In memoriam dr. Bősze Sándor (1957–2014)
Öt évvel ezelőtt, 2014. október 16-án hunyt el dr. Bősze Sándor főlevéltáros, a Somogy Megyei Levéltár igazgatója. Az alábbiakban rá emlékezünk.
Dr. Bősze Sándor 1957. május 7-én született Kaposváron. Gyermekkora egy részét a szülei tanítói hivatásának színterét adó Szorosadon töltötte. Középiskolai tanulmányait Kaposvárott a Táncsics Mihály Gimnáziumban végezte. A középiskola befejezése után munkába állt: először a Pécsi Geodéziai és Térképészeti Vállalatnál dolgozott, majd 1977-től a Somogy Megyei Levéltár munkatársa lett. A levéltárban végigjárta a szamárlétrát Kanyar József, Andrássy Antal és Szili Ferenc igazgatósága alatt, segédlevéltárosból lett 1998-ban levéltár-igazgató. 1978-ban feleségül vette Péter Gyöngyi földmérő technikust, házasságukból két gyermek született: 1980-ban Réka és 1984-ben Gergely.
A történelem mindig is érdeklődésének középpontjában állt, levéltári munkája csak ezt erősítette. Érdeklődésének köszönhetően könnyedén vette a munka melletti tanulmányi kötelezettségek állította akadályokat. Szombathelyen az akkori Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán 1982-ben végezte el a történelem-könyvtár szakot. A levéltári berkekben csak „nagy generációként” elhíresült, 1991-ben az ELTE-n végzett levéltár szakos csoport tagjaként megszerezte a levéltártudományokhoz kötődő egyetemi végzettséget.
Szakmai, tudományos érdeklődése a dualista kori egyesületi élet kutatása felé terelte. A témában számos tanulmányt, forrásközlést, publikációt készített. 1994-ben a Somogy megye dualizmus kori egyesületi életét feldolgozó munkájára summa cum laude bölcsészdoktori címet kapott. Szakmai munkájának eredményeként 140 tudományos munka, ismeretterjesztő írás jelent meg.
A tudományos kutatás mellett a levéltár mindennapjaiban is tevékenyen részt vett. Oroszlánrészt vállalt a Somogy Megyei Levéltár mindennapos ügyvitelében, igazgatóvá választásáig a levéltár tudományos szakkönyvtárát gondozta, valamint a kutatószolgálatot is vezette.
1998-ban megválasztották a Somogy Megyei Levéltár igazgatójává, mely tisztséget haláláig betöltötte. Vezetése alatt az intézmény két új sorozattal gyarapodott (Fontes Comitatus Simighiensis, Segédletek), s a levéltárak között legrégebbi múltra visszatekintő Somogy megye múltjából című évkönyvsorozat továbbra is magas színvonalon jelent meg, jobbára az ő szerkesztősége alatt. Emellett a Somogyi Almanach sorozat is újabb kötetekkel gyarapodott.
A Somogy Megyei Levéltár munkatársai Bősze Sándor szervező-tevékenyégének köszönhetően 2001-től végeznek magyar vonatkozású levéltári fondokban rendezést, hungarikázást a Rijekai Állami Levéltárban. A munka során a M. Kir. Tengerészeti Hatóság, és a M. Kir. Kormányzóság iratanyagának rendezése kapcsán eddig még nem kutatott páratlan történeti értékkel bíró magyar vonatkozású iratok feltárása történt meg. A Tengerészeti Hatóság iratanyagáról 2011-ben jelent meg repertórium. Bősze Sándor nemzetközi szervezőbizottsági tagja volt a Mogersdorf Nemzetközi Kultúrtörténeti Szimpóziumnak is, melyben 2003 óta képviselte Somogy megyét.
A magyar levéltáros szakma fejlődése érdekében is kiemelkedő munkát folytatott. A Magyar Levéltárosok Egyesülete szakmai szervezetének alapító tagja, az MLE választmányának az 1990-es évektől – kisebb megszakításokkal – állandó tagja volt. Több kiemelkedő rendezvényen is eredményesen képviselte az egyesületet, szlovén, horvát, osztrák, holland, német, olasz, cseh, lengyel, román szakmai rendezvényeken vett részt. Az Önkormányzati Levéltárak Tanácsának (ÖLT, később Magyar Levéltárak Vezetőinek Tanácsa, MLVT) alapító tagja volt.
Munkája során nem vesztette el közvetlen kapcsolatát Somogy megyével sem. A megye bármely településéről kereshették hasznos tanácsokért, segítségért egy-egy községtörténeti munka kapcsán vagy egyéb szakmai kérdésben. Az ő munkájának köszönhetően elevenedett meg egy-egy kötet lapjain többek között Ecseny, Patca, Szenna és Somogyvár több évszázados múltja. A somogyi „Különleges asztali örömök” gasztronómiai rendezvénysorozat lelkes zsűritagjaként közkedvelt szereplője lett e közösségi összejöveteleknek. Az „Asztali beszélgetések” előadássorozat kapcsán az egyesületi élet közösségépítő szerepét hangsúlyozta. Munkahelyén is az alkotó közösségi légkör megteremtésén fáradozott. A Somogy Megyei TIT elnökségének tagjaként szintén a kiművelt emberfők nevelésén fáradozott.
Emberi kvalitásairól, közvetlenségéről, jó szándékáról hamar meggyőződhetett bárki is, aki csak egy rövid időre is kapcsolatba került vele.
Munkájának és szakmai sikereinek elismeréseként megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét (2006), a Somogy Polgáraiért-díjat (2009), a Dóka Klára-díjat (2014). A Közművelődési és Közgyűjteményi Dolgozók Szakszervezetének (KKDSZ) alapító tagjaként részt vett a szakszervezet első alapszabályának és programjának kidolgozásában. A szakszervezet részéről Pro Meritis díjban részesült.
Új hozzászólás