Halálos baleset az avasi pincesoron

Halálos baleset az avasi pincesoron

Írta: Hatvaniné Nánási Zsuzsanna

Az avasi pincesorokról mindenkinek a szíves vendéglátás, a vidám hangulat és a borozgatás jut eszébe. A levéltári iratok közt viszont olykor találunk olyanokat is, amelyek szomorú eseményekről számolnak be. Ilyen például a Miskolci Polgármesteri Hivatal 1931. évi iratai között található halálos balesetről szóló jelentés. Ugyanis 1931. július 15-én egy angol mérnök halálos balesetet szenvedett az avasi pincesoron.

Charles Henry Leresche 1896. június 29-én született az angliai Manchester egyik külvárosában, Salfordban.[1] Sheffieldben végzete mérnöki tanulmányait. 1931 tavaszán érkezett Miskolcra, hogy a Diósgyőri Vas- és Acél gyárban lévő munkákat tanulmányozza. Ugyanis az indiai vasút számára a gyárban készültek azok a kocsitengelyek és mozdonyalkatrészek, amelyeknek átvételéért az angol mérnök volt a felelős.[2] Munka után szívesen kirándult a környéken barátjával, az angolul jól beszélő Bielek Elemér mérnökkel,[3] akit a Vasgyárban ismert meg. Július 15-én is együtt indultak egy nyáresti sétára és borozgatásra a kisavasi pincesorra. A Kisavason körülbelül 800 darab többszáz éves pince található. A pincék többsége 8-10 méter hosszú, de akad köztük sokkal nagyobb méretű is. A lépcsőzetesen elhelyezkedő pincesorokon sűrűn állnak egymás mellett a pinceházak, melyek népszerű találkozóhelyek, a társadalmi élet fontos központjai voltak az 1930-as években. A Kisavas pincesorai négy egymás felett lévő szinten helyezkednek el. Legfelül található a IV. sor, ahol a két mérnök a nyári forróság elől a Perjéssy-pince hűvösében keresett menedéket. A régi világban úgy tartották, hogy nem is lehet igazi miskolci polgár az, akinek az Avason nincsen legalább egy kisebb pincéje.[4] Vagy legalább a családban legyen valakinek pincéje. Így volt ez a Bielek családban is, hiszen sógora Perjéssy Lajos[5] pincetulajdonos volt. Perjéssy 1926-ban vásárolta meg a kisavas IV. sor 101-es pincéjét.[6] A családja sok időt töltött ott nyaranta, így Bielek Elemér jól ismerte a környéket. Az esti vacsora után az angol mérnök kollégájával együtt kijött a pincéből és elindultak a belváros felé. Leresche a terepviszonyokat nem ismerve egy hirtelen mozdulattal az út szélén lévő bokros területre lépett, és azonnal lezuhant. Bielek Elemér utána nyúlt, de nem sikerült visszarántania, ráadásul ő is a mélybe zuhant. A baleset a Kisavas IV. sor 100-as számú pincéje előtt történt, ahol a két mérnök egy 8-10 méter mély szakadékba zuhant az Arnóti sor 113-as pince telkére. [7]

A baleset helyszíne:

A baleset helyszíne 1931. július 16-án[8]

A Kisavas és Mélyvölgy pincéi[9]

Leresche olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy az esést követően már nem tért magához. A kórházban megállapították, hogy agyrázkódást és koponyaalapi törést szenvedett, és másnap belehalt sérüléseibe. Magyar kollégája kisebb sebesülésekkel megúszta a zuhanást: állkapocscsont törést és zúzódásokat szenvedett.

A baleset másnapján a rendőrség megkezdte a nyomozást. A tanúk, azaz a pincékben lévő emberek elmondása szerint egy nagy puffanást hallottak, ezek után indultak a két mérnök keresésére. Siposs Géza[10] beszámolója szerint, késő este érkezett meg a kisavasi pincéjéhez, ahol az emberek már a mérnököket keresték. Miután hosszú órák után sikerült rábukkanni a két sérültre, Siposs segítségével visszavitték őket a Perjéssy-pincébe, majd lementek a városba autóért, amellyel aztán a szűk utcákon csak sok manőverezés árán sikerült lejutniuk a városba és onnan a vasgyári kórházba szállították őket.

