Suttogások és hallgatások - Könyvbemutató a Levéltárban
A rendezvény kezdetén Mikó Zsuzsanna köszöntötte a könyvbemutató résztvevőit, és elmondta, hogy a levéltár számára mindig öröm, ha egy kutató választja helyszínül a Bécsi kapu téri épületet. Deák Ágnes pedig a munkatársak által is jól ismert vendége a kutatóteremnek, és a könyvében is számos olyan elsődleges forrást publikált, amelyet a levéltárban talált meg. Manapság az internet elterjedésével a levéltár épületének a szerepe csökkenőben van, ezért a szerzőhöz hasonló lelkes kutató könyvbemutatójának a levéltár mindig hálás szívvel ad otthont.
Pajkossy Gábor, az ELTE Újkori Magyar Történeti Tanszékének docense először személyes emlékeket idézett fel, mert Ember Győző a lovagteremben tartotta az óráit. A kötet bemutatása előtt méltatta a szerző aktív publikációs tevékenységét, mivel Deák Ágnesnek nem ez az első könyve, korábban Eötvös-kutatóként is írt, de foglalkozott nacionalizmustörténettel és a besúgóhálózattal is.
A korabeli kutatás elsősorban a kiegyezés szemszögéből foglalkozott a sajtóval, magának az időszaknak, a Schmerling-provizóriumnak az elnevezése is elsősorban az önkényuralom és a kiegyezés közötti átmenetre utal. Ennek ellenére a sajtó működése nem változott, a rendőrséghez tartozó cenzúra működött (1847 előtt a tanügy alá volt szervezve), amely a terjesztés előtt valósult meg. Ez a rendszer 1867-ig fennállt.
A könyvről Pajkossy Gábor elmondta, hogy olyan hiánypótló munka, amely a teljességre törekszik, és amely levéltári forrásokon alapul. Tréfásan hozzátette, hogy „túl sok a név” és „túl sok a cím”, legalábbis az első olvasást követően, ám azt is elmondta, hogy a korszak sajtótörténetének áttekintéséhez pontosan ennyi név és cím szükséges. A tárgyalt lapoknak egyébként a túlnyomó többsége liberális és Pesten adták ki őket, a kétharmaduk magyar nyelvű volt. Velük szemben a kormányzat élt a későbbi korokból ismert tűrés, tiltás és támogatás elvének gyakorlásával, amely mellett két félhivatalos kormányzati lapot is működtetett. A könyv két sajtópert is bemutat, hogy ezen keresztül ismertesse meg a rendszer működését.
A könyvet ajánlotta a 19. század magyar történelmével foglalkozó kutatóinak, jogtörténészeknek, irodalomtörténészeknek és sajtótörténészeknek is.
Deák Ágnes, a könyv szerzője, köszönetét fejezte ki minden segítőjének, többek között a Magyar Nemzeti Levéltár munkatársainak is. Bevallotta, hogy könyve egy hosszabb projekt egyik részkérdésének a továbbgondolásából született meg. Kutatásának későbbi célja, hogy megírja a Schmerling-provizórium általános történetét. A levéltár nevében is sok sikert kívánunk ehhez a munkához!
Új hozzászólás