Egy levéltáros nyomában

Egy levéltáros nyomában

Dr. Péczely Ödön főlevéltáros hagyatékának margójára

Írta: Kiss Lajos

A Magyar Nemzeti Levéltár gondozásában „1944-1952 veszteség adatbázis” projekt keretein belül, adatrögzítés közben lettem figyelmes dr. Péczely Ödön vármegyei levéltáros halotti bejegyzésére. Az adatok rögzítése során több kérdés felmerült bennem, elsőként az, hogy az elhunyt vajon melyik levéltárban dolgozott, milyen „pályát futhatott be”? Első ránézésre Abaúj vármegye kötelékében dolgozó levéltárosnak gondoltam, de Kis József „A szétszórt és szétlopott Abaúj-Torna vármegyei levéltár” c. cikkét[1] olvasva elbizonytalanodtam. Kisebb utánajárást követően a szálak Pest és Nógrád vármegyékbe vezettek, ahol Péczely kezdetben, mint allevéltáros, majd 1942-től, főlevéltáros beosztásban végezte el a rábízott feladatokat. Életével eddig több kolléga is foglalkozott. Berényiné Kovács Gyöngyi a 2017-es „A Pest Megyei Levéltár története és a megyei levéltárak megítélése a magyar levéltárügyben 1920 és 1947 között” című doktori disszertációjában rövidebb életrajzokban foglalta össze a már említett időintervallumban, Pest megyében működő levéltárosok rövid életrajzait, így köztük Péczely Ödönét is. Mindezek mellett betekintést nyerhetünk a korszak levéltári helyzetére, némely esetben megidézve Péczely reakcióit, tevékenységét. Galcsik Zsolt kutató- és gyűjtő munkáinak köszönhetően pedig a különböző levéltári források kerültek összegyűjtésre, illetve a Balogh család archívumából előkerült Péczelyt ábrázoló néhány fénykép is fennmaradt.[2] A nógrádi főlevéltáros abaúji kötődéséről azonban nem sokat lehetett tudni, pedig felmenői között találhatunk a reformkorban és a Bach-korszakban jelentős megyei karriert befutó főszolgabírót és a dualizmus és a Horthy-korszak idején pénzügyi területen dolgozó szakembereket is.

Péczely Ödön származása és családi háttere

Dr. Péczely Ödön abaúji gyökerei egészen a 17. század közepéig nyúlnak vissza. Származását tekintve hivatalnok köznemesi családból származott. A Péczelyek feltételezhetően a mai Hernádszentandrásról származtathatóak. A családtagok viselt hivatalainak köszönhetően, a különböző anyakönyvi bejegyzések arról tanúskodnak, hogy család lakhelye a 19. században folyamatosan változhatott. Ödön édesapja hernádszentandrási putnoki és péceli Péczely Árpád, édesanyja pedig szentmártonkátai és vatai Batta Irma Mária volt. A szülők 1902-ben kötöttek házasságot a zempléni Legyesbényén,[3] majd ezt követően az édesapa hivatalviseléséből kifolyólag az 1920-as évekig Edelényben éltek. A nógrádi főlevéltáros is itt született 1909. március 11-én született, családja legfiatalabb tagjaként. Testvérei: Olga Erzsébet, a csecsemőkorban elhunyt Zoltán, illetve Irén Mária voltak.

Péczely Ödön apai nagyapja, János (1809-1885) az 1830-as évektől Abaúj vármegye közigazgatásában vállalt szerepet. A reformkor idején a Szikszói Járásban esküdt,[4] 1842-től ugyanitt alszolgabíró,[5] a Bach korszaktól pedig a Gönci Járás főszolgabírója volt.[6] Keszler Karolinával kötött házasságából született Ödön édesapja, Árpád (1862-1924), aki Magyar Királyi Adóhivatal adótárnoka, majd pedig állampénztári főtanácsosaként építette hivatali karrierjét. Péczely János az általa vezetett járás székhelyén (1858-tól Göncről Abaújszántóra helyezték át) Abaújszántón telepedett le,[7] itt is hunyt el 1885-ben.[8] Péczely Ödön anyai ági felmenői zempléni köznemes földbirtokosok voltak Bájon (ma Taktabáj) és Legyesbényén. Péczely nagyapja, vatai Battha Lajos 1880-ban bekövetkezett halálát követően, nagyanyja Kotzka Mária vezette a családi gazdaságot. Leánya házasságkötését követően gyermekéhez költözött Edelénybe, itt hunyt el 1909-ben.[9] Az 1920-as években Péczely Árpád és családja Abaújszántóra költözött. A családfő 1924-ben bekövetkezett halálát[10] követően, leányai itt kötöttek házasságot. Az idősebb nővér Olga, a helybéli Balogh József Bertalan adóhivatali tisztviselővel,[11] míg a fiatalabb Irén a pankotai (Arad vm.) származású sutaki Barna Bélával kötötte össze az életét.[12] A Balogh- Abaújszántón, míg a Barna házaspár Budapesten telepedett le. Az édesapához hasonlóan Péczely Olga és férje az adóhivatal berkein belül építették karrierjüket, házasságuk pedig a férj 1964-ben bekövetkezett haláláig tartott. Ödön fiatalabbik nővére azonban nem bizonyult ilyen szerencsésnek, 1933-ban kötött házassága közel négy év után válással végződött. Az 1940-es évekre a Balogh házaspár kivételével a Péczely család tagjai Budapesten éltek.

Péczely Ödön életútja

A Péczely házaspár nagy gondot fordított mind három gyermekének az oktatására. Olga tanulmányait a Kassai Római Katolikus Főgimnázium, Irén pedig a Tiszáninneni Református Egyházkerület Miskolci Felsőbb Leánygimnáziumának magántanulójaként folytatta az 1910-es és 1920-as években. Ödön középfokú tanulmányait a Miskolczi Kir. Katholikus Fráter György Főgimnázium magántanulójaként,[13] majd a Budapesti VIII. kerületi Magyar Kir. Állami Zrínyi Miklós Reálgimnáziumában folytatta.[14] Ez utóbbiban nagy hatást gyakorolt rá osztályfőnöke, Karácsony Sándor (1891-1952) filozófus, pedagógus. Középiskolai tanulmányainak utolsó két évét viszont nem Budapesten, hanem Sárospatakon, a Református Főiskola Gimnázium végezte el. Patakon aktív diákéletet élt, tagja volt az I. Rákóczi György Egyesületnek és az Erdélyi János Önképzőkörnek, részt vett továbbá az iskola sportéletében is, mint a helyi sakk és ping-pong bizottság elnökségi tagja. Vonzódása az irodalomhoz pataki diákévei alatt megmutatkoztak.[15] Jeles érettségi vizsgáját követően felsőfokú tanulmányait Debrecenben és Budapesten folytatta latin-magyar szakon, ahol mentora korábbi osztályfőnöke Karácsony Sándor lett.[16] A debreceni tanulmányaival kapcsolatos információk nincsenek feltüntetve a személyi alapján, viszont egykori hadifogoly társa, Reiman István visszaemlékezései[17] és a Karácsony Sándorral fenntartott kapcsolata arra enged következtetni, hogy tanulmányait a cívis városban is folytathatta egy rövidebb ideig. Bölcsészdoktori fokozatát mindenesetre Budapesten a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerezte meg 1932-ben.[18] Ugyanebben az évben jelent meg szerzői kiadásban a legfontosabb munkája az „Elvek és irányok az 1890-es évek irodalmában”. Az 1930-as években írásait olyan lapok közölték, mint pl. az „Írások” irodalmi és művészeti folyóirat[19] vagy a népi írók mozgalmával szimpatizáló keresztény értelmiségi fiatalokat képviselő „Így látjuk”.[20] A publikálás mellett, különböző latin nyelvű szövegek fordításával is foglalkozott, amelyek közül a legkiemelkedőbb a Bél Mátyás „Notitia Hungariae Novae Historico Geographica” c. grandiózus munkájának egyes fejezetei (pl.: Pest-Pilis-Solt vármegyére vonatkozóan) voltak.[21]

Budapesten tartózkodott, amikor 1939 januárjában az Országos Széchenyi Könyvtár munkatársa lett. Itt rövid ideig tartózkodott ugyanis az év végén már az Országos Levéltárban megkezdte a levéltáros munkakör betöltéséhez szükséges levéltári gyakorlat megszerzését. 1940 és 1941 között a Pest-Pilis-Solt-Kiskun Megyei Levéltár allevéltárnoka volt, ahol részt vett a Semmelweis utca felöli pincében tárolt iratanyag költöztetésében, a Pomázra szállítani kívánt iratok rendszerezésében, valamint az ezt megelőző selejtezéséi munkafolyamatokban.[22] 1941 decemberében kinevezték a Nógrád-Kishont Megyei Levéltár főlevéltárosának, ahol a nyugállományba vonult Niedermann Imrét váltotta a tisztségben. Ezt a pozíciót 1947-ben bekövetkezett haláláig töltött be hivatalosan.[23]

A főlevéltáros kálváriája

Péczely politikai nézete mind Magyarország német megszállása előtt, mind pedig utána kifejezetten német ellenes volt. Az 1930-as években olvasója és támogatója volt a vitéz Bajcsy-Zsilniszky Endre nevével jelzett Szabadság elnevezésű nemzetiszocialista ellenes hetilapnak.[24] Az 1945-től működő igazoló bizottságok irataiban a levéltárost, közeli barátai Dr. Ivánka György vármegyei főjegyző és Dr. Erdődy Tibor aljegyző szangvinikus természetű társasági emberként írták le, aki nyilasellenes felszólalásaival is felhívta Balassagyarmaton magára a figyelmet. Szervezésével, helyi értelmiségiekből németellenes társaság működött ekkor a nógrádi városban. A társaságnak olyan prominens tagjai voltak, mint pl. Dr. Ligeti Lajos orientalista, nyelvész, turkológus, egyetemi tanár, Dr. Daróczy Gusztáv főügyész, dr. Garamvölgyi Antal vármegyei aljegyző (a Független Kisgazdapárt egyik háború utáni szervezője) és Szeleczky Adorján árvaszéki ülnök. A társaság összejövetelein rendszerint az aktuális politikai események vitatták meg. Ivánka és Erdődy elmondása szerint Péczely a baráti körein kívül sem rejtette véka alá véleményét, a nagy nyilvánosság előtt is hangoztatta azokat. Ennek folyományaként ő és a társaság tagjai 1944 őszén a nyilas ügynökök célkeresztjébe kerültek. A letartóztatás elől Péczely dr. Garamvölgyi Antallal október 16-án menekülésre kényszerült.[25] A hatóságok végül elfoghatták, majd besorozhatták őket. Péczely Irén a nógrádi alispánnak címzett kérvényéből tudhatjuk meg, hogy október 20-án, mint katonát Losoncra vitték, innen pedig Érsekújvárra a tiszti iskolába vezényelték. Az utolsó életjelet családjának december 19-én küldte családjának.[26]

A II. világháború végét Péczelynek még sikerült megélnie. Németország kapitulációja előtt, 1945. április 25-én Luclov városában fogságba esett,[27] majd egy észak-lengyelországi „betegtáborba” került. Itt ismerkedett meg az akkor még gimnazista Reiman István (1927-2012) matematikussal. Reiman visszaemlékezései szerint Péczelyvel együtt 1945-46 telén hazaengedték a táborból. Hazaútjuk során Odera-Frankfurtnál azonban szovjet csapatok fogták el, majd vitték őket egy ukrajnai település, Slauta mellett épített 306/2-es fogolytáborba. Péczely legyengült szervezetét az út jócskán és a tábori élet egyaránt megviselhették. 1946 év vége felé az egyik barakk betegszobának elkerített részében szállásoltatták el. Reiman többször felkereste a fokozatosan leépülő Péczelyt, aki próbálta optimista módon, a szabadulás reményében felfogni a sorsát. Reiman elmondása szerint latin tanulási módszertanról és „Puskin és Turgenyev” népéről, a főlevéltáros keleti orientációjú pozitív jövőképéről folytattak eszmecserét. Péczely utolsó napjait a barakkban súlyos betegen ágyban töltötte, beszélni már szinte nem tudott.[28] A barakkból 1947 januárjában szállíthatták át a slautai kórházban, ahol Péderi Bertalan fogolytársának beszámolója szerint január 6-án hunyt el.[29] A 306. hadifogolytábor temetőjében, Sepetovkában helyezték nyugalomra. Maradványait az 1/11. parcella/sír őrzi.[30]

Péczely hagyatéka

A háborút követően a Péczely nővérek édesanyjukkal különböző kérelmek útján igyekeztek felvilágosítást kérni a megyei hatóságoktól fivérük sorsát illetően. A holttá nyilvánítás adminisztratív folyamatát 1949 szeptemberében indították el,[31] majd november 15-én Péderi Bertalan tanú vallomásával hitelesítették és lezárták. Öt nappal később, Ödön édesanyja a már súlyos beteg özv. Péczely Árpádné gyomorrák következtében, Budapesten elhunyt. Péczely Ödön végrendelet nem készíttetett, hagyatékát 1949. december 7-én tárgyalták Dr. Ruttkay Elemér közjegyző közreműködésével. A levéltáros 625/3. helyrajzi szám abaújszántói ingatlanának értékét 1600 forintra becsülték, amelyet nővérei ½ - ½ arányban örököltek meg.

Sajnos Péczely Ödön hagyatékából nem sok maradt az utókorra. Sógora, Balogh József 1964-ben, nővérei pedig az 1990-es évek legelején elhunytak. A háborús pusztítás illetve az évek múlásának, családtagok elhalálozásainak köszönhetően emléke az évek során elhalványult.