„Planum…. in Terreno Oppido Kölezsd”

Vertics Ferenc (1742-1801 k.) életéről meglehetősen kevés ismeretünk van, annyi azonban bizonyos, hogy József[1] nevű öccsével együtt Szencen, a Mérnökképző Intézetben végzett. Mindketten fontos vármegyei pozíciókba kerültek (pl. Tolna, Csanád, Csongrád), valamint többször vállaltak megbízatást főúri családok birtokain is (Hegyi, 1983). A geometraként, azaz földmérőként elhelyezkedő fivérek egyben korszakos jelentőségű munkákba kapcsolódtak be, mivel ebben az időszakban vette kezdetét országos szinten az a vízügyi szabályozás, amely mintegy 100 év alatt átformálta hazánk vízrajzát. Az idősebbik testvért, Ferencet geometra megbízatása legelőször Tolna vármegyéhez kötötte, ahol Bőhm Ferenc irányítása alatt részt vett a Sárvíz szabályozási munkálatait megelőző földmérésekben (Bendefy, 1972), feltehetően az 1780-as évek elejétől (Virág, 2005), de 1782-ben már egész biztosan.

Ezt az Apponyi család fondjában talált vízrendezési térképe bizonyítja, amely kapcsolatba hozható két másik térképével[2]. Vizsgálatunk tárgya, az Apponyi család számára 1783-ban az 1782-es felmérések alapján elkészített térkép a meglehetősen hosszú, de kellően informatív „Kölezsd város vidékén elterülő egyes kaszálószigetek és nádasok arculatának és egyedi kapacitásának bemutatása meglévő 1782-ben készült rajzok és geometriai számítások alapján” elnevezést kapta.

A 43x62,5 cm nagyságú, szépen kidolgozott, részletes térképen megjelenő terület a hazánkban elsőként szabályozott folyónak, a Sárvíznek a Kölesd mellett, a hídvégi kápolnától Ny-ra húzódó szakaszát mutatja be. A folyószabályozási munkálatok célja a lakosság árvizektől való megvédése és a megnövekedett élelemszükséglet kielégítése volt oly módon, hogy a folyókat szabályozott medrekbe tereljék. Tolna vármegyei folyóink szabályzásának megszervezése báró Sigray Károly kinevezésével vette kezdetét 1760-ban, a megvalósítás mérnöki munkálatainak tervezését, és gyakran kivitelezését is Bőhm Ferenc végezte.  A munka azonban nehézkesen haladt, aminek egyik oka a jól képzett vízügyi mérnökökként is tevékenykedő geometrák alacsony száma volt. Az 1770-es évektől kezdődően azonban a munkálatok új lendületet kaptak a többek közt Szencen végzett, jól képzett mérnökök megjelenésével.

A kölesdi térkép felépítése és jelzetrészei alapvetően nem térnek el a mai térképeinktől, de mindenképp érdemes részleteiben is megvizsgálnunk a földabroszt.

A maitól eltérő módon nem a térkép tetejére, hanem a bal szélre tájolta Vertics az északi irányt egy szépen kidolgozott szélrózsával. Mai szemmel nézve szintén szokatlan a viszonylag bonyolult címadás is, amely gyakorlatilag a térkép rövid tartalmi leírását is adja. Ez alatt található a térkép jelmagyarázata, amelyben három különböző szín magyarázatának feloldása található. A számokkal jelölt élénkzöld szín a kaszálószigetként használt területeket, a sárgászöld alapon, piros betűvel a használható rétekké alakítható, magasabban fekvő nádas területeket jelöli. A piros keresztekkel jelölt sötétzöld területek pangó és mocsaras területeket jeleznek.

A térkép felső-középső részén levő táblázat Distincta Capacitas Insularum, azaz a szigetek egyedi kapacitása címmel a további értelmezést segíti: mivel a térkép eredetileg a Sárvíz szabályozási munkálatainak szükségességét és hasznosságát hivatott alátámasztani, ezért a számokkal és betűkkel jelzett területek nagyságát is megadja Vertics bécsi négyszögölben[3]. Ezt a nagyságot kaszaaljába is átszámítja, így megtudjuk, hogy az adott területet a sikeres lecsapolást követően hány ember tudja megművelni, lekaszálni. A táblázatban azonban nem az egyébként szokásos, ca. 1200 négyszögölet (Bogdán, 1990) veszi alapul, hanem ennek kb. a felét (átlagosan 650 négyszögölet).

A térkép fontos eleme még a jobb alsó sarokban elhelyezett méretarány-táblázat, amelyet a térképrajzoló Vertics a folyami élet egy jelenetével illusztrált.

Bár a térkép kidolgozottsága okán önmagában is érdekes és különleges irataink egyike lehetne, mégis az utolsó részlet teszi igazán izgalmassá a dokumentumot. A kolofon és a jelmagyarázat mellett látható egy eszmei önarcképként is értelmezhető ábrázolás, melyen egy természetes tájat ábrázoló jelenetbe helyezett, deréktól lefelé lepelbe öltözött, mezítlábas, ülő férfialak látható bal kezében vonalzó, jobbjában körző, ölében pedig épp az a térkép, amelyen szerepel. Mivel jelenleg nincs ismert egykorú ábrázolás Vertics Ferencről, ezért inkább csak vélelmezhetjük, hogy Vertics saját magát ábrázolta ebben a jelenetben. Az antikizáló környezetben megjelenő attribútumok (vonalzó, körző, földgömb – itt földabrosz) általában a múzsákhoz, tehát nőalakokhoz köthetők. Az ábrázolásnak tehát lehetséges egy olyan olvasata is, amely szerint Vertics a férfialakkal mintegy saját magának – de legalábbis tevékenységének - is szeretne emléket állítani. A művészi, vagy inkább szakmai öntudat elég egyértelmű megnyilvánulásának lehetünk tehát tanúi a térképen, különösen, ha Vertics két későbbi térképének vizsgálatával[4] is összekötjük ezt a kölesdi térképet.

Mindezt, illetve Tóth Ferenc azon megjegyzését figyelembe véve, miszerint az ifjabbik Vertics az 1778-ban készített Makó térképét[5] is úgy készítette el, hogy önmagát is rárajzolta, arra enged következtetni, hogy a két testvér levéltárainkban, múzeumokban őrzött térképeit érdemes lenne ikonológiai szempontok szerint is vizsgálni.

Vertics Ferenc aláírása 

Hecker Henrietta

segédlevéltáros

Fotók: Vincze Andrea

Felhasznált szakirodalom:

Bendefy László (1972): Krieger Sámuel. Hidrológiai tájékoztató, 3-7.

Bogdán István (1990): Magyarországi hossz- és földmértékek 1601-1874. Budapest.

Hegyi Ferenc (1983): A szenci Collegium Oeconomicum 1763-1776-1780. Irodalmi Szemle, 531-554.

Tóth Ferenc (1988): Makó úrbéri térképei. Makó: Makói Múzeum.

Virág Árpád (2005): IV. A Sió felmélrése és környékének térképezése a 18. században. In: Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. Budapest: Közdok. Kft.