A nemzeti zászlótól Lenin hangjáig – Levéltári mozaik az iskolakezdés alkalmából
Textilminták a levéltári iratok között
Előfordul, hogy a kutató a levéltári iratok között első ránézésre oda nem illő dolgokat talál. Büntetőperek iratai közül került már elő bűnjelként az anyaghoz csatolt csontdarab, hajcsomó és kötéldarab is, de az sem példátlan, hogy valamilyen szövetmintára bukkan az ember. A Kisújszállási Református Horthy Reálgimnázium egyik iratcsomójában például zászlók elkészítéséhez ajánlott anyagok találhatók. 1933-ban a gimnázium két budapesti cégtől kért árajánlatot arról, mennyibe kerülne egy címerrel ellátott nemzeti színű zászló és egy fekete gyászlobogó elkészítése. A két cég az árajánlathoz a merinói gyapjúanyagokból is mellékelt mintákat. Sajnos az iratokból nem derül ki, hogy az iskola végül melyik vállalatot bízta meg a zászlók legyártásával.
A jászberényi központi római katolikus elemi iskola építésének iratai között is találunk szövetmintát. A mai Nagyboldogasszony Kéttannyelvű Katolikus Általános Iskola épületét 1934-ben kezdték el építeni. Az eredetileg földszintes iskola 1937-ben kapott emeletet. A lenti képen látható csinvatt vásznat az emeletráépítéskor küldte be az igazgatóság számára Gábris Jenő helyi kárpitos, abban reménykedve, hogy később ebből az anyagból ő készítheti el az iskola redőnyeit. Ajánlata elfogadhatónak bizonyult, Gábris mester ugyanis 1937 decemberében felszerelte a redőnyöket, amelyeket később a műszaki felülvizsgálat is megfelelőnek talált.
„Madár”
Levéltárunk talán legféltettebb kincsei Móricz Zsigmond érettségi dolgozatai, ám a híres írónál sokkal hétköznapibb emberek vizsgaanyagaira is rábukkanhat a kutató, amelyekből számos hasznos információ tudható meg a korszak oktatási viszonyairól. A pingvinszerű madarat ábrázoló alkotást egy nyolcadik osztályos leánytanuló készítette 1932-ben a Karcagi Református Nagykun Reálgimnáziumban. A rajzhoz tartozó dokumentációból kiderül, hogy az illető magántanulóként végezte a gimnázium hetedik és nyolcadik osztályát is. A rajz a nyolcadik osztály elvégzéséhez szükséges vizsga alkalmával készült. A vizsgázónak azért kellett magántanulóként végeznie, mert a városban nem volt leánygimnázium, ahová neki ténylegesen járnia kellett volna, a korabeli törvények pedig ebben az esetben lehetővé tették, hogy látogathassa a fiúknak szánt gimnáziumot, de csak magántanulóként.
A „Madár” című rajz
A két világháború közötti időszak sajátos középiskolai formája volt az 1924-ben létrehozott reálgimnázium. Egyedisége abban állt, hogy a latin nyelv mellett nagy hangsúlyt fektetett a kortárs nyelvek, valamint a természettudományos ismeretek oktatására. A reálgimnáziumban két élő idegen nyelvet kellett tanulni: a német kötelező volt, ami mellett a francia, angol és olasz nyelvek közül választhattak a tanulók. A „Madár” című rajz alkotója a német mellett angolul tanult, a vizsgán pedig Milton életéről és munkásságáról írt dolgozatot. A reálgimnázium nyolcosztályos volt, az itt szerzett érettségit minden felsőoktatási intézményben elfogadták, 1934-ben azonban megszüntették ezt a képzési formát.
Pályaválasztás régen
A végzős diákok számára nagyon felelősségteljes feladat eldönteni, hogy hol, milyen területen szeretnének továbbtanulni. Manapság a gyerekek választását a közép- és felsőfokú iskolák azzal igyekeznek befolyásolni, hogy reklámanyagokkal és nyílt napok tartásával próbálják magukat vonzóvá tenni a felvételizők számára. Ez a típusú önreklám azonban már a két világháború között is ismert dolognak számított. A felsőbb iskolák ekkor még elsősorban írásos anyagokkal, prospektusokkal próbálták felhívni magukra a diákok figyelmét. Ezek a prospektusok amellett, hogy komoly esztétikai értéket hordoznak, kiváló források is lehetnek, hiszen megtudható belőlük, hogy az adott iskolában milyen szakok működtek, milyen körülmények között tanulhattak a fiatalok és mi volt a jelentkezés feltétele. A szolnoki Magyar Királyi Állami Fa- és Fémipari Szakiskola 1934-ben kiadott tájékoztatójából például még az is kiderül, hogyan néztek ki a tanműhelyek és milyen modern szerszámgépek segítségével sajátíthatták el a tanulók az asztalos és lakatos szakma csínját-bínját.
