„Legszentebb Császári és Királyi Felség…” (Tolna vármegye pecsétkérő folyamodványa 1699-ből)

2021.12.30.

 

 

„Legszentebb Császári és Királyi Felség…” (Tolna vármegye pecsétkérő folyamodványa 1699-ből)

 

A vármegyék pecsétjeiről az 1550. országgyűlés rendelkezett először.1

Az 1699-es pecsétadományozó oklevél ugyan megemlíti, hogy Tolna vármegyének is volt pecsétje, amely a török hódoltság és a hosszú háborúk alatt elveszett, ennek azonban semmiféle nyoma nem maradt2. Buda visszafoglalása után indult meg újra a vármegye élete, de a vármegyei levéltár csak az 1696. évtől kezdve őriz iratokat s az első két-három évtizedből még ezek is nagyon hiányosak. 1696. február 10-én tisztújító közgyűlést tartott Tolna vármegye nemessége, amelyen Broderics András tolnai postamestert és a tolnai katonai élelemraktár felügyelőjét választották meg alispánná. Ő azonnal pecsét-engedélyezésért folyamodott az uralkodóhoz, aki 1696. március 2-án Bécsben kelt diplomájával eleget tett Lipót Broderics kérésének3. Ám Broderics hatalmas ellenzéki táborral találta magát szemben, így az 1697. február 5-ei valedictorián ő és társai lemondtak.  A vármegye pecsétjét azonban lemondásakor nem adta át Broderics, hanem magánál tartotta4.

A magyar királyi udvari kancellária felszólította, hogy szolgáltassa azt be. Broderics azt felelte erre a kancelláriának, hogy az ő és tisztviselőtársai leköszönése után tisztújítást még nem tartottak, főispánja nincs a vármegyének, hogy a vármegye pecsétjeit a törvényes alispánok, szolgabírák és esküdtek pecsétjével lepecsételt ládában kell tartani. Mivel megválasztott tisztviselői nem voltak a vármegyének, ő nem tartotta tanácsosnak, hogy egy nem hiteles egyénnek adja át a pecsétet. A nádor pedig arról értesítette őt, hogy a főispáni szék üresedése esetén a Ferdinánd király által szentesített 1550: 62.tc. szerint, mind a pecsétnek, mind a varmegyei iratoknak őrzése az ország törvényei szerint őt illeti, neki kell majd a pecsétet is átadnia.5

1697 július 12-én Bécsben kelt a kancellária határozata, amelyet rávezettek Broderics kérvényének hátára s igy juttatták viasza hozzá. Ebben megismétli a kancellária előbbi határozatát s meg is indokolja: a vármegyének őfelsége, a magyar királyi udvari kancellária útján engedélyezte a pecsétet, s most, mikor nincsenek törvényes tisztviselői a vármegyének, a pecsétet a kancelláriának kell visszaszolgáltatnia. Broderics viszont azt kérte, hogy a kancellária járjon közben, hogy a vármegye térítse meg neki a pecsét kieszközlése s alispáni tevékenysége kapcsán keletkezett kiadásait. A kancellária megjegyezte, hogy költségeinek megtérítéséről majd a vizsgálat befejezése után lehet szó6. Minthogy azonban sem ez az első pecsét, sem az erről szóló diploma nem került elő, ezenfelül vele megpecsételt kiadványt nem ismerünk, nem tudjuk, milyen volt ez a címeres pecsét.

 

A vármegye működéséhez azonban szükséges volt az új pecsét, s azért még 1698-ban vagy 1699 elején új pecsétért fordult Lipóthoz. A vármegye a közgyűlés keretében érvénytelenítette pl. a Broderics volt alispán által használt 1696-os pecsétet, és 1699 novemberében az új megyei pecsétről kiállított szeptember 1-jei keltezésű oklevél kancelláriai díjának, 70 forintnak a kifizetéséről határozott. Az oklevél közzétételére és egyhangú elfogadására az 1700. januári közgyűlésen került sor, egyúttal a vármegye kifejezte háláját Lipót királynak s az ügyet pártoló Esterházy Pál nádornak.

{C}{C}{C}{C}

 

Tolna vármegye pecsétkérő folyamodványa, címerkérő levele I. Lipóthoz

(a címert 1699-ben kérték, a hátlapon a május 30. megjelölés szerepel, valószínűleg ez a kancelláriába érkezés napja.)7:

„Sacratissima Caesarea Regiaque Maiestas, D(omi)ne, D(omi)ne nobis naturaliter clemen(ti)ss(im)e.

