó és felesége |
A második világháború után Habsburg Ottó fontosnak tartotta a magyar emigráció egységét a kommunista rendszer ellen. Figyelte a hazai koncepciós pereket, de figyelme inkább Sztálin halála után fordult erősebben a szovjet és a hazai belpolitika eseményei felé. 1956 nyarától – amikor már érezni lehetett a változások lehetőségét – foglalkozott napi szinten Magyarországgal.
A szocializmus idején a Ferenc József nevéhez kötődő monarchiának nem volt, nem lehetett kultusza, de sokak számára Nagy-Magyarországot, a „boldog békeidőket" testesítette meg, noha erről nem lehetett beszélni. Ennek megfelelően fel sem merült, hogy beléphessen ezekbe az országokba, így Kelet-Európa még évtizedekig zárva maradt Habsburg Ottó előtt. A kommunista kormányzat bizalmatlanul viseltetett iránta, és minden megmozdulását árgus szemekkel figyelte.
Ausztriába is többször megpróbált visszatérni, de csak 1966-ban volt erre legálisan lehetősége, annak ellenére, hogy 1961-ben lemondott trónigényéről. Személye – főként a szocialisták ellenzése miatt – az osztrák belpolitika egyik legfontosabb ütközőpontja volt a '60-as évek közepéig. Nemzetközi tekintélyének növekedésével párhuzamosan azonban kapcsolata az osztrák szocialistákkal is rendeződött.
A magyar hatóságok figyelme ettől kezdve fordult sokkal inkább Habsburg Ottó felé. A hetvenes évek közepétől még kifejezetten ellenséges megfigyelői célzattal érdeklődtek iránta, a nyolcvanas évek közepére az érdeklődés már jóindulatú semlegességet takart.
Habsburg Ottó 70 évi távollét után, 1987 nyarán látogatott magánemberként először Magyarországra. 1987. július 10-én, egy szigorúan titkos minősítésű rejtjeltávirat értelmében személyi titkára arról értesítette a bonni magyar nagykövetséget, hogy Habsburg Ottó, az Európa Parlament nyugatnémet képviselője néhány fős kísérettel „teljesen magánjellegű látogatást" akar tenni Magyarországon, s „hivatalos személyiségekkel nem kíván találkozni". Az utazás pontos időpontja és az útiterv ekkor még nem volt ismert, csupán az volt biztos, hogy osztrák útlevéllel utazik, néhány fős nyugatnémet kísérete pedig a magyar-osztrák határon veszi fel a vízumot.
MNL OL XIX–J–1–j–1987–NSZK–109–138–003878. (Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Külügyminisztérium, TÜK iratok)
Ezt követően a szokásos eljárásrendnek megfelelően a külügy tájékoztatta a pártközpontot Habsburg Ottó 1987. évi magyarországi utazásáról. Várkonyi Péter külügyminiszter 1987. július 16-ai keltezésű feljegyzésében értesítette Kótai Gézát, az MSZMP Központi Bizottsága Külügyi Osztályának vezetőjét. A kísérőlevélben Várkonyi javasolta, hogy Óvári Miklós KB titkár, tájékoztatásul, jelentse be a titkárságnak Habsburg Ottó utazását. Az átirat szerint Habsburg Ottó NSZK-beli titkára telefonon tájékoztatta a bonni nagykövetséget, hogy Habsburg Ottó 1987. augusztus 1-jén Magyarországra látogat. A feljegyzés készítője megjegyzi, hogy „Habsburg Ottó osztrák állampolgár, s miután Tiltó Névjegyzéken nem szerepel, beutazásának jogi akadálya nincs. […] Habsburg Ottó kisgyermek kora óta nem járt Magyarországon”, és lojális álláspontra helyezkedett Magyarországgal kapcsolatban, amit a néhány héttel korábban, a Századunk című tv-sorozatban készített interjú alapján Bokor Péter fogalmazott meg. A Területi Főosztály javasolja „a közlés tudomásul vételét és a belépő határállomás értesítését, nehogy ott fennakadás legyen”, ami azt jelentette, hogy Habsburg Ottó akadálytalanul léphetett 1987. augusztus 1-jén Magyarország területére. Az MSZMP KB Titkársága 1987. július 20-ai ülésén tudomásul vette Habsburg Ottó látogatását – magánemberként – Magyarországra, de a sajtó nem publikálhatta útját. A látogatás egyfajta áttörésnek számított Habsburg Ottó és a kommunista magyar állam kapcsolatában, bár informális szinten már korábban is voltak előzményei a párbeszédnek.
MNL OL XIX–J–l–k–1987–Ausztria–10–9–9090. (Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Külügyminisztérium, Általános iratok)
Habsburg Ottó legközelebbi látogatására az 1988. májusi pártértekezlet, Kádár János felmentése után került sor. A bonni magyar nagykövet rejtjeltáviratában arról tájékoztatta a budapesti Külügyminisztériumot, hogy Habsburg Ottó 1988. július 13-án feleségével és leányával magánjellegű látogatásra utazik Magyarországra. A távirat küldője pontosan megadta a határátlépés helyét és várható idejét. Közölte, hogy a család osztrák útlevéllel utazik, és javasolta, hogy az osztrák útlevéllel érkező családot a határőrség a határállomáson zökkenőmentesen engedje be, ami már egyértelműen Habsburg Ottó kiemelt megítélését jelentette. A külügy emellett azt is javasolta, hogy „az általa felvetett kérdésekről a Parlament egyik vezetője, esetleg Péter János elvtárs egy rövid, nem hivatalos beszélgetésen találkozzon Otto v[on] Habsburggal”. Habsburg Ottó 1988-as látogatása sem volt hivatalos jellegű, bár ekkor már „megilletődve állt a szent korona előtt” a Magyar Nemzeti Múzeumban. A Magyar Távirati Iroda 1988. július 18-ai jelentése megállapította, hogy Habsburg Ottó látogatása „nagy feltűnést kelt mindenütt, ahol megjelenik […] egyesek azonnal kitörő örömmel fogadták, mások fenntartásokkal, féltek nemcsak a régi idők visszatérésétől, de attól is, hogy valamelyik politikai tábornak a malmára hajtja a vizet”.
A kapcsolatok szorosabbá válását jelzi, hogy minderről nem hivatalos formában kapott tájékoztatást a bonni nagykövet, hanem Habsburg Ottó „egy alkalmi beszélgetésen nem hivatalos formában” tájékoztatta egy eredetileg Romániának szánt segélyszállítmány Magyarországra juttatásának lehetőségéről, s csak mellékesen jelezte a család utazását.
Az ügy érdekessége, hogy az MSZMP KB Politikai Bizottsága 1988. június 28-án arról kapott tájékoztatást, hogy Habsburg Ottó édesanyja, Zita királyné magánemberként Magyarországra kíván látogatni. A források alapján nem állapítható meg egyértelműen, de vélhetően közösen utazhattak.
MNL OL XIX–J–1–j–1988–ÁGSZ–VI–62–003276. (Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Külügyminisztérium, TÜK iratok)
Habsburg Ottó első hivatalos magyarországi útjára egy Európa parlamenti küldöttség tagjaként 1989. február végén került sor, ami már tükrözte a hazai változásokat is. Személye óriási érdeklődést keltett, elhalmozták meghívással a pártok és a civil szervezetek. A sajtó képviselői is nagy számban keresték meg, ami főként nyugat-európai szocialista körökben felháborodást váltott ki. A küldöttség szociáldemokrata tagjai is rosszallták, hogy mekkora felhajtás volt körülötte. A sajtószabadság megjelenése, az emberek nyilvános érdeklődése ekkor még új volt Magyarországon, és elementáris erővel jelentkezett az, a jobb esetben elhallgatott, de inkább szidalmazott hajdani trónörökös iránt. A nyugati munkáspártok egyszerűen nem értették ezt, és a legitimizmus veszélyének újbóli feléledésétől tartottak. Az adott helyzetben a magyar külügy magyarázatra kényszerült saját politikai céljait illetően.