Az intézmény épületét 1924–1927 között emelték, kezdetben csak fémipari, később faipari tagozata is működött. Mint a középfokú szakiskolákba általában, ide is a polgári iskola vagy valamelyik gimnázium negyedik osztályának elvégzése után jelentkezhettek a tanulók. A képzés ideje három év volt, amelyet egy év gyakorlat követett. Ennek elvégzése után a tanulók az épület- és bútorasztalos, továbbá az épület-géplakatos és szerelő mesterségek önálló űzésére feljogosító bizonyítványt kaptak, érettségit azonban nem, így a felsőoktatásban nem tanulhattak tovább. Az iskola jellege és az oktatott szakok a következő évtizedekben folyamatosan változtak. Az intézmény 1955-től viselte Szamuely Tibor nevét. Ma Jendrassik György Gépipari Technikum néven várja a tanulni vágyó diákokat.
A továbbtanulást a második világháború után is nagyon fontosnak tartották, sőt a kommunista ideológiának megfelelően a párt és a kormányzat propagálta is azt. A cél az volt, hogy minél több, lehetőleg munkás- és parasztszármazású tanuló kerüljön be a középiskolákba. Ennek érdekében 1949-ben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium minden iskola számára elrendelte, hogy a nyolcadik osztályos diákok bizonyítványait a lentebb látható borítóba csomagolva osszák ki. Hogy Rákosi Mátyás buzdító szavai milyen mértékben befolyásolták a gyermekek tanulási szándékát, nehezen megállapítható.
Iskolakápolna Karcagon
Levéltárunk őrizetében számos impozáns épület tervrajza megtalálható. Ezek közül kiemelkedik a karcagi Árpád-házi Szent Erzsébet kápolna 1948-ban készült rajza. A kápolnát a római katolikus egyház még 1938-ban építette azzal a céllal, hogy az egyszerre szolgálhasson istentiszteletek és iskolai oktatás céljára is. Ennek érdekében Czilli Jenő budapesti építész úgy tervezte meg az épületet, hogy a torony és a kápolna mellett két tantermet is magába foglaljon. A tantermekben tanítás folyt, ha pedig a misék alkalmával sok ember gyűlt össze, akkor a nagyobb hely érdekében a kápolnát egybenyitották az egyik tanteremmel. Az egyházi iskolák 1948-ban történt államosításakor ezt az épületet gyakorlatilag megosztották: a tantermek állami kezelésbe mentek át, a kápolna viszont maradhatott az egyház tulajdonában, sőt nagy tömeg esetén továbbra is használhatták a már emlegetett tantermet. A legnagyobb problémát a villanyóra kérdése jelentette, ugyanis csak egy volt belőle, mégpedig az iskola térfelén, az pedig elképzelhetetlen volt, hogy a klerikális reakció villanyszámláját is az állam fizesse, így az egyház köteles volt saját elektromos hálózatot kiépíteni. Az épület az 1990-es években esett át nagyobb felújításon.
Vár a kollégium!
1946-ban jött létre a Népi Kollégiumok Országos Szövetsége (Nékosz). A szervezet a második világháború alatt alapított Györffy István Kollégium mintájára létesült népi kollégiumokat fogta egybe. A népi kollégiumok sajátos nevelési intézmények voltak, ahol a tehetséges és arra rászoruló munkás és parasztdiákok juthattak iskolázási lehetőséghez. Létrehozásuk legfőbb célja az volt, hogy a korábbi uralkodó osztályok műveltségi monopóliumát felszámolják, és az alsóbb néprétegekből származó fiatalokból új elitet neveljenek ki. Szimbolikus lépésként például számos kastélyt alakítottak át kollégiummá, ahol immár a legszegényebb gyermekek tanulhattak és élhettek közösségi életet. A népi kollégiumok mind alsó-, mind közép- és felsőfokú oktatást biztosítottak, a gyermekek bent laktak az intézményekben és szigorú napirend szerint élték életüket. A népi kollégiumok – bár szorosan kötődtek a Magyar Kommunista Párthoz – eredetileg autonóm intézményként működtek. Mellettük állami kollégiumok is léteztek. Jász-Nagykun-Szolnok megyében is számos kollégium működött, többek között Szolnokon, Kisújszálláson, Jászberényben, Karcagon, Kunszentmártonban és Jászkiséren. A népi kollégiumokat 1948-tól egyre több kritika, sőt, nyílt politikai támadások érték. Ez év őszén életre hívták az Országos Diákjóléti- és Kollégiumi Hivatalt és az Országos Kollégiumi Tanácsot, amely az összes állami és népi kollégium ügyeit intézte. Ezzel a népi kollégiumok elvesztették gazdasági önállóságukat, gyakorlatilag államosították őket. A Rajk-per egyik következményeként 1949. július 10-én a Nékoszt feloszlatták, a népi kollégiumokat megszűntették, vagy állami intézményekké szervezték Az Országos Kollégiumi Tanács 1949 nyarán azonban még impozáns prospektussal hirdette az állami és népi kollégiumok jelentőségét és szerepét a kommunizmus építésében.
