Március

Kismarty-Lechner Jenő, 1942-ig Lechner Jenő (1878.  –  1962. ) magyar építész, építészettörténeti író.

Tanulmányait Budapesten végezte. Működését Hauszmann Alajos irodájában kezdte, 1905-ben egyetemi magántanári képesítést szerzett, majd adjunktus a műegyetem építészeti karán. 1915-ben építészdoktori oklevelet szerzett, 1928-tól 1944-ig a Képzőművészeti Főiskola tanára volt.

Műemlék-helyreállítási munkái közül kiemelkedik a Magyar Nemzeti Múzeum 1927-es felújítása.

Jelentős szerepet kapott és vállalt a két világháború közötti időszak politikai jelentőségű építészeti, formatervezői feladataiban.

Az 1950-es években már csak templomok kisebb átalakításain dolgozott, valamint azok berendezési tárgyait tervezte. Ez az időszak már inkább az elméleti munka korszaka volt. Két fontos műve született életének e késői szakaszában: 1954-ben a kéziratban maradt Szeceszszió. A művészetek forradalma és a magyar építőművészet hőskora, majd a Lechner Ödönről szóló könyve 1961-ben jelent meg.

Több, önálló építészettörténeti kutatáson alapuló, művet írt.