Január

Könyvtári állományunk egyik legszebb és legérdekesebb kötete Szent István király életéről és munkásságáról szól méghozzá Hartvik-legenda szerint.

Érdy János: Szent István első magyar király életirata Hartvik regensburgi püspök szerint

Pest . Herz János nyomda, 1854.

Érdy János, ( Érdy-Luczenbacher János)

 (1796 – 1871)

magyar jogász, régész, numizmatikus a Magyar Tudományos Akadémia tagja      


Gimnáziumi tanulmányait Vácon és Esztergomban végezte, majd Nagyszombaton tanult és 1815 őszén belépett a Bencés rend növendékei közé.

Később 1818 júliusában tanulmányait Győrben befejezve kilépett a rendből.

A következő ősszel jogtudományokat hallgatott a győri akadémiában. A jogi tanfolyamot 1820. júliusában végezte el, mindemellett mint törvénygyakornok (patvarista) is foglalatoskodott és a megye törvényszéki tárgyalásaira is eljárt.

1821 -ben Pestre ment, ahol Halácsy László személynöki ítélőmester mellett királyi táblai jegyzőnek fölesküdött és szeptember 1-jén jogi doktor lett.

Majd Pesten, Pozsonyban, sőt Bécsben is lakott, ahol az udvari könyvtárban tanulmányozás végett gyakran megfordult. A régen óhajtott tanszéket többszöri pályázása dacára sem nyerhette el. Ezek után a jogi irodalommal szakított és a történelem búvárlására adta magát. 1832 -ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező és azon év szeptember 9-én rendes tagjai sorába választották. Az 1839-es évben   állandóan Pesten telepedett le, és kizárólag a tudományos irodalommal foglalkozott.

Az Akadémia 1848 márciusában megtette éremgyűjteményének őrévé, 300 Ft évi fizetéssel. Az akadémia akkori elnöke Teleki József gróf pedig egyúttal a Veszerle-féle éremgyűjtemény rendezésével is megbízta. József nádor 1846. március 16-án a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárának őrévé nevezte ki, azon meghagyással, hogy előzetes tanulmányozás végett látogasson meg néhány külföldi múzeumot.

Az Érdy-codex, terjedelemre legnagyobb codexünk, tartalom tekintetében is kiváló fontosságú nyelvemlék; az evangeliomok és epistolák mellett legendák és magyar szentek történetei is foglaltatnak benne. A codex karthausiak számára készült, írását 1527-ben fejezte be az összeállító, ki Pelbártnak műveiből is merített. 1814-ig a nagyszombati érseki papnevelő intézet könyvtáráé volt, azóta a nemzeti múzeumé. Először Érdy János ismertette (Tud. Tár 1834.) s ő róla kapta nevét.

Az Egyetemes Magyar Encyclopaediának is munkatársa volt.

Hartvik püspök

Hartvik (Chartuitius, Carthvitus, Cartvicus, Chartvirgus, Hartvicus, Hartwick) 1088–1105 között győri püspök

német származású. Előbb magdeburgi, majd 1105-től 1126-ig regensburgi püspök volt. Utóbbi minőségében jött Magyarországra V. Henrik császárral és itt két évig tartózkodott. A magyar királyi házzal is rokonságban állt, és Könyves Kálmán király meghagyásából Székesfehérváron írta Szent István király életének történetét és azt Kálmán királynak ajánlotta. Pauler Gyula győri püspöknek tartja, akinek a neve Arduin volt, és akit Kálmán király 1097-ben feleségért Szicíliába küldött, 1103-ban pedig Seraphin érsek oldalánál szerepelt.

1116 előtt Kálmán király parancsára Hartvik püspök a nagyobb és a kisebb legenda után újabb életrajzot szerkesztett Szent István királyról. Munkájába szinte szó szerint átvette az őt megelőző két legenda szövegét. Amit Hartvik hozzáadott a korábbiakhoz, az az István halála után történt csodák felsorolása mellett az uralkodónak a pápától való koronakéréséről szóló fejezet, mely éppen eszmeiségében jelentett gyökeresen újat a korábbiakhoz képest. Elsimította a két összeolvasztott legenda ellentmondásait, Géza fejedelemre vonatkozóan egységesítette a 'király' megjelölés helyett a 'fejedelem' kifejezést, a mű önálló részeiben ékes tanúbizonyságát adta annak, hogy kora legjobb stilisztái közé tartozik, a stílus előírásainak magas szinten eleget tett. Előszavát Kálmán királyhoz címezte s a levélstílus követelményeinek megfelelve a magasabb rangú címzett megnevezése után önmagát is néven nevezte (intitulatio); köteles szerénységgel említette fel sekélyes latin tudását és tehetségét, valamint hosszú ellenkezését a paranccsal szemben, ám végül az engedelmesség kerekedett benne felül, s csak arra kérte királyát, hogy a kegyesen fogadott művét szigorúan bírálja felül, nehogy a rossz stílus sértő legyen számára, inkább tűz eméssze kódexét, mint hogy egy harmadik irigy személy kezébe kerülhessen hibákkal csúfított munkája.

(Forrás: Wikipédia, http://mek.oszk.hu)