A külügyminisztérium egyik elemzése viszont arra utal, hogy Habsburg Ottó „magyarországi megnyilatkozásaiban semmiféle országunkat sértő megjegyzést nem tett. Értékeljük azt a tevékenységet, amelyet Magyarország és az Európai Közösségek közötti kapcsolatok érdekében kifejtett és kifejt…”
Az 1989. március 3-án keltezett, a dániai magyar nagykövetség szigorúan titkos rejtjeltávirata Habsburg Ottó magyarországi látogatásával foglalkozott. A nagykövet kötelességének érezte jelezni, hogy Ausztria dániai nagykövete értetlenségét fejezte ki Habsburg Ottó magyarországi fogadtatása miatt. Először a róla készült filmen háborodott fel, majd az Európa parlamenti delegáció kapcsán vetette fel, hogy „Nem tévesztettünk-e arányt a delegáció és Habsburg Ottó között”.
MNL OL XIX–J–1–j–1989–Ausztria–10–10–001442. (Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Külügyminisztérium, TÜK iratok)
Három nappal később, 1989. március 6-án a Külügyminisztérium is feljegyzést készített Habsburg Ottó magyarországi látogatásáról. Az Európa Parlament február végén, március elején Magyarországon járt küldöttségének szociáldemokrata tagjai „már itt és nyíltan is rosszallották, hogy dr. Habsburg Ottó, a küldöttség konzervatív tagja körül »mekkora felhajtás van« Magyarországon”. A koppenhágai nagykövet jelentése szerint az ottani osztrák nagykövet már „másod ízben ad hangot értetlenségének a volt császári család sarjával összefüggésben elkövetett «aránytévesztésünk» miatt”. A feljegyzés szerint a nyugati munkáspártoknak kételyei támadhatnak a magyar politika szándékai iránt, és felhívják arra a figyelmet, hogy a legitimizmust az osztrák politika, mint veszélyt, ma is számon tartja, s mint említik „dr. Habsburg »nagy magyarországi show-jára« ráadásul egy olyan időszakban került sor, amikor a külföld még nem lehet teljesen tisztában azzal, hogy a magyar kormányzat ráhatása a hazai médiákra milyen korlátozott”. A feljegyzés készítője ezért egy táviratot tartott szükségesnek az észak-amerikai és a nyugat-európai magyar nagykövetek számára, amelyben ezek a diplomaták kifejtenék a magyar kormány álláspontját.
MNL OL XIX–J–1–k–1989–ÁGSZ–VI–62–2955. (Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Külügyminisztérium, Általános iratok)
A magyar vezetés és Habsburg Ottó kapcsolatának következő lépcsőfoka már a szocializmus utáni időszakra utal. Habsburg Ottó 1989. július 27-én arról értesítette Szűrös Mátyást, az Országgyűlés elnökét, hogy az Európa Parlament külön delegációt létesített a magyar Országgyűléssel való kapcsolattartásra, melynek elnöke lett. Szűrös Mátyás majdnem egy hónap múlva válaszolt táviratilag! Ezt követően több levélváltás is történt, melynek során Szűrös Mátyás meghívta Habsburg Ottót és a 12 tagú Európa parlamenti bizottságot. Többszörös időpont egyeztetési problémák miatt erre a látogatásra csak az új parlament alakuló ülése kapcsán, 1990. május elején került sor. Az 1992. május 2-án megnyitott parlament ülésén Szűrös Mátyás a következőket mondta: „Hölgyeim és Uraim! Tisztelt jelenlévők! Képviselőtársaim! Nagy tisztelettel köszöntöm az Országgyűlés alakuló ülésén megjelent dr. Habsburg Ottót, az Európa Parlament Magyarországgal foglalkozó bizottságának elnökét.” S e mondatokkal Habsburg Ottó hivatalosan is a magyar politikai élet aktív közéleti szereplőjévé vált.
***
Az évforduló alkalmából a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára kiállítást nyitott, melyben elsősorban a levéltár IV. Károllyal és dr. Habsburg Ottóval kapcsolatos forrásait mutatja be. Emellett fényképeket, és a családhoz kötődő emléktárgyakat, érméket is bemutatunk. A levéltár az egy évig tartó kiállításra előzetes jelentkezés alapján várja a csoportok és egyéni látogatók érdeklődését.
Új hozzászólás