Lenin hangja
A Lenin-kultusz a kommunista hatalomátvételtől a rendszerváltozásig gyakorlatilag végig jelen volt a magyar iskolai életben. Képe ott függött a falon, a tankönyvekben olvasmányok jelentek meg róla és mozgalmi dalok zengték a nevét. 1970-ben különösen nagy hangsúlyt fektettek a Lenin-kultusz ápolására, hiszen a világ szocialista fele ekkor ünnepelte a kommunista vezető születésének 100. évfordulóját. Vlagyimir Iljics Uljanov, ismertebb nevén Lenin 1870. április 22-én született. A centenárium tiszteletére országszerte számtalan programmal, megemlékezéssel készültek a párt- és ifjúsági szervezetek. A Jászapáti Mészáros Lőrinc Gimnázium és Mezőgazdasági Szakközépiskola Velemi Endre KISZ Szervezetének naplójában egy egész oldalt szenteltek Lenin emlékének. A tablószerű dokumentum legérdekesebb része egy kisméretű vinyl hanglemez (közkeletű nevén bakelit lemez), amelyen egyenesen a nagy forradalmár hangja hallható.
Egy oldal a KISZ naplóból
A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) a magyar fiatalok önkéntes politikai szövetsége volt, az MSZMP ifjúsági tömegszervezete. 1957-ben hozták létre abból a célból, hogy a párt irányításával, ám szervezetileg önállóan a marxizmus-leninizmus szellemében nevelje és a szocializmus építésére mozgósítsa az ifjúságot, szervezze annak szabadidejét. A középiskolai KISZ szervezetek is elsősorban ebben jeleskedtek, egy-egy iskolán belül ők irányították a diákéletet. A hanglemez jól illusztrálja, hogy a mozgalmat alapvetően áthatotta a marxizmus-leninizmus ideológiája, azt viszont, hogy Vlagyimir Iljics szavai ténylegesen milyen hatást gyakoroltak a jászapáti tanulókra, ma már nehéz lenne megállapítani.
Raj napló az 1970-es évekből
A Magyar Úttörők Szövetsége az MSZMP gyermekszervezete volt. A KISZ politikai irányítása alatt, de szervezetileg önállóan működött. Az úttörőmozgalom szervezte a 6-14 éves korú gyermekek közösségi életét. 1945-ben hozták létre, 1949 után pedig az egyetlen általános iskolai gyermekszervezetté vált. A Magyar Úttörők Szövetségének alapvető szervezeti egysége az úttörőcsapat volt. Az 1–4. osztályos tagok a kisdobos, az 5–8. osztályosok az úttörő nevet viselték. A csapatok rajokra, a rajok őrsökre tagolódtak. Mind a három egység vezetett naplót, amelybe bejegyezték a csapat, raj, vagy őrs életének legfontosabb eseményeit, milyen rendezvényeken vettek részt, hol kirándultak és milyen kulturális tevékenységet folytattak. Levéltárunkban megtalálható a Koltói Anna úti Általános Iskola (ma Szegő Gábor Általános Iskola) Petőfi Sándor rajának naplója. Az 1972-es naplóból kiderül, hogy a raj 4 őrsre tagolódott: név szerint a Lenin, Zrínyi, Mohikán és Gagarin őrsre. A raj élén a rajtitkár állt, mellette fontos tisztséget töltött be a zászlótartó, a krónikás, a pénztáros és a sportfelelős. A raj csatakiáltással és indulóval is rendelkezett. A naplót lapozgatva kiderül számunkra, hogy az úttörőélet nem pusztán a marxista-leninista ideológia terjesztéséről szólt és a gyermekek nem csak a különböző politikai töltetű rendezvényeken vettek részt, hanem olyan hasznos kampányokban is, amelyek az egészség megőrzését szorgalmazták, mindenféle ideológiától függetlenül. A Petőfi raj például 1972 novemberében részt vett a fogászati hónap alkalmából megrendezett versenyen, ahol pályázatával első helyezést ért el, cserébe pedig egy labdával és két társasjátékkal gazdagodott.