 Maiestati V(est)rae Sacr(atissi)mae humillime repraesentare voluimus, qualiter egr(eg)ius Andreas Brodericz his non ita dudum evolutis temporibus sine praescitu et annuentia n(ost)ris, propria dumtaxat Authoritate, certum pro comitatu n(ost)ro Sigillum exsculpi et confici curans, eodem veluti Vice Comes noster /:qui tamen per nos nullatenus eotum etiam pro legi(ti)mo Vice Comite n(ost)ro agnitus extitisset:/, in nonnullis sine praescitu n(ost)ro, ne fors expeditis et emanatis praeiudiciosis, et damnosis Expeditionibus usus fuisset. Quem abu-sum et ne fors exinde etiam imminens damnum et praeiudicium evitare volentes Maiestatem V(est)ram Sacr(atissi)mam, veluti D(omi)num, D(omi)num n(ost)rum na(tur)aliter clementissimum de genu humili interpellamus, dignet(ur) Maiestas V(est)ra Sacr(atissi)ma ex innata gratia et dementia sua intuitu fidelitatis fideliumq(ue) servitior(um) nostrorum hactenus praestitorum et in futurum etiam pari fidelitatis et constantiae fervore per nos praestandorum, sublato et cassato ac annullato antelato in praeiudicium nostri per praespecificatum Andream Brodericz fieri procurato Sigillo /:quod ut actu ubi lateat, in praesentiar(um) rescire nequirim(us):/ novum nobis Sigillum seu Arma iuxta subsequentem Delineationem cum solito Privilegio eatenus emanand(o) clementissime conferre ne dedignetur. Quam Ma(ies)t(a)tis V(est)rae Sacr(atissi)mae clementiam humillimis promereri servitiis adnitemur, benignam p(rae)stolaturi Resolutione(m)

Ma(ies)t(a)tis V(est)rae Sacr(atissi)mae humillimi perpetueq(ue) fideles subditi. Universitas Co(mi)t(a)tus Tolnen(sis).”

„Legszentebb Császári és Királyi Felség, természettől fogva legkegyelmesebb Urunk.

Királyi Fenségednek legalázatosabban előterjeszteni kívántuk, hogy a nemes Broderics András a nemrég elmúlt időkben tudomásunk és jóváhagyásunk nélkül, csupán önhatalmúlag, megyénk helyett egy bizonyos pecsétet vésetett és készíttetett s használta mint alispánunk (holott őt mi soha nem ismertük el törvényes alispánunknak) jó néhány tudtunk nélkül talán már elküldött és kibocsátott, káros és sérelmes kiadmányban. Mivel ezt a visszaélést és a netán ebből is származó kárt és sérelmet el akarjuk kerülni, Legszentebb Felségedet mint természettől fogva legkegyelmesebb Urunkat térden állva kérjük, hogy Legszentebb Felséged vele született kegye és jóindulata folytán, hűségünkre, valamint eddig tanúsított s a jövőben hasonló hű és állhatatos buzgalommal tanúsítandó szolgálatainkra tekintettel törölje, érvénytelenítse és nyilvánítsa semmisnek a fent említett és sérelmünkre a nevezett Broderics András által elkészíttetett pecsétet (amely hogy hol lappang jelenleg, meg nem tudhatjuk),s számunkra az alábbi ábrázolás szerinti új pecsét avagy címer kibocsátásához – a szokásos kiváltságlevéllel együtt- a legkegyesebben  méltóztassék hozzájárulni. Legszentebb Felséged e kegyességét a legalázatosabb szolgálatokkal igyekszünk kiérdemelni. Jóindulatú elbírálást óhajtva

Legszentebb Felséged legalázatosabb és örökké hű alattvalói:                                          

Tolna vármegye egyetemessége”

 

Hátsó oldal:

 „Ad Sacr(atissi)mam Romanor(um) Imperatoriam ac Germaniae, Hungariae, Bohemiae(que) etc. Regiam Ma(ies)t(a)tem et D(omi)num, D(omi)num nobis na(tur)aliter clementissimu(m), Humillimum Memoriale introscripti co(mi)t(a)tus Tolnen(sis).

