Hogyan s mint nyert politikai tisztséget a Himnusz szerzője Tolna vármegyében?

A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük meg január 22-én, annak emlékére, hogy a kézirat tanúsága szerint Kölcsey Ferenc 1823-ban, tehát éppen 200 esztendővel ezelőtt ezen a napon tisztázta le egy nagyobb kéziratcsomag részeként és jelölte meg dátummal Csekén a Himnusz, avagy Takaró Mihály kitűnő irodalomtörténész megfogalmazásában a „magyarságért mondott közbenjáró imádságunk” kéziratát.

Nemzeti fohászunk poétája 1815-től élt és gazdálkodott a Szatmár vármegyei településen, de ez az életforma a nagyvilágba vágyó férfit nem elégítette ki. „Csekei magányából” végül az országszerte meginduló közéleti mozgalmak ragadták ki. 1829-től kezdve ereje nagyobb részét a Szatmár vármegyei közigazgatás és az országos politika kérdéseinek szentelte. 1832-ben Szatmár vármegye főjegyzőjévé és országgyűlési követévé választották, a pozsonyi országgyűlésen a legtekintélyesebb politikusok közé emelkedett. 1834 végén azonban lemondott követi megbízásáról. 1836-ban az alakuló Kisfaludy Társaság őt is első tagjai közé választotta.

Politikai pályafutásának talán kevésbé ismert szegmense Tolna vármegyéhez is köti a jeles költőt. 1838-ban, néhány hónappal halála előtt vármegyénkben táblabíróvá választották Kölcsey Ferencet. A táblabíró a nemesi vármegyei rendszerben a megye nemesei közül választott tiszteletbeli bíró, aki a megyei ítélőszéken nemesek és nem nemesek fölött egyaránt ítélkezhetett, és akit a vármegye főispánja nevezett ki erre a tisztségre.

Megválasztásának előzményeit vizsgálva 1836. december 12-én vesszük fel a történelem fonalát, amikor is a Szatmár Megye Nemesi Közgyűlése tisztújító gyűlése alkalmával Bezerédj Istvánt (kinek vezetékneve a levélben y-nal a végén íratott), Tolna Vármegye követét kinek „neve is háromezer nemes jelenlétében kimondatott, s örvendő felkiáltással fogadtatott” Szatmár vármegyei táblabírává nevezte ki. A „Nagy Méltóságú, Méltóságos, Főtisztelendő, Tisztelendő, Tekintetes, Nemes, Nemzetes és Vitézlő Rendek, kedves atyánkfiai és barátaink” részére címzett levélben Szatmár vármegye méltatta Bezerédj István országgyűlési képviselőként végzett nemes munkáját, és érdemesnek találta a táblabírói kinevezésre.

Tolna Vármegye Nemesi Közgyűlése különleges kegyként fogadta a vármegye követének táblabíróvá történt kinevezését, és szinte azonnal viszonozta is a nagylelkűséget. Az 1838-as esztendő nemesi közgyűlési jegyzőkönyveinek 1062. számú bejegyzése alatt olvashatjuk, hogy „Ő Nagysága Gróf Főispán Úr a Karok és Rendek Őhozzá már elébb intézett megkérő leveleik következtében Kölcsey Ferencz, Pázmándy Dienes és Zarka János urakat, úgymint az elsőt Nemes Szatmár, a másodikat Nemes Komárom, a harmadikat pedig Nemes Vass vármegyének az utóbbi Országgyűlésen volt jeles képviselőit a Megye Táblabírái sorába kinevezni és így a Karok és Rendeknek alkalmat nyújtani méltóztatott azon tisztelt Megyék iránt, viszonzására azon figyelemnek, mellyel Ők Bezerédj István urat úgy mint ugyanazon országgyűlésen e Megye követét szinte Táblabíráik közé számítani szíveskedtek.”

Tolna vármegye Bezerédj István kinevezésének hírére Szatmár vármegyéhez hasonlóan hosszú levélben tudatta viszonzó szándékát, mely Kölcsey Ferenc érzékeny hazafiságát, tiszta nemzeti buzgalmát emelte ki, és nagy tisztelettel nevezte ki táblabírái sorába a vármegye a derék politikus-költőt.

Sajnos azonban Kölcsey Ferenc néhány hónap múlva gyors lefolyású betegség következtében elhunyt, mind irodalmi, mind pedig politikai tekintetben jelentős életművet hátrahagyva.

A magyar Országgyűlés 2022. december 7-i ülésnapján 191 igen, 1 nem arányban elfogadta az 55/2022. (XII. 8.) számú OGY határozatot, amelynek értelmében a Himnusz befejezésének 200. évfordulójára emlékezve január 22-ét hivatalos állami emléknapként a Magyar Kultúra Napjának nyilvánította.

Forrás:
MNL TML IV.1.a. Tolna Vármegye Nemesi Közgyűlésének iratai, Közgyűlési jegyzőkönyvek 1838, 1062. számú bejegyzés
MNL TML IV.1.b. Tolna Vármegye Nemesi Közgyűlésének iratai, Közgyűlési iratok (Acta congregationalia) 461/1838

Összeállította: Asztalos Zoltán segédlevéltáros

Fotó: Vincze Andrea