Barabits Fülöp (1887-1940), Miskolc város kertművésze

Barabits Fülöp (1887-1940), Miskolc város kertművésze

Írta: Rózsa György Gyula

Miskolc város tisztviselői kara a ’30-as években 86 főből állt, melynek fontos szereplői voltak a város alkalmazásában álló kertészek. A két csoport a „Népkerti kertészek” és a „Gazdasági kertészek” 3-3 főből álló személyzetét jelentette. Miskolc főkertésze a Horthy-korszakban Barabits Fülöp volt, aki a Szentpéteri kapuban kialakított városi gazdasági kertészetet vezette. Barabits személye és életútja rávilágít a két háború közötti Miskolc kertészeti arculatának változásaira, egy meghatározó személy magas szintű kertészeti munkáján keresztül.

Családi háttér

A Barabits ősök a XIX. század folyamán Zágrábból telepedtek át Magyarországra. Barabits Ferenc, a későbbi miskolci főkertész édesapja 1854 március 4-én született Körmenden. A gombkötő és paszományos mesterségét a helyi batthyányi uradalomban folytatta, de a mesterség hanyatlásával kertészkedéssel kezdett foglalkozni. Négy gyermeke közül Fülöp is Körmenden született, 1887. szeptember 19-én. A helyben elvégzett elemi és középiskola után – folytatva az apa kertészeti munkáját – Erdélybe került, ahol egy aranyostordai kertészetben inasoskodott, mi közben a tordai kertmunkás iskolában tanult.[1] 1904-ben felvételt nyert a Budapesti Kertészeti Tanintézetbe, ami a mai Kertészeti Egyetem elődjének tekinthető. Tanulmányait itt 1907. június 21-én fejezte be kitűnő eredménnyel. A német nyelvet is jól beszélő Barabits a kor szokása szerint 1908. november 1-től külföldi tanulmányútra indult, melynek keretében Németországban, Ausztriában, Franciaországban és Olaszországban folytatott kertészeti tanulmányokat. Elsőként a leghíresebb német rózsa céget, a Lambert Söhne-t kereste fel, a Mosel menti Trierben. Itt a világhírű rózsa nemesítő, Druski felügyelő mellett kapott beosztást. Ő volt a fehér Druski és az illatos piros Druski rubra híres tearózsák kinemesítője. Az ennél a cégnél nemesített Paul’s Scarlet Climber futórózsát Barabits Fülöp hozta Magyarországra és kezdte el terjesztését az országban.  Ugyancsak Trierben találkozott és dolgozott együtt a később világhírűvé vált holland dendrológussal, Dorenbusch-sal, akivel együtt lakott és egész életre szóló barátság fűzte őket össze. 1910 körül a francia Versailles-ba kerül, majd Ausztriában és Olaszországban tölt el hónapokat. Utóbbi helyen egy pálmatermesztő cégnél dolgozott, szerzett tapasztalatokat.[2] 1911. november 1-jén tért haza, ekkor kezdte meg gyakornoki munkáját Miskolcon, melyet 1913. május 6-án fejezett be.

Barabits Fülöp Miskolc szolgálatában

A Földművelésügyi Minisztérium alkalmazásába került 1913. május 7-én, mely kapcsán hivatali esküt május 13-án tett ugyancsak Miskolcon.[3] A közös hadseregnél a 83. gyalogezredhez volt beosztva egy évi önkéntes szolgálatra, de a korabeli dokumentum szerint ez alól felmentették.[4] Az állam a korszakban a zöldségtermesztés fokozása végett Nagytétényben, Gödöllőn, Tatabányán, Besztercebányán és Miskolcon létesített állami zöldségtermelő telepeket összesen 209 kataszteri hold területen.  Az itt termelt terményekkel az általános szükségletet látták el, illetve az ott foglalkoztatott munkások gyakorlati képzésével gyarapították azok számát, akik később önállóan hasonló területen helyezkedtek el. Ezeken az állami telepeken évente több száz személy sajátíthatta el a zöldségtermesztés ismereteit.[5]

A Földművelésügyi Minisztériumnál betöltött állása után 1915. december 1-től főkertésszé nevezték ki Miskolcon. Egy korabeli, 1916-os újsághirdetésből tudjuk, hogy ekkor már Barabits Fülöp főkertész irányítása alatt működött a Szentpéteri kapuban egy Miskolc város által működtetett dísz és konyhakertészet, ahová alkalmazottakat kerestek. A kertészet központja Miskolc Szentpéteri kapu 55 szám alatt volt, ahová elsődlegesen nőtlen, szorgalmas, hadmentes egyéneket kerestek, akik főként kereskedelmi kertészetben voltak korábban alkalmazva. Előnyben részesültek azok, akik a bolgár rendszerű konyhakertészetben és a melegágyak használatában is jártassággal bírtak.[6]

Barabits hamar bekapcsolódott az országos szakmai körök munkájába is. Két korabeli táviratból tudjuk azt, hogy 1916. január 5-én tájékoztatta Miskolc városházi tanácsnokát Krizsanovszky urat, mi szerint a lévai kiküldetése után Zólyomba, majd onnan Besztercebányára utazott. Ide a földművelésügyi miniszter küldte ki az ottani városházán január 7-én tartandó értekezletre.[7] A tanácskozás bizonyára az országban ekkor még működő állami zöldségtermelő telepek vezetőinek volt egy szakmai értekezlete. A besztercebányai telep megszállás folytán az 1918. évben megszűnt, a miskolci telepet pedig Miskolc városa vette át. [8]

Barabits nagy lelkesedéssel kezdte megszervezni a miskolci mintagazdaságot., melynek része volt egy bolgárkertészet és egy tehenészet, magas színvonalú munkásszállásokkal, vasúti iparvágánnyal, villany- és vízvezetékekkel ellátott gazdasági és lakóépületekkel. A munkáslétszám a főszezonban meghaladta az 500 főt. A zöldségtermesztésen kívül jelentős területen foglalkoztak dinnye és gyógynövény termesztéssel is. A városi lakosság és a közületek ellátása mellett exportra is termeltek.

Miskolc város már 1915-ben foglalkozott az állami zöldségtermelő telep átvételének kérdésével. A telep átvételét azon esetre kívánta vállalni a város, ha a földművelésügyi miniszter a telep berendezésére az átvétel utáni négy esztendőre évi 10.000 korona segélyt engedélyez.[9] A telep felszerelésének becsült értéke mintegy 30.000 korona lehetett. [10] A város ezt megelőzően már régebben elhatározta, hogy a miskolci állami zöldségtermelő telepet saját kezelésébe átveszi. Az erről szóló határozatot a belügyminiszter 1916 júniusában hagyta jóvá.[11]

„Gróf Serényi Béla volt földművelésügyi miniszter 1912. évi szeptember 27-én leiratot intézett a városokhoz, többek között Miskolchoz is, melyben az általános drágaság emelkedésének ellensúlyozása végett városi zöldségtelep létesítésére buzdította, kijelentve, hogy a várost ily irányú törekvésében támogatni kész. Miskolc tanácsa teljesen átértve a kezdeményezés nagy jelentőségét, sietett a minisztériumnak bejelenteni, hogy a város e célra alkalmas területtel rendelkezik s a megindult tárgyalások eredménye, hogy a törvényhatósági bizottság a létesítendő állami zöldségtelep céljaira 25 kataszteri holdat, holdanként 60 korona haszonbér mellett átadott s vállalta azt a kötelezettséget is, hogy a kertészet végleges elhelyezésére a Sajó melletti tagbirtokból annak idején 100 holdat fog átadni a kertészetnek. A zöldségtelep már az 1913. évben szép eredménnyel működött. Gróf Serényi Bélának a miniszterségből történt távozása után az egyes városokban létesült állami jellegű zöldségtelepek fejlesztését a minisztérium beszüntette, s csupán azok legszorosabb értelmében vett fenntartására szorítkozott, minthogy pedig egy 25 holdas kis zöldségtelep nem elégítheti ki a közönség zöldségszükségletét, de az ily szűk keretekbe szorított intézmény a kitűzött magasabb cél megközelítésére sem alkalmas. Nagy Ferenc dr. polgármester tárgyalást kezdett a minisztériummal a telep bővítése végett, mely elől azonban a minisztérium elzárkózott, ellenben a tárgyalások során felajánlotta a telepet a városnak berendezésével együtt. A folyó év tavaszán a polgármester tapasztalván, hogy a bolgárkertészek a háborúval járó bizonytalanság és súlyos gazdasági viszonyok között a kertészkedést beszüntették s a földbérletekről lemondottak, előterjesztést intézett a földművelésügyi miniszterhez s kérte, hogy az állami zöldségtelep 25 holdról 50 holdra egészíttessék ki. A miniszter azonban a kérelmet teljesíthetőnek nem találta. 1. Hogy Miskolc városa zöldségben hiányt ne szenvedjen, a tanács a törvényhatósági bizottsághoz azzal a javaslattal fordult, hogy az állami zöldségtelep mellett további 25 holdon városi zöldségtermelést engedélyezzen, mire a törvényhatósági bizottság a felhatalmazást megadta. A zöldségtelepen elért eredmény a gazdálkodás helyességét igazolta. Termeltetett: káposzta 130,000 darab.; petrezselyem 200 mm.; sárgarépa 250 mm.; zeller 45 mm.; kalarábé 50 mm.; téli retek 50 mm.; burgonya 260 mm.; ezek eladási árából befolyt összesen 22.852 korona 80 fillér; a zöldségtermelő telep összes kiadásai 9234 korona 30 fillér; tiszta nyereség 13,618 korona 50 fillér. Ez az eredmény, valamint azok a tapasztalatok, melyeket a tanács a zöldségfélék piaci árusítása körül szerzett, arra ösztönözték a tanácsot, hogy egy nagyobb kiterjedésű, a városi közönség igényeinek s a piac felvevő képességének megfelelő zöldségtelepet létesítsen. A földművelésügyi miniszter a tárgyalás során kijelentette, hogy a miskolci zöldségtelepet 1915. évi december 1-től kezdődőleg a városnak leltár mellett ellenérték nélkül hajlandó átadni. Az évenként adandó segély összegét pedig négy éven át fizetendő évi 5000 koronában, összesen tehát 20.000 koronában állapította meg. A zöldségtelep céljaira a közgyűlés 200 holdnyi területet bocsájtott rendelkezésre, amely telepen a zöldségféléken kívül nagyobb lendülettel szándékoznak fejleszteni az őszi barackfaiskoláit s alapjait óhajtják lerakni egy nagyszabású gyümölcsfaiskolának, melyből kedvezményes áron, a fajok leggondosabb megválogatásával akarják ellátni nemcsak a város, hanem a távoli környék közönségét is gyümölcsfákkal.”[12]

Miskolc város 1916-ban alkotta meg kertészeti szabályrendeletét. Ezzel magasabb szinten kívánta szabályozni ezt a szakterületet, a városi zöldségtelep és kertészet működését.

A kertészet rendeltetése a város tulajdonát képező földeken zöldségfélék termelése és a lakosság részére forgalomba hozatala, az erre rendelt faiskolában a város határában diszlő nemes gyümölcsfacsemetéket nevelni s azokat a gyümölcstermelés fejlesztése érdekében miskolci lakosoknak vagy birtokosoknak kedvezményes áron árusítani, illetve virágok, dísznövények, dísz- és haszonfák nevelése és szaporítása, a népkert, közterek, sétányok szépítése és gondozása, az utak, valamint az e célra kijelölt terek fásítása, a város tulajdonában lévő kopár területek erdősítése. A városi kertészet ügyeinek intézése és a kertészet személyzete a tanács hatáskörébe tartozott.   A kertészet személyzete a főkertészből, a 2. oszt. és II. oszt. kertészből, továbbá a költségvetésileg megállapított számban napidíjas kertészekből állt.  A kertészet élén a főkertész állt, aki mint szakképzett tisztviselő, a tanács utasításaihoz igazodva gondoskodott a kertészet ügyeinek szakszerű és gazdaságos ellátásáról.  Főkertésszé csak az volt megválasztható, aki a magyar királyi állami kertészeti tanintézet vagy ezzel egyenrangú külföldi kertészeti tanintézet elvégzését s a kertészeti oklevél megszerzését igazolta és nagyobb kertészetekben legalább 3 évig sikeresen működött. A városi kertészet felügyeletére és a kertgazdaság ellenőrzésére a törvényhatósági bizottság egy 12 tagú szakbizottságot alakított.[13]

Barabits tisztviselői törzskönyvi lapja szerint a Földművelésügyi Minisztérium alkalmazásában 1915. december 1-ig állt, ezt követően kezdte meg Miskolc városi főkertészi munkáját, már a város tiszti karának szereplőjeként. Hivatali esküt 1913 után még egy alkalommal tett, 1933. február 16-án. [14]

Barabits a városi főkertészi állásról 1918. január 1-i hatállyal a Városi Tanácshoz intézett levelében lemondott. A lemondás indokát nem tartalmazza a korabeli irat. Lemondását február 14-én hivatalosan visszavonta, melyet a polgármester február 20-án tudomásul vett.[15] Csak feltételezzük, hogy a lemondás a házasságkötésével lehetett összefüggésben, miután 1918. április 3-án Molnaszecsődön házasságot kötött Wehofer Máriával, akitől három gyermekük született. Fülöp 1918-ban, Elemér 1921-ben és Imre 1923-ban. Barabits római katolikus, míg felesége református vallású volt. Gyermekeiket a katolikus hitben nevelték.

Egy levéltári irat foglalkozik a gyermekek után járó családi pótlék megállapításával és kifizetésével, melynek összege 1920. március 12-én 1600 korona volt. A gyermekek után azok huszonnegyedik életévükig járt a pénz kifizetése.[16]

Barabits fontos szerepet vállalt különféle szakmai egyesületekben, szervezetekben. 1922. április 29-én megalakult a gyógynövénytermelő és értékesítő rt. melynek igazgatóságába miskolci érdekeltségből megválasztották dr. Magasházy Bélát, Barabits Fülöpöt, Bán Sándort, Goldschmied Mártont, Kecskés Józsefet, Baruch Gyulát, dr. Gabriel Pál, Jaczkó Gyulát, Ernői Olivért és dr. Czelláth Árpádot. A vállalat a Bükkben tömegesen előforduló gyógynövények gyűjtésével és exportálásával foglalkozott, illetve az egri főkáptalannal is megállapodást kötött a káptalan uradalmaiban vadon termő székfű összegyűjtését vállalva.[17]

A főkertész tagja volt a gazdasági munkabér megállapító bizottságnak, mely Gálffy Ignác elnöklete alatt működött. A munkabér megállapító bizottságba, mely öt taggal működött. A bizottság megtárgyalta a mezőrendőri kihágások megakadályozására ajánlott javaslatokat és gondoskodni kívánt a dézsmálások megakadályozásáról. Az ülésen szó volt arról is, hogy a dűlőutak sok helyen igen elhanyagolt állapotban vannak, a hidak elpusztultak, miért is átírtak a város polgármesteréhez, hogy a dűlőutak rendbehozatala iránt tegye meg a kellő intézkedéseket.[18]

A Szentpéteri kapui kertészet feladata volt a zöldség ellátás biztosításán kívül az utcafásítás mellett a város és Görömböly-Tapolcafürdő zöld területeinek szakszerű kialakítása és ezek gondozása. Ebben a korszakban létesült egy 20 kataszteri hold területű virágkertészet, melyhez 7 kataszteri hold terjedelmű faiskola is tartozott. Üvegházakat hoztak létre Barabits vezetésével, melynek közeit hideg és melegágyak foglalták el. A faiskolában a cserjék szaporításán kívül az adottságoknak megfelelő sorfa nevelés is folyt. A kertészet külön rózsa teleppel is rendelkezett.

Fotó jelzete: HU-MNL-BAZVL-XXXV.133.a.

Miskolc tisztviselőinek névsorában két csoportot találunk, akik kertészettel foglalkoztak. A Népkerti kertészek csoportját a 20-as években 3 fő alkotta. Szabó János főkertész, Gulyás Pál és Nagy Sándor kertészek. A gazdasági kertészek csoportját Barabits Fülöp főkertész vezette, mellette Tiszai Gyula és Ragyina András nyugdíjas kertészek dolgoztak. [19]

A Magyar Jövő 1928. február 28-i számában olvashatunk a Miskolci Mezőgazdák Társasegyletének a megalakulásáról. „A Miskolci Mezőgazdák Társasegylet vasárnap délután tartotta alakulóközgyűlését a Major utcai székházban. A számos tag között megjelent Gálffy Ignác nyugalmazott főigazgató díszelnök és Hollós István ny. miniszteri tanácsos is. A közgyűlés tárgya az 1897 óta fennálló egyesület új alapszabályainak kihirdetése és a tisztikar megválasztása volt. A tisztikar választása során elnök lett Lövey János, igazgató Csorba József, pénztáros Fekete István, jegyző Sonkoly István, ellenőr Csorba János, könyvtáros vitéz Szabó István, ügyész Tornán Kálmán dr. ügyvéd. A választmányon és a számvizsgálóbizottságon kívül az egyesület még Gálffy Ignác indítványára — egy hármas bizottságot küldött ki a termelés egyöntetűségének megőrzése és a gazdák értékesítési érdekeinek megóvása céljából. E bizottság tagjai lettek Szatmáry János (mezőgazdasági), Csorba József (gyümölcstermesztés) és Barabits Fülöp (kertészeti) szakértők.”[20]

HU-MNL-BAZVL-IV.1924. Miskolc város szolgálatában állott tisztviselők, kezelők, díjnokok és altisztek törzskönyvi lapjainak gyűjteménye  

A nagyívű kertészeti fejlesztések élén

Miskolc tudatos kertészeti fejlesztése 1925-ben kezdődött. A város vezetősége szeretettel ápolgatta a város virág kultúráját és szívesen hozott áldozatokat a város közönsége is erre a célra. A sokszor igen heves költségvetési vitákban soha egyetlen szó sem hangzott el a kertészet kiadásai ellen. De hiába lett volna meg minden jószándék, ha a város vezetősége mögött nem állt volna olyan kitűnő szakember, mint Barabits Fülöp főkertész, Miskolc város kertészetének vezetője, akinek neve szakmai körökben valóságos fogalom volt.

„Barabits Fülöp ihletett művésze a kertészetnek, akinek tudása és ragyogó fantáziája, tévedhetetlen szépérzéke és lelki kultúrája a virágdíszítésnek szinte csodálatosan pazar alkotásait hozta létre, gyönyörűségére a szemnek és szívnek. A tavaszinduláskor, amikor már megkezdődött a kertészeti m unka, ezidei terveiről érdeklődtünk Barabits Fülöp főkertésznél és a beszélgetés során megismertük azokat a lehetőségeiket, amiket el lehet érni a miskolci virágkultusz továbbfejlesztése érdekében.”[21] 1934-ben a gazdasági válság eredményeként négy kertésszel kevesebb dolgozott a város alkalmazásában. Ennek ellenére zajlott az utcák fásítása, virágokkal való gazdagítása. A fásítás a Szentpéteri kapu, a Balogh Ádám, a Tas, Botond és Huba utcák térségét érintette. Az ültetés és virágzás a Miskolci Hét turisztikai időszakára esett, amikor is a városba látogatott az Országos Kertészegylet küldöttsége.

„Tapolca ezidén is a rózsák tündérparadicsoma lesz. Kiképzik a fürdő bejáratot is. Eltüntetik a mocsaras részt és helyébe kertet varázsolnak. Kora tavasztól késő őszig illatoznak majd a virágok a város gyönyörű kis fürdőhelyén, mert a kertész gondos keze úgy ülteti a virágokat, hogy egyetlen nap se legyen a szezonban, amikor nem nyílik a virág.”[22] Már ekkor Miskolc kertművészeként emlegették Barabitsot a sajtóban, aki a növénynemesítés területén is országos hírnévre tett szert. A kezdeti rózsanemesítés után muskátlikkal, dáliákkal, krizantémokkal és szegfűkkel is foglalkozott. Az általa gondosan összegyűjtött fajokat megfigyelte, majd belőlük kinemesítette a saját kombinációit. A Miskolci Hetek alkalmából a Zenepalotát és a Városháza dísztermét is feldíszítette. 1935-ben kezdődtek meg az Avasi templom és térségének kertészeti fejlesztései. A város rendszeres tanulmányi utazásokkal honorálta és támogatta főkertészének munkáját. Az ország számos nagyvárosának kertészével ápolt baráti, szakmai kapcsolatot.[23] Ez az időszak volt a virágos Magyarország mozgalom korszaka.

Egy ránk maradt kimutatásból tudjuk, hogy a városi kertészet 1934. szeptember 28-ig 149 kg körtét, 175 kg almát, 1482 kg szilvát és 236 kg paradicsomot értékesített. Az ebből befolyt pénzt befizették a város kasszájába.[24] A kertészetben termett dió 1937. évben 251 kg volt. A dió termést a városi szegény ápolda és a népkonyha vásárolta meg. [25]

Barabits három szobás lakása a kertészeti telepen volt, melynek felújítását a város felügyelte.[26] A főkertész rendszeresen tartott gyümölcstermelési tárgykörben előadásokat a Tiszajobbparti Mezőgazdasági Kamara Igazgatóságának szervezésében megrendezett gazdasági tanfolyamokon. Ennek engedélyezését a polgármester ellenjegyezte. [27]

Az 1936-ban megszervezett Miskolci Hét keretében Barabits bemutatta az általa nemesített 52 fajta dáliát.[28] A miskolci mezőgazdasági kiállítás keretében ugyancsak magas szintű kertészeti bemutatóra került sor az Erzsébet iskola tantermeiben. Az ugyanabban az időben tartott polgármesteri kongresszus látogatói is megcsodálhatták Barabits magas szintű kiállítását.

Miskolc város kertészete biztosította a különféle városi rendezvényekhez a terem és asztaldíszeket. Ezek lehettek jótékony rendezvények, előadások vagy bálok. A téli idényben a növények állapota és a fűthető autók hiánya miatt a kertészet nem tudta biztosítani a friss virágokat a rendezvényekre. Erről tájékoztatták a város polgármesterét.[29]

A városi parkok könnyebb öntözésére 1937 januárjában öt darab korszerű esőzőgépet rendeltek a budapesti Jupiter-Pluvius cégtől. A gépek ára 347 pengő és 40 fillér volt.[30]

1937. február 15-én Barabits Fülöp városi főkertész és Démel Nándor városi kertész levelet intézett Miskolc polgármesteréhez, dr. Halmay Bélához. Levelükben kérelmet nyújtottak be szakmai előmenetelük segítésének ügyében, kérve a várost, mint a városi kertészt tisztviselői fizetési osztályba beosztott alkalmazottak, akik a Magyar Királyi Kertészeti Tanintézet felsőbb három éves tanfolyamát elvégezték, hogy részükre a közületeknél a fizetési osztálynak megfelelő címhasználatot hivatalosan engedélyezze a városvezetés. Barabits magának a már más hazai városokban működő főkertész esetében használt „városi kertészeti felügyelő”, Démel Nándor részére a „városi kertészeti segédintéző” címet kérték engedélyezni. Fizetési előléptetést a cím megadása nem jelentett. Kérelmüket a polgármester támogatta, 1937. május 28-án keltezett levelében a cím megadásának megokolását is olvashatjuk.[31]

A polgármester átadta Barabits Fülöp városi főkertésznek a belügyminiszter kitüntető okiratát. „Dr. Halmay Béla polgármester pénteken átadta Barabits Fülöp városi főkertésznek azt a kitüntető okiratot, amellyel a belügyminisztérium, Széll belügyminiszter aláírásával tüntette ki Miskolc város kitűnő főkertészét azokért az érdemekért, amelyeket Miskolc szépítése terén fejtett ki a virágos utcák megteremtésével. Méltán érte ez az elismerő kitüntetés Barabits Fülöp főkertészt, aki évtizedek óta dolgozik Miskolc szépítésén, az utcai parkok létesítésével. — Az ő munkájának eredményeképpen lett Miskolc »a virágos város«. A polgármester ünnepélyes szavak kíséretében nyújtotta át az oklevelet Barabits Fülöpnek, amit a város főkertésze meghatottan vett át. Barabits Fülöp kertészeti felügyelő felejthetetlen érdemeket szerzett a virágos Miskolc megteremtésével. A miskolci virágos parkok, kertek, a tapolcai park minden ízlése, csínja, szépsége Barabits Fülöpnek köszönhető, aki kitűnő ízlésével, alkotó, munkásságával részese volt a miskolci idegenforgalom fellendítésének.”[32]

1937 december 10-én dr Halmay Béla Miskolc város polgármestere adta át dr. Széll József belügyminiszter dicsérő oklevelét Barabits Fülöp főkertésznek. „Örömmel szereztem tudomást arról, hogy Miskolc város utcái és közterei sok árnyas lombú fával és illatos virággal ékeskednek. Ebben a közhasznú díszítő és építő munkában Barabits Fülöp városi kertészeti felügyelő dicséretes, nemes tevékenységet fejtett ki, amellyel érdemessé vált arra, hogy érdemes áradozásáért őszintéi elismerésemet nyilvánítsam.”[33]

A Miskolci Virágkedvelők Egyesületének szervezésében rendszeresen tartott kertészeti témájú előadásokat a városban.[34] Miskolcról szervezett autóbuszokkal látogathattak érdeklődők Tapolcára, ahol Barabits Fülöp mutatta be tanulmányi utazás keretében a parkot és a kertgazdálkodást. [35]

