Jelenlegi hely

Hagyatékmentés Ausztráliában

2019.12.04.

Intézményünk háromfős delegációja a közelmúltban Ausztráliába utazott, ahol feldolgozták ifj. Szent-Ivány József hagyatékát. Iratanyaga különösen fontos, mivel Lakatos Géza vezérezredes lányát vette feleségül 1940-ben, így fennmaradtak többek között az apósához, Magyarország egykori miniszterelnökéhez írott levelei az emigrációból. A kiküldetés során a hagyaték hazaszállításáról is történt intézkedés.

Ifj. Szent-Ivány József nem lépett apja, id. Szent-Ivány József nyomdokába, aki a két világháború közötti felvidéki magyar politikai élet egyik fontos reprezentánsa volt. Elismertséget a tudomány világában szerzett magának: életét a rovartannak szentelte, miután a Pázmány Péter Tudományegyetemen megszerezte szakirányú diplomáját és 1936-ban a kor egyik legelismertebb szaktekintélyénél, Dudich Endrénél doktorált. 1936-ban a Magyar Nemzeti Múzeum rovartani gyakornoka, majd rövid időn belül a terület kurátora lett. 1944-re már első osztályú segédőrré nevezték ki. Tudományos karrierje a kötelező katonai szolgálat miatt megszakadt. Nyugati fogságba esését követően rendkívüli nyelvtudása (öt nyelven levelezett) hasznosnak bizonyult számára. A nyugati katonai lágervilágban nyelviskola megszervezésével és vezetésével mutatott példát tudományszervezésből és emberségből.

1950-ben Ausztráliába emigrált, majd Pápua Új-Guineában dolgozott 1966-ig, és megteremtette a kontinens rovartani kutatásának, oktatásának, sőt természetvédelmének módszertani alapjait. Százezres rovargyűjteményét a Dél-Ausztráliai Múzeumnak adományozta, majd egészen haláláig a múzeum külső munkatársaként Óceániával és Délkelet-Ázsia rovartanával foglalkozott.

A tudományos élet mellett gazdag tevékenységet fejtett ki a dél-ausztráliai magyarság kulturális életében, sőt tevékenységét a befogadó ország is elismerte az Ausztrália Érdemrenddel, amelyet 1985-ban vehetett át. Nem sokkal halála előtt, 1988-ban választották be a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjai közé.

Szent-Ivány Józsefné férje halála után felajánlotta a Magyar Természettudományi Múzeumnak a rovartani szakmai anyagokat, azonban 2000-ben a hazaszállítás csak részlegesen sikerült, sőt a család nem tudományos jellegű magánlevelezése érintetlenül Adelaide-ben maradt.

2016-ban a Szent-Ivány család magyarországi ágának megbízásából, egy történész kutatása alapján megállapítást nyert, hogy a fennmaradt történeti értékű hagyatékban jelentős a fotóanyag, amely többek között a Lakatos és Szent-Ivány családokat, valamint a két világháború közti időszak középosztályát mutatja be. Szintén értékes a levelezési és fényképanyag, amely révén betekintést nyerhetünk a nyugati katonai táborok világába, vagy az 1956-os menekültek hétköznapjaiba. Többezres képes- és levelezőlap gyűjtemény is részét képezi ennek a hagyatéknak. Jelentős az a heti rendszerességű levelezés, amely a Magyarországon maradtak és Szent-Ivány József között zajlott. Ez arról is képet ad, hogy apósa, és az itthon maradt családtagok, hogyan élték meg a kitelepítést, majd a 1956-os forradalmat.

Fontos megemlíteni, hogy napi rendszerességgel rögzítették az 1956-ban emigráló családtagok (Szent-Ivány Józsefné és lánya, Szent-Ivány Ildikó és Lakatos Kálmán, a volt miniszterelnök fia) menekülésük stációit, továbbá külön iratanyag dokumentálja az újonnan érkezett feleség és lányuk beilleszkedését. Ugyanígy önálló egységként kezelhető az ausztrál kormányzati szektorban elhelyezkedő és a magyar kolónia érdekében is dolgozó Szent-Ivány Ildikó érdekképviseleti tevékenysége.

A 2019. szeptember 30. és október 11. között a Magyar Nemzeti Levéltár három fős csapatának (Szabó Csaba főigazgató, Mikó Zsuzsanna általános főigazgató-helyettes, illetve Bandi István, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának kutatója) kiutazása már az iratmentést jelentette, ugyanis az utolsó magyar tudatot ápoló Szent-Ivány családtag, Wetherellné Szent-Ivány Ildikó 2019. márciusában elhunyt. Kiemelt figyelmet igényelt a már ausztrál identitástudattal rendelkező családtagok kezelése, illetve nehezítették a feldolgozást a tapasztalt munkakörülmények (fél éve lakatlan ingatlan, a garázsába bezsúfolt, kidobásra szánt dobozok és szálas iratok kiválogatása).

A feltárt, tematikusan feldogozott, kiválogatott és hazaszállításra előkészített, dobozolt iratanyag Szabó Attila tiszteletbeli konzul segítségével elhelyezésre került a helyi magyar evangélikus templomban. A hozzávetőleg egy köbméter irathagyaték hazaszállítása a Külgazdasági és Külügyminisztérium segítségével fog megvalósulni.

A magyarországi levéltárosok kihasználták a lehetőséget, hogy felhívják a dél ausztráliai emigráns magyarok figyelmét hagyatékaik gondozására. Dr. Szabó Csaba főigazgató egyórás vetítőképes előadást tartott a Magyar Nemzeti Levéltárról, kincseiről és az állomány megőrzéséről az adelaide-i Magyar Klubban.

A kiutazás és tartózkodás költségeit az MNL fedezte, azonban a sikeres megvalósuláshoz az illetékes magyar állami szervek (KKM, canberrai Magyar Nagykövetség, dr. Mikola István nagykövet úr és Szabó Attila tiszteletbeli konzul úr) hathatós együttműködésére is szükség volt.