Január

Szakkönyvtárunk egyik érdekes és különleges tartalmú könyve:

Ráth Végh István: Az ember butításának története – Parókás tudományok – Boszorkányüldözés – Udvari világ

Ráth-Végh István

 (1870– 1959) jogász, táblabíró, ügyvéd, író, művelődéstörténész.

Büntetőjogász volt, de egész életét a művelődéstörténet furcsaságainak és érdekességeinek kutatására szentelte.

A Budapesti Tudományegyetem jog- és államtudományi karon doktorált, ezután a bírói kar vette tagjai közé. 1913-tól fiatalkorúak bírójaként jogászi gyakorlatot folytatott, 1921–1934 között ügyvéd.

A Jogtudományi Közlöny munkatársa volt. Állandó tagja a tudományok népszerűsítésére alapított Uránia magyar tudományos színháznak. Segédkezett a Grecsák Károly szerkesztésében megjelent Codex Hungaricus és a döntvénytárak összeállításában. Regényeket is írt.

Igazi területe a művelődéstörténet kuriózumainak könnyed, humoros formában való feldolgozása. Írásai félig esszék, félig azonban a szépirodalom körébe tartoznak.

Kultúrtörténet-íróként megjelentetett szatirikus-humoros hangvételű könyveivel nevet és népszerűséget szerzett magának a szélesebb nagyközönség körében is. E munkássága főleg életének utolsó évtizedeire esik. 1957–1959 között Tiszay Andorral és Agárdi Ferenccel a Hasznos mulatságok c. ismeretterjesztő sorozatot szerkesztette. Összegyűjtött művelődéstörténeti írásai halála után hétkötetes sorozatban jelentek meg, 1962–1967 között. Hagyatéka az Országos Széchényi Könyvtárba került.