Tornaóra a padokon
Összeállításunk utolsó eleme egy kedves fotó, amelyet a Szolnok Megyei Néplap munkatársai készítettek 1976-ban a túrkevei Tanyasi Kollégiumban. Az 1950-es évek végétől, de különösen az 1960-as évek elejétől a tanyasi iskolák hálózatában nagy átalakulás ment végbe: annak érdekében, hogy a nehezen megközelíthető tanyákon élő gyermekek is szakszerű oktatásban részesüljenek, kollégiumokat, diákotthonokat hoztak létre, hogy a tanulóknak ne kelljen naponta hosszú órákat gyalogolniuk vagy utazniuk az iskolába. Egy ilyen intézményben készült az alábbi fotó. Ezek a kollégiumok nem mindig voltak a legjobban felszerelve, Túrkevén például nem állt rendelkezésre tornaterem, így a gyerekeknek a padokon kellett elvégezniük a gimnasztikai gyakorlatokat.
Tornaóra 1976 telén
Összeállította: Mucsi László levéltáros
A dokumentumok jelzetei:
MNL JNSzML VIII. 55. d. A Kisújszállási Móricz Zsigmond Gimnázium iktatott iratai. 15/1932-33.
MNL JNSzML V. 73. b. Jászberény város közigazgatási iratai. 2445/1945.
MNL JNSzML VIII. 54. d. A Karcagi Református Nagykun Gimnázium iktatott iratai. 304/1929.
MNL JNSzML VIII. 55. d. A Kisújszállási Móricz Zsigmond Gimnázium iktatott iratai. 65/1934.
MNL JNSzML VI. 501. Jász-Nagykun-Szolnok megye tanfelügyelőjének iratai. 2848/1949.
MNL JNSzML VI. 501. Jász-Nagykun-Szolnok megye tanfelügyelőjének iratai. 1940/1949.
MNL JNSzML VI. 501. Jász-Nagykun-Szolnok megye tanfelügyelőjének iratai. 2914/1949.
MNL JNSzML VIII. 51. d. A Jászapáti Katolikus gr. Széchenyi István Gimnázium iratai. KISZ naplók és sporttablók. 125.
MNL JNSzML VIII. 144. e. A Szolnoki Koltói úti Általános iskola iratai. Egyelőre rendezetlen iratanyag.
MNL JNSzML XV. 6. Néplap fotók. 737. 1976. 12. 25. Túrkeve Tanyasi Kollégium. Tornaóra.
Felhasznált és ajánlott irodalom:
A Karcagi Református Nagykun Gimnázium értesítője az 1931–1932. iskolai évről. Közzéteszi: Dr. Gaál László. Karcag, 1932.
A Szamuely Tibor Közlekedésgépgyártó Ipari Szakközépiskola jubileumi évkönyve. 1927–1977. Közzéteszi: Halász Miklós. Szolnok, 1977.
Bojtos Gábor: „Beszélgetés Leninnel” c. munkásszállási körműsor. https://mnl.gov.hu/mnl/jnszml/hirek/beszelgetes_leninnel_c_munkasszallasi_kormusor (Utolsó megtekintés: 2020. szeptember 1.)
Bojtos Gábor: F. Bede, Pálfy, Szamuely és a többiek. https://mnl.gov.hu/mnl/jnszml/hirek/erdekes_iratok?page=1 (Utolsó megtekintés: 2020. szeptember 1.)
Hajdu Ágnes: A főtér története az utóbbi évtizedekben. In: Jászberény története harmincas évektől az ezredfordulóig. Főszerk.: Pethő László. Jászberény, 2017. 337–366. p.
Katholikus iskola–kápolna épület. Karcagi Napló. 1938. augusztus 27. 4. p.
Megszépült a kápolna. Szolnok Megyei Néplap. 1994. február 4. 5. p.
Mészáros István: Magyar iskolatípusok 996–1990. [A magyar neveléstörténet forrásai VI.] Budapest, Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum. 1991.
Molnár Marietta: Az oktatásügy hat évtizede. In: Jászberény története a harmincas évektől az ezredfordulóig. Főszerk.: Pethő László. Jászberény, 2017. 411–459. p.
Palágyi Béla: Ahol senki sem kért labdát. Szolnok Megyei Néplap. 1976. december 25. 15. p.
Papp István: A Nékosz legendája és a valóság. In: Mítoszok, legendák, tévhitek a 20. századi magyar történelemről. Szerk.: Romsics Ignác. Budapest, Osiris Kiadó, 2005. 309–338. p.
Pedagógiai Lexikon. 1–4. kötet. Főszerk.: Nagy Sándor. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1976–1979.
Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Budapest, Osiris Kiadó, 2010.
Tarján M. Tamás: 1870. április 22. Lenin születése. http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1870_aprilis_22_lenin_szuletese/ (Utolsó megtekintés: 2020. szeptember 1.)
Új hozzászólás