Praesentem instantiam Maiestati Vestrae Sacr(atissi)mae humillime recom(m)endo. Paulus Esterházy.

Annuit Excelsa Cancellaria, ut expediat(ur) cum cassatione prioris Sigilli Suae Ma(jes)t(a)ti …. proponetur. Franciscus Somody”

 

Legszentebb Római Császári, valamint Németország, Magyarország és Csehország stb. Királyi Felségéhez, természettől fogva legkegyelmesebb Urunkhoz az ebben foglalt Tolna vármegye legalázatosabb emlékirata.

 

Záradékok:

Jelen kérelmet Legszentebb Felségednek a legalázatosabban ajánlom

      Esterházy Pál

 

A nagyméltóságú kancellária egyetért, hogy adassék ki a régi pecsét érvénytelenítése mellett, ezt alázatosan javasoljuk Őfelségének.

 Somogyi Ferenc sk.

 

Tehát a nádor is figyelmébe ajánlotta az uralkodónak a vármegye kérését, s Lipót király eleget is tett 1699. szeptember hó 1-jén Bécsben kelt diplomájával a vármegye kérésének8. Ennek az eseménynek a 300. évfordulójáról emlékeztünk meg 1999-ben, azóta minden évben ezen a napon ünnepeljük a megye napját.

I. Lipót (1657-1705) címeradományozó, eredeti, hártyára írott, függő pecséttel

ellátott oklevelét Tolna vármegye főpapjai, bárói, főnemesei és nemesei egyetemének kérésére galántai Esterházy Pál nádor, birodalmi herceg közbenjárására adta a király, megemlítve, hogy 1696. március 2-án Broderics András akkori alispán kérésére már kibocsátott egyet. A címer alapján készített pecsétet azonban Broderics még hivatali ideje lejárta után is használta, s a vármegyének nem szolgáltatta ki.

A király így e régebbi adományozást semmisnek nyilvánítva adja ki az új címeradományozó oklevelet 1699. szeptember 1-jén Bécsben.

Az oklevél kiállítója: Mattyasovszky László nyitrai püspök, Nyitra vármegye örökös főispánja, királyi tanácsos, magyar udvari kancellár, írnoka Somogyi Ferenc.

 

Az oklevél szerint „a kerek azaz kör alakú pecsét talpát avagy alsó részét sima vörös –ezüst márvány kövezet foglalja el, amely fölött középen Szent István, Magyarország első királya ül arany színű királyi trónuson, vörös öltözékben, kék köpenyben. Jobbjában királyi jogart tart, balját pedig, amelyet térdére hajt le, arany országalmára teszi. Fölötte pedig két, arccal egymás felé forduló angyal a levegőben hozva a királyi koronát, a fejére helyezi azt. Végül Szent István jobbján Szent Imre ifjú alakban, vörös és zöld ruhában, fejét hercegi süveg fedi, jobbjában hármas ezüst liliomot visel. A baloldalon pedig a magyar királyság koronás címere látszik. Végül a pecsét kerületét ez a felirat tölti ki: »Tolna vármegye pecsétje az 1699. évben »” 

 

 

Dr. Várady Zoltán CSc.

 

 

1.1550: LXII. tc.

2. I. Lipót király címeradományozó oklevele 1699.szeptember 1.MNL TML XV.2.16.

3. Holub József: Tolna vármegye pecsétje. In: Turul 32.kötet (1914.) 83.

4. Holub József: i.m.1914.83.

5. MNL TML Közgyűlési iratok (Acta Congregationalia) IV.1.b. 3:36.3.o.

6. MNL TML Közgyűlési iratok (Acta Congregationalia) IV.1.b. 3:36.7.o.

7. MNL TML Közgyűlési iratok (Acta Congregationalia) IV.1.b. 3:36.8-12.o; Holub József: i.m.1914.84. Várady Zoltán: Tolna vármegye közigazgatásának helyreállítása a török kiűzése után. In: Új Dunatáj. Tudományos és Művészeti Szemle. IX. évf. 4. sz. (szerk.: Kukorelly Endre -Töttős Gábor) Szekszárd, 2004. 65-66.

8. I. Lipót király címeradományozó oklevele 1699.szeptember 1.MNL TML XV.2.16; Holub József: i.m.1914.84-85. Várady Zoltán: i.m. 2004.67.

 

Utolsó frissítés:

2021.12.31.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges