November

Szabó Ervin: A Szocializmus

Budapest, 1906.

Szabó Ervin

(születési nevén Schlesinger Sámuel Ármin)

1877–1918

 társadalomtudós, könyvtáros, könyvtárigazgató, jogász, anarchoszindikalista forradalmár, a forradalmi szocialisták szellemi vezetője

A budapesti, majd a Bécsi Egyetemen folytatott jogi tanulmányokat; már ebben az időszakban kitűnt statisztikai és könyvtárosi munkáival. 1899-ben doktorált. Pár év gyakorlat után, 1901-ben a Fővárosi Könyvtárhoz került, 1911-ben lett annak igazgatója. Átfogó művelődési hálózatot tervezett, az ő szellemében indult meg a könyvtári hálózat kiépítése. Széles néprétegek számára igyekezett hozzáférhetővé tenni az intézményt, különös tekintettel a hátrányos társadalmi helyzetűekre. Tevékenységében az angol public library mintáját tartotta szem előtt. Vezetése alatt korszerű társadalomtudományi könyvtár született. Alig néhány évvel az egyetemes tizedes osztályozás könyvtári rendszer első, francia kiadása után, 1912-ben bevezette a Fővárosi Könyvtárban annak első magyar változatát.

1900-tól írt a Népszavába, ő alakította ki annak irodalmi rovatát.

Tudományos munkásságát 1903-ban kezdte meg. 1906-tól volt a Társadalomtudományi Társaság alelnöke. A Huszadik Század című folyóiratban, a szociológia első magyar műhelyében rendszeresen tájékoztatott a nemzetközi munkásmozgalom kérdéseiről. Az első világháború éveiben súlyos betegsége ellenére az antimilitarista mozgalom szellemi vezérévé vált. Nagy történelmi művét Társadalmi és pártharcok a 48–49-es magyar forradalomban címmel már betegágyában fejezte be.

(Forrás: Wikipédia)