A rendőrség helyszíni szemlét is tartott, ahol megállapították, hogy a Kisavas IV. sor 100. számú pincéjétől pár méterre egy 8-10 méter mély szakadék tátongott, mely nem volt korláttal elkerítve. A mérnöki hivatal jelentéséből tudjuk, hogy a baleset helyszínén az út 2 méter széles volt, az út mellett pedig egy 1 méter széles plató szerű kiszélesedés volt, amely egy méterrel feküdt magasabban a pinceútnál.  Ezen a területen sűrű tüskés sövénykerítés volt található, ez alatt 8 méter mély mélységben helyezkedtek el a következő sor pincéi és borházai. A legtöbb pince telek úgy keletkezett, hogy az illető pincetulajdonos az Avas természetes lejtőjét lefaragta és a borház felépítésével megvédte a területét a föld leomlásától. Ilyen borházak álltak egymás mellett a területen. A 113. sz. pince telek végében, mely 8-10 méter telek mélységgel bírt, szintén borház állt egykoron, amelyet azonban a tulajdonosa lebontott. Így itt egy teljesen merőleges 8- 10 méter magas hegyoldal keletkezett. Ha a borházat a tulajdonosa újraépítette volna, akkor az esés mélysége a borház tetejére minimális lett volna. Az építési szabályrendelet szerint a borház tulajdonosának kötelessége lett volna körbe keríteni a telkét két méter magas kerítéssel. A baleset bekövetkeztéért viszont nem tették felelőssé. A rendőrség továbbá megállapította, hogy a helyszínen megfelelő volt a közvilágítás, hiszen két lámpa is működött a baleset idején. A baleset megelőzhető lett volna, ha az út szélén nemcsak tüskés bokrok, hanem megfelelő korlát vagy kerítés lett volna elhelyezve, ezért a  rendőrség július 20-án sürgős intézkedést kért a polgármesteri hivataltól az Avason lévő utak megfelelő korlátokkal való ellátására a további balesetek elkerülése végett.[11] A város szeptember közepére a veszélyes útszakaszokat fakorláttal látta el, mert az olyan, úttól félreeső helyeken, ahol a baleset is történt, a sűrű élősövény kerítéstől nem lehetett észrevenni a szakadékot. A polgármesteri hivatal jelentésében az áll még, hogy az ún. Avasrendező bizottság javasolta egykoron az élősövényes „korlát” létesítését, amelyet több helyen is alkalmaztak az Avason.[12]A rendőrség a nyomozást azzal zárta le, hogy baleset történt és senki nem tehető közvetlenül felelőssé az angol mérnök haláláért.

Lereschét négy nappal a tragédia után, szombaton temették el a vasgyári temetőben. A szertartáson részt vett a Vasgyár igazgatója, Lestyánszky Dezső és a cég tiszti kara, valamint sok miskolci polgár is. A koporsó mellett a vasgyári tűzoltók álltak sorfalat. A szertartást Nádházy Bertalan református lelkipásztor tartotta, aki arról prédikált, miként azt Koncz Sándor művéből tudjuk,[13]  hogy „ketten vannak a mezőn, az egyik felvétetik, a másik ott marad, ilyen az Isten akarata.” A református istentiszteletet anglikán szertartási elemekkel kívánta kiegészíteni, ezért felkérte az egyik segédlelkészt, Szabó Istvánt, aki kint tanult Angliában, hogy mondja el angolul a szertartás további részét. A hozzátartozókra, köztük Leresche feleségére ez mély benyomást tett. 1932-ben, egy évvel a tragédia után ünnepélyes keretek közt avatták fel a mérnök síremlékét.[14] Mivel a Diósgyőri Vasgyár temetőkönyvei csak 1971-től állnak rendelkezésre, ezért nem tudjuk, hogy a vasgyári temetőben nyugvó Leresche holtteste végül hazakerült e hazájába, Angliába.

Forrás:HU-MNL-BAZML-IV.1906.b-12575/1931

A mérnök halálát előidéző utak állapota sosem volt kifogástalan. Már egy 1922-es újságcikk is arról tájékoztat, hogy az utak gondozatlanok és alig van néhol korlát, ami megvédeni az ott játszadozó gyerekeket attól, hogy a mélybe csusszannak és kezüket lábukat törjék.[15] A pincesorokon nappali viszonyok között is veszélyes lehetett a közlekedés, mert az utak szűkek és macskakövesek voltak. Az út szélén sok helyen hiányoztak a korlátok, kerítések. Ráadásul a világítás sem volt mindenütt kiépítve. Pedig sok vendéglátó egység, borozó vendéglő működött a területen és az emberek gyakran mentek ki baráti társaságokkal a pincékhez. 1929 augusztusában a kisavasi pincetulajdonosok a városi tanácshoz írtak kérelmet, melyben a Kisavas alsó során lévő útszakasz megajavítását kérték.[16]

1937-ben a miskolci Reggeli Hírlap[17] arról cikkezett, hogy a baleset után felállított korlátok eltűntek, és hogy így újra balesetveszélyes a hely. A szerző véleménye szerint a városi mérnöki hivatalt, a közrendészeti ügyosztályt vagy a pincesor tulajdonosait kellene kötelezni a korlát rendbehozatalára.

A baleset után 9 évvel, 1940-ben dr. Fekete Bertalan polgármester arról nyilatkozott a városi utcarendezési és javítási munkák kapcsán, hogy a Kisavas útjait rendbe kell hozatni, és a veszélyes útszakaszokat korláttal kell ellátni.[18]

Sajnos nemhogy 9, de több mint 90 évvel a baleset után, ha végig sétálunk a Kisavas felső sorain, sok helyen még mindig veszélyesek az utak, melyek mentén több helyen nincs kerítés, így az arra járók még mindig ki vannak téve annak, hogy baleset érheti őket a pincesorok közt.