1938 végén a város terveket fogadott el a Hősök terének, a Csabai kapunak, a Baross utcának és az Avasnak a parkosításáról. A helyszíni bejárásokon a polgármesteren, dr. Fekete Bertalanon kívül Barabits is jelen volt. A munkálatok 1939 tavaszán kezdődtek meg és zajlottak egész évben.[36]

Az év végén Barabits hosszú hetekre kórházba került, az Erzsébet-kórházban gyógyíttatta magát, majd 1940 tavaszán Budapesten gyógykezelik egy klinikai kórházban.[37] Betegségének ideje alatt készül el az új tapolcai fürdőpalota és a park rekonstrukciója. Az érdemi munkát már a kolléga, Démel Nándor végezte.[38]

Halála 52 éves korában 1940. június 18-án történt, melyről méltóképpen megemlékezett a helyi sajtó. Temetése a mindszenti temető kápolnájából történt hatalmas tömeg jelenlétében. A sírt elárasztották a virágok. Az emlékezők és búcsúzók a virágos Miskolc megteremtőjétől köszöntek el, aki a város veresbugyiki birtokán kialakított kertészeten keresztül hatalmas érdemeket szerzett a zöldség és gyümölcstermesztésben, majd 1923 után irányítása alatt lett Miskolc a virágok városa, látványos módon megváltoztatva az addig poros, egészségtelen városképet.

Barabits nagy érdemeket szerzett a város és Görömböly-Tapolca zöldfelületeinek kialakításában. Ő telepítette például az Erzsébet tér japán cseresznyefáit, a Palóczy utca magnóliáit, a Deák téri piramis akácokat. Ugyancsak az ő nevéhez fűződik a két világháború között az a Paul’s Scarlet Climber fajtájú piros futórózsa-sövény, amely a Miskolcról Lillafüredre vezető út menti villamossínek eltakarására szolgált több kilométer hosszan.[39]

Barabits Fülöp kezei alatt sokan gyakornokoskodtak az évtizedek alatt, önzetlenül segítette a kezdő kertészeti dolgozók munkáját. Utódjának az addigi kollégát, Démel Nándort nevezték ki 1941-ben, aki folytatta Barabits munkáját.

Emlékezete

A főkertész emlékezete 1988 körül újult meg Miskolcon, amikor felmerült a nevével megjelölt park kialakítása.[40] 1992-ben, Miskolc utcáinak és köztereinek névváltoztatása kapcsán született döntés, amikor Tapolca legfontosabb sétányának a nevét Martos Flóráról Barabits Fülöp sétány névre változtatták.[41]

Az 1987-ben létrehozott avasi arborétum gazdag fenyő állományának egy részét az a dr. Barabits Elemér ajándékozta, aki Miskolcon született és Barabits Fülöpnek volt híressé vált gyermeke. Ő lett Sopronban a hazai kertészet egyik kiemelkedő XX. századi alakja.[42]

A mai Miskolc kertészeti arculatának alapjait Barabits Fülöp rakta le, munkája kései folytatóinak arra a magas szintű szakmai szintre kellene emelkedni, melyet Barabits képviselt a kertművészetben.

Címoldali fotó és a gyászjelentés forrása:

Barabits Fülöp portréja: dr. Barabás Elemérné: Emlékeim írásban és képekben magánkiadás 2018.

Barabits Fülöp gyászjelentése:  https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/330644

Levéltári források:

HU-MNL-BAZVL-IV.1906.b. Miskolc város Polgármesteri Hivatalának iratai. Közigazgatási iratok

HU-MNL-BAZVL-IV.1924. Miskolc város szolgálatában állott tisztviselők, kezelők, díjnokok és altisztek törzskönyvi lapjainak gyűjteménye

Szakirodalom:

A kert

A M. KIR. KORMÁNY 1915-1918.ÉVI MŰKÖDÉSÉRŐL ÉS AZ ORSZÁG KÖZÁLLAPOTAIRÓL SZÓLÓ JELENTÉS ÉS STATISZTIKAI ÉVKÖNYV Budapest 1924.

Dr. Barabits Elemérné Koch Edit: Emlékeim írásban és képekben; magánkiadás 2018

Észak Magyarország

Felsőmagyarországi Reggel Hírlap

Magyar Jövő

Magyarország tiszti cím- és névtára 1918.

Miskolczi Estilap

Miskolci Napló

Probocskai Endre: Barabits Fülöp (1887-1940) In.: Kertészet és szőlészet 1988. január 16.

Városok Lapja