Július

Könyvtári állományunk egyik érdekes kiadványa:

Bolond Miska Naptára 1864-re.

A Bolond Miska humoros, képes hetilap, melynek tulajdonos-kiadója Emich Gusztáv, alapítója és szerkesztője pedig Tóth Kálmán volt. 1865 és 1868 közti időszakban ez volt a legnépszerűbb a hasonló lapok között. Ezt részben jelentős múltjának köszönhette, de például az ellenzéki olvasótábornál jelentősen befolyásolta ezt Tóth Kálmán korábbi börtönbüntetése. Később pont Tóth politikai nézetváltásának következtében esett vissza jelentősen a népszerűsége. Előfizetői száma 1869-re harmadára csökkent (1800). Ezután a megújulási kísérletek sem mentették meg az 1875. évi, 15 évi fennállás után történt megszűnéstől. Karikaturistája-rajzolója, id. Jankó János részben a lap hasábjain közölte az első magyar képregényeket.

1865 tavaszától a Bolond Miska az Üstökössel együtt tesztelte az enyhülő abszolutizmus eredményeként várt szabadság valóságát. Ennek a próbálkozásnak jó példája a Kakas Márton és a Bolond Miska közötti párbeszéd. Innen meredeken felfelé ívelt az út a szabadság tekintetében, hisz hamarosan már "rendszerváltozásról" nyilatkozott a lap, majd szabadon kiadta a korábban cenzúrának áldozatául esett karikatúráit.

A Bolond Miska a főbb társadalmi problematikák közül kiemelten kezelte a kiegyezés utáni zsidó emancipációt. Ez főként Ágai érdeme volt, de szerkesztőként Tóth is kiállt az ügy mellett. Ágai kiválásakor ez a kérdés mégis kikerült a lap aktuális témái közül. Ezután csak ritkán jelent meg újra a kérdés, akkor már más aspektusból.

1868 után a politizálás és az annak álcája mögé bújtatott személyeskedés vette át a főszerepet a Bolond Miskában. A kortárs írókat nem írói, inkább politikusi mivoltukban tüntette fel. Például Jókai Mór is a korszak egyik legnagyobb politikusaként jelent meg a lapban, irodalmi érdemei nem kerültek fókuszba; és egyben az is kiderült, hogy Gyulai Pál egyetlen célja: Jókai térnyerésének megakadályozása.

Főbb munkatársak

    Ágai Adolf (1836–1916),

    Csernátony Lajos (1823–1901),

    Devecseri Ignác (1842–1899),

    Hevesi Lajos (1843–1910),

    Lauka Gusztáv (1818–1902),

    Pálffy Albert (1820–1897),

    P. Szathmáry Károly (1831–1891),

    Szokoly Viktor (1835–1913),

    Torkos László (1839–1939),

    Bartók Lajos (1815–1902),

    Jankó János (1833–1896).

(Forrás. Wikipédia)